Beteges hazudozó és áldozat egyszerre lehetett a szexbálvány – Anna Nicole Smith tragédiája
És nemcsak neki nem jut, hanem azoknak sem, akiknek köze van hozzá és szeretik, de nem spoilerezem el a doksi végét, érdemes megnézni, mert erősen elgondolkodtat az emberi természet sokoldalúságáról.
Az Anna Nicole Smith – Nem ismertek engem azért izgalmas dokumentumfilm, mert az ember azt hiszi, ha megnézi, megismeri majd a korán, 39 évesen elhunyt színésznőt, aki inkább volt gigasztár, mint nagy színész. De nem ismerjük meg, és ebben a címnek tökéletesen igaza van, és nem is feltétlenül a dokumentumfilmesek hibája.
Legalábbis nem tudjuk meg sok, története szempontjából releváns titkát, csak azt, hol ütközött falakba, tragédiákba az élete és ellentmondása a narratívája önmagáról. A dokumentumfilm klasszikus aktuális eszköztárral meséli el a történetét. Nagy Csupasz pisztoly-rajongóként emlékszem, hogy már moziban láttam a harmadik, elég gyengére sikerült részt, amiben
Aztán emlékszem a botrányra, hogy hozzáment egy majdnem kilencvenéves milliárdoshoz, mindenki gold diggernek nevezte, meg arra, hogy meghalt a fia, és nem sokkal utána ő is. Hogy mindemögött pontosan mi volt, nem ismertem, de nem is érdekelt, mert bevallom, annyira nem találtam izgalmas színésznek Smith-t, hogy külön olvasgassak utána.
Ez a dokumentumfilm viszont önmagában érdekes, érdekes, mint sztori, és nagyon lehangoló, mint emberi történet. Nem a legzseniálisabb életrajzi doksi, de kísérlet arra, hogy mögé nézzen egy a végén már lehullt álarcnak. Itt tényleg bekukkanthatunk a kulisszák mögé: Smith közeli barátai, hozzátartozói mesélik el a történetét, persze ki-ki a maga szemszögéből. Puzzle-t kell összerakni a nézőnek is, a film pedig vállalja, hogy ennél többet ő sem tud: kirakókockákat szórni elénk, amik vagy összeállnak a néző fejében egy egységes képpé, vagy nem.
Bennem van egy koncepció, milyen lehetett ez a nő, de azért is érdekes a doksi, mert több kérdést is felvet (sajnos hiányérzetet is hagy maga után, pedig minden felhasznált eredeti hang- és képanyag alapos és sokatmondó).
Annak ajánlom, akit közelről érdekel, milyen az amerikai álom kergetésének árnyoldala. Anna Nicole Smith nem körvonalazta önmaga előtt igazán saját magát, nem nézett önmaga mélyébe igazán,
Nyilván egyvalami biztos volt: szeretetet akart kapni, és a maga módján próbált adni is, de ahhoz nem szerette magát sem eléggé, hogy ez mindenki számára biztonságos legyen.
Ezért döntött úgy, hogy még tiniként megházasodik, gyereket szül, majd kisbabával továbbáll, majd sztriptízel, majd modellkedik - ez volt karrierje felfelé ívelő része -, majd színészkedik...
(A maszk végül Cameron Diazt futtatta be Holywoodban). Majd milliárdosfeleség lesz, majd megözvegyül és kicsúszik a lába alól a talaj.
A legnehezebb a lejtmenetet végignézni, de mindenképp tanulságos. Anna Nicole Smith tehetséges színésznő volt? Nem derült ki. Volt szexuális kisugárzása? Az bőven kiderült. Mint ahogy a dokumentumfilmből kiderül az is, mennyire nem sok esélye volt azokkal szemben, akik vagy a testét, vagy a hírnevét használták ki, és ami egyfelől közhely, másfelől közhelyesen fájdalmas lehet, és csak logikusan következik szinte minden tragédia, ami utána jön.
Olyan, mintha egy kisgyereket néznénk, aki nem kapta meg, amit akart, sírt, és aztán csak egyre szomorúbb lett attól, hogy fel kell nőnie és belátni: az életből bizonyos dolgokat nem lehet kierőszakolni. Mi maradt utána? Egy remek Guess-fotósorozat, egy csomó erotikus kép, pár sekélyesebb szerep, egy fiatalon meghalt gyerek és egy kisemmizett kisbaba. Aki még nagyobb hátránnyal indul, mint ahogy az anyja kezdte. Az utolsó fél órához kell gyomor: olyan, mintha azt kéne végignéznük, hogyan veti le magát valaki egy szikláról.
