Véget ért az Alapítvány első évadja. Vajon beletört az Apple bicskája Asimov mesterművébe?
Az első két részről korábban már írtunk, akkor nagy meglepetés volt számomra a jó ritmusú, átgondolt, szórakoztató sci-fi.
Sajnos a folytatás már hagyott némi kivetnivalót maga után, de nem nevezném bukásnak.
illetve sokat ugrunk az időben is. Igencsak elegánsan oldják meg az idő szemléltetését, melyet az uralkodó öregedésén keresztül mutatnak be a nézők számára. Mint már a korábbi kritikában is írtam, Cleon császárból több klón létezik egyszerre, egy idős, egy fénykorát élő felnőtt és egy fiatalabb, ennek köszönhetően a galaxist érintő problémákat több oldalról meg tudják vizsgálni, és ésszerűen tudnak dönthetnek. Az idő múlását így meg tudják mutatni a Cleonok öregedésén át, első két rész gyermek Cleon klónja lesz a későbbi részek felnőtt uralkodója.
Ez a töredezett történetmesélés leginkább a Vaják-sorozatra emlékeztet, ahol szintén úgy ugráltak az időben, hogy nem volt teljesen egyértelmű, milyen évet is írunk, de a végére kitisztultak a szálak, és a történeti síkok egybeértek.
A tényleges akció ugyan kevés, de az Apple nem sajnálta a pénzt: a látványvilág még mindig elképesztően gyönyörű. A helyszínek, legyen az Terminus pusztasága, vagy Trenton városbolygója – mindegyik élő-lélegző környezet. A zene és a látvány is epikus magasságokban van. Ritkán tudok ilyet mondani, de a produkciós dizájnért felelős Rory Cheyne mesteri munkát végzett, minden népet könnyű megismerni, köszönhetően az egyedi kosztümöknek, a helyszínek elképesztően részletgazdagok, Trenton egyszerre undorító és ámulatba ejtő, míg Terminus Alapítvány települése annyira kietlen, hogy a néző legszívesebben látni se szeretné az ott játszódó részeket.
A sok pozitívum mellett azért lehet érezni David S. Goyer negatív hatásait is a sorozaton. Ő az Alapítvány sorozat alkotója, írója és egy rész rendezője is. Egy-egy epizód túlságosan elnyújtott és sokszor logikátlan döntéseket hoznak a karakterek, amelyek nem jellemzők rájuk, csak azért, hogy konfliktust generáljanak.
Asimov könyveiben a cselekmény gyakran ugrott pár száz évet, itt is valami hasonlót akartak elérni Gaal és Salvor történetével, ahogy keresik egymást évszázadokon át. De ez a szál sajnos nem volt annyira érdekes, mint a hatalmas Galaktikus Birodalom bukása és az ahhoz vezető út.
A színészek terén szerencsére a Raych Fosst játszó Alfred Enoch a harmadik résztől nem szerepel, őt tartottam az első két rész leggyengébb casting döntésének. A legnagyobb név a szereplőgárdában talán Jared Harris, aki nem sokat tud mutatni színészi képességeiből, pedig Harris egy zseniális karakterszínész.
Olyan elemi erővel játszák a kegyetlen, gonosz, de mégis néha igazságos uralkodót, hogy futkosott a hideg a hátamon tőlük. A Salvor Hardint játszó Leah Harvey ügyes, de nem kiemelkedő, valamint Lou Llobell sem váltja meg a világot, a részükről az iparosmunka jó kifejezés.
Az Alapítvány története alapvetően nem rossz, van benne kellő mennyiségű rejtély és akció, rengeteg monológ és politika. A rendezés ügyes, de mégis hiányérzetem van. Egy ekkora produkciótól, ami ennyi pénzből készült, ilyen látványvilág mellett, valahogy többre számítottam.
eltörpül mellettük az Alapítvány Terminus bolygóján játszódó „túlélő játék”, vagy Gaal és Salvor Hardin személyes drámája. Pedig a sorozat ez utóbbinak ad igazán teret, ezek a részek sokszor voltak unalmasak.
Mindentől függetlenül jó szívvel tudom ajánlani az Apple új sorozatát, hiába vérzik több sebből, technikailag szinte hibátlan, kissé lassú, de mégis epikus, high concept sci-fi sorozat, amiből valljuk be, mostanában hiány van. Az új Star Trek-sorozatok inkább az akció-sci-fi zsánerét erősítik, mint az elgondolkodtató, lassú, tudományos fantasztikumét. Vannak komoly gondolatok, lehet, hogy lassan fejtik ki őket, de az Alapítványban van potenciál.
és az Alapítvány felemelkedését. A sorozat teljes első évadja, magyar felirattal elérhető az Apple TV+ kínálatában.
