Somogyi Zoltán 2024-ről: Orbán Viktor alatt kártyavárként omlott össze a belpolitikai talapzat
2024 nemcsak egy újabb év volt a magyar politikában, hanem egy fordulópont, amikor a belpolitikai status quo kártyavárként omlott össze. A gazdaság, az uniós konfliktusok és a belső politikai viszonyok olyan eseményláncot indítottak el, amelynek következményei alapjaiban formálhatják át az előttünk álló időszakot. Magyar Péter, a Tisza Párt új vezetője és a választói elégedetlenség hullámát meglovagoló politikus új játékosként lépett színre, miközben Orbán Viktor rezsimje a kegyelmi ügy és az inflációs sokk alatt recseg-ropog.
Évértékelő sorozatunk mostani részében Somogyi Zoltán szociológussal az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, a Fidesz rendszerszintű problémáiról és Magyar Péter felemelkedéséről beszélgetünk. Az interjúban nemcsak a múltat elemeztük, hanem a 2025-ös év lehetséges forgatókönyveit is latolgattuk. Hogyan alakítja a Fidesz stratégiáját a belső válság? Mire lehet képes az új ellenzéki erő? Milyen kockázatokat jelenthet Magyar Péter személyisége? És vajon merre halad Magyarország a politikai és gazdasági bizonytalanság közepette?
– Volt egy 2024-ünk, de már tudjuk előre, hogy jövőre csodálatos dolgok fognak történni. Na, de mi is történt velünk 2024-ben?
– Azt, hogy jövőre milyen csodás dolgok fognak történni velünk, egy politikus akkor veti be, amikor éppen a jelenben nem történnek meg ezek a csodálatos dolgok. A miniszterelnök kínban van, nem tud sok jót mondani a jelen helyzetről. Korábban arra épített, hogy ő már olyan szinten van a belpolitikában, hogy simán megengedheti magának a nagyívű külpolitikai játszmáját. Ehhez várta is a második féléves uniós elnökséget, hogy meg tudja mutatni, milyen nagy játékos is ő európai szinten, és úgy érezte még 2023-ban, hogy azzal a háttérrel, amit tizenvalahány év alatt felépített, simán bejátszható terep lesz a külpolitika.
Azt nem elfelejtve, hogy a külpolitika erőteljesebb intézése a belpolitikai ügyintézés gyengülésével, feladatok átadásával járt: az erre kinevezett fideszes vezető politikusok nem tudták azt a minőséget hozni, ami a stabil háttérországhoz kellett. A kegyelmi döntés és az azt követő, máig tartó botrány ezt mutatta. A politika egy ilyen dolog: a legváratlanabb pillanatban kártyavárként tud összeomlasztani stabilnak tűnő építményeket.
– Hübrisz volt a Fidesz részéről a kegyelmi ügy? Mindig azt terjesztették Orbánról, hogy személyzeti kérdésekben is fantasztikusan kézben tartja a dolgokat. De most kiderült, hogy ez mégsem így van?
– Kezdjük azzal, hogy valószínűleg egy ellenzéki kis pártot sokkal könnyebb HR-szempontból kézben tartani, mint egy országot kétharmados többséggel, amikor minden fontos pozícióba saját embert kell kinevezni. Ez azért már sok ezer embert jelent. Fölöttük kellene diszponálni, róluk kellene teljes tudással rendelkezni, és nagyon jó emberismerettel rendelkezni. Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható.
Ha ezt nem engedi meg, akkor nem tud a rendszer felépülni. Tehát itt mindenkinek voltak kisebb-nagyobb uralmi körei, és Novák Katalin nyilván Balog lelkész úrral nagyon szoros viszonyt, egy önálló uralmi kört alakított ki.
– Ez inkább Balog uralmi köre, nem Nováké...
– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Egy biztos, hogy a sok év kontroll nélküli kormányzás és ellenzék nélküliség nem építi ki azt a fajta biztonsági reflexet, hogy mindig minden pillanatban érezzék, mi az, amit jó csinálni, mi az, amit rossz, mit lehet megtenni, mit nem. Általában annyi a reakció, hogy „mi vagyunk a hatalom, mi mindent megtehetünk”, mert ehhez szoktak hozzá. Hogy ez mikor üt vissza, az nagy kérdés volt. Nekem meggyőződésem, hogy ha a gazdaság tovább szárnyalt volna, még egy ilyen kegyelmi ügyet is simán túl tudott volna élni a Fidesz.
– Arról, hogy a gazdaság ne tudjon szárnyalni, gondoskodott maga Orbán Viktor is, amikor egy ideje már megy a bokszolás az Európai Unióval azokon a pénzeken, amik egyre inkább hiányoznak a költségvetésből.
– Az lenne a normális működés, hogy amikor fent van egy gazdaság, és erős, akkor tartalékol, amikor gyenge, akkor meg a tartalékból erősíti saját magát. Ez lehetne az államnak egy jól értelmezhető szerepe, ez mondjuk a keynesi megközelítés. Van persze az ezzel versenyző tiszta piacpárti megközelítés, hogy a piacot hagyni kell élni. Az is erős gazdaságot teremt, de itt egyikről se beszélgetünk a kettő közül, hanem arról, hogy volt egy erős, munkaerőhiányos gazdaság, amelyben sokan folyamatosan keresték az újabb befektetéseket, az állam pedig elkezdte gazdasági szempontból érthetetlenül túlfűteni ezt. Az állam is próbálta feleslegesen erősíteni a gazdaságot olyan állami beruházásokkal, amelyek aztán zárt körök felé landoltak. Ezzel az egyébként működő piacra még rárakott plusz két lapáttal, amellyel nem tett jót a gazdaságnak. Ugyanakkor volt egy olyan riadalom is még 2022-ben, hogy esetleg a választások kimenetele meglepheti Orbánékat, ezért akkor
Európai szinten a legnagyobb inflációt sikerült elérni, amely elindította a lejtmenetet: csak azt kellett kivárni, hogy ki fogja, és milyen módon meglovagolni ezt? És akkor jött 2024-ben a kegyelmi ügy, ennek mentén megjelent Magyar Péter, aki egy tehetséges ember, és tehetséges politikus, de ő nemcsak a saját tehetségéből épült fel oda, ahol most van, hanem egy nagyon erős választói elégedetlenség hullámain jutott el az ellenzék élére, mert már sokan akarják ennek a kormányzásnak a végét.
– Ezek szerint a rezsim kezdete óta bele volt kódolva, hogy előbb-utóbb erre fut ki az egész? Tehát bele volt kódolva a túlfűtött gazdaságba, hogy ez előbb-utóbb kifullad, bele volt kódolva az, hogy a fékek és ellensúlyok nélküli rendszer előbb-utóbb valamilyen orbitális hibát fog véteni, amivel nekimegy a falnak?
– Ahogy Magyar Pétert nem ismerjük, mert új szereplő, úgy, akármilyen furcsa, Orbán Viktor személyiségét sem ismerjük igazán, bár ő régi szereplő. Simán el tudom képzelni, hogyha valakinek mindig azt mondják, hogy „te egy akkora tehetség vagy, hogy ilyen 500 évente egy születik”, akkor egy idő után az ember elhiszi magáról, és akkor nincs szüksége komoly szakmai segítségre, akkor abból jönnek a nem mindig tökéletes döntések.
– Amikor ez a pénzszórás történt, fehéren-feketén mindenki leírta, akinek volt egy csöpp esze, hogy ezt a pénzt előbb-utóbb vissza kell szedni, és ennek nagyon komoly ára lesz.
– Igen, de ő azt is gondolhatja, hogy amikor az infláció visszaszedi a pénzt, akkor az emberek nem feltétlenül rakják össze fejben ezt a korábbi osztogatással. Meg hát, bár természetesen semmilyen módon nem akarom ezt a rendszert Rákosiéhoz hasonlítani, de ott is volt egy olyan szlogen és gazdasági cél, hogy a „vas és acél országa” lesz Magyarország, de jó lesz majd ez, aztán nem lett az. Itt is az van, hogy nem a piac dönti el, hogy hova hajlandó a tőke beáramlani, és akkor az állam hagyja ezt, hanem az állam dönti el, hogy ő mit gondol a piac fejlődéséről, és a mi adópénzeinket kockáztatja a döntéseivel. Például itt van az akkugyárak esete. Mindent feltenni az akkugyártásra, és közben meg összeomlik az európai autógyártás, ráadásul külön az elektromos autók iránti kereslet is összecsuklik, amire az akkugyártást felhúzták, ez a rossz döntés. Vagy az is,
Ilyen áron nem lehetett volna a piacon eladni, amennyiért az állam megvette. A reptér az állam számára eddig is nyereséges üzlet volt, hiszen adó formájában nagyon komoly pénzeket szedett be a repülőtéren. De az, hogy mostantól ő működteti, ő kockáztat az egészen más. Rendkívül rossz helyzetet teremt, amikor az állam elkezdi átvenni a piac helyét. Mert amikor rosszak ezek az egyáltalán nem piaci döntések, azaz nem jönnek be, akkor az adófizetők szívják meg.
– Ezek szerint jó dramaturgiával az történt, mint egy jól felépített drámában, hogy hirtelen omlik minden össze, a gazdaság, a politika. Az év végére az is kiderült, hogy bár repteret vett magának az állam, de a vasúti pályaudvarok fenntartására nincsen pénz.
– Egy ilyen kijelentés, mármint hogy az államnak nincs pénze a vasút fenntartására, ezért magánkézbe juttatja „ingyen” a pályaudvarokat, Nyugat-Európában kormányválságot okozna.
Az a kérdés, hogy miben más ez a helyzet, amikor Orbán Viktor mondja ezt az ő részvényeseinek, azaz a magyar adófizetőknek, hogy most akkor én kiadnám ezt a hatalmas értékű közvagyont magánba, nulla forintért?
– Sokan úgy érzik, minden évben olyan határátlépések történnek, amiket előző évben még nem tudtunk elképzelni.
– Minden egyeduralkodó azt gondolja, hogy sosem ér véget az uralma. Mi meg azt gondolhatjuk, hogy Közép-Európában vagyunk kompországként, ahogy Ady Endre megfogalmazta, tehát amennyire nem vagyunk teljesen Nyugat, úgy nem vagyunk teljesen Kelet sem. Aki optimista, az azt mondja, hogy nem vagyunk annyira Kelet, hogy ezt meg lehessen csinálni. A pesszimista pedig azt mondja, hogy nem vagyunk teljesen Nyugat, hogy ne lehessen ezt megcsinálni. És egy kompországban mindig valahogy eldőlnek a dolgok. Néha egy kis szerencsével, néha egy kis szerencsétlenséggel. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a „megyünk valami új felé” az ténylegesen létező érzés, hiszen már stílusában is volt egyfajta irányváltás: a Menczer-féle kocsmahangulat például teljesen új dolog volt, hiszen egy kormánytag ugrott neki az ellenzék vezetőjének úgy, ahogy egy kocsmában sem illik igazán, egy jobb kocsmából kidobják ezért az embert.
Az nekik kifejezetten fontos feladat. Látszik a kapkodás, tehát hol ezt, hol azt csinálják. Szerencsére nem mertek még fizikailag az ellenzék vezetőjéhez hozzányúlni, de ezt el fogja dönteni a 2025-ös év, hogy végül is mit tekintenek igazi megoldásnak. Továbbra is maradni az európai megszokott kereteken belül, és akkor mondjuk még, amit el tudok képzelni, hogy például átírják a választási rendszert egy teljesen arányos választási rendszerre alacsony bejutási küszöbbel, amivel adnak a többi ellenzéki erőnek is lehetőséget, hogy újra feléledjenek. Ez mondjuk lehet egy ilyen megoldás. És persze lehet, hogy a jövő év elhoz egy olyan gazdasági fellendülést, hogy a választók megbocsátanak Orbán Viktornak, és akkor visszarendeződés van, ami nyugalmat hoz a Fidesz oldalán. Erre csak minimális esélyt látok, mert
A harmadik lehetőség az, hogy olyan eszközökhöz is fordulhatnak, amiről én nem is akarok itt beszélni. Amitől ilyen szempontból lehet félni, az előbb elmondott, se nem Kelet, se nem Nyugat problematika, ahol maga a kormány se tudja kiszámolni, hogy egy esetleges erőszakos beavatkozás a politikai rendszerbe milyen hatást vált ki a választókban.
– Hova vezethet a szintén az év második felében meghirdetett gazdasági semlegesség politikája?
– Nincs ez a semlegesség, a magyar gazdaság az európai gazdaság dinamizmusától függ. Éppen ezért, az EU-ból történő esetleges kilépés borzalmas dolgokat produkálna Magyarország számára gazdaságilag, ezt nyilván önmagában nem kockáztatná meg Orbán, vagy nagyon nehezen jutna erre a lépésre. Az, hogy olyan politikai helyzet alakuljon ki, hogy a német nagyvállalatok már ne tudjanak bennmaradni az országban, mert tarthatatlanná válik az állapot, azt sem engedheti meg magának. Tehát ilyen szempontból is hiába mondja, hogy semleges gazdaságpolitikát folytat.
– Történhetnek olyan „rendkívüli események”, hogy a Fidesz esetleges veresége esetén 2026-ban mégse kerüljön sor a hatalom átadására?
– Hadd kockáztassam meg azt, hogy elhiszem még mindig Magyarország miniszterelnökéről, ilyen dolgot nem tenne.
– Fogadjuk el. Merre marad játéktere a miniszterelnöknek?
– Orbán jelenleg nem nagyon tud mit mondani a belpolitikában arról, hogy milyen állapotban vannak az egészségügyi intézmények, milyen állapotban van az oktatás, közlekedés. Ahol az állam ott van, ott problémák vannak. Rossz állapotban van a gazdaság is ráadásul. Magyar Péter ezt használja ki, hogy ő meg minden nap beszél. (Nagy hiba volt például a karácsonyi ajándékokat nem elfogadni.) Orbán Viktor azt próbálja kihasználni Magyar Péterrel szemben, hogy ő magasabb szinten van, mert ő már a világpolitikában van jelen, ez az ő játéka.
Erről is érdemes egy pár szót váltani, hiszen a mostani időszak is megmutatta, sikeresen lehet azt játszani, hogy ő az Unió elnökeként milyen nagy békepárti,
Ez biztos nagyon nagy siker lenne. Ugyanakkor viszont azt látjuk a külpolitikai mozgásában, hogy bármit csinál, az egyedi, személyes, az ő kapcsolatrendszeréhez kötött Magyarország pozíciója jelenleg. Jóban van Netanjahuval, ezért Magyarország Izraellel jóban van, személyes kapcsolata van Trumppal, ezért Magyarország most örülhet, hogy Trump nyert.
Jóban volt korábban Ficóval, jóban volt Melonival, ezért máshogy alakult ez a jó kapcsolat, majd meglátjuk, hogy most hogy alakul, de mindig annak kell drukkolni, hogy Orbán Viktor kivel van jóban és kivel van rosszban. Hogy Orbán Viktor elmegy tárgyalni, azt kell nézegetni, hogy ő elment tárgyalni, de nem tudjuk, hogy miről tárgyalt. Ennek teljesen máshogy kellene kinéznie egy intézményesült rendszerben.
Most bejött a kockáztatás, nyert Trump, de ha nem nyer, és Orbán rátette az összes zsetont, akkor mi történt volna? Még az is kérdés, hogy így mi fog történni?
– Itt Magyar Péter. Mit kell jól csinálnia, hogy ezen a hullámon továbbra is fenn tudjon maradni?
– Az első tanácsom, hogy nevet semmiképpen se változtasson. Az, hogy őt Magyarnak hívják, valami elképesztő szerencse. Ez a Fidesz kommunikációját jócskán megnehezíti, mert már nehéz úgy beszélni, hogy „hajrá magyarok, hajrá Magyarország!” Ez a vicces része. A másik az, hogy nyilván vita van a közvélemény-kutató intézetek között, mert vannak, amelyek a Fideszt mérik erősebbnek. De ha ezeket az intézeteket, amelyek a rezsim felé elkötelezettek, kivesszük, akkor a többiek együtt jelzik azt, hogy a Tisza Párt már erősebb, mint a Fidesz. Azért ez egy teljesítmény.
Ha egy évvel ezelőtt itt ültünk volna, azt mondjuk, hogy esély nincs változásra, nulla az ellenzék, csak Orbán van. Azért az, hogy valaki ezt megcsinálja, az egy politikai teljesítmény. Nagyon távol szeretném tartani magam attól, hogy úgy tűnjön, én bármilyen tanácsot is adok ebben. Mert ha még akarnék is tanácsot adni, nem érdemes, mert ezen a szinten, ha valaki így megcsinálja saját magát, akkor nyilván sokkal többet lát abból, hogy mit kell csinálni, mint amit mi látunk ebből. Ez az első dolog. A másik, hogy teljesen valós a politikának az ingatagsága, bármikor összeomolhat bármi. Tehát
Ez meg abból a szempontból érdekes, hogy hol van az eddigi ellenzéknek az a túlélési, önvédelmi reflexe, hogy ők maguk esetleg pont azért dolgoznának a háttérben, mert akár bármelyik pillanatban az előttük lévő kettősből összeomolhat valamelyik, és akkor újra beléphetnek a két versengő szereplő egyikévé, és ez már egy jó szerep. Tulajdonképpen azt fogalmaznám meg, hogy hol van a baloldal?
– Mert Magyar Péter mindent visz...
– Látszik, hogy olyan eszközökhöz mer nyúlni, amihez eddig senki. És látszik, hogy a közösségi média világában ez simán elmegy. Például nekiugrott a magyar sajtónak, sokszor érthetetlenül. Mert megérezte, hogy miután ő, a közösségi médiának köszönhetően, közvetlenül kapcsolatot tud tartani a választókkal, neki simán lehet ellensége az egész eddigi politikai szisztéma mindenestül, amiben benne vannak az újságírók is mindenestül, nem csak a politikusok. Nyilván a kérdés az, hogy ez a stílus működik-e hosszú távon. Látom, hogy
A másik nagy kérdés, hogy Magyar Péter tud-e ténylegesen pártot építeni, tehát az ő személyisége képes-e egy politikai közösség felépítésére? Még nem látjuk, hol tart ebben. Van nagyon sok híve, van nagyon sok támogatója, Tisza-szigetek vannak országszerte, de hogy ez mikor és hogyan szerveződik egy működő párttá, azt még nem tudjuk.
– Mi az a legutolsó időpont, ameddig látnunk kell a pártot ahhoz, hogy kormányképes erőnek láttassa magát?
– Szerintem ilyen nem nagyon van. Ha tartja magát, és a Tisza Párt lesz a legnépszerűbb politikai erő, akkor neki nyilván lehet az is a felfogása, hogy a 106 egyéni körzetben talál 106 képviselőt, és központi kommunikációval, ahogy a Fidesz is csinálta, marketingeli majd őket.
Az orbáni rendszer ilyen, ő megcsinálta a maga szerencséjét az adófizetők pénzén. Most attól szenved a Fidesz, illetve Orbán Viktor, ami számára eddig az előny volt: megszüntette korábban a Fideszt, mint politikai pártot, és megteremtette a csak alá tartozó politikai közösséget, azoknak a csoportját, akik Orbán Viktort imádják. Ez a politikai közösség nem egy párt, amelyik megvitatja a különböző tematikákat, és megpróbál valamilyen irányba menni. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha a politikai vezető meggyengül, akkor a politikai szervezet is meggyengül mögötte. És azt is jelenti, hogy
Itt igazából a kérdés az, hogy Magyar Péter hogy viszi be magát a hatalomba. Ha be tudja vinni magát úgy, ahogy Orbán Viktor tette, akkor akár még az is lehet, hogy csöbörből vödörbe kerülünk. Vagy a másik lehetőség, hogy ténylegesen egy rendes politikai szervezetet kell építeni, ahol akármennyire szegényesen öltözködnek és büdös szájúak az emberek, vagy nem is tudom, mit mondott, de azért mégiscsak annak a politikai közösségnek a fontos tagjai, akikkel egy kontrollált kormányzást tud vinni.
