KULT
A Rovatból

Amerika fegyverbe! Kitört a Polgárháború! Szerencsére csak a moziban

Itt nem istenítik az amerikai eszméket, itt nincs földöntúli erővel felvértezett főszereplő, aki lázadóként beviszi a végső csapást az elnyomó birodalomnak. Itt a háború szörnyűségeit láthatjuk, pártatlan háborús tudósítók lencséin keresztül. Jelige: „Ne engedje, hogy megöljenek!”
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 16.



Ez történik, ha egy független stúdió úgy dönt, beszállnak a blockbusterek világába. 50 millió dollárból összehoznak egy olyan filmet, amelyre egy nagy hollywoodi stúdió csak 100 milliós költségvetés felett lenne csak képes.

A Polgárháború egy másodpercén sem látszik a visszafogott költségvetés.

Így képzelek el egy háborús road movie-t. Kegyetlen szörnyűségeket mutat be és próbál pártatlan lenni, ahogy a főszereplő háborús tudósítók is teszik ezt. Minden képkockáján érezni az odaadást és a művészi koncepciót. Nagyon örülök, hogy egy ilyen mű is eljuthat a mozikba, pedig témáját tekintve finoman szólva se könnyű film.

Történetünk szerint polgárháború zajlik az Egyesült Államok területén. Nem untatnak minket az alkotók holmi háttérsztorival, bedobják a nézőt a konfliktus kellős közepébe. Főszereplőink, Lee (Kirsten Dunst) fotóriporter, aki leggyakrabban háborús konfliktusokról tudósít, ismeri a katonai protokollt és beszéli a nyelvüket, társa Joel (Wagner Moura) a nagydumás riporter: ketten együtt remek csapatot alkotnak és közös céljuk, hogy elérjenek Washington DC-be, hogy interjút készítsenek az Egyesült Államok elnökével (Nick Offerman) mielőtt a lázadók megölik.

Mert itt bizony a lázadók vannak előnyben, a kormányerők vesztes helyzetből indulnak, csak a propaganda van velük.

Leehez és Joelhez csatlakozik egy zöldfülű fotóriporter-kezdemény, Jessie (Cailee Spaeny) és egy veterán, Sammy (Stephen McKinley Henderson). Együtt elindulnak a több mint 1300 km-es utazásra, tele veszéllyel, szenvedéssel és kegyetlenséggel.

A Polgárháború hű az A24 stúdió hírnevéhez. Nem egy egyszerű közönségfilm, hanem egy személyes egzisztenciális utazás egy hitehagyott nő pszichéjében, aki csak a munkájáért él. Leet teljesen rideggé és érzéketlenné tették a háború szörnyűségei és belefáradt az emberek szörnyű tetteibe. Jessie a friss hús a darálóban, Lee már pontosan tudja, mire számíthat a fiatal lány, hiszen ő is így kezdte. Joelt pedig még hajtja a szakmája iránti adrenalinpumpáló imádata.

Sokszor kevesen múlik ezeknek a tudósítóknak az élete, hiszen hiába van felírva a golyóálló mellényükre és autóikra a „Press”, a háború hevében keveseket érdekelnek.

Márpedig a Polgárháború világa kellően naturális. Nem azért lett 18+-os, mert olyan durva dolgokat láttatnak, mert nem teszik. Hanem mert olyan mennyiségben látjuk a kegyetlenségeket és a háború szörnyűségeit, hogy még egy felnőtt ember lelkével is feltörli a padlót. Emellett a realitása is kellően hozzáad a kellemetlen atmoszférához.

Alex Garland talán Denis Villeneuve után a kedvenc kortárs filmesem. Nem egyértelműen művészrendező/író, hiszen filmográfiájában egyszerre megtalálhatók a horrorfilmek (28 nappal később), az akciófilmek (Dredd), a thrillerek (A part) vagy a sci-fik (Napfény), ugyanakkor készít művészibb alkotásokat, is amelyek messze állnak a klasszikus blockbusterek világától, mint az Expedíció, vagy az Ők. De írt sok videojátékhoz is történetet, ami egészen meglepő volt még számomra is (DMC: Devil May Cry széria, vagy az Enslaved: Odyssey tot he West).

A Polgárháború ezt a kettőséget mutatja be egyszerre. A mainstream találkozik a művészibb vonásokkal, igazi A24 film.

A film egyszerre próbál témájával rengeteg embert behúzni a mozikba, majd teljesen elidegeníteni őket a válogatott szörnyűségeivel, amelyet karakterei átélnek. Garlandnak ez rendezőként csupán az ötödik műve, de szépen illeszkedik eddigi filmjeinek sorába. Szép képekkel operál és minden kompozíció átgondolt koncepciót követ. Az Ex Machina óta együtt dolgozik Rob Hardy operatőrrel és érezni, hogy jól megérti egymást a két szakember.

A hangkeverés elsőrangú. A tűzharcok többsége hatalmas erővel robban be a jelenetekbe és szinte elemi erővel hat egy közelben elsütött gépfegyver, hát még akkor, amikor tudósítóink közel kerülnek a konfliktusokhoz. Még nekem is sok volt néha a harctéri káosz és pusztítás, ami a túlzásba vitt csonkolás nélkül is sokkolóan hatott. Néha meglepően zavarbaejtő zenéket használnak az alkotók, amik szintén a fegyveres konfliktusok értelmetlenségének érzését keltik.

Minden oknélkülinek tűnik, különösen, hogy nem igazán tudjuk meg a miérteket.

Egyáltalán nem koncentrál arra a film, hogy miért is robbant ki a polgárháború, hiszen nem fontos, hogy pontosan kik is a szembenálló felek. A film is brutális őszinteséggel mutatja be ezt: Akik fegyverrel lőnek ránk és mi visszalövünk rájuk. Senkit nem érdekel, hogy éppen melyik oldalon állsz, ha a lövedékek a fejed mellett suhannak el, itt mindenki csak túl akar élni. Sokaknak ez nagyon szerzői filmes húzás lesz, és kevés lesz a pártatlan háborús tudósító szerepkör. Természetesen, ha jobban odafigyelünk összerakhatjuk a miérteket, de nem rágják ezeket a néző szájába. Az Egyesült Államok 22. elnöke, harmadik turnusát tölti, ami merőben ellene megy az alkotmánynak, illetve említenek állami mészárlásokat is a kormányerők részéről, valamint az egyik szövetségi szerv, az FBI szétzúzását.

Ez elég lenne ahhoz, hogy két állam is úgy döntsön kiszállnak a szövetségből?

Több mint valószínű. Nos itt Texas és Kalifornia kényszerszövetséget kötve háborúba indul a despota Egyesült Államok ellen.

Színészek terén nincs szégyellnivalója a filmnek. Az A24-el amúgy is szívesen együtt dolgozik mindenki. Nem meglepő, hogy Kirsten Dunst elvállalta ezt a szerepet, a 2021-es Netflixes A kutya karmai közt óta ez az első szerepe, nem igazán viszi túlzásba a munkát a színésznő, de ebből is érezni, hogy fontos volt számára ez a projekt.

Még férjét is magával hozta egy rövid cameo erejéig, Jesse Plemons minden pillanata arany a filmben.

Nem értem, miért nem szerepel több produkcióban ez a színész. Akármiben látom, mindig kiemelkedő és ellopja a showt. Legyen az egy vígjáték, mint az Éjszakai játék szomszéd Garyje, az említett western, A kutya karmai közt, vagy cikkünk tárgyában egy név nélküli rasszista katona. Nem akarom túlzásba vinni a dicséretét, de ő egy nemzeti kincs, még átlagosabb sorozatot is fel tud dobni a szerepeivel, mint a Fekete tükör egyik gyengébb szezonja, vagy a Szerelem és halál minisorozat.

Wagner Moura továbbra is zseniális, őt legtöbben a netflixes Narcos Pablo Escobarjaként ismerhetik, de ő adta a farkas jellegzetes hangját a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánságban.

Stephen McKinley Henderson legutóbb a Dűne Thufir Hawatjaként brillírozott és nagyon sajnáltam, hogy nem szerepelt a Denis Villeneuve-film folytatásában. Cailee Spaeny eddig ismeretlenebb volt számomra, a Tűzgyűrű: Lázadást már teljesen elfelejtettem, a Húzós éjszaka az El Royale-ban nem volt annyira emlékezetes, a szintén Alex Garland által készített Devs sorozatot pedig nem láttam. Így nekem kellemes meglepetés volt a színésznő rátermettsége egy ennyire nehéz szerepben.

Elégedetten hagytam el a vetítőtermet. Alex Garland azt vállalta, hogy kendőzetlenül bemutat egy megkeseredett polgárháborús Amerikát.

Kevesebb harccal, mint inkább a háború következményeivel és rengeteg feszültséggel fűszerezve: ez persze sokakat el fog riasztani a filmtől.

Pedig úgy gondolom, hogy a nézőknek jót tenne, ha látnák, milyen áldozatokkal járna egy fegyveres belviszály egy ország területén belül. Garland reális képet mutat egy hihető és emiatt erősen depresszív jövőről, amihez egyre közelebb kerülünk, ahogy telik az idő. Vagy már itt is van a kanyarban?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: