Sulyok Tamás a politikai közbeszédben „erőre kapott” agresszív hangvételről posztolt
Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is. Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is – írja szerdai bejegyzése elején Sulyom Tamás. A köztársasági elnök aggódva teszi fel a kérdést, hogy mi jöhet még, hiszen a kampány java előttünk áll.
„Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba” - javasolja Sulyok Tamás, aki a folytatásban hozzáteszi: „nagyon nem mindegy, hogy ezeket az ütközeteket milyen eszközökkel vívjuk meg, hogyan fejezzük ki a meggyőződésünket”.
A köztárssági elnök ezután arról ír, hogy különösen nagy a felelősségük azoknak, akik közhatalmat gyakorolnak vagy a közhatalom gyakorlására jelentkeznek be, véleményt és közvéleményt formálnak, követőtáborral rendelkeznek.
„Ha ők megvonják a tiszteletet ellenfeleiktől, elvitatják a legminimálisabb jószándékot is az ellenvéleményen lévőktől, ha ők megengedhető eszköznek tartják akár a verbális, akár a jogellenes fizikai erőszakot, azzal nemcsak saját híveik számára szolgáltatnak mintát.”
Sulyok a következő mondatokban még alaposabban kifejti véleményét az egyre elharapózó agresszióról:
A bejegyzés végén kitér az online kommentelésre is:
„Ha a legfőbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök kocsmai stílusban, ordenáré jelzőkkel illethető a közbeszédben, akkor hol húzódnak az erkölcsi megengedhetőség határai a rendőrrel, a polgármesterrel, az óvónővel, a bolti eladóval, a hatósági ügyintézővel, a füvet nyíró szomszéddal szemben? Ugyanaz a szó, mondatfüzér, ami az offline világban olykor csak egy egyszerű fricska, a virtuális térben virtuális lincseléssé fajulhat. A virtuális lincselés pedig könnyen nem csak lelki traumákhoz, de fizikai erőszakhoz is vezethet. Az elmúlt esztendő politikai merényletei – közel és távol – megmutatták ennek valós veszélyét.”
