Villányban kicsit minden lelassul és megnyugszik körülötted
Egy éven belül már másodszorra jártam Villányban, és bár a szememet elsőre lenyűgözte a látvány, a két látogatás összehasonlíthatatlanul másképpen sikerült.
Az elsőnél csak bolyongtunk, majd találomra beültünk helyekre, és végül komolyabb kulináris élmény nélkül távoztunk. Ezzel ellentétben a második látogatás már maga volt a mesésen relaxáló és élményekkel feltöltő hétvége.
Jó ha az embernek a Villányi borvidék hallatán nem csak a híres pincesor ugrik be. Természetesen érdemes és kell is ott időzni és kóstolgatni ha arra jár az ember, de ha egy kicsit messzebb is keresgélünk a térképen, akár Kisharsányig merészkedhetünk, és nem fogjuk megbánni.
A terasz, ahol egyszer az életben borozni kell!
Mi a hétvége első napját, „életem egyik teraszán” kezdtük meg. Komolyan mondom, hogy sok-sok Budapesti és vidéki placc után is toplistás szerelmem lett ez, és marad valószínűleg örökre.
Ottjártunkkor a Vylyan Pincészet 25 éves fennállását, és a lenyűgöző teraszuk 10 éves évfordulóját ünnepelte. Sok helyzetet és hangulatot el lehet képzelni a borozáshoz, de egy nyugalmas tavaszi vagy nyári nap a szőlőtőkék közvetlen szomszédságában, az egyik legideálisabb állapot.
A kékfrankosok között bukdácsoltunk, aztán a pince hordóit simogattuk, majd a jobbnál-jobb vörösborok mellé az új látványgrill fogásait kóstolhattuk meg.
A koncepció lényegében az, hogy szabadtéren, green egg-ben (ez tulajdonképpen egy tojás alakú mini kemence és multifunkciós grillmasina), egyszerű, de nagyszerű fogásokat készítenek. Így az eddigi, sajt-szalámi-kenyérke típusú borkóstolóknál jóval több, akár egy ünnepi ebéd vagy vacsora is kerekedhet a látogatásból.
Én első körben kissé felhúztam a szemöldökömet a hamburgerre, a cheedar sajtos fűszeres sült burgonyára és az ecetes babsalátára, de azt hiszem a tanulság az, hogy nem kell ennyire vaskalaposan értelmezni a bor-étel párosításokat. Igenis jól esik egy ilyen grillmenü után a 2012-es Syrah.
És ez a délután olyan volt, mintha több napnyi élmény zúdult volna ránk, de közben a kép, ami megmaradt magamról mégiscsak az, hogy ülök a teraszon, csillog a nap a poharamon, és maradnék az idők végezetéig. Nyáron ha odakerülök, lehet, hogy tényleg maradok.
Menjetek ti is és
- nevezzetek be egy borkóstolóra
- piknikezzetek (amihez a helyszínen lehet vásárolni teli piknikkosarat)
- járjátok be a pincét és a dűlőket
- kóstoljatok bele az új látványkonyha finmságaiba
- figyeljétek a programokat, mert belefuthattok egy Sunday brunch-ba, de nyáron itt lesz például az Ördökkatlan fesztivál egyik állomása is.
7800 Kisharsány, Fekete-hegy
A fogadó, ami tulajdonképpen hotel
Ha valaki olyan borzasztóan kényelmes mint mi, és egy hosszú, késődélutánba nyúló borozás után nem hajlandó Villány főutcájáig utazni, akkor Kisharsányban is megpihenhet, és fogadok, hogy kellemes meglepetés éri majd. Csak legurulsz a domboldalról és Bocor Fogadó lesz belőle.
Amikor azt mondom, hogy „fogadó”, ti mire gondoltok? Mert mi abszolút nem azt kaptuk, amire a név alapján számítottunk. Ez egy szupermodern birtok a szőlőtáblák kellős közepén. Hotelnek nevezett szállások sem tudnak ennél többet, és a prémium ajándék itt tényleg a nyugalom és a természet.
Van jakuzzi, szauna, teniszpálya grillterasz, reggeli, bérelhető bicikli, röplabda pálya... De 24 órás recepció és transzfer is Villányba.
Mi ketten érkeztünk, és élveztük, de ez az a hely, ahova nagyon szívesen visszamennék barátokkal. Kivennénk egy apartmanházat, napközben kirándulnánk, este vacsorát sütögetnénk egymásnak, majd a jakuzziból hallgatnánk a zenét és az összekoccanó poharakat. Este pedig irány Villány, aztán ha hajnalodik, a transzfer haza is repítene, hogy az autók helyett a madarak hangjára kelhessünk.
