A Csengetett Mylord színpadon is nagyon szerethető és szórakoztató. Szemmel láthatóan törekedtek a rajongók kiszolgálására, de a színészek szerencsére nem utánozzák a film szereplőit.
A cikk SPOILEREKET tartalmaz!
Vannak olyan külföldi produkciók, amelyek annyira népszerűek nálunk, hogy már-már szinte magyarnak tekinthetjük őket. Ilyenek a Bud Spencer filmek vagy a Kórház a város szélén. És kétségtelenül ilyen a Csengetett Mylord is. A hazai rajongók annyira lelkesek, hogy néhány éve elhozták Magyarországra a sorozat szereplőit is. A magyar Csengetett Mylord rajongói Facebook-csoportnak pedig csaknem 43000 tagja van.
Orlai Tibor tehát nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor úgy döntött, bemutatja a sorozat alapján készült színdarabot.
A sztereotipikus brit előkelő család és cselédeik életét bemutató sorozat hazai sikerében nem kis szerepe van a remek magyar szinkronnak. Olyan nagyszerű színészek kölcsönözték a hangjukat brit kollégáiknak, mint Hollósi Frigyes, Hámori Ildikó, Konrád Antal, Benedek Miklós, Pásztor Erzsi, Bakó Márta, Zsurzs Kati vagy Szirtes Ági.
A népszerűségnek hála nagyon nagy érdeklődés övezi az előadást, de ez kétélű fegyver: aki ugyanazt az élményt várja, amit a sorozat nyújtott, könnyen csalódhat. Nagy kérdés volt számomra is, hogy a magyar előadás alkotói melyik irányt választják: minél inkább reprodukálják a tévés élményt, vagy teljesen új felfogásban valósítják meg a produkciót.
A válasz: is-is.
Szemmel láthatóan törekedtek a rajongók kiszolgálására, de a színészek szerencsére nem utánozzák a film szereplőit.
A darab azzal kezdődik, hogy bejön Mable (Lass Bea), a szemetesből kihalász egy hosszú krumplihéjat és benyögi: „Az finom lesz!” Aki ismeri a sorozatot, az már ettől "megérkezik". Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész sorozat legnépszerűbb karaktere volt a bejárónő, aki a ranglista legalján áll. Ő az, akit még a cselédek is lenéznek, az urak pedig jószerivel a létezéséről sem tudnak.
Maga a színdarab története a sorozat első évadát követi. Alf Stokes (Debreczeny Csaba) és James Twelvetrees (Rohonyi Barnabás) az első világháborúban megmenti egy sebesült arisztokrata, Teddy Meldrum (Pataki Ferenc) életét. Igaz, Stokes közben ellopja az uraság óráját és a gyűrűjéből kifeszegeti a smaragdot James minden tiltakozása ellenére.
Évekkel később Stokes és Tewelvetrees is Lord Meldrum (Gyabronka József) alkalmazásában találja magát, aki hálás nekik amiért megmentették öccse életét. Alf a minden hájjal megkent komornyik, aki ott károsítja meg gazdáit, ahol tudja, James pedig a becsületes, de nyársat nyelt, rátarti lakáj. Stokes beszervezi a házhoz lányát, a kissé együgyű, de jólelkű Ivyt (László Lili) is. A Lord gazdag, de szenilis anyósa, Lady Lavender (Molnár Piroska) az egész családra frászt hoz, amikor kitalálja, hogy a családi gumitársaság részvényeit odaajándékozza előbb a papagájának, majd Ivynak, később pedig az inasnak, Henrynek (Sipos László Márk).
Ettől kezdve Stokes mindent elkövet, hogy megszerezze magának a részvényeket, miközben a Lord és családja érhetően szeretné visszakapni, nehogy elveszítsék a családi vagyon alapját jelentő vállalatot.
Debreczeny Csaba remek színész, de eleinte nehéz volt megszokni Alf Stokesként. Paul Shane Hollósi Frigyes hangjával annyira markáns jelenség volt, hogy nehéz elfogadni egy puhább, bár kétségtelenül vicces változatot. De a darab előre haladtával a színész is jobban belejött a figurába, és nekem is sikerült elfelednem az eredetit. Úgy érzem, Debreczenynek szüksége van még néhány előadásra, hogy igazán megérkezzen, de nem lesz probléma.
Rohonyi Barnabás James Tewlvetreese egy fokkal emberibb és szerethetőbb lett, mint Jeffrey Holland. Barna kevésbé sztereotíp angol lakájt alakít, ami persze az eltérő felfogás mellett talán abból is fakad, hogy jóval fiatalabb, mint brit kollégája volt a forgatás idején. Barna a generációja egyik legjobbja, azok közé tartozik, akik drámai és komikus szerepben egyaránt remekül megállják a helyüket, ami egyáltalán nem magától értetődő.
Molnár Piroska egy személyben hozza Lady Lavendert és a papagáját, Kapitányt. Néha kicsit belekeveredik, hogy épp melyik hangon is kell megszólalnia, de geget csinált belőle. Meg hát Piroskának mindent is megbocsátunk, az egyik legszerethetőbb színésznőnk.
Pataki Ferenc nagyon magára talált a szobalányok után rohangáló Teddy bácsi szerepében. A karaktere is nagyon hasonló Michael Konwleshez, és helyenként úgy tűnt, mintha Benedek Miklós hangja szólna, annyira közeljárt hozzá. Azóta sem tudom eldönteni, hogy Pataki szándékosan rájátszott erre, tényleg ilyen hasonló a hangjuk, vagy csak én akartam olyannak hallani.
