Valódi virágédent találtok Budapesten
Március végén mintha a természet is kezdene magához térni végre valahára. Annak érdekében, hogy még inkább alábéleljem az életérzést, valami szupertitkos belső intuíciótól vezérelve vettem a klaviatúrát és böngésztem egy jót az interneten.
Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne legyen Budapesten (értsd Budapest közigazgatási határain belül tömegközlekedéssel kellemesen elérhető) virágpiacként működő piac. Személyes és önző kis érdek volt ez részemről, ugyanis imádom a friss virágokat, ugyanakkor a közelünkben lévő legközelebbi virágárusban megszámlálhatatlanul sokat csalódtunk. Felmerül a kérdés, hogy miért adtunk az első és második esélyt követően több esélyt ennek a nevezett boltnak. Nos, az ügy összetett, de a bejegyzés témája nem is ez a meg nem nevezett hely. Legyen annyi elég, hogy mindig is vágytam arra, hogy dúskáljak, hacsak vizuálisan is, pillanatnyi hangulati elemként a szebbnél-szebb virágokban.
Így - a bevezető elolvasásánál is rövidebb idő alatt - akadtam rá az igazi, valódi és legjobb tudomásom szerint egyetlen (nagykereskedelmi, nem mellesleg valóban szép nagy) Budapesti Virágpiacra.Nekem, majdnem belvárosi lénynek a Budapesti Virágpiac könnyűszerrel megközelíthető. Vettem a jegyemet, lyukasztottam és felpattantam a gyűjtőjáratként is ismeretes 105-ös jelzésű buszra múlt szombaton. Hozzávetőleg 25 percbe telt, míg a járat átverekedte magát a belvároson, majd beúszott a Béke téri megállóba.
Habár lógott az eső lába, sőt, az ég harmatgyengén meg is könnyezte azt, hogy lepattantam a százötösről, a felhőkkel zsúfolt égbolt, és a kabátom vízpettyes gallérja sem tudta kedvemet szegni a piac felé tartó utamon. Lelki szemeim előtt máris virágtengerek jelentek meg, elképzeltem azt, ahogy a nap simogatja arcomat és táncot jár az éppencsak leszedett és egy egyszerű zsineggel csokorba kötött virágok szirmain, zsenge szárain. A képzelgés megmaradt ezen a szinten, ugyanis, ahogyan azt két mondattal ezelőtt megszellőztettem, az időjárás meglehetősen bánatos volt, amihez hozzájön még az is, hogy a piac minden nap délután négykor nyit, ami az óraátállítás előtt nehezített terep a napsütésről álmodozóknak.
A nyitva tartás alól kerek kivételt képez a vasárnap, amikoris nem virágpiacként funkcionál a terep. Legfeljebb ötperces gyaloglást követően keresztezte utamat a Szent László út, ahol a 21-23. szám alatt találtam rá a virágpiac fedett csarnokára (ha még nem említettem volna, ez a körülmény is a napsugarak ellen játszik). Jó tudni, hogy a piac elsősorban nagybani piac, azaz nagykereskedők árulnak kiskereskedőknek. De (és itt az a bizonyos de!) kereskedő nem lévén az egyszerű földi halandó is bebocsátást nyerhet, amennyiben megfizeti a látogatói belépőjegyet. A honlap szerint a jegy délután 16.00-18.00 óra között jelenleg fejenként 2.000,- forintot, míg 18.00 órától fejenként 500,- forintot kóstál. Miután átjutottam a kapun mennyei látvány fogadott.
Állítólag a szombat nem a legforgalmasabb nap, de a virágrengeteghez nem szokott laikus szemem, így is telhetetlenül cikázott jobbra és balra. Orchideák, rezgők, liliomok, nárciszok, zöldnövények, még a korábban oly' méltatlanul mellőzött szegfű is tucatnyi színben pompázva kellette magát, holland tulipánok, rózsák, magyar gerberák, ameddig a szem ellát. Ennyi bámulatosan szép és friss virágos növényt, még soha az életben nem láttam egyrakáson.
Tudtam, hogy nem távozhatok üres kézzel, de megfontolt és tudatos vásárlóként korlátoztam imádatomat és a megalapozott döntés érdekében bejártam a piac mindkét szintjét. A földszinten található valamennyi virágárus portékáját behatóan tanulmányoztam, de szemügyre vettem a galérián található dekor termékeket is: a megszámlálhatatlan kaspót, szalagokat, szivárványszínű girlandokat, lampionokat, bögréket, ajtódíszeket, kézműves foglalatoskodáshoz ajánlott alapanyagokat (kisdobozokat, formákat, koszorúalapokat, ecetera), művirágokat, különböző méretű kosarakat, dísztáskákat, szóval majdnem mindent.
Azt mondják, hogy a kínálat folyamatosan, de legalább negyedévente változik, így alkalmazkodván az egymás követő ünnepkörökhöz, évszakokhoz. Így fordulhat elő az, hogy olykor kertbe vagy balkonládába vágyódó apró palánták jelennek meg a piac kültéri részén, majd megjelenik a kardvirág, a liliom és más, a magyar kertészek által szépen nevelt virágok tömkelege, míg máskor különböző kiegészítőkkel, az adott időszakban elengedhetetlennek tűnő dekorációs kellékekkel készítik fel az erre járó jónépet a most éppen meglehetősen távolinak tűnő őszre vagy karácsonyra.
Túrám vége felé egészséges mértékben, de igencsak kezdtem irigyelni a nap mint nap virággal foglalkozó embertársaimat. Csodálatos formák, színek, illatok, hihetetlen friss portéka. Minthogy jómagam és családom többi nőtagja is leplezetlen imádattal viseltetik a virágok felé, döntenem kellett, ki jön velem haza. Döntésem a másfél órával korábban érkezett holland tulipánokra esett. Így esett, hogy három, a maga egyszerűségében tökéletes vázavirágként funkcionáló, egyszerű szalaggal átkötött és natúr selyempapírba csavart csokor hagyta el a piac területét velem együtt.
Még most, a bejegyzés írása közben is mámorosan gondolok a piacon látottakra, különösen, ha oda-odapillantok a 5 napja vásárolt, ám még most is tökéletesen emelt fővel a vázában pompázó tulipánjaimra. Nem túlzás azt állítani, hogy kötelezővé kéne tenni a manapság olyan divatos bakancslistákon való szerepeltetését ezeknek a nagybani piacoknak. Tudom-tudom, túl sok a kép, de nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne kattintgassam körbe az egész objektumot. Remélni merem csak, hogy nem túl sok a jóból.
Ha te is beleájulnál - legalább egy picikét - ebbe a földi paradicsomba, javaslom, hogy a bővebb információk érdekében először tájékozódj a piac honlapján és közösségi oldalán, majd nyitvatartási időben és napokon keresd fel őket a XIII. kerületben, Budapesten a Szent László út 21-23. szám alatt. Javaslom, hogy határozott elképzelésekkel menj, ugyanis rendkívül nehéz üres kézzel és rövid időn belül szabadulni innen.
Oszd meg ismerőseiddel, ha már te is vártad a tavaszt és szereted a virágokat!