És nem tudom kinek mi a legfontosabb, ha szállást választ magának, az ár, a reggeli vagy a képek a falon... de én egy dolgot mindenek fölé helyeznék itt: Soha életemben nem aludtam még olyan kényelmes matracon, mint amilyen a Bocorban van!
A Fogadónak van amúgy pincéje is a már sokat emlegetett soron, így ha az ember bemerészkedik a forgatagba, a Bocor cégér felkeresése ott is melegen ajánlott. Igyatok náluk egy Fiúslányos, vagy még inkább egy Lányos névre hallgató vöröset!
Meg egyetek is! Helyben sütik a zsírhoz, kolbászhoz és tepertőhöz való kenyérféléket. És miközben a zsírral fojtod a bort, vagy éppen a borral a zsírt, ha szerencséd van, harmonikás muzsikál.
A kényelem azért néha kevés tud lenni a boldogsághoz, de szerencsére a Bocor fogadó tulajdonosa, Csoda Balázs, és a személyzet is olyan kedvesen és készségesen fogadott minket, hogy ha akarnánk sem tudnánk belekötni semmibe.
Szívesen mesélnek arról, hogy úgynevezett „gyüttmentek”, de olyan jól sikerült beilleszkedni, hogy a boraik már érmeket hoznak el a villányi versenyeken. És a távlati tervekről is órákig lehetne beszélgetni még, a bor mellett a kirándulós, sportolós, aktív pihenést szeretnék népszerűsíteni.
Portásunk és sofőrünk, akinek a nevére már nem emlékszem egy másik nevet azért belém vert és megmagyarázta, hogy a vidék szépségén kívül még mi lehet az, ami idehívja az embert, vagy hát inkább, hogy őt mi hívta ide:
„Jött egy kattanás, úgy hívják, hogy Zsófi...”
És ez csak egy történet, de itt bárki mesél szívesen, még akkor is, ha csak egy röpke estére jöttél.
Bocor Pince & Fogadó
A régivágású gyöngyszem
Továbbálltunk, de csak azért, hogy még valamibe belekóstolhassunk, és a következő szállásunk tényleg merőben más élménnyel gazdagított.
Ha szavakkal kéne jellemeznem a Polgár Panziót, a szívélyes, az antik és az otthonos kifejezések ugranak be. Van az a fajta régi vágású vendéglátás, ami mivel igencsak kikopóban van, elsőre fura, de nagyjából negyed óra után egy huszárvágással úgy magába szippant, mintha a legtermészetesebb volna.
A vacsoránál kiírva a neved, a pincér óriási mosollyal üdvözöl, és miután a helyedre kísér, úgy olvassa fel a napi ajánlatot, hogy ha krumpli lenne magába, akkor is megkívánnád. És miközben érkeznek a fogások, jó borral kínálnak, de nem akárhogy. Mindent tud a saját borokról, és ajánl, kínál, a legjobbat próbálja választani neked, hozzád. Mulattat, vezet egész eset, de nem tolakodó módon. Közben a tulajdonos, esetünkben Polgár Kati néni, a vendégek között vegyül, beszélget, mesél, családiassá varázsolja az estét.
Mi egy egész estét töltöttünk vele, és bár a cél csak az volt, hogy kicsit jobban megismerjük a borászatot és a szállodát, olyan sok mindent csepegtetett az élettapasztalatából és világnézetéből, hogy igazán hálásnak érezhettük magunkat.
Szeretve van a bor, szeretve van a vidék, és a vendég is. Mindegyik. Kivétel nélkül. Ha nyitott vagy arra, hogy ne csak egy ágyat kapj magad alá, és tetőt a fejed felé pár napra, akkor itt csodálatos történeteket és embereket ismerhetsz meg.
Ha a borokban jobban elmerülnél a pincét és a dűlőtúrát ki ne hagyd!
Villány különleges. Az itt élő emberek szimbiózisban élnek a természettel, és az általa adott kincsekkel. Ha itt pihensz, kicsit minden lelassul és megnyugszik körülötted.
A borivás csak egy eszköz arra, hogy magadba szívhasd ezt az egészet. Ilyen élményt kell adnia egy belföldi kirándulásnak, ami arra sarkall, hogy meg több részét ismerd meg ennek a páratlanul sokszínű országnak.
