Teljesen felesleges kegyelembe bukott bele Novák Katalin, az elítélt már odahaza, a családja körében tartózkodott - állítja a botrányt kirobbantó ügyvéd
Ahogy arról korábban beszámoltunk, Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd. Első posztjában szerdán arról írt, hogy a történtekről három részletben fog beszámolni. A terjedelmes írásban többek között kitért arra is, hogy véleménye szerint az ügy főszereplői, vagyis Novák Katalin, Varga Judit és Balog Zoltán úgy gondolhatták, hogy K. Endre kegyelme soha nem fog nyilvánosságra kerülni, így az esetleges következményekkel sem számoltak.
Az inkognitóját megtartó ügyvéd a bejegyzésben arról is ír, hogy szerinte teljesen felesleges volt az elnöki kegyelem, mivel K. Endre a döntés idején már házi őrizetben volt, ráadásul büntetéséből csak kilenc hónap volt hátra.
„A döntéssel kapcsolatban elkövetett és ugyancsak gyermetegnek tekinthető politikai hiba pedig abban áll, hogy a döntésben részt vevők olyan személy érdekében vállalták az elképesztően nagy politikai kockázatot, aki a kegyelmi döntés pillanatában már odahaza tartózkodott reintegrációs őrizetben a családja körében, kilenc hónap múlva feltételesen még a reintegrációs őrizetből is szabadult volna, és a foglalkozástól eltiltásból is alig több, mint három év volt csak hátra. A kegyelmi döntésből eredő politikai kockázatok tehát – lévén az elítélt már nem volt büntetés-végrehajtási intézetben - messze nem álltak arányban a döntésből következően az elítélt oldalán jelentkező előnyökkel. A köztársasági elnök, a kormánypárt listavezetője és a magyar református egyház első embere egy odahaza, a családja körében tartózkodó elítélt számára, majdhogynem teljesen feleslegesen adott kegyelembe buktak bele! Ez valóban politikatörténeti jelentőségű hiba volt. Sőt, talán több is annál: a hosszú ideje igazi kihívó nélkül kormányzó hatalmakat elő-utóbb óhatatlanul elérő – Csizmadia Ervin szavaival élve - „politikai degenerálódás” tünete.”
A Vidéki prókátor szerint az egész botrány nem robbant volna ki, ha a felelős pozíciókba komoly tapasztalattal rendelkező szakemberek kerülnének Magyarországon.
„S még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban: ha az lett volna a követendő eljárás a kormányon belül, hogy az igazságügyi miniszter javaslata ellenére meghozott elnöki kegyelmi döntések igazságügyi miniszter általi ellenjegyzésének kérdését minden esetben a kormány ülésének napirendjére kell tűzni és a kormánynak tárgyalnia kell róla, ez a kegyelmi döntés – ellenjegyzés hiányában - talán nem vált volna hatályossá és ez a botrány sem tört volna ki. Az ügy egyik politikai tanulsága, hogy ha nagyon magas és nagyon felelős pozíciókba nem komoly, több évtizedes szakmai és politikai tapasztalatokkal rendelkező szakembereket, vagy „kipróbált”, rutinos politikusokat helyezünk, hanem kitalált és a jövő reménységeiként gondosan felépített fiatal PR-politikusokat, akkor sokkal sűrűbb szövésű szűrőket kell alkalmazni a döntések vonatkozásában és hatékony kontrollmechanizmusokat kell beépíteni a döntéshozatali rendszerbe. Hát még ha olyan a rendszer, hogy a legfőbb közjogi döntéseket is ki lehet járni uram-bátyám alapon...”
