„Ha innék, simán alkoholista lehetnék” – mondta Trump, miután nagy vihart kavart kabinetfőnökének interjúja a Fehér Házban
„Nem vagyok stróman. Nem is vagyok céltábla. Majd kiderül, mennyire voltam hatékony.” Ezekkel a szavakkal határozta meg saját szerepét Susie Wiles, az Egyesült Államok történetének első női kabinetfőnöke abban a nagy port kavaró, kétrészes portréban, amely december közepén jelent meg a Vanity Fair hasábjain.
A szerző, Chris Whipple páratlan hozzáférést kapott a hatalom legbelsőbb köreihez, a végeredmény pedig egyszerre váltott ki elismerést és dühös visszautasítást a kormányzat részéről.
Míg elődei gyakran próbálták fékezni az elnököt, ő végrehajtónak tekinti magát. Nem az a célja, hogy megváltoztassa Trumpot, hanem hogy az elnöki akaratot a lehető leghatékonyabban ültesse át a gyakorlatba. Ezt a filozófiát J.D. Vance alelnök is megerősítette, aki szerint Wiles feladata az elnök víziójának életre hívása.
A portré egyik legnagyobb hullámokat verő része Trump személyiségének elemzése volt.
Úgy látja, Trump „úgy működik, mintha nem lenne semmi, amit ne tudna megtenni”. Az elnök később maga reagált erre a kijelentésre. „Nem, úgy értette, hogy én… nem iszom alkoholt… gyakran mondtam: ha innék, simán alkoholista lehetnék” – mondta a Vanity Fairnek, majd saját magát „obszesszív és addiktív” alkatként írta le.
Nem csak Trump kapott hideget-meleget a saját bizalmasától.
Vance a tőle megszokott stílusban ütötte el az élét a kritikának: „Néha tényleg összeesküvés-hívő vagyok, de csak azokban hiszek, amelyek igazak.” A belső kör más tagjai sem úszták meg: Russell Voughtot, a költségvetési hivatal vezetőjét „jobboldali, abszolút fanatikusnak” nevezte, míg az Elon Musk vezette hatékonysági kezdeményezések kapcsán, különösen az USAID felszámolását illetően, lesújtó véleményt fogalmazott meg. „Észszerű ember nem gondolhatja, hogy ez egy jó folyamat volt. Senki.”
A cikk naplószerűen vezeti végig az olvasót a második ciklus első évének legkritikusabb döntésein. Már az első napon, január 20-án huszonhat elnöki rendelet született, köztük a kilépés a WHO-ból és a párizsi klímaegyezményből, valamint a születési jogú állampolgárság eltörlése.
A gazdaságpolitikai döntések is viharosak voltak: a bevezetett, majd a piaci pánik hatására felfüggesztett 10-100 százalékos védővámok komoly feszültséget okoztak. A belső viták során Wiles próbálta csitítani a kedélyeket: „Mondtuk neki: ne beszéljünk ma a tarifákról… várjuk meg, míg teljes egység van.”
„Az elnök tovább robbantaná a csónakokat, amíg Maduro feladja.” Ez az erőpolitika jelent meg a belpolitikában is, amikor a Nemzeti Gárdát négy, demokrata vezetésű városba vezényelték, ami alkotmányossági vitákat indított el. Eközben a Fehér Ház fizikai átalakítása is zajlott: a keleti szárny bontása után egy gigantikus, mintegy 8361 négyzetméteres bálterem építésébe kezdtek.
A cikk kitér a Jeffrey Epstein-akták körüli feszültségekre is.
Ugyanakkor hozzátette, hogy az elnök tévedett Bill Clintonnal kapcsolatban. A politikai leszámolások sem maradtak említés nélkül: a Wall Street Journal ellen indított, átszámítva mintegy 6605 milliárd forintos kereset kapcsán Wiles a lehetséges megtorlásokra utalt. A kabinetfőnök saját javadalmazása is nyilvánosságra került: a kampány során kapott fizetése átszámítva mintegy 115,6 millió forint volt.
A Vanity Fair anyaga nemcsak a szöveg, hanem a vizuális tálalás miatt is botrányt kavart. Christopher Anderson „kegyetlenül közeli”, minden bőrhibát és ráncot megmutató portréfotói Susie Wilesról azonnali felzúdulást keltettek a kormányzati oldalon. A kritikusok szándékos manipulációt és rosszindulatot emlegettek, míg a fotós visszautasította a vádakat, mondván, ő nem retusál, hanem a valóságot mutatja meg.
Különösen az Elon Muskkal kapcsolatos rész váltott ki heves vitát, ahol a cikk szerint Wiles a milliárdos vállalkozó ketaminhasználatára utalt. Wiles később „nevetségesnek” nevezte ezt az állítást, a szerző, Chris Whipple azonban kitartott amellett, hogy minden beszélgetést rögzítettek. Wiles a kontextus kiragadását kifogásolta, de a cikkben szereplő kulcsfontosságú idézeteket, például a Trump személyiségére vonatkozó mondatokat, nem cáfolta tételesen.
A kormányzat összezárt Wiles mögött. Trump „fantasztikusnak” nevezte kabinetfőnökét, a stáb többi tagja pedig sorra védelmébe vette őt, a cikket lejárató anyagnak minősítve.
