Tündér és Varázsló a plázában
, Fotó: Nagy Mihály
A 125. napon: a szépséges Tündér és a csodás Varázsló
Mostanra eljutottam odáig, hogy a fényképezőgép legalább annyira alap „tartozékom” amikor kimozdulok a lakásból, mint a nadrág vagy a cipő. Ha csak a sarokra ugrok le a boltba akkor is nálam van a gép. A 365. nap leteltével - ha csak egy nagyon rövid időre is – de nagyon jó érzés lesz otthon „felejteni” a fényképezőm. Ezt a fotót is éppen boltba menet közben készítettem a Corvin Plázában. Bemutatom nektek Corvin Tündért és Corvin Varázslót. :)
Fruzsi (19) és Szabolcs (20) egész nap járják a pláza területét, kisgyerekekkel fotózkodnak, szórólapot osztogatnak és tájékoztatják a vásárlókat az aktuális tudnivalókról, kedvezményekről. Az elkészült képeket még aznap fel is töltik Facebook oldalukra, így garantáltan örök emlék lesz minden kislurkó számára a közös fotó.
Engem is invitáltak Fruzsiék egy közös fotóra, de most „kivételesen” nem éltem a lehetőséggel. Nagyon sok az érdeklődő, még engem is meglepett mennyire sok. Az idő alatt, amíg elkészítettem a képet és írtam róluk néhány sort is 4-5 gyerkőc jött oda hozzánk és csinált velük közös képet.
Fruzsi idén fog érettségizni, majd mindenképpen rendezvényszervezéssel vagy valami szorosan ehhez köthető dologgal szeretne foglalkozni, ezt szeretné tanulni. Amikor a jövőre vonatkozó elképzeléseiről, terveiről, álmairól kérdeztem viccesen a következőt válaszolta: „Királylány vagyok, mi mást kívánhatnék még?” Fruzsi nagyon sportos lány, 5 évig úszott, 1,5 évig táncolt, majd 7 év kézilabda következett, amit versenyszerűen űzött. Nagyon imádja a nyuszikat, neki is van egy „törpe toy”, aki Lajos névre hallgat.
Szabolcs másodéves villamosmérnök szakos hallgató az Óbudai Egyetemen. Nagyon tetszik neki ez a szak. „Megtaláltam benne amit kerestem.” Azt mondja ez ritka, 35-en kezdték ezt a szakot és azóta 20-an váltottak, vagy mentek másik egyetemre. Ő mindenképpen szeretne maradni, később energetika, vagy automatizálás szakirányon tervezi tovább menni. Jelenleg az energetika áll hozzá közelebb, de ez még addig változhat.
Hobbija a vadászat, ezt az apukájától vette át, többnyire együtt is vadásznak. A vadászat mellett a technikai sportok töltik ki leginkább az idejét, szeret motorozni, gokartozni, de leginkább és legtöbbször quadozni szokott, ez a kedvence.
Fruzsival ugyan csak tegnap óta ismerik egymást, de már lassan mindent tudnak a másikról.
Másnap, a 126.-on jött szembe Ági néni
A mai nap képét Ági néniről (59) készítettem a Blaha Lujza téren, aki szórólapozással keresi a napi betevőjét immár nyolc éve. Pici kettősséget éreztem amikor megpillantottam, kedvesnek és szigorúnak tűnt egyszerre, ám amikor megszólítottam a szigorúság egyből eltűnt a szeméből. Nagyon kedves és jó kedélyű embert ismertem meg Ági néni személyében a rövid beszélgetésünk alatt.
Elmondta, hogy szeretni ugyan nem szereti ezt a munkát, de sajnos az ember nem mindig választhatja meg mit is szeretne csinálni. Örül, hogy egyáltalán van munkája. Télen a hideg, nyáron a meleg és az izzasztó hőség a gond, egyik évszak sem kedvez ehhez a munkához. Napi 9 órát dolgozik - hétvégén is -, ez idő alatt folyamatosan áll, szinte egy helyben toporog, a tábla a nyakában, a szórólapok pedig a kezében. A 8 év alatt a lába is teljesen tönkrement. Ha nem a Blahánál akkor a Stadionoknál csinálja ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi helyen nincs tábla a nyakában, ott csak szórólapot kell osztania.
Ági néninek van 2 fiú unokája, akiket nagyon szeret, az egyikük 19, a másik pedig 9 éves. A beszélgetésünk végén megkérdezte Ági néni, hogy hány éves vagyok, mire én kíváncsian visszakérdeztem, hogy mennyinek néz. 20-ra saccolt, sokat nem is tévedett. Aztán hozzátette, hogy neki is volt egy 20 éves fia, aki sajnos 5 évvel ezelőtt szívbetegségben elhunyt... "Ma 25 éves lenne, ha élne." Szomorú az ilyen történeteket hallgatni, és sok esetben nem is olyan egyszerű feldolgozni a hallottakat...
Béla, a focidrukker a 120. napon
Tegnap este élőben szurkoltunk a magyar válogatottnak a norvégok elleni barátságos találkozón. Életem első válogatott mérkőzése volt ez, amit élőben láthattam. Nem titkoltan győzelmet vártam én is és még sokan mások is a válogatottunktól. Azóta tudjuk jól mi lett az eredmény, remélem márciusra túlteszik magukat a srácok ezen a fájó vereségen és teljes erőbedobással harcolva megszerezzük a 3 pontot a román válogatott elleni világbajnoki selejtezőn.
Mindenképpen a szurkolók közül akartam valakit lefotózni, ezért a tegnapi nap képét is innen hoztam nektek, amit Béláról (35) készítettem, akit a mérkőzés szünetében kaptam lencsevégre. Az első félidőben látottak alapján egyáltalán nem volt elégedett a teljesítményünkkel: "alszunk és a védekezésünk is nulla."
Akkor még nem tudhattuk a végeredményt, így Béla is nagyon bizakodó volt, és úgy gondolta, hogy a második félidőre magukra találnak a srácok. A meccs végeredményét 2:1-es győzelemre tippelte. Igazán sajnálom, hogy nem így lett...
És egy elegáns úr, a 123. napon
Kora délután éppen egy fotózásra siettem, a Bajza utcától indult a buszom. A Kodály Köröndnél jártam amikor a túloldalon észrevettem Ricsit (19) aki egy nem éppen mindennapos utcai viseletben sétált az Oktogon felé, és közben szórólapot osztogatott a járókelőknek.
Eléggé ki volt számolva az időm, de muszáj volt visszafordulnom, hogy lefotózhassam. A zebránál természetesen pirosat kaptam, mikor zöldre váltott rohanhattam, hogy utolérjem. Ez az Oktogonnál sikerült is.
Ricsi jelenleg még gimnáziumban tanul, érettségi után a BGF-en szeretne továbbtanulni turizmus-vendéglátás szakon. A vendéglátós szakma családi örökség náluk, hiszen az apukája is ezen a területen dolgozik az Intercontinental Hotelben. A diploma megszerzése nagyon szeretne itthon elhelyezkedni a szakmájában és bízik benne, hogy ez sikerülni is fog neki.
És hogy miért is a frakkos szerkó? Ricsi a Centrál Színház előadásaira hívó szórólapokat osztogat az Andrássy úton és az Oktogonon.
Az biztos, hogy sokak figyelmét felkelti ez a szerelés. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy én is lefotóztam. :)
Itt találjátok a teljes sorozatot:
