prcikk: „Most azt érzem, van értelme tanulnom, mert lesz belőlem valaki” – A legnagyobb szegénységből akár az egyetemig juttat gyerekeket a Van Helyed Alapítvány | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Most azt érzem, van értelme tanulnom, mert lesz belőlem valaki” – A legnagyobb szegénységből akár az egyetemig juttat gyerekeket a Van Helyed Alapítvány

Sok patronáltjuk fürdőszobát is akkor lát először, miután bekerült a rendszerbe, ma viszont már az a cél, hogy akit csak lehet, születésétől fogva támogassanak. A végső vágyuk pedig, hogy egyáltalán ne legyen szükség a munkájukra.


Képzelj el egy ideális világot, ahol mindenki egyenlő lehetőségekkel indul: nem számít sem a származás, sem a társadalmi helyzet és a jövedelmi különbségek. Egy kelet-magyarországi cigánytelepen született gyereknek így pontosan ugyanakkora esélye van egyetemre jutni, mint annak, aki Budapest belvárosában él.

Utópisztikusnak tűnik, de az ózdi központú Van Helyed! Alapítvány 25 éve ezért dolgozik. Jelenleg 120 patronáltjuk van az általuk működtetett rendszerben, mindegyikükre 1 millió forintot költenek évente.

A növendékek egészen fiatal felnőttkorukig mindennap tanórán kívüli foglalkozásokon vehetnek részt, amelyek megalapozzák, hogy minőségi iskolákban tanulhassanak tovább. Emellett rendszeresen tartanak nekik művészeti programokat, kapnak étkezést, valamint a családjaikat is támogatják.

Az alapítvány megálmodója, Bódis Kriszta dokumentumfilmesként járta az országot a ‘90-es években, a társadalom perifériáján élőkről forgatva. Azt látta, hogy a rendszerváltás után nagyon komoly gettósodás indult be Magyarország vidéki régióiban, különösen Borsodban. Egyik útján talált rá az ózdi Hétes-telepre, ami szimbolikus helynek tűnt számára.

„Nem olyan értelemben egyedi, hogy kivételes, hanem sajnos pont, hogy nem az. Itt gyakorlatilag minden megtalálható, ami egy szegregátumot jellemez, egy az egyben jelen van a teljes problémahalmaz” – magyarázza.

Elkezdett rendszeresen visszajárni a telepre, először önkéntes szociális munkásként, majd közösségszervezőként. Tíz éven át minden nyáron tető alá hozott egy gyerekeknek szóló alkotótábort is, ennek során az ott lakókkal renoválták a házakat, közösségi tereket és kiskerteket hoztak létre, felépítettek egy fürdőházat és mosodát (mert több telepen máig nincs vezetékes víz), és vasárnapi iskolát indítottak önkéntesekkel. Ebből nőtte ki aztán magát a Van Helyed.

Bódis Kriszta

Budapesten kinyílik a világ

A fővárosban jelenleg 20 patronált diák tanul, 8-an közülük albérletben vagy egyetemi szakkollégiumokban laknak, 12-en pedig egy állami fenntartású zuglói kollégiumban kaptak helyet, ahol a tanórán kívüli foglalkozások többsége is zajlik.

„Előfordul néha, hogy leülök és elkezdem sorolni magamban, mi mindenért vagyok hálás. Elmondhatatlanul sok dolgot köszönhetek az alapítványnak, az is óriási mérföldkő volt, hogy Budapestre költözhettem. Megadták az eszközöket ahhoz, hogy itt élhessek. Ebben az a legjobb, hogy csak arra kell koncentrálnom, hogy tanuljak, arra nem, mit egyek vagy hol aludjak”

– meséli a 19 éves Macsinga Géza, aki 6. osztályos kora óta Van Helyed-es.

Korábban Ózdon egy szegregált iskolába járt, onnan került a Van Helyed stúdióba, később pedig Budapestre, ahol először a Lauder Javne iskolában folytatta a tanulmányait, majd az óbudai Waldorfban érettségizett. Jelenleg alkalmazás- és rendszerüzemeltető szakon tanul felnőttképzés keretében, ezalatt az alapítvány folyamatosan a budapesti kollégiumában, a Van Helyed Stúdió+-ban patronálja.

Szerinte Pesten megszokott, hogy egy szülő azt kérdezi a gyerekétől, mit főzzön, a szegregátumokban viszont sokszor azt a kérdést teszik fel, miből főzzenek.

„Nagyon nem mindegy, milyen környezet veszi körül az embert. Most azt érzem, van értelme tanulnom, mert lesz belőlem valaki. Még akkor is, ha mindez nagyon fárasztó.”

Géza azt mondja, korábban is szeretett és akart is tanulni, de az ottani oktatás minőségét össze sem lehet hasonlítani az ittenivel: ami ott simán 5-ös dolgozat, az itt legfeljebb 2-es. És nem azért, mert ott nem elég kompetensek a tanárok, egyszerűen sokkal alacsonyabb a követelményrendszer.

Kriszta szerint azonban nem a roma gyerekeken, még csak nem is a szüleiken vagy a pedagógusokon múlik az, hogy tömegek teljesítenek alul például a kompetencia-teszteken, hullanak ki az oktatásból, termelik újra a tudatlanságot és nyomort.

„Erről mindig az a hatalom tehet, amelyik elmulasztja az oktatási rendszerét olyanná tenni, iskoláit olyanná fejleszteni, pedagógusait olyanná képezni, hogy minden gyerek, akárhová és akármilyen képességekkel született, mindent megkapjon annak érdekében, hogy magas szintű tudást érjen el és kompetens felnőtt váljék belőle” – fogalmaz.

A gyerekeket ezért nagyon bátorítani is kell, miután Pestre kerülnek, hogy ne keseredjenek el, ha eleinte rosszabbak a jegyeik. Ez nem jelenti azt, hogy nem tanulnak, inkább csak nem tudják azonnal megugrani a sokkal magasabban lévő lécet.

Géza azt mondja, annyi élményt és lehetőséget kapott, amit felsorolni sem lehet. „Az embernek kinyílik a világ, ha Budapestre kerül: azonnal 40-50 opciója lesz, amerre továbbmehet.”

Azóta már húga, a most 10 éves Ramóna is követte őt a fővárosba: a Van Helyed csapata a szülőkkel együtt döntött, majd teremtette meg a lehetőséget, hogy szeptembertől az AKG-ban folytathassa a tanulmányait. A Van Helyed Stúdió + kollégiumában egymással szemben van a testvérek szobája.

Géza

Ramóna

Van, aki már „náluk születik”

Bódis Kriszta meggyőződése, hogy minél hamarabb megkapja valaki a megfelelő környezetet, annál nagyobb eséllyel ki tud szakadni a szegénységből és az ezzel együtt járó kilátástalanságból. Egy ideje ezért már a kismamákkal elkezdik a munkát: gyakorlatilag „náluk születnek” a gyerekek, és utána az egész életutukon végigkísérik őket.

A rendszer elméletben bármennyi gyereket be tudna fogadni, ez kizárólag pénz kérdése. Teljes állású alkalmazottakkal, óraadókkal és önkéntesekkel dolgoznak, egy teljes állású patrónusra egy korcsoporton belül maximum 15 gyerek juthat.

Jelenleg 120 fő van a rendszerben, a családtagjaikkal pedig 1000 embert érnek el. A várólista óriási, de a cél az, hogy a családtagok közül is minél többen bekerüljenek.

120 millió forint az éves költségvetésük, vagyis 1 gyerekre 1 millió forintot költenek évente. Ebben az utazási és szállásköltségtől az étkezésen át a rezsiig és az őt támogató patrónus béréig minden benne van. A családok részéről mindez semmilyen anyagi kötelezettséggel nem jár.

Felvételi sincsen, mivel úgy tartják, hogy megfelelő körülmények esetén minden gyerek képes magas szintű tudásra, ezért a bekerülés kizárólag a várólista alapján történik. Az viszont óriási: háromszor annyian vannak rajta úgy, hogy nyilvánosan meg sincs hirdetve a lehetőség, csak szájról szájra terjed a családok között.

A program nagyon sikeres, az általános iskolát mindenki elvégzi, és továbbtanulni is jelentkeznek, ki középiskolába, ki szakképzésre. Kriszta szerint az igazi dráma az, hogy tömegek nem jutnak megfelelő oktatáshoz, pedig ezt az egészet akár minden gyerekkel meg lehetne csinálni, hiszen egyszerű szorzókkal működnek – mindössze pénz kellene hozzá, vagy egy ugyanígy működő állami oktatási rendszer.

Pillanatképek az ózdi Van Helyed Stúdióból (forrás: Facebook)

Sokaknak újdonság az is, hogy van a házban fürdőszoba, gáz és víz

Viki 16 éves, 11 éves kora óta stúdiós, ez a második éve Budapesten. „Ózdon, ha kicsit máshogy öltözködsz és kilógsz a sorból, akkor már kritizálnak. Pesten, illetve alapból a Van Helyed rendszerben jóval elfogadóbb mindenki, én is sokkal jobban ki merem mondani a véleményemet” – jelenti ki.

Hozzáteszi azt is: „Sokan vannak, akik fel szeretnének jönni a Van Helyed Stúdió+ budapesti kolijába, de én mindenkinek elmondom, hogy ez nagyon sok nehézséggel is jár: távol vagyunk a családunktól, és tényleg rengeteget kell tanulnunk, hogy felhúzzuk magunkat arra a szintre, amit a budapestiek már általánosban eleve megkaptak. Folyamatosan érzem, mennyivel többet kell beletennem hozzájuk képest.”

Géza is egyetért abban, hogy rengetegen szeretnének feljönni, de egy ponton inkább feladják az álmukat, mondván, úgyse menne nekik.

„Igaz, hogy sokan nem hisznek magukban eléggé, de pont ezért csináltuk meg az ózdi stúdiót, mert nem lehet a szegregátumból azonnal, átmenet nélkül kirakni egy fővárosi kollégiumba a gyerekeket. Kell egy híd, ami felkészíti őket, nem is feltétlenül Budapestre, hanem arra, hogy megtalálják az útjukat. Mindenki azt az iskolát, ami a legmegfelelőbb lesz neki. A lényeg, hogy tanuljanak tovább” – hangsúlyozza Kriszta.

Nagyjából 100-an élnek Ózdon a patronáltak közül, korcsoport szerinti kategóriákba sorolva. Ők bejárósak, délutánonként autóval szállítják őket a stúdióba (a kismamákat otthonról, a gyerekeket pedig az iskolából vagy óvodából), ami komoly logisztikát igényel.

Sok olyan gyerek kerül be a rendszerbe, akinek újdonság az is, hogy van a házban fürdőszoba, gáz és víz. Ők olyan környezetből érkeznek, hogy az ilyen alapvető dolgok se természetesek nekik.

„Mondanom sem kell, hogy ez nem rajtuk múlik. Ezt hívjuk szegénységnek, és senki nem tehet arról, hogy hova születik” – teszi hozzá Kriszta.

Viki

Kényszerpálya helyett életpálya

Viki szerint a szegregált iskolákban nem adják le rendesen az anyagot, nem törődnek egyénileg a diákokkal, folyton csak fegyelmeznek. A Kürt Gimnáziumban viszont, ahová Budapesten jár, úgy tanítanak, hogy neki is kényelmes legyen, miközben a többiek is haladnak a saját tempójukban. „Észreveszik, ha jó vagy valamiben, amitől sikerélménye van az embernek.”

Géza hozzáteszi, hogy Ózdon is vannak abszolút lelkiismeretes tanárok, akik szeretnék átadni a tudásukat, de ehhez egyszerűen nem adott szinte semmilyen feltétel. Örülnek, ha van tábla és kréta, más „luxuscikkekről” inkább ne is beszéljünk.

„Óriási egyenlőtlenségek vannak az oktatáshoz való hozzáférés terén. Ha jó családba születtél, nyert ügyed van, ha viszont egy szegregátumban, esélyed sincs” – fogalmaz Kriszta. A Van Helyed fő célja, hogy megtalálják azokat az iskolákat, akikkel legjobban együtt tudnak működni szakmailag, és akik megértik, hogy ilyen típusú egyéni munkára van szükség. Az oktatási rendszer egészére ez sajnos egyáltalán nem jellemző.

A patrónus napi kapcsolatban áll a szülők mellett az iskolával is, ideértve az összes tanárt, aki a gyerekkel dolgozik. A cél, hogy közösen rájöjjenek, milyen életpálya a legideálisabb a gyerekek számára.

„Nem az van, hogy benyomnak egy iskolába, mondván, ezt fogod tanulni és kész. Ehelyett felmérik a képességeidet, és ennek tudatában keresik meg, melyik intézményben tudnál legjobban boldogulni. Ennek köszönhetően mindenki azt tanulhatja, amit szeretne, és amivel megvalósíthatja az álmait. Kényszerpálya helyett életpálya” – mondja Géza.

Az ő esetében is számos iskolát végignéztek, mire eljutottak a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikumig, ahol rendszerüzemeltetőnek tanul. Mint mondja, nagyon jó érzés, hogy ha sikeresen elvégzi a képzést, utána olyan munkája lehet, ahová örömmel jár be reggelente.

Azért dolgoznak, hogy ne legyen rájuk szükség

Kriszta Finnország mintáját tartja példaértékűnek: ott minden iskola olyan színvonalú, mint nálunk az AKG, és ráadásul az állam fizeti.

„Ha Magyarországon is ez lenne a helyzet, mi nem kellenénk. Paradox módon tulajdonképpen azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség.”

Szeretne ezért szakpolitikai javaslatokat is tenni, hogy megmutassa: igenis lehetséges nagyban is megcsinálni, amit ők kicsiben véghezvittek.

A kormány részéről voltak már egyéni érdeklődők a modell iránt, odáig viszont soha nem jutott ez az érdeklődés, hogy ebből egy oktatási reform szülessen. Ehhez elsősorban az egyenlő hozzáférés jogát kellene elismerniük, amire egyelőre semmilyen jel nem mutat.

Állami támogatást szinte egyáltalán nem kapnak, leszámítva egy kisebb összeget a tanoda keretből, ami nagyjából évente 1 havi működési költségüket fedezi.

Az elmúlt 10 évben a dán VELUX volt a főtámogatójuk, gyakorlatilag nekik köszönhetően állt fel a rendszer, az éves költségvetés felét biztosították. Ők azonban 2024-től máshová koncentrálják a CSR tevékenységüket, így a teljes 120 millió forintot adományszervező tevékenységgel kell majd összeszedni.

„Bővülés egyelőre szóba se jöhet, ez az összeg az életben maradáshoz kell. Ha mellénk állna három nagyvállalat évi 40 millió forinttal, vagy négyen évi 30-cal, már meglennénk” – mondja Kriszta. Ő főleg ezen dolgozik, a rendszer operatív része már nélküle is működőképes.

15 alkalmazott mellett 50 aktivizálható önkéntesük van, valamint óraadók is dolgoznak nekik. A központban Kriszta mellett egy asszisztens dolgozik, az ő feladatuk az adományszervezés mellett az önkéntestoborzás, a kommunikáció és marketing, illetve a patrónusok munkájának támogatása. A Covid előtt még 41-en voltak, de ekkor náluk is jelentős leépítésre volt szükség.

És hogy mit hozhat a jövő? Erre gondolkodás nélkül annyit felel: „Én nem bizakodó vagyok, hanem anyatigris. Fogalmam sincs, mi lenne az a pont, amikor feladnám a küzdelmet, hiszen akkor elképzelni se tudom, mi történne a gyerekekkel.”

A Van Helyed! múködését itt támogathatod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Panyi Szabolcs lehallgatásáról: A NER beismerte az újságírók megfigyelését és lebuktatta a saját módszerét
Az Oroszország-szakértő szerint a kormányoldal hatalmas öngólt lőtt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Úgy véli, ezzel nemcsak a törvénytelenséget ismerték be, de a titkosszolgálat is őrjönghet.


Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált arra a kormánysajtóban megjelent, állítása szerint nyilvánvalóan titkos eszközökkel készült felvételre, amelyen Panyi Szabolcs újságíró hallható, ahogy egy forrásával beszél. A szakértő szerint a kormánymédia erre építve próbál felépíteni egy narratívát, miszerint Szijjártó Pétert Panyi „segítségével” hallgatnák le külföldi titkosszolgálatok. A szakértő hat pontban fejtette ki a véleményét erről.

Azzal kezdi, hogy Panyi Szabolcs „kiváló, elkötelezett és nagyon-nagyon hozzáértő tényfeltáró újságíró”, és büszke a barátságára. Azt írja, bár nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, a nyilvánosságra hozatala szerinte biztosan törvénytelen, mert sérti Panyi és a másik szereplő személyiségi jogait is.

A szakértő ostobaságnak is tartja a felvétel közlését, egyrészt azért, mert véleménye szerint „a NER ugyanis épp ezzel ismerte be, hogy igen, tényleg titkosszolgálati eszközökkel figyel meg újságírókat (évekkel a Pegasus-botrány után is), és az így készült felvételekkel habozás nélkül kész visszaélni is.” Másrészt pedig azért, mert ezzel lebukott a lehallgatási módszer is.

Rácz András teljes ostobaságnak nevezi azt a felvetést, hogy Szijjártó telefonszámát bárki Panyitól tudná meg. Mint írja: „Éppenséggel Szijjártó büszke rá, hogy bárkit, bármikor fel tud hvíni – ezen a ponton nem kéne azon meglepődni, hogy mások is tudják a számát...”

Úgy látja, az egész akció egy elterelési kísérlet.

„Arról akarja a NER elterelni a figyelmet, hogy a Washington Post megírta szombaton, hogy Szijjártó külügyminiszterként rendszeresen telefonon tájékoztatja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert még a magas szintű, EU-s találkozókról is.”

Rácz felteszi a kérdést, hogy egy külügyminiszter miért használ normál, könnyen lehallgatható telefont. Szerinte ha Szijjártó titkosított telefont és alkalmazást használna, nem lenne botrány a mobilszámáról.

A szakértő bejegyzését azzal zárja, hogy szerinte a teljes szétesés jelei láthatók.

„A NER láthatóan már »minden mindegy« alapon elkezdi bedobni a törülközőt. Már nem számít, milyen kárt okoz egy kompromittálási kísérlet, már nem számít, hogy jogszerű-e vagy nem... már csak csapkodnak, mint a felrepedt szemöldökű, a saját vérétől megvakult bokszoló... a jó hír, hogy az ilyen meccsek már jellemzően nem tartanak soká”

– fogalmazott Rácz András.

Mint megírtuk, hétfőn a kormánypárti Mandiner egy titokban rögzített hangfelvételt publikált, amelyen Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy forrásával beszélget. Habár a lap arról ír, hogy „Panyi megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának, amelynek így lehetősége nyílt megfigyelnie a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseit” - az erősen megvágott felvételből viszont nem ez derül ki, hanem inkább úgy tűnik, Panyi Szabolcs csekkolhatta a beszélgetőtársától kapott számokat, amik már eleve megvoltak ennek a bizonyos külföldi állami szervnek.

Az újságíró a felvétel nyilvánosságra hozása után „elővágásnak” nevezte a Mandiner cikkét, amivel szerinte a Szijjártó orosz információátadásairól szóló nyomozását próbálták átkeretezni. Facebook-posztjában azt írta, a felvételen hallható forrásával azért beszélt, mert már évek óta gyűjti az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt, miszerint „Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról”. Panyi szerint a lehallgatott beszélgetésben arról volt szó, hogy elkérte a forrásától azokat a telefonszámokat, amelyeken Szijjártó és Lavrov kommunikálni szokott, hogy összevesse azokat egy európai ország nemzetbiztonsági szolgálatától kapott információkkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lennék meglepve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki az oroszok terveiről” - írja Panyi Szabolcs
Döbbenetes részleteket közölt egy újságíró a Washington Postra hivatkozva. A tervet az orosz külső hírszerzés, az SZVR készítette.


Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Facebookon írt arról, hogy a Washington Post újabb részleteket tudott meg a magyar választás orosz titkosszolgálati befolyásolásáról. Állítása szerint a lap egy orosz titkosszolgálati jelentéshez jutott hozzá, amelyet az SZVR, az orosz külső hírszerzés készített. Az újságíró szerint a „Fordulópont (Gamechanger) néven emlegetett stratégia szerint egy drasztikus műveletre lehet szükség ahhoz, hogy Orbán Viktort választási győzelemhez segítsék.” Panyi ezután szó szerint idézi a tervet:

„Az SZVR tervében azt fejtgetik, hogyan lehetne »gyökeresen átalakítani a választási kampány teljes dinamikáját« – mégpedig »egy Orbán Viktor elleni merénylet megrendezésével«.”

A poszt szerint az orosz tervet egy meg nem nevezett európai ország titkosszolgálata szerezte meg, és miután meggyőződött a hitelességéről, a dokumentumot a Washington Post szerzője, Catherine Belton is átvizsgálhatta. Panyi hozzáteszi, hogy Belton egykori moszkvai tudósító és a „Putyin emberei” című könyv szerzője. Az újságíró ezután az SZVR-jelentésből idéz:

„Egy ilyen esemény a kampány megítélését a társadalmi-gazdasági kérdések racionális teréből az érzelmi síkra tereli át, ahol a kulcstémákká az állam biztonsága, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme válnak”.

Azt is megemlíti, hogy a terv a Washington Post cikke szerint az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége, az Aktív Intézkedések Főosztálya számára készült.

Panyi leírja, hogy a Washington Post megpróbálta reagáltatni Kovács Zoltán nemzetközi sajtószóvivőt, de nem kapott választ, az SZVR nem kívánt reagálni, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig dezinformációnak nevezte az értesülést. Egy zárójeles részben egy magyar vonatkozást is kiemel:

„Az orosz hírszerzést vezető Szergej Nariskin fia, Andrej Nariskin és családja ugyanis magyar letelepedési kötvényes lett a 2010-es évek közepén a Rogán Antal-féle, offshore cégekkel megspékelt kötvényprogramban

– ezt akkoriban a Direkt36, a 444 és az orosz Novaja Gazeta derítette ki. 2022 őszén pedig a Direkt36-on azt is megírtam, hogy Andrej Nariskin hivatalos magyar lakcíme Rogán Antal propagandát és titkosszolgálatokat felügyelő miniszter régi barátja, a grúz-izraeli Shabtai Michaeli Deák Ferenc utcai (Fashion Street) ingatlanába volt bejelentve. Nariskin letelepedési engedélyét később visszavonták.”

Panyi Szabolcs szerint a Washington Post cikkéből más részletek is kiderülnek. Azt írja, a lap idéz egy európai nemzetbiztonsági tisztviselőt, aki megerősítette az ő korábbi, VSquare-en megjelent értesülését az orosz beavatkozásról. Eszerint a tisztviselő szolgálata is kapott információt arról, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) három embere Magyarországra érkezett a választás befolyásolására. Panyi idéz egy nyugati tisztviselőt is, aki a lapnak azt mondta:

„Orbán Oroszország egyik legjobb ügynöke volt. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok ne lennének készenlétben, hogy segítsenek, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnak.”

Végül egy személyes megjegyzést is fűz a témához:

„Tudom, hogy ezek a hírek nagyon durvák, és nem lennék meglepődve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki a választásig hátralévő időszakban az oroszok terveiről.

Nagyon fontos viszont, hogy megőrizzük mind a higgadtságunkat, mind a magyar államba és annak intézményeibe vetett hitünket.

Az orosz titkosszolgálatoknak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy megrengessék a demokrácia és annak intézményei iránti bizalmunkat.

Nem a kormányról és annak vezetőiről beszélek – hanem a magyar államról és intézményeiről, és az ott dolgozó, azokat működtető sok tíz- és százezer becsületes, hazafias magyar állampolgárról. Hogy az ilyen orosz tervek és beavatkozási kísérletek meghiúsuljanak, ahhoz az ő munkájukra – például a rendvédelmi szervek és az elhárítás éberségére – van szükség.”

Néhány nappal a Washington Post cikke előtt a VSquare arról írt, hogy egy GRU-hoz kötődő, háromfős „politikai technológus” csapat hetek óta Budapesten tartózkodik, részben diplomáciai fedés alatt, a nagykövetségen. A jelentések szerint az akciót az orosz elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko felügyeli, célja pedig a 2026. április 12-i választás befolyásolása. A művelet eszköztárában az online dezinformáció, karaktergyilkosságok és különböző tartalmak gyártása is szerepelhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: