„Akkor lesz forradalmár és harcos, amikor nemigen van más választása”– a Network premierjére készül a Centrál Színház
„Pokoli dühös vagyok és nem tűröm tovább” – a mozitörténet egyik leghíresebb mondata ezúttal színpadon csattan fel. Sidney Lumet 1976-ban készült, többszörös Oscar-díjas filmjét, a Networköt, annak idején nálunk Hálózat címen vetítették, és néhány éve színdarabként hódított a londoni West Enden és a Broadway-n. A filmet most a Centrál Színház kelti életre Puskás Tamás rendezésében, Alföldi Róbert, Martinovics Dorina és László Zsolt főszereplésével.
Az alkotók egyenesen a próbáról érkeztek a beszélgetésre. Árulkodó volt Alföldi Róbert pizsamára vetett ballonkabátja, amelyet az elbocsátott Howard Beale éppen a fenti mondatban csúcsosodó monológja során visel. Előzőleg már a büfében is a hét végi premier izgalmának vibrálását lehetett érezni a technikai stáb tagjai és a színészek között. Megérkezett ruhapróbára a darabban különleges szerepet játszó Bodrogi Gyula is elmaradhatatlan vadászkalapjában, aki azonnal László Zsolt bajszán élcelődött, mások pedig az aznapi Covid-helyzetet vitatták meg.
A film annak idején azzal keltett feltűnést, hogy a média abszurd hatalmán gúnyolódott. Azóta nagyot fordult a világ...
„A film egyik legerősebb pillanata, amikor Howard prófétálni kezd, és a barátja Max a családjával a tv előtt ezt dermedten figyelik. Amikor én negyven évvel később elolvastam a darabot, úgy éreztem, bizony ebben semmi abszurd nincsen, de Shakespeare szavaival élve, „tükröt tart a világnak”. Hihetetlen erővel fogalmazza meg minden kétségemet, dühömet: úristen, hová megyünk, mi lesz velünk, mit csinálunk itt, a szűkebb pátriánkban és globálisan, a nagyvilágban – mondja az igazgató-rendező. Nem a képtelenséget érezzük, hanem, hogy végre kiszabadult a lelkünk és valami elemi erejű, euforikus dolog történik velünk.”
– tette hozzá Martinovics Dorina.
„Ott egy bolond amerikai, hiteles mondatokat mond a világról, nagy meggyőződéssel. Persze kérdés, hogy az ő meggyőződésének mi a magja, de halljuk, hogy valaki jobbító szándékkal beszél a televízióban. Ezen ma már túl vagyunk” – vélekedett Alföldi Róbert.
A darabot az eredeti angol címén mutatják be, Puskás Tamás szerint azért, mert a „network” szó már nálunk is közismert, Alföldi Róbert azért is tartja indokoltnak a választást, mert a „network”-höz nem társul negatív képzet, ellentétben a „hálózat” szóval.
A rendezőnek fontos momentum, hogy Howard Beale és barátja, Max Schumacher generációjuk leváltásának áldozatai. „Valamint nagyon érdekes, hogy Howard úgy beszél, ahogy mi csak szeretnénk: ki meri mondani, hogy mit lát a világban, mit érez, akár a Föld elkoszosodása, akár bizonyos politikai megoldások ügyében. Max megpróbál kompromisszumokat keresni, életének új értelmet találni, új szerelmi kapcsolatba merülni. Úgy él, ahogy mi! Olyan, mint mi. Megpróbál kompromisszumot kötni, életben maradni.”
– mondja Alföldi Róbert.
Szenzáció, nézettség, sztárcsinálás – ezek lennének a mai populáris kultúra hívó szavai? „Napjainkra már kiderült, ha jól csinálod, ez bizony nagyon hatásos. Ha a megfelelő szakember súg neked, például arról, hogyan kell egy választást megnyerni, bizony meg is nyered – akár itt, akár Amerikában. A 70-es években még nem volt annyira nyilvánvaló, mint ma itt, hogy a darabban fellépő fiatal generáció eszközei bizonyítottan hatásos eszközök” – válaszol Puskás Tamás.
Alföldi Róbert szerint ezzel ugyanúgy nincs baj, mint az internettel sincs önmagában. A probléma, hogy nem mi használjuk eszközként az internetet, hanem az internet használ minket. „Ha felnőtt, gondolkodó személyiség vagy, és felnőtt, gondolkodó személyiséget nevelsz a gyerekedből, őt nem fogja megenni az internet. Végül is mindig odajutunk, hogy ha van egy normális személyiséged, és nem teljes sötétség van az agyadban, akkor minden, amire most negatívumként tekintünk, médiában, reklámban, marketingben, nem negatívak: azért vannak, hogy a dolgok jobban működjenek. Csak túl sok a nem túl okos ember a világban, aki használja ezeket. Nem az autóval van baj, hanem azzal, aki 280-nal vezet lakott területen.”
– veszi vissza a szót a rendező. A darabban megjelenő ifjú generáció nagyon tudja, hogy mit akar, de minden csupán az önző céljaikat szolgálja. Köpnek arra, hogy azokkal, akiket használnak, mi lesz, javul-e vagy romlik-e a sorsuk. Őket egyetlen dolog érdekli: hogy ők sikeresek legyenek. Ellentétben mindazzal, ami az embert a Földön naggyá tette, önzőek és nem együttműködőek. Howard és Max még abban az illúzióban éltek, hogy a híradás, a valóság megismerését szolgálja, ami képessé teszi az embereket arra, hogy jó és rossz között döntsenek. Ez az utánuk jövőket már egyáltalán nem érdekli.”
Vajon Howard Beale valóban megőrül, vagy pedig az egzaltáltságát használja álcaként, hogy kimondhassa, amit gondol? „Én úgy gondolom, hogy ezek nem tudatos dolgok nála. Egyszerűen belecsúszik ebbe a helyzetbe. Sokkal fontosabb szerintem a végén az ő nagy fordulata: hogy valóban fontos-e az, amiről eddig üvöltözött” – mondja Beale alakítója.
Martinovics Dorina a mindent személyes ambícióinak alávető programigazgatónőt, Diane Christensent személyesíti meg. A színésznő szerint a munkamánia nem feltétlenül „betegség”, csak akkor válik károssá, ha valami hiányt akar vele pótolni az ember az életében. Alföldi Róbert azért megjegyzi, hogy van, amit csak „mániákusan” szabad csinálni – például a színházat.
A járvány persze a próbafolyamatra is rányomja a bélyegét. Alföldi Róbert filmforgatáshoz hasonlította a helyzetet, amikor mindig azokkal vesznek egy jelenetet, akik éppen jelen vannak.
Mit üzenhet a Network 2022-ben a magyar közönségnek? „Csehov azt mondta: mutasd meg az embereknek, hogy milyenek, jobbak lesznek tőle”. Ez az előadás megmutat valamit abból, hogy milyenek vagyunk. És ha megmutattuk, valami változás is elindulhat. Aztán hogy ki-ki hová jut, nem tudjuk. Minden előadás próbálja csatornázni a feltámadó indulatokat, de hogy hogyan sikerül, nagy kérdés. Nemcsak tükröt tartani igyekszünk, ki is mondunk dolgokat, amik a szívünket nyomják.
Abban reménykedünk, hogy készülő előadásunk szókimondása mindenkiben örömérzetet és megkönnyebbülést kelt majd. Ha semmi más nem sikerül, mint legördíteni a súlyt a nézők melléről, ha úgy érzik, hogy végre valaki kimondta, már sikerült ajándékot adnunk” – mondja végezetül Puskás Tamás.