A másik szereplő, aki hozta az eredeti sorozat feelingjét Lass Bea Mable-je.
A sorozatban is Mable magasan az egyik legnépszerűbb karakter, és Lass az előadás fontos tartóoszlopa.
Lass Bea tehetségét dicséri, hogy elsőre nem ismertem fel, ő játssza Lady Agathát is (illetve a darab végén az uzsorást is).
Ugyancsak több szerepben látható Ficzere Béla, aki Wilson kapitány mellett 2-3 kisebb karaktert is felvállal. Béla itt is remekel. Öröm látni, hogy egyre több lehetőséget kap színházban, tévében és filmben egyaránt. Ha róla van szó, mindig meg kell említenem, hogy aki teheti, nézze meg önálló estjeit, A pacal idejét és a Cicikrisztust.
Gyabronka József Lord Meldurmja is szerethető, kicsit rontott az összképen, hogy a színésznek többször látványosan meggyűlt a baja a szöveggel. Néha összekeverte a neveket, máskor egyértelműen nem jutott eszébe, mi is jön. Szerencsére kollégái áthidalták a "lyukakat".
Az előadás próbálja kicsit maibbá varázsolni a szöveget, amit nem feltétlenül tartok szerencsés ötletnek. Lord Meldrum és Teddy például rendszeresen használnak trágár kifejezéseket, aminek nem igazán érzem a létjogosultságát.
Talán így szeretnék még jobban aláhúzni a sorozat és a darab nem túl mély, de mégis meglévő mondanivalóját, hogy az urak morálisan semmivel sem különbek a cselédeknél, csak több a pénzük.
Ugyanakkor volt olyan kikacsintás, ami meglepően működik. Az egyik jelenetben a Meldrum család és Lady Agatha az osztálykülönbségekről beszélgetnek, amikor is Gyabronka József kinéz a közönségre és megjegyzi:
„Kinek mije van, annyit is ér”.
A poén persze megosztotta a közönséget, egyik fele harsányan nevetett, a másik lefagyott (talán nem tudta, jó magyarnak szabad-e kacagnia ezen).
Visszatérő gegforrás, ami egyértelműen csak a színdarab sajátja, a negyedik fal lebontása. Amikor például Lass Bea átvedlik uzsorássá, aki férfi, hangosan előre bejelenti, hogy ő most kicsoda is, és egy ponton még az álbajszát is leveszi. Vagy valaki épp arról beszél a színpadon, hogy James milyen jóképű, mire Rohonyi kimosolyog a közönségre és meghajol. Tudom, hogy van, aki nem szereti ezt a fajta kikacsintást, de mivel következetesen végigvitték az előadáson, nekem tetszett. És jók az apró gegek is, amik nem is biztos, hogy mindenkinek feltűnnek. Például amikor Lord Meldrum és Lady Agatha enyelegnek, James a háttérben faarccal áll, kezében egy gyertyatartóval – tartja a gyertyát.
Szentségtörő leszek, de nekem jobban tetszik a Belvárosi Színházban látott Mrs. Lipton, mint az eredeti.
Félreértés ne essék, Brenda Cowling is pompás színésznő volt és Pásztor Erzsi hangjával nagyon szeretem. Mégis Cseh Judit fiatalosabb, nőiesebb Blancháról sokkal jobban el tudom hinni, hogy egyszerre két férfi is csapja neki a szelet Alf Stokes és Wilson kapitány személyében.
Bíró Panna kicsit beleragadt a fiatal femme fatalok skatulyájába. Ha egy előadásban csinos, vonzó fiatal lány szerepel, akiért bolondulnak a férfiak, azt szinte biztosan ő kapja. Remekül játssza, de izgalmas lenne más karaktereket is látni tőle. Egyszer cserélhetnének László Lilivel, akinek többnyire a drámaibb szerepek jutnak.
Bíró Panna itt Miss Poppyt játssza, a Lord fiatalabb lányát, aki a mulatozásnak él, és az ujja köré csavarja Jamest. Az előadás egyik hibája, hogy a Poppy-James "viszonyt" kicsit későn hozzák be, pedig ez a sorozat egyik vezérmotívuma. Az első pillanattól kezdve izzani kéne a levegőnek Rohonyi és Bíró között. Ehelyett kicsit olyan az egész, mintha csak menet közben jutott volna eszükbe az alkotóknak, hogy itt van ez a szál is, kéne vele kezdeni valamit.
Rezes Dominika alakítja Cissyt, a család feketebárányát, aki Teddy bácsihoz hasonlóan érdeklődést mutat a szolgálólányok iránt. Az ő karaktere jóformán megegyezik a sorozatban látottakkal, bár kicsivel rámenősebb lett.
Na és persze itt van László Lili is, aki általában komolyabb szerepekben látható, nehézsorsú lányokat, fiatal asszonyokat alakít. Most megmutathatja komikus másik arcát is. Nagyon jól áll neki a bugyuta, de érző szívű Ivy figurája.
Összességében nagyon szerethető előadás lett a Csengetett Mylord. Én Kocsis Gergely rendező helyében tettem volna annyi gesztust a rajongók felé, hogy afféle easter eggként felkérek valakit a még élő szinkronhangok közül. Hámori Ildikó például remek Lady Lavender lett volna. De ez apróság.
Az előadás után kicsit beszélgettem Rohonyi Barnával, aki elmondta, hogy az eredeti brit darab meglehetősen lapos volt, sok geget ők maguk írtak vissza bele a sorozat alapján. Ez mindenképpen dicséretes, és a sorozat szelleméhez illően a színházi változatról is elmondhatjuk, hogy így, ebben a formában sehol másutt a világon nem látható.
