A friss videóban nyilatkozó férfi állítása szerint az akkumulátorgyár már a tervezés pillanatától kezdve több területen is hiányosságokkal küzdött. Azt állítja, kezdetben a legveszélyesebb területen dolgozók csak egyszerű orvosi szájmaszkot kaptak, a külsős cégek által foglalkoztatott dolgozók, például a takarítók számára pedig semmilyen védőeszközt nem biztosítottak.
A csütörtöki videó után Magyar Péter egy újabb, magát a gödi Samsung-gyár egykori dolgozójának mondó férfit kérdezett az akkumulátorgyárban szerzett tapasztalatairól. Az „Attilának” nevezett, eltorzított hangú férfi állítása szerint több éven át dolgozott a gyárban, ez idő alatt rálátása volt a belső folyamatokra, a munkakörülményekre és a biztonsági előírások hiányosságaira.
A volt dolgozó szerint nemcsak a gyár vezetése, de részben az egyszerű munkavállalók is tisztában voltak a problémákkal.
„A vezetőségnek, mind a koreai, mind a magyar vezetőknek egyértelműen tudomása volt arról, hogy nem felelünk meg az előírásoknak és a szabályoknak”
– jelentette ki. Állítása szerint a gyár már a tervezés pillanatától kezdve több területen is hiányosságokkal küzdött. „Döntően a tervezés pillanatától kezdve meg kellene felelni az építészeti, a munkavédelmi, a közegészségügyi, a munkaegészségügyi, a sugárvédelmi szabályoknak, és ezekben mindben voltak hiányosságok és kivetnivalók” – fogalmazott.
A férfi megerősíthette azokat a korábbi információkat, melyek szerint a gyár légtechnikai rendszere alulméretezett és rosszul kialakított volt, ami lehetővé tette a veszélyes anyagok átáramlását a különböző helyiségek között.
Szerinte „ha valahol egy veszélyes anyag kiszabadult, akkor semmi sem akadályozta meg azt, hogy egy másik helységbe is átkerüljön a légtechnikai rendszeren keresztül”.
Ezt a hibát véleménye szerint már az építési engedély kiadásakor észlelnie kellett volna a hatóságnak.
A gyárban használt legveszélyesebb anyagoknak a katód előállításához használt rákkeltő nehézfémeket, a nikkelt, kadmiumot és mangánt nevezte, melyek leginkább a „mixing” területén dolgozók egészségét veszélyeztették. A hibás légtechnika miatt azonban szerinte nem zárható ki, hogy ezek a porok a gyár bármely területére eljuthattak.
Állítása szerint a szennyezés látható volt, a leülepedett por fekete színe alapján, és állítása szerint a gyár épületének tetején is lerakódott az anód alapanyag. Azt is állítja, hogy nemcsak por, hanem folyékony oldószerek is kijuthattak a környezetbe, köztük a magzatkárosító NMP, ami a talajba és a talajvízbe kerülhetett.
A munkavédelmi felszerelésekkel kapcsolatban a férfi azt állította, hogy a gyár indulásakor nem voltak megfelelő egyéni védőeszközök. Különösen a legveszélyesebb, mixing területen volt súlyos a helyzet.
„Egyszerű orvosi orr-száj maszk volt biztosítva a munkavállalók részére, ami nem véd a rákkeltő porok belélegzés ellen”
– mondta. A megfelelő légzésvédő berendezések alkalmazását elmondása szerint csak jóval később írták elő.
A hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban a férfi arról beszélt, hogy bár eleinte voltak rendszeres és eredményes vizsgálatok, főleg a katasztrófavédelemtől, egy idő után ezek megritkultak.
„Belső információink alapján egyszerűen megtiltották a hatóságoknak, hogy ellenőrzéseket végezzenek” – állította. Hozzátette, hogy a tűzvédelmi és katasztrófavédelmi hatóság ellenőrzéseit egy idő után leállították, és ha volt is olyan határozat, ami intézkedésre kötelezte a gyárat, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
A gyár belső működéséről szólva egyfajta kettősséget vázolt fel a koreai és a magyar vezetés között. Elmondása szerint a magyar menedzsment igyekezett betartatni a hazai előírásokat, de a koreai vezetés ellenállásába ütköztek. „Nagyon sokszor a koreai vezetés ellenállásába ütköztek, és azért nem tudtak ezek gyakorlatilag megvalósulni” – fogalmazott. Az egészségügyi ellátás ugyan kialakult egy külső szolgáltatón keresztül, de ők is a koreai vezetés ellenállásával szembesültek. A rákkeltő anyagok kimutatására szolgáló vér- és vizeletvizsgálatokat (BEM-vizsgálat) is csak 2018 környékén vezették be.
A férfi elmondása szerint különösen rossz helyzetben voltak a külsős cégek által foglalkoztatott dolgozók, például a takarítók és a hulladékfeldolgozók, szerinte az ő egészségükkel eleinte senki sem foglalkozott.
„Semmilyen védőeszköz, semmilyen munkaruházat nem volt számukra biztosítva, és a foglalkozás egészségügyi ellátásuk sem volt adott tulajdonképpen”
– mondta a takarítókról, hozzátéve, hogy ugyanez volt a helyzet a hulladékfeldolgozó területen is, ahol szintén nem volt megfelelő védőeszköz, munkakörnyezet és orvosi ellátás.
A volt dolgozó beszélt a gyárban használt, radioaktív sugárzással működő berendezésekről is, mint a röntgenek és vastagságmérők. Azt állította, volt olyan eset, amikor „engedély nélkül, illetve a hatóság hozzájárulása nélkül a berendezéseket áthelyezték más helyiségekbe, más területekre kerültek”.
A munkavállalók egészségügyi kockázatairól szólva kijelentette:
„Részben kijelenthető, hogy bizonyos mértékig mindenki ki volt téve valamilyen egészségkárosító kockázatnak”.
A dolgozók alapvetően tisztában voltak a felhasznált anyagok veszélyeivel, de arról valószínűleg nem volt tudomásuk, hogy a védelmi rendszerek, mint a légtechnika vagy a kapott védőeszközök, nem megfelelőek.
A nyilatkozó férfi szerint a gödi üzemben a magyarok aránya volt a legkevesebb a koreaiak, ukránok és más nemzetiségűek mellett. Információi szerint a Samsung dél-koreai központi gyárában betartották a helyi szabályokat. „Igazából a problémák a mgyarországi gyáregységre vonatkoznak” – vélte. Elmondása szerint a Dél-Koreából behozott gépek és berendezések sem mindig feleltek meg az európai és magyar előírásoknak, így előfordult, hogy egy tartálynak például nem volt magyarországi engedélye, amit utólag kellett beszerezni.
A gyárban történt balesetekről is beszélt.
„Voltak légtechnikai problémákból adódó ájulásos rosszullétek. És sajnos volt majdnem végzetes kimenetelű áramütéses baleset is az utóbbi években”
– sorolta. Elmondása szerint több robbanás és tűz is volt, például porleválasztó berendezéseknél, aminek oka a nem megfelelő kialakítás, működtetés vagy emberi mulasztás lehetett.
Egy különösen súlyos állítása szerint a tűzjelző berendezések érzékelőihez használt, halálos veszélyt jelentő izotópkapszulákat tudomása szerint „engedély nélkül hozták be az ország területére, és építették bele a berendezésekbe”.
Azt is állította, hogy a hatósági ellenőrzések előtt előfordultak „trükközések”, például alapanyagokat helyeztek át ideiglenesen máshová, hogy ne lépjék át a tárolási határértékeket.
Magyar Péter kérdésére, hogy miért működhetett így a gyár, a volt dolgozó azt válaszolta, hogy mindez csak úgy valósulhatott meg, ha nem volt rajtuk semmiféle kényszer.
„Gyakorlatilag szabadon végezhették a tevékenységüket, ellenőrzések, kontroll és tényleges szankcionálások nélkül. Ehhez viszont valamilyen külső politikai befolyásnak kellett lennie a háttérben”
– zárta gondolatait.
