SZEMPONT
A Rovatból

Steiner Kristóf az amerikai döntésről: "Trumpnak fogalma sincs róla, mit csinál"

Az Izraelben élő Steiner személyes hangú írásban elemzi Trump döntését. Saját élete, a kint tapasztaltak alapján veszi sorra, hogy milyen következményei lehetnek a kialakult helyzetnek.


Steiner Kristóf volt műsorvezető, színész, újságíró tíz éve él Izraelben. Most a Facebook-oldalán írta meg gondolatait arról, hogy Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként.

(A bejegyzés december 7-i, a szöveget a szerző hozzájárulásával, változtatás nélkül közöljük.)

"'Ha a falak beszélni tudnának...', vajon mit mondanának arról, hogy Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, egész Amerika nevében?

Tegnap este az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump bejelentette: az USA mostantól Jeruzsálemet tekinti Izrael hivatalos fővárosának - nagy lépés ez (hogy előre, vagy hátra, azt nemsoká' tisztázzuk), mivel bár az izraeli gyerekek eddig is azt tanulták: a főváros Jeruzsálem, a nemzetközi jog Tel Avivot ismerte el az ország fővárosaként. Ezért van az, hogy az egyes országok nagykövetségei mind Tel Avivban állomásoznak Jeruzsálem helyett - ám az Amerikai Nagykövetség hamarosan átköltözik, ezzel pedig kezdetét veszi egy újabb dominó-effektushoz hasonlítható folyamat...

Ám még mielőtt belemennék abba, miért nem tartom jó öletnek Trump 'heroikus' tettét, szeretnék kicsit mesélni arról, én hogy látom a világot. Izraelben élek, ezért gyakran tartanak cionistának - bár szerintem ez is egy mélyen félremagyarázott fogalom: egy igaz cionista nem az izraeliták felsőbbrendűségében hisz, hanem a felelősségükben és képességeikben arra, hogy mindenki számára élhetőbb életet teremtsenek. Neveztek már "zsidóbérencnek", sokaknak egyenes következtetés, hogy "tiszteletbeli izraeliként" nem érdekel a palesztinok sorsa, és hogy hurrázom az izraeli katonaság áldásos munkáját. Aki viszont egy ici-picit is ismer, akár csak annyira, hogy szökőévente egyszer elolvassa egy posztomat, tudhatja:

számomra ember és ember között SOHA nem az tesz különbséget, hogy ki melyik oldalán született egy politikai konfliktusnak, ki milyen vallást követ, kinek milyen a bőrszíne, vagy éppenséggel a déd- és ükszüleinek generációja gaztetteket vagy jótetteket követett el.

Mára emberek építette kerítések és ellenőrzőpontok hálózzák be a Közel-keletet, és lassan az egész világot, a hermetikusan elszeparált közösség pedig börtönre ítéltetett, a fal mindkét oldalán. Engem az érdekel, hogy milyen az egyén, nem pedig az, hogy 'ki volt itt előbb', hiszen minden egyes földterület a világon kézről kézre vándorol az évezredek során - ennek fényében vannak palesztin és izraeli barátaim, ismerek arab izraelit, akiknek a szülei palesztinnak vallják magukat, ő viszont kikéri magának, mondván: Izraelben született, szolgált az izraeli seregben, izraeli társadalomban szocializálódott. Olyat is ismerek, akinek a családja már harmadik generációs Egyiptomban, mégis palesztinnak vallják magukat - hiszen amit egykor palesztin területnek neveztek, az ma nem csak Izrael földje: Egyiptom és Jordánia is "lecsípett" belőle, mi több, a brit megszállás "Brit Palesztinájának" nagy része a mai Jordánia területén volt.

Mindezt nem azért mondom el, hogy felmentsem Izraelt a felelőssége alól, sokkal inkább azért, mert

bennem olyan szinten ZÉRÓ a nacionalizmus-szint, hogy abszolút nem érdekel, Izraelnek, Palesztinának, La La Landnek, vagy Háromlábú Kisszéknek nevezik a területet - amíg béke van.

Nem érdekelnek ezek a kuki-méregetéses versennyel vetekedő fontoskodó marhaságok, hogy egy akkor most Kolozsvár Cluj-e, vagy Nicosia Lefkosia-e, mindez arra emlékeztet, mint mikor a túlbuzgó nyelvújítók "Kappanhágónak" kívánták újranevezni Koppenhágát, hogy "jobban passzoljon a magyar nyelvbe". Ez nem azt jelenti, hogy elfordítom a tekintetem embercsoportok évtizedek, évszázadok óta tartó szenvedéseitől. Inkább azt, hogy a LÉNYEGRE fókuszálva igyekszem olyan megoldásokban gondolkodni, amelyek nem azt firtatják, ki b*szta el ötven éve, hanem azt, hogyan hozzuk ki a legjobban a jelenlegi helyzetből - mindenki számára.

Mégis mi értelme azon vitázni, 'ki volt itt előbb', és miért nem az a vitás kérdés, hogy hogyan éljünk együtt - palesztinok, izraeliek, zsidók, arabok, muzulmánok, keresztények, melegek, heteroszexuálisok, vallásosak és fiatal profik, nagy családosok és szinglik, falusiak és nagyvárosiak, és mindenki más - olyan világban, amely mindannyiunkra egyenértékű emberként tekint?

Felemelem a hangom az elnyomás ellen, legyen szó palesztinok, tibetiek, zsidók, cigányok, homoszexuálisok sérelmeiről, és igyekszem érzékenyen, nyitottan hallgatni olyanokat is, akik más véleményen vannak, mint én, hogy színesebb, relevánsabb képet kaphassak a világ dolgairól.

Ennek köszönhetem, hogy bár amikor közel egy évtizeddel ezelőtt Izraelbe költöztem, egyre inkább 'patrióta' lettem, majd megismerve a jaffai arabok életét, világát, gondolkodásmódját, és átvészelve három helyi háborút egyre közelebb kerültem a 'pro-palesztin' gondolkodáshoz, mára pedig jogot formálok magamnak arra, hogy ne bal- és jobboldalban gondolkodjak, hanem az agressziót, hibáztatást és bosszúvágyat tekintsem ellenségemnek - történjen bár izraeli vagy palesztin oldalon.

Mindezekkel együtt a mai napig mélyen elítélem az illegális izraeli települések terjeszkedését, és ugyanígy mélyen elítélem a terrorizmust éltető palesztin vezetők társadalomromboló vallási fanatizmusát. Kabbala tanárom, Rav Berg mondta gyakran: "MINDENT TOLERÁLOK, KIVÉVE AZ INTOLERANCIÁT." Ez rám is igaz. Ezért is esett olyan rosszul, amikor Trump tegnap összetrombitálta a világot, hogy bejelentsen olyasvalamit, amiről fogalma sincs.

Donald Trump sosem töltött annyi időt Izraelben, hogy átlássa, milyen érzékeny a helyzet. Sosem láthatta át, amit én közel tíz év alatt könnyedén: Izrael társadalma óriási változás előtt áll,

mert bár Tel Aviv továbbra is egy buborék, amely alatt szabadgondolkodók, művészek, világmegváltók igyekszenek elfelejteni, mi történik a buborékon kívül, a valóságban az ország miniszterelnöke ellen több eljárás folyik, német tengeralattjárók korrupció-gyanús beszerzésétől pitiáner "köz-pezsgő és köz-szivar" lopásig. A valóságban egy-egy mélyen vallásos zsidó vagy muzulmán család világra hoz nyolc gyereket, akiket korántsem széleslátókörűségre nevel a közegük, ellenben a 'felvilágosult' családok egy-egy gyerkőcöt vállalnak, ismerve a felelősségüket.

Donald Trumpnak halvány lila gőze sincs róla, hogy ha mindez ebben az iramban zajlik, legkésőbb 25 év múlva Izrael "zsidó Irán" lesz, ahol egyenesen törvénybe ütközik nem betartani vallási szabályokat és társadalmi konvenciókat.

Jeruzsálemet ma kikiáltani Izrael fővárosának olyan, mintha két kanos macskát figyelnénk, akik egymással szemben üvöltve-nyervogva fitogtatják az erejüket, és mereven farkasszemet néznek, majd ahelyett, hogy egyszerűen egy sussal elkergetnénk őket, véget vetve a vitának, közéjük tennénk egy tál szaftos macskakaját - legyen még valami, amin megölhetik egymást.

Csak sokkal rosszabb - mert nem két kóbor macska konfliktusáról van szó, hanem milliók és milliók életéről.

Trump nem filantróp elveket követve döntött - azért jelölte ki Jeruzsálemet fővárosként, mert számára az egyetlen szempont, hogy megfeleljen a bigott keresztény konzervatív szavazótáborának, akik számára Jeruzsálem fontos zarándokhely, és akik közül sokan pont olyan elvakult 'migráncsellenesek', mint a mi Viktorunk és hívei.

A 'Trump ad egy taslit a palesztinoknak' kép tökéletesen illik az elnök CV-jébe, ráadásul ismét remek 'az én farkam nagyobb' játékra ad lehetőséget az Európai Parlamenttel és Törökországgal szemben.

Mit ér el mindezzel? Természetesen azt, hogy a világban eleve jelenlévő és egyre csak fokozódó Izrael-ellenes 'vibe' erősödik, és erősödik. Azt, hogy mi itt Tel Avivban azon agyalunk, vajon hány napunk van még, mielőtt a sértett palesztinok átlőnek pár tucat rakétát Gázából, amire az Izraeli kormány a 'nem húzogatjuk az oroszlán bajszát' elvét követve leszőnyegbombázza Gázát.

Mi lesz majd akkor? Az Egyesült Államok segélyeket küld majd a gázai sebesülteknek, majd harci gépeket és katonákat küld Izraelnek - hogy a világ elhiggye, 'ő csak jót akar' mindkét oldalnak. Ám a rideg valóság az, hogy a dominó-sor csak teszi a dolgát azok után, hogy valaki elindította.

Ehhez pedig lesz egy-két szava a Hezbollah-nak, az ISIS-nak, Szíriának, Jordániának, Libanonnak, talán Iránnak is.

Minket ismét vijjogó légiriadó ébreszt majd fel az ágyunkból, gázai gyerekek véres holttesteit ismét maguk elé tartják majd a terroristák, akik óvodák pincéiben, iskolák mellett lőnek rakétákat Izraelre, ismét összecsapnak majd a 'jogunk van megvédeni magunkat' és a 'de mégis milyen áron, és ki védi meg őket odaát?' elvek.

Mindez persze tragikus, de ne felejtsük el, hogy a világunk sosem volt egy IKEA játszóház. Határok rendeződtek újra, kormányok estek el és emelkedtek az égig, igazmondó filantrópokról derült ki, hogy manipulatív gazemberek, és igazából a világ folyását tekintve az egyetlen fix dolog, amit kijelenthetünk, hogy mindig minden változik, a változásnak pedig nem tudunk, és nem is szabad határt szabni. A legjobb, amit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat elrántani balra, jobbra, hanem megyünk előre, a lehető leghasznosabb munkát végezve ahhoz mérten, hogy az aktuális életszakaszunkban mekkora megértésünk van a világról.

Dióhéjban: igyekezzünk nem ártani, sem magunknak, sem másoknak. Háborúban, békében, Izraelben, Palesztinában, de maradjunk emberek.

Embernek lenni pedig - számomra - azt jelenti, hogy igyekszem felelősséget vállalni a sorsomért, és boldogságot, békét generálni magam körül ez alatt a rövid idő alatt, amit ezen a bolygón töltök, minden lehetséges, rendelkezésemre álló eszközzel. Írással. Ételosztással és megosztással. Kultúracserével. Adománnyal. Azzal, hogy egy szervezet nemes célja mellé állok. De elsősorban azzal, hogy tanulásra, tapasztalásra, és gondolkodásra - majd cselekvésre - ösztönzöm saját magam, és mindenkit magam körül. Különös tekintettel azokra, akik tuti-biztosak, hogy nekik, és csak nekik van igazuk, a világ fekete és fehér, és szentül hisznek benne, hogy egyetlen ideológia mentén ki lehet seperni minden más ideológiát.

Jeruzsálem egy mesébe illő hely, és bár engem már egyetlen nap után fojtogat a közeg, pár órára szeretek megmerítkezni a totális őrületben, a már-már elviselhetetlen rezgésben: arab árusok egy és ugyanazon pulton árulják a 'Free Palestine!' és az 'Israel Deffence Force' pólókat, keresztények olyan hatalmas kereszteket cipelnek át a Via Dolorosán, hogy még maga Jézus sem vett ekkorát a vállára, pajeszos zsidók tuszkolják kívánságaikat a Sirató-fal kövei közé, a Mamila sétányon Gucci-napszemüveget viselő, burkába burkolózott lányok shoppingolnak a parókát viselő zsidó asszonyokkal egyetemben, a nagy szakállú ortodoxok hangosan tüntetnek a Shabbatkor nyitva tartó bár mellett, azt üvöltve 'Sábesz, sábesz', csak mert meg merészelsz inni egy korsó sört szombaton, megint máshol pedig 'Kéz a kézben' iskolák működnek, ahol a muzulmán, keresztény, és zsidó jeruzsálemi gyerekek együtt nőhetnek fel, és megérthetik: az egyetlen félnivalójuk a saját beszűkült látásmódjuk.

A gyűlölet feledhető. Az együttérzés tanulható. A rasszizmusról le lehet szokni. Ahogy arra is rá lehet szokni, hogy arabok és zsidók helyett érző lényekről beszéljünk. Búcsúzóul álljon itt egy idézet a Talmudból: 'Miből gondolod, hogy a te véred vörösebb lenne, nem lehet, hogy felebarátod vére a vörösebb? Legyen felebará­tod becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé', majd egy mondat Salamon királytól, akire a muzulmán hitvilág is a valaha élt egyik legbölcsebb uralkodóként tekint:

'Amiként orcájuk nem egyforma, úgy vélemé­nyük sem egy. A tanácsok soka­ságában győzelem van.'

Békét Jeruzsálemre, Washingtonra, Budapestre, és az egész világra."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: