Különleges interjúkötet jelent meg a Saul fiáról
Alig ocsúdtunk fel a Saul fia Oscar-győzelme után, és máris a boltokba került Váradi Júlia Saul útja című interjúkötete, amelynek hátoldaláról már díjjal a kézben mosolyog ránk Nemes Jeles László. A kötet lóhalálában, mindössze három hét alatt készült el, hogy a díjátadót követően minél hamarabb a könyvesboltok polcaira kerülhessen, ennek ellenére mégsem érződik rajta a sietség. László Ágnes szerkesztő és a nagyszerű kiadói csapatmunkának köszönhetően a rendelkezésükre álló szűkös időkeret ellenére egy olyan tartalmas és sokrétű könyvet tettek le az asztalra, amely sokunkat fog a film újranézésére ösztönözni.
A Saul útja alcíméhez híven „a gondolattól a világhírig” követi a magyar siker történetét, ám nem csak a film elkészültének folyamatáról olvashatunk belőle: az eredetileg a Klubrádióban elhangzott interjúk mellett ugyanis olyan történelmi forrásokat is megismerhetünk, amelyek amellett, hogy meghatározó hatással voltak a film alkotóira, további adalékokkal is szolgálnak majd a film értelmezésének elmélyítéséhez.
Ilyenek a Dr. Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című memoárjából közölt részletek, amelyek folyamatosan meg-megtörik az interjúk sorát, szokatlan szerkezetet kölcsönözve ezzel a kötetnek. Mint ahogy az a könyvből is kiderül, ez az emlékirat volt a Saul fia legfontosabb irodalmi forrása, a válogatott részleteknek pedig mindegyike visszaköszön a film egy-egy emlékezetes pillanatában: szerepel a könyvben többek között a gázkamrát túlélő kiskamasz torokszorító története, és a sonderkommandósok lázadásának részleteit is megismerhetjük egy nagyobb lélegzetvételű idézetből.
Szintén kuriózumnak számít, hogy a kötetben helyet kaptak az Auschwitz-Birkenau Múzeum tulajdonában lévő Sonderkommando-fotográfiák is, amelyeket a haláltábor működésének legfontosabb dokumentumai között tartanak számon a történészek. A négy, titokban készített fotón egy gázkamra előtt vetkőző embercsoport és a gázkamra mögött a szabadban elégetésre váró holttestek láthatók. A képeket egy maroknyi sonderkommandós készítette, akik a negatívokat – életüket kockáztatva – egy fogpasztatubusba rejtve juttatták ki a táborból.
A Sonderkommando - Forrás: Wikipédia, Yad Vashem
Ami magukat az interjúkat illeti, rendkívül frissítő ennyire érzékenyen összeállított anyagot látni. Noha nem mindegyik interjú egyformán értékes, szerencsére egyikük sem ragad meg a kölcsönös vállveregetés szintjén, és még az ismétlés is kevés. Röhrig Géza, a film főszereplője például váratlanul mélyen nyilatkozik a sonderkommandósok morális felelősségéről. A vele készült interjú a kötet egyik csúcspontja, de hasonlóan kiemelkedő beszélgetést olvashatunk Vági Zoltán történésszel is: ez a fejezet nemcsak a film történelmi hátteréről szolgál elengedhetetlen ismeretekkel, de egy olyan antik irodalmi előképre is rámutat, amelyet a magyar kritikusi elit – úgy tűnik – nem ismert fel: Szophoklész Antigoné című művéről van szó, amelynek egyértelműen parafrázisa a Saul fia. Megszólal még a rendező, Nemes Jeles László, Erdély Mátyás operatőr, Zányi Tamás hangmérnök, Rajk László látványtervező, Sipos Gábor producer és Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója is.
A könyvbemutatón Röhrig úgy fogalmazott, hogy a holokausztot nem szabad elfelejtenünk, de beleőrülnünk sem szabad: meg kell találnunk a megfelelő helyét a tudatban. A Saul fia nagyon fontos lépést tett meg ennek irányában, amikor a nézőket „beengedte” a gázkamrába, Váradi Júliáék kötete pedig megfelelő kiindulópont lehet azoknak, akik tovább szeretnének haladni ezen az úton.
