KULT
A Rovatból

Molnár Piroska: Soha nem éreztem még azt, hogy ne lennék megbecsülve

Az, hogy felismerik-e az utcán, hidegen hagyja. De mindig érzi a közönség szeretetét. Színházról, tehetségről, küzdelmekről és sikerekről beszélgettünk a Nemzet Színészével.


Bors néni, Camilla kisasszony, rémisztő nagymama A nagy füzetben, vagy japánul beszélő Márta néni a Liza, a rókatündérben. Mindenki ismeri, közel ötven éve van a pályán.

Molnár Piroska a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, érdemes és kiváló művész, és természetesen a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is évekig figyelte, oktatta a jövő színésznemzedékét.

Ha visszamehetne a művésznő a gyerekkorába, ugyanezt az életet választaná?

Nyilvánvalóan. Aki azt mondja, hogy másképp csinálná, az is hiábavaló volna, mert úgysem lehetséges. Úgyhogy ilyesmiken nem is szoktam gondolkozni. Így alakult az életem, és így alakulna akkor is, ha újraszülethetnék.

p2

Mi volt az a momentum, élmény, ami a színészet iránti érdeklődését először felkeltette?

Ahogy megtudtam, hogy van színész és színház, azonnal tudtam, hogy ezt akarom csinálni. A faluban volt egy mozi, hetenként egyszeri filmvetítéssel. Olyankor az egész falu ott volt, engem is elvitt anyám. Kérdeztem: azok ott kik? Ő mondta, hogy színészek. No, hát akkor én színész leszek.

A szülei mit szóltak az elhatározáshoz?

Édesanyám persze féltett. Nem tudta megítélni, tehetséges vagyok-e vagy nem, és nem akarta, hogy csalódás érjen. De hát, miután elsőre fölvettek a Színművészeti Főiskolára, teljesen töretlen volt minden.

pregiMolnár Piroska Ibsen: Peer Gynt című darabjában - Kép: nava.hu

Sokszor hallani: a siker kulcsa csak kis részben a tehetség, nagyrészt inkább a szorgalom és a kitartás. De biztosan így van ez a színészet terén is?

Tehetségtelen ember akármilyen szorgalmas lehet, nem lesz színész. A tehetség nélkül mit sem ér a szorgalom.

Felvételt nyerni a Színművészetire, eljutni az első komolyabb szerepig a legtöbbször küzdelmes út. De küzdelmes marad a szakma azután is, hogy sok évet legyűr a színpadon és Kossuth-díjas színésszé válik?

Hogyne. Az életnek és a hivatásnak mindig vannak nehéz pontjai. Én azért többnyire nem panaszkodhatok. Persze, a látszólag könnyen jövő sikerért azért megdolgoztam, de ez a rész nem tartozik a közönségre.

Pedig szerintem rengetegen szeretnék tudni, hogyan válhatnának elismertté.

Azt reggelig mesélhetném. De ahogy József Attila is megmondta: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes".

22Molnár Piroska a Hétköznapi őrületek című darabban - Kép: thaila.hu

Melyik az erősebb mérce a színésznek: az, hogy milyennek érzi önmagát a színpadon, vagy az, hogy a rendező mit mond?

Mindig az az első, amit a rendező mond. Fönt, a színpadon érezhetünk bármit, ha az lefelé másként jön ki. Mindig annak kell hinni, aki lentről néz. Még akkor is, ha esetleg kevésbé tartom fontosnak a véleményét.

"
Itt nem szabad az érzelmekre hagyatkozni.

Van, hogy úgy érzi az ember: csodálatosan alakított. Aztán odajönnek hozzá savanyú arccal, és megkérdik: mi volt veled?

p5

Természetesen nem várom, hogy neveket mondjon. De változott a színpadi rendezés stílusa, színvonala, a rendezők hozzáállása és gondolkodásmódja az ötven év alatt?

Az igazi, jó rendezőké nem. Ők pontosan tudják, mi a helyes munkarend és hozzáállás.

A művésznő számára milyen élmény volt rendezni?

Egyszer rendeztem, Kaposváron. Annak a darabnak a fő karakterét nagyon szerettem volna eljátszani, de amikor fiatal voltam, akkor nem volt divatos se a szerző, Bródy Sándor, se a darab, A tanítónő. Később pedig már túl idős voltam a szerephez. A sors ajándékaként azonban végül meg tudtam rendezni.

p1

Molnár Piroskának mi a praktikája arra, hogy betegség, fáradtság, lelki megpróbáltatások idején is a maximumot hozza a színpadon?

A praktikám? Az, hogy fölöltözöm, és elindulok a színházba. Bele lehet azt a nehézséget építeni az aznap esti előadásba is. Attól dúsabb lesz. De ha menni kell, menni kell. Természetesen kell ehhez egy kötelességérzet.

Melyik szerepét élné újra legszívesebben?

Nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Ha megvolt egy szerep, utána azt figyelem, mi a következő, és nem foglalkozom tovább az előzővel.

fuzetRészlet A nagy füzet című filmből

Filmes szerepeit is egyformán élte meg?

Igen. Az egyiket ezért volt jó csinálni, a másikat meg azért. Színész vagyok, nem teszek különbséget a szerepek között. Csak azokat a vonásokat próbálom előhívni magamból, amelyek az adott szerephez kellenek.

"
Egy színészben minden emberi tulajdonságnak meg kell lennie. Attól tud játszani.

És amikor vége a szereplésnek, akkor leteszi ezeket, és próbál újra önmagává válni.

Kellő megbecsülést kap ma a színészet?

Mindig mondják, hogy régen hogy volt, bezzeg ma hogy van. Szerintem csak más lett az élet. Nem szeretem piedesztálra emelni a szakmámat, mert ennyi erővel egy orvos vagy egy pap is kérdezhetné, miért nem becsülik a szakmáját. Más korban más dolog helyeződik előtérbe. Én mondjuk soha nem éreztem még azt, hogy ne lennék megbecsülve. Csinálom a munkámat, érzem a közönség szeretetét. Az meg, hogy a tenyerükön hordjanak, vagy utánam kiáltsanak az utcán, mert felismertek, teljesen hidegen hagy.

rovidaporazMolnár Piroska a Rövid a póráz című darabban - Kép: thalia.hu

Szóval a művésznő az a típus, akit nem zavar, ha valaki farmergatyában ül be a nézőtérre, vagy megcsörren a telefonja?

Az előbbi nem érdekel. Az utóbbi igen.

"
Tökmindegy nekem, hogy farmerban vagy estélyiben jön, ha tudja, hogy színházba jött.

Ha egy nagyon kiöltözött vendég, aki külsőre megadja a módját, ötpercenként a mobiljához nyúl, vagy a szomszédjához beszél, az nem tudja, hogy színházba jött. Annak nem érdemes eljönnie. De persze, mi nem ítélkezhetünk.

"
Pár napja épp arról beszélgettünk Cegléden, hogy egy színész mit engedhet meg magának, nevelheti-e a közönséget. Ilyen nincs. Nem szabad.

Emlékszem Olsavszky Éva kolléganőm esetére, aki mesélte, hogy egyszer Nagykanizsán játszott Az ember tragédiájában. Ő volt Éva, és amikor elhangzott a szájából a híres mondat: "Anyának érzem, oh Ádám, magam", egy részeg katona odaszólt valamit, amit most nem idézek. Éva elsírta magát és kirohant a színpadról. Másnap fegyelmit kapott. Ez, azt hiszem, elmagyarázza a lényeget, hiszen az ember azt gondolná, hogy inkább a részeg katonának kellene két egyforma pofont adni, de nem ez történik.

p6

Még mindig sokan akarnak színészek lenni?

Néha felvételiztetek a főiskolán. Rengeteg jelentkező van még mindig. A többi szakra jelentkezők duplája, vagy akár háromszorosa. Persze vannak köztük, akik azért jönnek, mert a szomszéd néni azt mondta nekik: jaj, te milyen ügyes vagy, menjél színésznek! Aztán jelentkezik, és hát szegényről kiderül, hogy mindennek, csak annak ne.

Miért ilyen töretlen a népszerűsége ennek a hivatásnak?

Nem tudom. Talán a csillogást, az operett-primadonnákat képzelik el. Számtalan jelentkező nem hivatástudatból jön el, csak azért, mert színésznek lenni milyen érdekes. Aztán meglátják, miből áll ez valójában.

lizaRészlet a Liza, a rókatündér című filmből

Nem azért vonzódnak annyian e területhez, mert a színészek belebújhatnak mások bőrébe, másnak adhatják ki magukat?

Ez is lehetséges. Olyan országokban, mint például Anglia, már középiskolában oktatják a színészetet. Nem mindegyik diákból lesz színész, de ez gazdagítja az életüket. Például megtanítja őket színházba járni, vagy megbecsülni a színészek munkáját.

VIDEÓ: A XXI. század adása Molnár Piroskáról

Ha tetszett a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Biztonsági okok miatt Budapesten forgatják a Fauda következő évadát
Az ötödik évad eredetileg Marseille-ben készült volna, de a készítők túl kockázatosnak ítélték a helyszínt. Az új részekben a Hamász támadásai és a háború eseményei is helyet kapnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 05.



A Fauda ötödik évadát eredetileg Marseille-ben forgatták volna, de a készítők végül biztonsági okok miatt Budapestre hozták a produkciót – írja a Jerusalem Post az N12 izraeli csatorna alapján.

A világszerte ismert sorozat főszereplője Lior Raz, aki Avi Issacharoffal közösen alkotta meg a történetet. A legújabb évadban a Tarantino-féle Becstelen brigantykban feltűnt Mélanie Laurent is fontos szerepet kapott volna, ezért is terveztek sok jelenetet Franciaországban.

A 2023. október 7-i események után azonban Raz és Issacharoff átírták a forgatókönyvet, hogy a Hamász támadása és a háború is megjelenjen az új részekben.

A sorozat egyik sztárja, Idan Amedi, aki énekesként is ismert, a harcok kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe. Néhány hónappal később, 2024 elején súlyos sérülésekkel került kórházba.

A Fauda új évada 2026-ban debütál az izraeli Yes csatornán, ezt követően pedig a Netflixen is látható lesz világszerte.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk