SZEMPONT
A Rovatból

Túlterhelt gyerekek, túltolt központosítás, drasztikus forráskivonás - mit csinált a Fidesz 16 év alatt az oktatással?

Szembefordultunk a világban jellemző fejlődési folyamatokkal - mondja Nahalka István oktatáskutató, aki szerint a Fidesz olyan merev, központi tartalmi szabályozást vezetett be, mint a szocializmusban. Így képtelenek lekövetni, merre megy a világ. Mérlegen az elmúlt 16 év.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 24.



Korszakértékő sorozatunkban elérkeztünk ahhoz a területhez, amiről mindenkinek van véleménye, és szinte mindenkinek van benne érintettsége. Azon kevés területek egyike, amellyel kapcsolatban az érintettek többször, több hullámban az utcán is kifejeztél elégedetlenségüket a dolgok alakulásával szemben. Volt itt minden: diáktüntetések, tanárok kirúgása, könnygáz, sztrájkjog megvonása. A tiltakozók szerény sikereket elértek, maga a probléma mégis megmaradt.

Miért van ennyire rossz állapotban a magyar oktatási rendszer? Miért romlanak a diákok eredményei folyamatosan? Változtatott-e valamin a tanárok hosszú évek után megadott bérrendezése? Mit ért el a Fidesz négy ciklus alatt ezen a rendkívül fontos területen? Nahalka István oktatáskutatóval a közoktatás elmúlt 16 évéről beszélgettünk.

— 2010-ben milyen pályán volt a magyar oktatási rendszer, mennyiben felelt meg a 21. századnak, és volt-e egyáltalán terv a modernizálására?

— Semmiképpen nem felelt meg a legfejlettebb iskolarendszerrel rendelkező országokban lévő mintának. Éppen kikászálódtunk egy gazdasági válságból, ezért az egész oktatás anyagi ellátottsága problematikus volt. A pedagógusok fizetése teljesen elinflálódott. Volt 2003-ban egy pedagógus-fizetésemelés, de 2010-re ennek a hatása már jelentősen csökkent. Mindemellett

2005 óta tartott egy folyamat, ami pozitívnak tekinthető, mert új szelek kezdtek fújni az oktatáspolitikában és az egész oktatási rendszerben, ugyanis elkezdődött az uniós pénzek beáramlása.

Már akkor viszonylag sok pénz jött az oktatás számára, így bátran lehetett komolyabb projektekben gondolkodni, és indultak is ilyenek. Lehet említeni jó néhányat, amelyek lassúak voltak, jó magyarosan csináltuk őket, valószínűleg ott is voltak lopások. Volt minden, ami Magyarországon övezi ezeket a dolgokat, mindezek ellenére azok a projektek legalább jó irányban indultak el. Ilyesmikre gondolok, mint az IPR, az Integrált Pedagógiai Rendszer kialakítása, ami a hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében egy nagyon fontos program volt. Ilyen volt a kompetenciafejlesztő programcsomagok kialakítása, vagy a pedagógusok között kialakuló horizontális struktúrák, mint a Módszerkosár. Sok mindenre lehetne emlékeztetni, ami elindult. De piszok lassan, sok ellenmondással. Aztán 2010-ben ezeket szinte mind lefejezték.

— Mi volt a 2010-ben beiktatott új kormány oktatáspolitikai koncepciója?

— Volt valamilyen koncepció, de véglegesített koncepció ismereteim szerint nem volt. Egy javaslat volt, ami elég széles körben terjedt, és hozzá lehetett szólni, de abban szörnyű dolgok voltak leírva, a progresszív pedagógiával szemben álló folyamatok elindítása szerepelt benne, amely éles kritikát váltott ki. Végül ez valósult meg. Ezt az időszakot azzal lehet a leginkább jellemezni, én legalábbis így elemzem, hogy

szembefordultunk a világban jellemző fejlődési folyamatokkal, az iskolarendszer fejlesztése 180 fokos fordulatot vett.

Ebben a koncepcióban benne voltak a centralizálásra vonatkozó törekvések, és minden olyan intézkedést gyorsan visszavontak, ami az előző időszakban progresszívnek volt minősíthető, igaz, hogy azokat nem túl okos politikával vezették be.

— Melyek ezek?

— Például az alsó tagozaton az osztályzás és a buktatás megszüntetése, ami szakmailag indokolható döntés volt 2010 előtt, azonban nagyon ügyetlenül vezették be. Egy nagyobb területreform részeként kellett volna meglépni, de ilyenről nem volt szó, nem készítették elő, mindenféle probléma volt vele. Természetesen az Orbán-kormánynak az egyik legelső intézkedése volt 2010 után, hogy ezeket visszavonta, és a pedagógustársadalom egy jó része pedig hozsannázott, hogy jaj, de jó, mert az előző időszak borzasztó volt.

— Mik voltak a főbb vonásai az ehelyett bevezetett rendszernek?

— Az egyik, ami talán a legnyilvánvalóbb, a nagyon nagy fokú centralizálás az irányítás és a fenntartás terén. Egyébként is jellemezte az oktatáspolitikát a centralizációs törekvések hangsúlya, de a fenntartás és az irányítás terén nagyon gyorsan és nagyon átható döntések születtek, amelyek gyökeresen megváltoztatták a struktúrát. Előtte a közoktatásban az elsődleges fenntartók az önkormányzatok voltak. 2013 után gyakorlatilag csak az óvodák maradtak a kezükben, minden más iskola központi fenntartásba került. Ez volt a KLIK nevű förmedvény, ami irányította az oktatást és végezte a fenntartói feladatokat.

Ők is tudták, hogy túllőttek a célon, túltolták a biciklit. Ezt lehetett hallani, bár a beismerés egy kicsit később jött.

Ezért aztán később finomítottak a dolgon: a KLIK-ből központot csináltak, és létrejöttek a helyi területi egységei. Ezek a mai tankerületek, ma is ez a rendszer érvényes, és a tankerületek az iskolák fenntartói. Ez annyit jelentett, hogy a központosított állami fenntartást valamennyire decentralizálták, de az alulról építkezést nem hozták vissza a rendszerbe. A másik fontos dolog a tartalmi szabályozás centralizálása volt. 2012-ben alkották meg az új Nemzeti Alaptantervet, amely óriási tananyagmennyiséggel, abszolút centralizált, előíró módon mindent meghatározott a tanítással kapcsolatban, és visszahozta a kerettantervek kötelező voltát. Lényegében azt lehet mondani, hogy majdnem minden iskola számára teljesen kitöltötte a tanítandó tananyagot. Ugyan valami 10 százalék eltérést megengedtek, hogy azt az iskolák határozzák meg, de olyan nagy volt a központilag előírt tananyag, hogy ezt a 10 százalékot a döntő többségük nem tudta kihasználni. Tehát

egy nagyon merev, központi irányítású tartalmi szabályozás jött létre, ami olyan volt, mint a szocializmusban, 1990 előtt.

Teljesen visszatértünk ehhez, és elhagytuk azokat a progresszív elemeket, amelyeket 1990 és 2010 között bevezetett az oktatáspolitika. Erre épültek rá további rendszerek, amelyek hol megkeserítették, hol megnehezítették a pedagógusok életét. Ezeknek nagyon fontos következménye volt például a túlterhelés, ami a központi tartalmi szabályozás következménye volt. Hirtelen nagyon sok tanóra lett, a tananyag pedig hatalmasra nőtt. Ez túlterhelte a pedagógusokat és a gyerekeket is. Valójában ekkor gyorsult fel a pedagógusok létszámának csökkenése, ami később egészen súlyos problémákat okozott, és okoz ma is.

— És akkor még ott van az egyházi iskolák előnyben részesítése. Ma már sok település van, ahol csak egyházi iskola, sőt óvoda van.

— Igen, ezeknek a településeknek a száma száz fölött van. Persze egy egyházi fenntartású iskola is lehet világnézetileg semleges. De az az igazság, hogy maguk a világnézetileg semlegesként számon tartott állami iskolák sem azok. Sajnos az egész rendszerrel szemben el lehet mondani azt a kritikát, hogy a magyar pedagógiában és oktatáspolitikában működik egy borzasztóan erős normativitás. Ez a normativitás azt mondja, hogy mi meghatározzuk, mit kell a gyerekeknek megtanulniuk, milyen szemléletmódot kell elsajátítaniuk, kiket kell tisztelniük, milyen műveket kell megtanulniuk és így tovább. Nincsenek alternatívák, ez a természetes számukra.

Ha az ember azt mondja, hogy nem erre megy a világ, hogy itt alternatívák vannak, és az iskolának erre kéne felkészítenie, akkor egész egyszerűen hülyének nézik.

Pedig óriási váltás van a világban. A fejlett oktatási rendszerek kezdik elhagyni ezt a normativitást. Abban gondolkodnak, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy egy adott világnézetet, erkölcsi szemléletmódot, normarendszert átadjunk a gyerekeknek, és egyforma gyerekeket alakítsunk ki. Az a dolgunk, hogy a világgal, a világ sokféleségével megismertessük őket, és felkészítsük őket arra, hogy tudjanak maguknak választani. Hogy ki tudják alakítani a saját világnézetüket, erkölcsi rendszerüket, az egész személyiségüket. Erre a magyar oktatási rendszer ma még tökéletesen képtelen, mert mindig egy ideológiát, egy világnézetet akart feltétlenül beleplántálni a gyerekek fejébe, és ez most is így van.

— Szintén a 2010-es évek első felében jött létre a pedagógus-életpályamodell, ami aztán hamar ki is múlt.

— Igen, pedig ez egy meglehetősen nagy rendszer volt, de nem teljesen múlt ki. Például léteznek azok a kategóriák, amik akkor kialakultak, most itt a pedagógus 1-re, 2-re gondolok. Tehát ezek léteznek, de maga a rendszer és a pedagógusok értékelése már másmilyen. Tulajdonképpen a rendszer zavarban van. Mert érzi, hogy valamilyen minőségbiztosításnak működnie kellene, és egyébként is hajlik afelé, hogy mindent minél inkább ellenőrizzen, a számok nyelvére fordítson, és egy merev irányítási szisztémában használja fel ezeket az információkat.

De maga az értékelés ennél sokkal bonyolultabb dolog.

Ráadásul ez a mi szakmánk része, elvileg értünk is hozzá, bár, meg kell mondani, nem nagyon, mert a modern elképzelésekkel a pedagógusok többsége nincsen tisztában. Ezek ugyanis azt mondják, hogy az értékelés nem elsősorban minősítésre való. Amit a pedagógusokkal és a gyerekekkel is csinálnak ezzel kapcsolatban, hogy minősítik a gyerek tudását, a pedagógus tevékenységét, az nagyon problematikus dolog. Amire viszont nagyon szükség lenne, és ezt a gyerekeknél lehet a legjobban megmagyarázni: úgy kellene értékelni őket, hogy az értékelés kapcsán ők maguk jöjjenek tisztába a saját tudásuk adaptivitásával, használhatóságával, életrevalóságával. Ez gyökeres változást jelentene. Elveszítenénk az értékelés hagyományos funkcióit, ami jó lenne, és új funkciója keletkezne, ami hallatlanul fontos a tanulás szempontjából. De a pedagógusokkal és az intézményekkel is ez a helyzet.

Az ő értékelésüknél is az lenne a lényeg, hogy a pedagógus lássa a saját tevékenységének, felkészültségének, pedagógiai tudásának az adaptivitását. Lássa, hogy ezzel tényleg lehet-e valamire menni, vagy keresni kellene valami mást.

És erre sajnos ezek az értékelések nem jók. Amikor azt mondjuk valakire, hogy 73 százalékos, az semmit nem mond arról, hogy milyen a tudása.

— Hogy alakult az elmúlt 16 évben az oktatásra fordított kiadások aránya a költségvetésen belül?

— Amiről biztos és kellően megbízható adatunk van, az az oktatási költségvetési intézményekre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya. Ez pedig csökkent az elmúlt időszakban, nem is keveset.

Míg a 2004–2005-ös időszakban ez még 5-6 százalék körül volt, mára 3 százalék körüli értékre csökkent.

Ez az az összeg, amit a költségvetés az oktatási intézményekre elkölt, miközben gyakorlatilag minden oktatási kiadás a költségvetésből származik, viszonylag kevés jön külső forrásból. Tehát a ráfordítás jelentősen csökkent. 2010 után egy nagyon erős forráskivonás történt, ahogy az egészségügy és a szociális szféra területéről is.

— Ebben az időszakban két hullámban is voltak diák- és pedagógustüntetések. Mi váltotta ki őket?

— Legelőször még a köznevelési törvény 2011-2012-es elfogadása volt az, ami széles körű ellenállást váltott ki a pedagógusok körében. A második hullám a pedagógusokkal együtt volt, tehát a diákok felsorakoztak a pedagógusok mögé. A 2020-as évekhez közeledve és azon átlépve, egészen a mostani fizetésemelésig nagyon erős volt a tiltakozás a pedagógusok helyzetével kapcsolatban.

— Elértek valamit a pedagógusok és a diákok ezekkel a tüntetésekkel?

— Vitatott, hogy a fizetésemelés és annak mértéke mennyire köszönhető ezeknek a tiltakozásoknak és a szakszervezetek tevékenységének. Szerintem részben igen. Nagyon nehéz lenne megmondani, milyen mértékig, de valamennyire volt ebben szerepük. Én azt gondolom erről a hatalomról, hogy még sokáig húzta volna, ha nem lettek volna ezek az éles ellentétek, ha ezek nem fejeződnek ki tüntetésekben és sztrájkokban. Akkor a hatalom még tovább halogatta volna a dolgot, és ha meg is lépett volna valamilyen fizetésemelést, az sem lett volna ilyen mértékű. Így sem elég egyébként, de azért nem is kicsi. De a pedagógusok ellenállási mozgalmára már nemigen hallgatnak, hiszen amióta a fizetésemelés megtörtént, a pedagógusok véleményüket az oktatáspolitika problémáival kapcsolatban szinte egyáltalán nem fejtik ki.

— Jól látom, hogy miközben a diákság kiállt a pedagógusok mellett az alacsony bérek miatt, a béremelés után a pedagógusok már nem álltak ki a diákok mellett a magas terhelés, a korszerűtlen tantervek és a tanszabadság kérdésében? Mintha a forradalmak elzúgtak volna, és a diákoknak semmivel sem lett jobb.

— Az utolsó mondat ül. Ez mindenképpen ül. A pedagógusoknak voltak kezdeményezéseik a 2020 utáni időszakban arra, hogy a tiltakozás ne csak a fizetésre térjen ki. Emlékeztetek a kilenc pontra, ami még ma is létezik, sőt, szoktak is rá hivatkozni. Ez egy széles tematikájú lista volt arról, hogy mi mindent kellene változtatni az oktatásban. De ez lekerült a napirendről. Jön egy választás most, és meglátjuk, ki kerül hatalomra. Elég valószínű, hogy a választások után, akárki is nyer, az oktatással foglalkozó civil szervezetek valamennyire megint erőre kapnak, és valamilyen mozgósítás elindul.

Mert a baj továbbra is megvan, a dolgok tartalmát tekintve nem lépünk előre.

Egyre rosszabb intézkedések vannak, amelyek rontják a helyzetet. Ha pedig a TISZA fog nyerni, akkor az új kormányprogram kialakításánál reméljük, hogy a civil szervezeteknek lehet valamilyen tanácsadói szerepük, mert sokat tudnak az oktatásról és tudnának segíteni.

— Hogyan lehetne megreformálni a rendszert? Például mi legyen a jelenlegi központosított fenntartói hálózattal?

— Fenntartó szervezetekre mindenképpen szükség van, csak nem biztos, hogy a 2010 előtti rendszerhez kellene visszatérni. Magyarországon van, ha jól tudom, 3200 önkormányzat, és elvileg bármelyik lehetett iskola fenntartója. A szakemberek mindig azt mondták, hogy a magyar oktatási rendszer egyik problémája a rettentő széttagoltság. Számos probléma rendezése nem volt lehetséges ebben a struktúrában, így például az esélyegyenlőtlenség kezelése szinte lehetetlen volt. Önkormányzatok kerültek szembe önkormányzatokkal, amikor egy iskola elszívta a másiktól a gyerekeket, és a legkülönbözőbb esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák merültek fel, amelyeket nem lehetett megoldani. Éppen ezért szinte minden, a kérdéssel foglalkozó szervezet azt javasolja, hogy

egy alulról szerveződő, de nem az önkormányzatok szintjén kialakuló fenntartói struktúrára lenne szükség.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából járási szinten kellene fenntartó szervezeteket kialakítani, nevezhetjük őket akár tankerületeknek is. A nagyon lényeges különbség a mostaniakhoz képest az lenne, hogy míg jelenleg egy felülről lefelé meghatározott, bürokratikus állami struktúra létezik, addig ez egy alulról felfelé építkező szervezet lenne, mert az érintett önkormányzatok hoznák létre.

— Ha egy új kormány alakulna a választások után, mi lenne az első fél év legfontosabb teendője az oktatásban?

— Vannak azonnal megteendő lépések. Például, amikor a minisztériumokat alkotják, kell egy egységes oktatási minisztérium, amely magába foglalja a közoktatást, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést is. Jelenleg szét van szabdalva az egész, legalább három, de talán négy minisztérium is irányítja ezeket a területeket. Van még egy-két ilyen azonnal megteendő lépés, de én egy fokkal fontosabbnak tartom, hogy nagyon gyorsan neki kell állni egy életképes koncepció kialakításának. Egy csomó, csak közép- vagy hosszabb távon elvégezhető feladat tervét és előkészítő munkálatait el kell indítani. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen. Magyarországon nagy szükség lenne az iskolastruktúra, tehát az intézményrendszer felülvizsgálatára.

A nyolc évfolyamos általános iskola plusz középfok egy elavult struktúra, mindenképpen le kellene cserélni valami jobbra.

De ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a változtatásnak komoly következményei vannak, tehát azonnal biztosan nem lehet lépni. Nagyon komoly társadalmi egyetértésre van szükség egy új struktúra kialakításához. El kell fogadtatni az emberekkel, hogy az az iskolarendszer, amelyben a gyerekeik tanulni fognak, más lesz, mint amiben ők tanultak. Ez nehéz, de el kell kezdeni. Kutatások, fejlesztési folyamatok, kísérletek kellenek ehhez.

Amikor a dolgok beérnek, amikor már mindenki érti, miről van szó, és a társadalom nagy része meg van győződve a változtatás szükségességéről, akkor a politika dönthet a tudományosan megalapozott változatok közül.

De ez csak egy példa, számos ilyen van még. Már az első pillanattól el kell kezdeni a szakmai felkészülést ezekre a feladatokra.

Törvénymódosításra van szükség, de a nagy törvényeket nem lehet egy hónap alatt megváltoztatni. Lehet, hogy csak egyetlen oktatási törvényre lenne szükség, de ezt a jogászok jobban tudják. Mindenesetre át kell alakítani a joganyagot, de erre is legalább egy év kell, hogy komolyan megvalósítható legyen. Még a Fidesznek is ennyi időre volt szüksége.

— Van olyan dolog, amit azonnal ki kellene venni a törvényből?

— Vannak ilyesmik, de ezek meglepősen speciális, kevés embert érintő dolgok. A Civil Közoktatási Platform készített egy részletes javaslatot arról, milyen azonnali intézkedésekre lenne szükség. Találhatók ilyenek, amelyeket egy pillanat alatt meg lehetne hozni, és ki kellene venni a rendszerből, mert feleslegesek. Én biztos, hogy például a pedagógusok értékelését ebben a formájában kivenném a rendszerből. Ezt nem szabad tovább így csinálni, mert senkinek nem jó. De az országos kompetenciamérést is át kell alakítani, ott is jelentős csökkentésre lenne szükség, elemeket kellene kivenni belőle. Ezt is viszonylag gyorsan meg lehetne tenni. Tehát vannak olyan felesleges intézkedések és rendszerek, amiket azonnal meg lehet szüntetni.

— Mikor jelentkezne egy ilyen reform pozitív hatása az ország gazdaságában, a GDP-ben?

— Nyilván azok a gyerekek, akik már egy megújult oktatási rendszerben készülnek fel a jövőre, csak később jelennek meg a munkaerőpiacon. Azt szokták mondani, hogy ez egy hosszú távú dolog, a hatása sokára jelentkezik a valós életben. De vannak érdekes közvetlen hatások is.

Ha a tőke azt látja, hogy komolyan hozzáláttak egy oktatási rendszer megújításához, és annak az irányai jók, akkor lehet, hogy bátrabban beruházna az országban.

Ez akár egészen közvetlen hatás is lehet. Ha már kezdetben vannak meggyőző eredmények, és látszik, hogy jó felé mennek a dolgok, akkor jönne a tőke, mert a tőke rendkívül fontosnak tartja az oktatást.

— Lengyelország komolyan vette az oktatási reformot, és a lengyel GDP elszakadt a térség többi országáétól. Van-e összefüggés a kettő között?

— Szerintem van, de nem tudom, hogy erre vannak-e bizonyítékok. De ha megnézzük a távol-keleti kistigriseket, mindegyik országról tudható, hogy az óriási gazdasági fejlődést megelőzte egy nagyon jelentős oktatási fejlesztés, és jelenleg is komoly fejlesztések zajlanak ezekben az országokban. Lehet utalni Finnország vagy Észtország felemelkedésére, és egyébként Lengyelországra is. Nagyon sok pozitív példa mutatja, hogy nagy valószínűséggel ott van az oktatás fejlesztése is az eredmények mögött, csak ezt nehéz konkrét számokkal és tényekkel kimutatni.

— Hogyan lehetne elérni egy nemzeti minimumot, hogy a kormányváltások ne rombolják le Kőműves Kelemen módjára az addig felépített rendszert?

— Hát, ezt előbb, még a rendszerváltáskor kellett volna kitalálnunk. Ezt nem tettük meg. Voltunk egy páran, akik kiabáltunk, hogy mindenképpen szükség lenne rá. Voltak már nemzetközi példák arra, hogy bizonyos paktumokat lehet kötni az oktatás területén, és akkor az egymást követő hatalmak nem vonják vissza a korábbi döntéseket, és nem zavarják össze a rendszert. Ez nem következett be. Mára a különböző politikai erők közötti viszony annyira elmérgesedett, hogy ebben a pillanatban nem látom a lehetőségét egy ilyen paktum rövid távú kialakításának. Ehhez meg kellene változnia a politikai miliőnek, amiben élünk, ennek az állandó ellenségeskedésnek.

— Ezek szerint bármilyen kormány is jön, amíg a belpolitikai helyzet nem normalizálódik, addig bármilyen oktatási reform veszélyben marad?

— Sajnos ez így van. A pedagógustársadalom is nagyon megosztott. Ha igaz, hogy az egész társadalomban a két nagy politikai erő megosztottsága nagyjából 50-50 százalék, akkor ez a pedagógusok körében is így lehet. Magyarán, amit a Fidesz tett 2010 után, az a pedagógusok egy jó részének nagyon nem tetszett, sok volt a tiltakozás. Most jön esetleg egy másik hatalom, amelyik mást fog csinálni, egészen más útra tereli az oktatás ügyét. Lehet, hogy akkor a másik oldalnak nem fog tetszeni, és ők fognak tiltakozni. Nem lehet konszenzust kialakítani ezekben a kérdésekben, pedig nagyon nagy szükség lenne rá.

Sorozatunk első része a nyugdíjrendszerről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Ami az Orbán-rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt
Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként elhíresült ügyvéd a Magyar Hang műsorában összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást, és elmondta, miben más az Orbán-rendszer leváltása, mint a Kádár-korszaké. Szerinte ha a jogállam helyreáll, elkerülhetetlen lesz a volt miniszterelnök felelősségre vonása a családja gazdagodása miatt.
F. O. - szmo.hu
2026. június 10.



Fülöp Botond, a magát korábban a „Vidéki prókátor” álnév mögé rejtő ügyvéd volt a Magyar Hang Kompország című műsorának vendége, ahol a közéletbe való visszatéréséről, a kegyelmi ügy kirobbantásának hátteréről és a rendszerváltás utáni politikai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy az élete nem változott meg negatív irányba azután, hogy a választások után felfedte kilétét. Állítása szerint ez is jelzi a magyarországi komoly változásokat.

„Igazából csak pozitív visszajelzések jöttek. Tehát egyetlenegy negatív visszajelzés nem jött, egy negatív tartalmú gyalázkodó vagy sértő hangnemű üzenetet nem kaptam” – fogalmazott.

Mint mondta, mindig is természetesnek tartotta a közéleti szerepvállalást. „Nagyon fiatal korom óta részt veszek a közéletben, névvel, arccal, mindenhogy, tehát számomra ez a normális állapot, és nagyon örülök annak, hogy a normális állapot, most úgy néz ki, hogy visszaállt Magyarországon” – mondta, hozzátéve, hogy a közéleti szerepvállalásait az ügyvédi munkájától szigorúan elválasztja.

Arra a kérdésre, hogy mi történt volna, ha a Fidesz nyeri a választást, nem tudott egyértelmű választ adni; úgy véli, egy újabb kétharmados győzelem esetén valószínűleg olyan lelkiállapotba került volna, hogy felhagy a közéleti írással: „Könnyen lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy nincs értelme”.

A kegyelmi ügy kirobbantása előtti időszakról elmondta, hogy a 2022-es választás után az egész országra jellemző apátiába süllyedt, és elhatározta, hogy kevesebb időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával, mert nem látott reményt a közeli változásra.

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így egy-két éven belül meg fog történni” – jelentette ki.

A botrányt elindító információra egy kúriai határozat böngészése közben, szakmai munka során bukkant rá. Amikor a 444 megjelentette az erről szóló cikket, és beindult a lavina, az egyszerre volt számára ijesztő és jóleső érzés. Úgy fogalmazott, „egyfajta jóleső érzést is okozott, hogy ezt én okoztam, ezt én indítottam el”, és bízott abban, hogy az eseményeknek pozitív hozadéka lesz az ország számára.

Az ügy jogi és politikai hátterét elemezve Fülöp Botond kifejtette, hogy Novák Katalin és Varga Judit is súlyos hibákat követett el. Novák Katalinnal kapcsolatban úgy véli, egy komoly köztársasági elnök nem engedheti meg, hogy protekciós alapon járjanak ki nála közjogi döntéseket, és fel kellett volna mérnie a politikai kockázatokat is. Varga Judit felelősségét az ellenjegyzési jog természetével magyarázta, amely szerinte a felelősség átvállalását jelenti a kormány részéről.

„Tulajdonképpen közjogi értelemben Novák Katalin nem terhelte felelősség. Tehát ha Novák Katalin azt mondta volna, hogy a kormány magára vállalta az én egyébként rossz döntésemért a politika és a közjogi felelősséget, és én meg innentől kezdve mosom kezeimet, akkor tulajdonképpen jogi értelemben Novák Katalinak igaza lett volna” – magyarázta.

Véleménye szerint egy komolyabb alkotmányos hagyományokkal rendelkező országban az ügy kormányválságot okozott volna. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájától nem vár sokat.

„Csodálkoznék azon, hogyha a parlamenti vizsgálóbizottság előtt megjelenő bármelyik személy, ha valóban van köze, akkor ezt ott elmondaná, hogy van köze” – mondta az Orbán család esetleges érintettségére utalva.

Saját életútjáról elmondta, hogy bár gépészmérnöki diplomát szerzett, mindig is humán beállítottságú volt, és a rendszerváltás idején, 19 évesen aktívan politizált az MDF-ben. Később elvégezte a jogi egyetemet, majd hat évet dolgozott az Európai Bíróságon Luxemburgban. A hazatérését a hazaszeretettel és azzal indokolta, hogy mindig is ügyvéd szeretett volna lenni. „Az ember igazán boldog, igazán teljes életet, azt a hazájában tud élni” – idézte Eötvös Józsefet.

Az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusát Fülöp Botond logikus következménynek tartja. Szerinte a Fidesz hatalomgyakorlása összeegyeztethetetlen volt az uniós értékekkel, ezért az ebből fakadó konfliktusokat egy Brüsszel-ellenes narratívával kellett leplezniük a szavazóik előtt.

Azt a döntést, hogy a hatalom megtartása érdekében lemondtak az országnak járó uniós forrásokról, egyértelműen nemzetárulásnak nevezte: „Erre szerintem nincs jobb szó, ez konkrétan nemzetárulás volt”.

Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány működése minden tekintetben abnormális volt.

„Ami itt az Orbán rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt, és olyan mértékben volt ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, hogy szerintem ez mégis sokkal inkább elmondható volt rájuk, mint akár a 80-as évek késő Kádár-rendszerére”

– jelentette ki.

Az interjúban összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást. Úgy látja, a mostani fordulat sokkal inkább a nép által kiharcolt esemény volt, szemben a '90-es, elitek által letárgyalt váltással.

„Ez sokkal inkább a társadalom által akart, várt és kiharcolt változás volt, mint a 90-es” – mondta. Szerinte az Orbán-rendszert a társadalom jelentős része jobban gyűlölte, mint a késő Kádár-korszakot, amivel sokan pozitívan tudtak azonosulni.

„A Kádár-rendszerrel a magyar társadalom nagy része pozitív módon tudott azonosulni. Én arra nem számítok, hogy a Kádár nosztalgiához hasonlóan majd egyfajta Orbán-nosztalgia is ki fog alakulni.”

Az új kormány előtt álló kihívásokról és az igazságtétel kérdéséről is beszélt. A közjogi méltóságok eltávolítását azzal indokolta, hogy itt nem egy normális kormányváltás, hanem egy maffiaállam lebontása zajlik, ugyanakkor elismerte, hogy ez egy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne.

„Egy normális jogállami működés során egy új többség alkotmányozó hatalmat szerez, és ezt arra használja fel, hogy idő előtt megszünteti közjogi méltóságok megbízatását, ez álláspontom szerint sem férne össze mindazzal, amit mi a jogállamról gondolunk” – vezette fel, majd így folytatta: „Itt arról van szó, hogy egy maffiaállamot kell lebontani<, és helyébe fel kell építeni egy jogállamot. A magyarok, akik a Tisza Pártra szavaztak, kifejezetten arra adtak felhatalmazást a Magyar Péternek, hogy ezt a rendszerváltást valósítsa meg”.

Úgy véli, az Orbán-rendszer lényege az volt, hogy a jogállami intézményeket a saját embereikkel töltötték fel.

„Ők azáltal tudták ezt a jogállami működést kisiklatni és elvinni egy maffiaállam felé, hogy megfelelő embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba” – magyarázta.

Emiatt szerinte „azok a közjogi szereplők, akik egyébként a maffiaállamot kiszolgálták, méltatlanná váltak arra, nem is élvezik a társadalom bizalmát sem, hogy ők egy jogállomban is közjogi méltóságot töltsenek be.”

Az eltávolításuk azért is szükséges – tette hozzá –, mert „ők ennek a maffiarendszernek személyükben is jelképeivé váltak.”

„Az egész, amit mi elszámoltatásnak nevezünk, ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy az országnak úgy kellene működnie, ahogy egyébként tényleg a jogszabályok szerint kell.”

Ennek következménye szerinte egyértelmű: „Ha az állam mostantól kezdve úgy működik, ahogy egy jogállamnak kell, hogy tényleg kompromisszumok nélkül, kíméletlenül működik a törvény előtti egyenlőség, akkor mindenki, aki bűncselekményt követett el, azért menni kell, és őellene büntetőeljárást kell indítani.” Úgy véli, ez Orbán Viktorra is vonatkozik.

„Azt, hogy egy politikai vezető regnálása alatt a családjának minden tagja milliárdos lett, a gyerekkori barátja milliárdos lett, és őt ezért semmilyen adott esetben büntetőjogi felelősség ne terhelje. Hát ez azért szerintem elég nagy fantázia kell, hogy ezt így elképzeljük” – fogalmazott.

Az interjú végén elmondta, hogy Magyar Péterrel még nem találkozott, és az új kormány részéről sem keresték, de nyitott lenne egy felkérésre. „Ha olyan feladatra érkezne mondjuk megkeresés vagy felkérés, ami úgy érzem, hogy nekem való, és legalább olyan mértékben hasznosnak is látom a közösség, a nemzet számára, mint a mostani munkámat, akkor persze, akkor nyitott lennék rá” – árulta el.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Sajnos nem veled nevetünk” – Jámbor András szerint a Micimackó-ügybe belebukó Németh Balázs a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését produkálta
A korábbi országgyűlési képviselő Facebook-posztban bírálta Németh Balázs fideszes képviselőt a parlamenti felszólalása miatt. Németh egy Pottyondy Edina-idézetet értett félre, amiért Tanács Zoltán miniszter magyarázta el neki a Micimackót.


Jámbor András egy friss Facebook-posztban reagált arra a parlamenti jelenetre, amelyben Németh Balázs fideszes képviselő félreértelmezett egy irodalmi idézetet. A bejegyzés szerint a képviselő ezzel kommentálta „saját és egyben a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését”.

Jámbor úgy véli, most jött rá, mi a szerepe a fideszes politikusnak.

„Ő egy nevettető. Bús napokon, amikor aggódunk, hogy jön-e a béremelés, mi lesz a devizás törvény valójában, le tudjuk-e hívni az EU-s pénzeket, börtönbe kerülnek-e a Fidesz rendszer bűnösei — a közelben élőknek jön Balázs, és jókedvet csempész a napjukba.”

Jámbor ironikusan köszönetet mond a délutánért, és további posztokat kér az ügyben, de csak „lefekvési idő után, mert a gyerekek megijedtek az előbb, hogy az apjuk miért röhög visítva ilyen hangosan percekig”.

A bejegyzést azzal a megjegyzéssel zárja: „sajnos nem veled nevetünk”.

A fideszes képviselő kedden, a gyűlöletkeltő politikai reklámokról szóló parlamenti vitában idézett Pottyondy Edina egyik videójából. A „leeső farok” kifejezést gyűlöletkeltő tartalomnak minősítette, mire a teremben derültség támadt. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter magyarázta el Némethnek, hogy a mondat valójában A. A. Milne klasszikus meséjére, a Micimackó egyik karakterére, Füles elveszett farkára utal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vitézy Dávid: Magyar Péter kemény főnök, a Tisza-kormány nyomokban sem emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-kormány működött
A közlekedési miniszter a 444-nek adott interjújában mondta el, mi az alapvető különbség az előző és a mostani kormány működése között. Élesen bírálta elődjét, Lázár Jánost, aki szerinte mindent lerombolt, és arról is beszélt, hogy az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált.
DKA - szmo.hu
2026. június 11.



A 444 stúdiójának vendége volt Vitézy Dávid, a Tisza Párt vezette kormány közlekedési és beruházási minisztere. Az interjút azzal kezdte, hogy bár a 2022-es Orbán-kormányban is betöltött közlekedéspolitikai államtitkári pozíciót, miután felkérést kapott szakmai munkára, abból végül a kormány semmit nem tett meg, így útjaik néhány hónap után elváltak. Ezt követően szerinte Lázár János „gyakorlatilag mindent lerombolt”, nemcsak az ő néhány hónapos munkáját, hanem a magyar vasútfejlesztés korábbi pozitívumait is. Elődje tevékenységét egy 1968-as, vasútellenes politikához hasonlította.

„Engem erre a kommunista, vasútleépítő politikára emlékeztetett az, amit Lázár János végigvitt” – mondta.

Hozzátette, a miniszteri pozíció lényegesen nagyobb felelősséggel és mozgástérrel jár, mint egy államtitkári, például rendszeresen részt kell vennie a kormányüléseken, éppen onnan érkezett az interjúra is.

Az Orbán-kormány és a mostani magyar kormány működése között Vitézy Dávid szerint radikális a különbség. Állítása szerint azon kívül, hogy a döntéseket ugyanúgy kormányhatározatnak hívják, jóformán csak eltéréseket lát. Úgy véli, most nem magánérdekek, hanem a közérdek által vezérelt kormányzás zajlik, ahol a viták a Tisza-program teljesítéséről szólnak.

„Ahol nem különböző, ilyen-olyan módon előnyben részesíteni kívánt különböző tőkecsoportok, cégek, érdekek alapján próbálnak valamiféle kormányzást végrehajtani, ahol a közérdek, a szakpolitikai érdek ezek alá szorul” – fogalmazott, utalva arra, amit Orbán Viktor politikai kormányzásnak nevezett.

Hozzátette, a mostani kormány működése „nyomokban sem emlékeztet engem arra, ahogyan az előző kormány működött, bármely részletét is nézem”.

Korábbi és mostani főnökét összehasonlítva elmondta, Palkovics Lászlóval a kapcsolata kifejezetten szakmai volt, míg Magyar Péterrel korábban nem dolgozott együtt.

Magyar Pétert nagyon kemény főnöknek tartja, aki nem tolerálja a hatalmi gőgöt, és szakmai döntéseket vár el a miniszterektől.

Eddig semmilyen vitája nem volt a miniszterelnökkel, az elmúlt hetek a közös, intenzív munkáról szóltak, elsősorban az európai uniós források hazahozatala miatt.

A kormány látványosan mediatizált működésével kapcsolatban Vitézy elmondta, számára ez nem újdonság, mert a Fővárosi Közgyűlésben is hasonlóan dolgozott, de országos szinten ezt jónak és fontosnak tartja. Úgy látja, az embereknek van igényük arra, hogy lássák, hogyan születnek a döntések. „Én ezt látom gyakorlatban annak, amikor tényleg látják, hogy mi történik, hogyan születnek döntések, és elmagyarázzuk azt, hogy mi miért történik” – tette hozzá.

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány a Fidesz bűneinek feltárására vagy a kormányzati munkára koncentráljon-e, Vitézy azt mondta, mindkettő teljesíthető. „Azért dolgozunk két műszakban, hogy mindkettőre jusson idő” – jelentette ki. Szerinte a két feladat sokszor összefügg, példaként a mohácsi hidat és a Budapest-Belgrád vasútvonalat említette, ahol a múlt feltárása és a jövőbeli döntések kéz a kézben járnak.

Államtitkári időszakából Vitézy szerint vannak olyan információi, amelyek most segítenek abban, hogy tudják, hol érdemes körülnézni. Példaként említette a Budapest-Belgrád vasútvonal építését, ahol állítása szerint Mészáros Lőrinc cégét amerikai dollárban fizetik. Beszélt a Balásy Gyula nevével fémjelzett Lounge Group-hoz hasonló, jogszabályokkal bebiztosított monopóliumokról is, amelyek szerinte rendkívül drágán és lassan dolgoztak az államnak. A miniszter elmondta, ahol tudta, igyekezett kikerülni ezeket a cégeket. Hozzátette, a felelősség azokat terheli, akik a jogszabályi kényszert megteremtették.

Az uniós források hazahozatalának koordinálását azért kapta feladatul a miniszterelnöktől, mert korábban a főváros képviseletében is sokat foglalkozott ezzel a területtel, és rálátása volt az akadályokra. A felkérés már a közös munka során, a kormányalakítás után érkezett. Elmondása szerint a tárgyalások során az Európai Bizottság eredetileg úgy vélte, Magyarország a 10 milliárd eurós helyreállítási alap felét el fogja bukni a szűk határidők miatt. A magyar tárgyalódelegáció azonban a teljes összegért ment.

„A magyarok a teljes keretre jöttek, ezt Magyar Péter többször nagyon világossá tette, és hát erről szóltak a tárgyalások az utolsó percig” – mondta.

A megállapodás az utolsó pillanatban született meg. „Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Magyar Péter miniszterelnök ki tudott állni, és be tudták jelenteni azt, hogy megvan a megállapodás, ez tényleg még előző nap is legalábbis kétséges volt” – idézte fel. A kedden benyújtott korrupcióellenes törvénycsomag a jogállamisági feltételek teljesítését célozza, de Vitézy szerint további, ágazati törvénymódosításokra is szükség lesz.

Ha a 16,4 milliárd euró hazahozatala nem sikerül, azt a saját felelősségének is fogja érezni, de hangsúlyozta, hogy az egész kormánytól ezt várják a választók. „Az én dolgom az, hogy a lehetőségét megteremtsük annak, hogy a 16,4 milliárd eurót Magyarország megkaphassa” – jelentette ki. Hozzátette:

„Nem szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, hogy kinek a felelőssége lesz, ha valami nem sikerül, hanem alapvetően az a feladat egy ilyen 24 órás, éjjel-nappali munkában, hogy sehol ne akadhasson el a folyamat.”

Lázár János hírhedt mondatára, miszerint a magyar vasútnál „szarból kell várat építeni”, Vitézy úgy reagált, hogy Lázár minden döntésével csak mélyebbre lökte a MÁV-ot. Szerinte „a magyar vasút, ha Ausztriához mérjük, óriási elmaradásokkal küzd, infrastruktúra, járműpark, működéskultúra terén”. Úgy véli, a helyzet az elmúlt négy évben csak romlott, mert leállítottak minden fejlesztést és hagyták elveszni az uniós pénzeket.

>„Azt lehet most már teljesen világosan mondani, hogy a magyar korrupció fenntartása volt az, ami miatt az Orbán-kormány lemondott az uniós pénzekről” – jelentette ki.

Egy hónapnyi miniszterség után Vitézy azt mondta, az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált. „Röviden ezt nagyon nehéz összefoglalni, mert csak anomáliákat találunk. Nem is tudom, hogy hol nincs anomália” – fogalmazott. A legkirívóbb példaként a mohácsi híd ügyét hozta fel, ami szerinte egy feleslegesen túlméretezett és túlárazott beruházás. Részletezte, hogy a tanulmányok szerint indokolatlan 2x2 sávos hidat két héttel a választások előtt 76 milliárd forinttal drágították meg, a Duna Aszfaltnak pedig 98%-os előleget utaltak ki bankgarancia nélkül.

„Soha nem hallottam ilyet. Soha. Hogy ilyet lehetne” – mondta a miniszter.A kifizetés a választások előtt történt meg. „A választások előtt kettő nappal, április 10-én kiutalják 94 milliárd forintot, illetve pár nap előtte még kettő, tehát összességében 97 milliárd forintot kiutalnak a Duna Aszfaltnak” – állította. Szerinte a fedezetet a MÁV és a Volán közszolgáltatási pénzeiből vonták el, a hiányt a következő kormányra hagyva.

A ciklus végéig megvalósuló közlekedési projektekről elmondta, a vasúti beruházások hosszúak, de sok, Lázár János által leállított projektnek már kész tervei vannak. „Ha vannak rá források, akkor azért nagyon sok olyan terv van, amit fel tudunk éleszteni” – mondta.

Az uniós forrásokból ezeket újra lehet indítani, így a következő négy évben már látható építkezések kezdődhetnek, sőt, akár átadott szakaszok is lehetnek. Ígérete szerint a járműparkban is lesznek látható eredmények.

A HÉV-kocsik cseréjéhez kapcsolódóan elmagyarázta, hogy az új szerelvényekhez új infrastruktúra is kell. „Az új járművek nem tudnak olyan régi infrastruktúrán közlekedni, mert például nincs olyan kocsiszín, ahol befér egy 120 méter hosszú új, egyben egyterű szerelvény” – részletezte. Emellett a nem villamosított vonalakra is gondolnak. „Kell Magyarországnak korszerű dízelmotorvonatokat is venni a BZ-k, tehát a kis piroskák helyett, meg a csörgők helyett” – jelentette ki.

A Fidesz történelmi vereségét Vitézy Dávid három fő okra vezette vissza:

„Korrupció, belharcok és az, hogy a választókat elvesztették a kormányzás közben.”

Szerinte a politikai kormányzás öncélúvá vált, és már csak a belső hatalmi harcokról és gazdasági érdekekről szólt. A felelősség elsősorban a volt miniszterelnöké.

„A miniszterelnök, mivel minden hatalom tőle származott ebben a kormányzásban, nyilván elsőszámú és bizonyos szempontból politikai értelemben egyedüli felelőse ennek” – állapította meg.

A Fidesz jövőjével kapcsolatban úgy látja, a párt nem néz szembe a történtekkel. „Nem azt érzem, hogy bármiféle szembenézés történt volna azzal, hogy miért történhetett ez meg” – mondta, majd hozzátette: „A Fidesz helyzetének romlása nem fog megállni addig, ameddig ilyenkor nem válaszolnak arra, hogy mégis szerintük lehet-e 98%-os előleget fizetni.” Szerinte a párt számára a valódi kérdés a választók bizalmának visszaszerzése. „A kérdés, hogy van-e Fidesz választók nélkül” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk