SZEMPONT
A Rovatból

Sem idő, sem pénz, sem ember nem jut az állami gondozattak védelmére

Az Abcúg riportja.


A gyermekjogi képviselők elvileg azért vannak, hogy képviseljék a gyerekek jogait. Képviselnék is, de tizenkilencen vannak húszezer gyerekre, és vajmi keveset ér a szavuk a gyámhivatallal szemben. Alig tudnak bizalmat ébreszteni a gyerekekben, és ha segítenek is, rengeteg jogsértés még mindig titokban marad. Ráadásul január óta közvetlenül az illetékes minisztérium alá tartoznak, és van, aki szerint ezzel oda a függetlenségük.

“Na, megjött a néni, lehet menni panaszkodni”. Gyakran így fogadják a gyermekotthonokban a gyermekjogi képviselőket, akik azért mennek oda, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, és meghallgassák a bajaikat. Az a dolguk, hogy ha kell, segítsenek írásba adni a panaszaikat, értesítsék a fenntartót, és akár az intézménnyel is harcba szálljanak. Így nem meglepő, hogy a gyermekotthonokban nem mindig látják őket szívesen: korábban az Abcúgnak is beszámoltak róla állami gondozottak, hogy alig engedik a négyszemközti beszélgetést.

Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyermekvédelemmel foglalkozó jogászának az a tapasztalata, hogy “sem a szakellátott gyermekek, sem a szüleik nem tudnak arról, hogy létezik gyerekjogi képviselő, így esély sincs rá, hogy egy gyermek bemenjen, és kikérje annak az embernek a számát, akinek éppen az intézményről akart volna panaszkodni”. Egy idei, zalaegerszegi ombudsmani jelentés is megjegyezte, hogy nincs minden csoportban kifüggesztve az elérhetőség, pedig ez kötelező lenne.

Az elmúlt években sorra kerültek nyilvánosságra a gyermekvédelmi rendszer jogsértései a határidők be nem tartásától a többmilliós sikkasztásig. Minden ilyesminek az állami gondozottak isszák meg a levét, akik amúgy is nehezen bíznak meg az őket körülvevő felnőttekben. Elvileg itt jönnek a képbe a gyermekjogi képviselők, akik néha tényleg tudnak segíteni, például a gyámhivatallal szemben pert nyert Leon esetében. A legtöbb jogsértés viszont még mindig rejtve marad, mert a képviselők kevesen vannak, és a szavuk sokszor mit sem ér a gyermekotthonnal vagy a gyámhivatallal szemben.

Jól vagytok? Akkor jó

Jelenleg 19 gyermekjogi képviselő dolgozik az országban, de tavaly például csak 17-en voltak. Rájuk több mint húszezer gyerek jut, akik valamilyen gyermekotthonban, lakásotthonban vagy nevelőszülőnél élnek. “Mission impossible” – foglalta össze Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Alapítvány vezetője a képviselők helyzetét. “Mivel ilyen kevesen vannak, nehéz elvárni tőlük a hatékony munkát. Minimális esélyt látok arra, hogy bizalmi viszonyt tudjanak kiépíteni a gyerekekkel, és olyan erővel lépjenek fel, hogy az minőségi változást eredményezzen”.

15736681598_47ebcac487_b

Szerinte ez nemcsak azért van, mert kevesen vannak, hanem mert nem muszáj figyelembe venni, amit mondanak. “Tegyük fel, hogy egy gyerek új gondozási helyre szeretne kerülni, vagy éppen maradni szeretne, miközben el akarják mozdítani. Az erről szóló megbeszélésen hiába mondja el az érveit a gyermekjogi képviselő, végül úgyis az van, amit a hivatal vagy a szakszolgálat mond. Nincs semmilyen következménye, ha lesöprik az asztalról az érveit” – mondta Gyurkó, aki szerint a képviselők tényleg érzékenyek a gyerekek jogaira, “csak éppen erőtlenek, mert amit elvárnak tőlük, az nincs összhangban a megadott keretekkel”.

Emiatt aztán sok múlik a képviselő személyiségén is. Egy gyermekvédelmi dolgozó, aki korábban állami gondozott volt, ma is ismer olyan gondozottakat, akik 3-4 havonta vagy csak félévente találkoznak a gyermekjogi képviselőjükkel. “Legfeljebb megkérdezi, hogy érzik magukat, minden rendben van-e, aztán elköszön. Ha nem alakul ki bizalom, nem fog hozzá fordulni a gyerek”. Viszont olyan képviselőt is ismer, aki a kinevezése után minden gyereket összehívott, és alaposan elmondta nekik, milyen jogérvényesítési lehetőségeik vannak. A hivatalos beszámoló szerint tavaly 940-szer fordultak a gyerekek gyermekjogi képviselőhöz.

Gyurkó szerint “a rendszer ezerszer hamarabb zár össze az intézményi érdekek előtt. Hiába karolnak fel egy ügyet a képviselők, nem segít a jelenlétük, pedig ők a rendszeren belülről próbálnak segíteni, és elvileg jobb a kapcsolatrendszerük, mint mondjuk egy civil szervezetnek. De annyira nagy a fluktuáció a rendszerben, hogy nem lehet követni, kivel érdemes jóban lenni, úgyhogy ezzel sincsenek előrébb” – mondta.

Prokai Judit 2013 és 2015 között vezette a fóti speciális gyermekotthont, ahová a súlyos pszichés problémákkal küzdő, súlyosan disszociális, vagy kábítószerfüggő gyerekek kerülnek. “Legalább harminc elhelyezési értekezleten vettem részt, és csak néhány olyan esetre emlékszem, amikor ott volt a gyermekjogi képviselő is. Egy normál elhelyezésnél is problémás, ha nincs ott, de speciális intézmény esetében különösen fontos lenne. Pedig többször előfordult, hogy vártunk is rá, felhívtuk, de hiába” – mondta.

Szerinte ennek az a következménye, hogy az esetek többségében nem a gyerekek, hanem az intézmények érdekei érvényesülnek, amelyek szabadon “labdáznak” a gyerekkel, attól függően, hogy éppen hol van szabad hely. Találkozott olyan gyerekkel, akinek a fóti otthon volt a tizedik gondozási helye, de sehol sem oldották meg a problémáit, mindenhol csak arra törekedtek, hogy valahová továbbküldjék. “Ha ott van a gyermekjogi képviselő, talán jelzi a problémát a fenntartónak, és ez nem történik meg. Helyette, amint 18 éves lett, visszakerült abba a családba, ahonnan gyerekkorában kiemelték, és ahol azóta sem változtak meg a körülmények”.

Csak pántlika a gyermekvédelem hajában

Prokai szerint nem azért nem találkozott a gyermekjogi képviselőkkel, mert nem érdeklik őket a gyerekek problémái, hanem mert kevesen vannak, és a mostani rendszerben ők sem tudnak függetlenül dolgozni. A gyermekjogi, ellátottjogi és betegjogi képviselőket az év elején létrehozott Integrált Jogvédelmi Szolgálatba (IJSZ) sorolták, ami az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) alá tartozik, akárcsak az állami gyermekvédelmi rendszert fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). “Így nekik is az intézmények érdekeit kell képviselniük, ami nem egyenlő a gyerekek érdekeivel” – mondta Prokai.

Ez nem volt mindig így, 2004-ben az MSZP-SZDSZ-kormány által létrehozott Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány látta el ezt a feladatot, amit aztán 2011-ben megszüntettek. Prokai szerint abban az időszakban még lehetett független szervezetről beszélni, azóta viszont nem. A jogvédők aztán egy ideig a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal alá tartoztak, majd létrehoztak nekik egy külön szervet, az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központot (OBDK). Ez lett aztán a Lázár János-féle bürokráciacsökkentés áldozata.

Egy, a gyermekjogi képviselők munkáját jól ismerő szakértőtől viszont úgy tudjuk, az Emmi semmiben sem korlátozza a gyermekjogi képviselőket, és “bolond is lenne azt mondani, hogy ne dolgozzanak, hiszen nem akarnak médiaszenzációkat a problémákból”. Szerinte a napi gyakorlatban január óta semmi sem változott, az OBDK viszont nagy fejlődést hozott a közalapítványos időhöz képest. “Akkor sokan dolgoztak félállásban, volt, aki intézményvezető volt az egyik megyében, és gyermekjogi képviselő egy másikban. Így a saját kollégái ellenőrizték az általa vezetett intézményt is. Az OBDK véget vetett ezeknek az összeférhetetlenségeknek” – mondta.

23084263075_dab4aebb11_b

Szerinte ez pozitívan hatott a rendszerre, beindultak a képzések, egységes lett a módszertan, született egy sor hasznos gyermekjogi kiadvány, és tartottak egy országos gyermekjogi roadshow-t, amire a gondozottak fele eljutott. Gyurkó is úgy tudja, hogy az átvétel nem hozott nagy változást, és “az is látszik, hogy sok energiát fektettek a saját képzésükbe, de ettől függetlenül továbbra sem könnyű érdemi munkát végezni. Így a gyerekjogi képviselet csak pántlika a gyermekvédelem hajában” – mondta.

Gyurkó szerint az utóbbi évek botrányai miatt már jobban odafigyelnek a szakellátásban levő gyerekekre, de azokra, akik például visszakerültek a családjukba, nem terjed ki a gyermekjogi képviselő hatásköre​. “Nemrég volt egy esetünk, amiben négy gyereket emeltek ki a családból elhanyagolás és bántalmazás miatt, majd nevelőszülőknél helyezték el őket. Évekig éltek a gyerekek a szakellátásban, majd egyszercsak úgy döntöttek a szakemberek, hogy hazamehetnek, miközben valójában a szülők nem kaptak segítséget ahhoz, hogy a gyerekekről megfelelően gondoskodjanak – bár tagadhatatlan, hogy a lakáskörülményeik rendeződtek. A hazagondozást követően aztán sajnos tovább folytatódott a gyerekekkel szembeni erőszak, itt azonban már a gyermekjogi képviselő nem tudott fellépni. Hiába ismerte a gyerekeket, és értesült informálisan a problémájukról, nem tudott segítséget nyújtani”.

Egy tojóüzemnek is több időt hagynak

Egy állami gondozott elvileg számíthat a gyermekvédelmi gyám segítségére is, aki egyben a törvényes képviselője is. A gyámok sűrűbben találkoznak a gyerekekkel, és odafigyelnek a hétköznapi problémáikra is, nemcsak a komolyabb jogsértésekre: például, ha a gyerek iskolát akar váltani, vagy valami zűrös ügybe keveredett a társaival.

A gyámi rendszert 2014-ben vezette be a kormány, elvileg pont azért, hogy még több olyan felnőtt legyen a gyerekek körül, akik az ő jogaikat képviselik. Gyurkó szerint viszont ez az intézmény is kapacitásproblémákkal küzd. “Elvileg egy gyámhoz legfeljebb 35 gyerek tartozhat, de találkoztam olyan gyámmal, akinek 192 gyereket bíztak a gondjaira”.

Ráadásul a gyámok függetlensége is kérdéses, mivel minden megyében ugyanaz az igazgató a főnöke a gyámoknak, akihez a gyermekotthonok, lakásotthonok és a nevelőszülői hálózatok tartoznak.

Gyurkó szerint a gyámi rendszerről nem készült hatástanulmány, és ​sokszor ​praktikus dolgok sem biztosítottak, például, hogy a gyámok minden gyerekükhöz el tudjanak utazni. “Így adminisztratívvá válik a munkájuk. Papíron mindent iktatnak, de valódi segítséget ​csak ritkán tudnak nyújtani”. Szerinte ​a szakemberek munkájának kiüresedése azért is érződik a mindennapokban, mert az utóbbi években többször is, nagyon mélyen belenyúltak a rendszerbe, amit a dolgozók képtelenek lekövetni. “Egy szakellátásban dolgozó ember mondta, hogy még egy tojóüzem átállására is több időt hagynak​, mint a gyerekvédelemnek a folyton változó szabályokhoz való alkalmazkodásra​”.

A témával kapcsolatos kérdéseinkkel kerestük az Emmit és az IJSZ-t is, ha választ kapunk, frissítjük a cikket - írja az Abcúg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Ha ilyen nagyvadak kitálalnak, Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint valaha is feltételeztük
Megnyílt a rés a pajzson, a hatóságoknak most kell lépniük – mondja a Transparency International jogi igazgatója. Szerinte Balásy a NER legmagasabb köreivel bizniszelt, és vádalkuképes, az ilyen arcokon keresztül meg lehet fogni a főszereplőket is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 05.



Balásy Gyula, a gyűlöletplakátokat készítő céghálózat tulajdonosa, a NER egyik legbefolyásosabb vállalkozója, váratlanul bejelentette, hogy önként és ingyen átadja az államnak a teljes médiacégeit magába foglaló cégbirodalmát. A lépésre a Tisza Párt elnöke úgy reagált, semmi sem lesz elfelejtve, szerinte a Fidesz „plakátosa” ezzel a lépéssel csak a felelősség alól próbálja felmenteni magát.

Balásy Gyula bejelentése egy vádalkuval felérő felajánlkozás? Miért omlik össze ennyire gyorsan a NER, és ez a folyamat eljuthat-e egészen Orbán Viktorig? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit láttunk?

— Ezt sem alul-, sem túlértékelni nem szabad. Jól érzékelhetően, most már kézzelfoghatóan omlik a NER. Várható volt, hogy ha a politikai felépítmény összecsuklik, ahogy a választás eredményeinek hatására össze is csuklott, akkor a NER által pénzen vett vagy félelemből, fenyegetésből épített lojalitás is össze fog omlani, el fog porladni. Ennek a porladásnak vagyunk most a tanúi. Hogy Balásy Gyula pontosan mit adott át, tehát mi az, amit ő úgymond visszaszolgáltat, azt majd az új kormánynak alaposan fel kell mérnie. Hiszen ő cégekről, céges vagyonról beszélt, de mi van azokban a cégekben közpénz-kihelyezés nélkül? Például miért nem hallottunk az ő magánvagyonáról? Tudvalevő, hogy a valószínűleg a hatvanpusztai birtokkal vetekedő méretű építkezése nem két fillérbe került. Gondolom, a magánvagyon is ugyanúgy ezekből a gyanús céges pénzmozgásokból keletkezett, úgyhogy azt is nyugodtan adja vissza. Külön problémának érzem, bár talán ennek még nincs itt a helye, hogy erre a nyilatkozatra nem a rendőrség kihallgatószobájában került sor.

Ez az ember valószínűleg vádalkuképes, és nem szabad lebecsülni a vádalku jelentőségét, forrásértékét, mert most van az a helyzet, hogy tőle lehetne megtudni, hogyan történtek a NER-es kifizetések.

Feltételezzük, hogy ő és sok hozzá hasonló NER-lovag alapvetően, a nem csekély mértékű és összegű sáp lehúzása után csak parkolóhelye volt a pénzeknek. Rajtuk keresztül kellett valahogy megoldani a névleg nem gazdagodó, vagy nem látványosan, vagy nem egy bizonyos szinten túl gazdagodó figuráknak, Rogánnak, Orbán Viktornak a kifizetését, Tiborcz Istvánnak a részesedését, tehát az elsődleges haszonhúzók gazdagítását. Valószínűleg Balásy Gyula most abban a helyzetben van, hogy ezt elmondaná egy vádalku keretében, mielőtt még bárki rákapcsolódik a nyilatkozata után. Persze a vádalku alatt nem büntetlenséget értünk, hanem azt a haszonelvű, pragmatikus hozzáállást, hogy a kis hal megúszhatja enyhébb büntetéssel, ha nemcsak átadja a lopott holmit, de meg is mondja, hogy hol van a nagy hal, és az hogyan jutott a pénzhez.

Az ilyen arcokon keresztül – és Balásy Gyula azért elég magasan volt ebben a pénzügyi erősorrendben, központi helyen, ő Rogán Antallal bizniszelt, – meg lehet fogni Rogán Antalt.

Róla eddig azt feltételeztem, hogy csak a letelepedési kötvényeken keresztül lehet közvetlenül megfogni, hiszen az az, amit a nevére vett, kitalált, engedélyezett és működtetett. Azt gondoltam, Balásy Gyula egy szilárdabb elem az építményben, de valószínűleg ő az a vakolat a falon, ami most le fog hullani. Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak elnevezett kifizetőhely közbeszerzésein, keretmegállapodások útján, verseny nélkül, egyszemélyes bizniszként a cégeinek 74%-os részesedéssel 360 milliárdot meghaladó bevétele volt csak 2024 végéig.

— Ez maga volt a felajánlkozás a vádalkura?

— Igen, ezért mondom, hogy ez vádalkuképes. A leghiggadtabb, legszikárabb szakmai, kriminalisztikai megfontolás is azt diktálja, hogy most kell szorítani. Mert most jutott el valamiért odáig, hogy hajlandó beszélni, pozíciókat feladni, előnyökről lemondani.

Ha ezt a hatóság azzal nyugtázza, hogy köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást, akkor ezt elbaltázzák.

Ez az ember most fogható, most ki kell használni a beszédkészségét és az együttműködésre mutatott hajlandóságát.

— A beszélgetésben megrendültséget, félelmet lehetett látni Balásy Gyula arcán. Mintha komolyan félne valamitől, és ez a felajánlkozás lenne számára a kisebbik rossz.

— Ez egy tévéstúdió-helyzet volt, tehát nem olyan drámai, nem olyan megrettentő a számára, mintha ez tényleg egy hatósági kihallgatás lenne. Nem tudom, mennyi a személyiségében a teatralitás, de az biztos, hogy egészen másfajta embert láttunk, mint akit egy balatoni alkalommal a 444 próbált kamera- és mikrofonvégre kapni. Akkor a luxusautóiról kérdezgették egy veteránautó-versenyen, és ő flegmán, de profizmussal mondogatta, hogy „úgy gondolja, hogy én gazdag vagyok? Hát én nem tudom.” Ott profin adta elő ezt a nyegle, nemtörődömséget. Hogy most mennyi volt a színészet és mennyi a valós megrendülés, ezt nem tudjuk. Az ilyen megrendülések, összeomlások a rendőrségi-ügyészségi kihallgatáson jobban megszokottak és hitelesebbek. Egy tévéstúdióban nem kevés hatásvadász elem lehet ebben.

De a tény, hogy elment oda, megtette ezt a felajánlást és nyilvánosságra hozta, az jelzi: itt most megnyílt a rés a pajzson, és most kell azonnal benyomulni ebbe a résbe.

Ez olyan, mint amikor a hadászatban az ellenséges front felbomlik. Olyankor a győzelem záloga, hogy a front réseibe gyorsan mozgó, nagy tűzerejű élcsapatokat kell bedobni, akik az áttörést kiszélesítik, és mélységben zavart tudnak kelteni. Megzavarják az ellátási láncokat, az utánpótlást, a logisztikát, pánikot keltenek a hátországban, és továbbviharzanak. Majd jön a gyalogság, amelyik elvégzi az aprómunkát, begyűjti, akit kell, felszámolja a megmaradt ellenállási gócokat. De most itt ütéshelyzet van, ezt nem szabad a hatóságoknak kihagyniuk.

— Miért tette ezt pont most? Aki elsőként „coming outol”, jobb pozícióba kerül, mint aki a tülekedésben vesz részt?

— Ez valószínűleg benne van. Vagy, amit nem tudunk, hogy megszorongatták esetleg a NER még működő helyeiről. Lehet, hogy azt mondták neki: „figyelj, te most be vagy áldozva, elvesszük a pénzedet, mert kell nekünk a lelépéshez, és a tiéd a legkönnyebben mobilizálható.” Nincs benne nagy alkalmazotti létszámmal meg eszközparkkal dolgozó építőipar vagy szállodaipar, csak reklámcég. Nem tudjuk, mi történt a túloldalon.

A magánvéleményem az, hogy valószínűleg ezzel ő a túlélésre játszik, és üzenni akar a Rogánéknak:

most visszaadom az államnak azt, amit el akartok tőlem venni, engem nem tudtok ezzel sarokba szorítani.

— Az a kérdés, hogy mit adott vissza az államnak? 80 milliárdos értéket emlegetett, de nem hiszem, hogy ennyit érnének most ezek a cégek.

— Itt megint a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti dilemmáról van szó.

— Tehát mit kapott az állam most valójában?

— Azt majd fel kell mérni. És azt is, hogy ez milyen formában történik. Ajándékozási szerződés lesz? Tulajdonról lemondó nyilatkozat? A szerződéslistát is átadja, vagy csak a cégjegyzékszámot? Ezt mind ismerni kellene. De ez így most egyelőre csak annyi, mintha valaki coming outolt volna, és ezt egy médián keresztül teszi meg, nem a rendőrségen. Előre menekül.

— Május negyedike van még csak. Lesz itt nagy tülekedés a hónapban?

— Arra számítok, hogy tovább fog olvadni a NER. Nap mint nap látjuk: a Nemzeti Tőkeholding megerősítette az értesüléseinket, miszerint nem 1300, hanem 2600 milliárd forint került a magántőkealapokhoz közpénzből. Az MFB Investment fellebbezett a pernyerésünk után, de aztán elkezdte kiadni az adatokat a Tiborczhoz köthető magántőkealapok konkrét MFB Invest-támogatása ügyében. Szóval a NER már tényleg porlad.

— Mennyi idő alatt lehet eljutni Orbán Viktorig?

— Ez a nem tudom hány milliárd forintos kérdés.

De ha ilyen nagyvadak kitálalnak, akkor Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit valaha is feltételeztünk.

Balásy Gyula sokat tudhat. Ő a legmagasabb körökkel közvetlenül bizniszelt. Ő nem a harmadik beszállítónak a tizenkettedik alvállalkozója, hanem a NER egyik prominens, oszlopos tagja. Minden egyes alkalommal, amikor mi tenderbajnok-vizsgálatot végeztünk, a közbeszerzésekből legmagasabb arányban és legnagyobb összegben részesülő NER-es vállalkozók között is dobogós volt. Mindig ott volt Mészáros Lőrinc, Szíjj László és a többiek mellett, mögött. Vagy az első három egyike volt, vagy a negyedik.

— Kiért kell jobban aggódnunk most: Balásy Gyuláért, az ő testi épségéért, vagy a NER prominenseiért, akik veszélybe kerültek ezáltal?

— Mindenki, aki ebben közvetlenül érintett, aggódjon saját magáért. Mi egyedül azért aggódunk, hogy a rendőrség és az ügyészség nem fog elég gyorsan lépni.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor Balásynak: A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod, kinek csorgattál vissza
A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász szerint Balásy Gyula cégfelajánlása még csak legfeljebb enyhítő körülmény. Szerinte Schadl Györgynek sem éri már meg hallgatni.


A Vidéki Prókátor néven ismert jogász Balásy Gyulának üzent annak nagy port kavart interjúja után. Ahogy megírtuk, a vállalkozó a Kontroll műsorában bejelentette: az államnak ajánlja fel médiavásárló, kommunikációs és rendezvényszervező cégcsoportját, valamint a kapcsolódó vagyoni jogokat. A vállalkozó a cégek értékét legalább 80 milliárd forintra becsülte, és beszélt egy 100 milliárdos szerződésállományról is.

A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd szerint a gesztus súlyát nagyban befolyásolja, hogy milyen helyzetben tette azt a vállalkozó.

„Na, Gyulám, ez eddig legfeljebb csak enyhítő körülmény, melynek a súlya attól függ, hogy mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted”

– írta Facebook-oldalán.

Szerinte egy valódi egyezséghez sokkal több kell, és az együttműködésnek komoly feltételei vannak.

„A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid.”

A „visszacsorgatás” témájánál maradva kitér Schadl Györgyre is. A Prókátor úgy véli, a végrehajtói kar volt elnökének sem éri már meg hallgatnia. Ironikusan azt is megjegyzi: „A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.”

Balásy Gyula a kormányközeli üzleti körök egyik legismertebb alakja. Cégei rendszeresen nyertek el nagy értékű állami megbízásokat. A nevéhez kötődik például a „Tisza-adós” nemzeti konzultáció nyomtatása több mint 400 millió forintért, a kampány reklámozására pedig további bruttó 8,29 milliárd forint jutott a cégeinek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium is rendelt tőle közel egymilliárd forintért zászlókat és molinókat, a MÁV pedig a vasúttársaság negatív megítélésének javítására szerződött vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Balásy Gyulának: Nem hitted volna, hogy ennyire gyorsan szembejön a valóság és a törvény
A színész-aktivista szerint Balásy Gyula interjúja nem a bűnbánatról, hanem a számonkéréstől való félelemről szól. Úgy véli, a vállalkozó soha nem szólalt volna meg, ha a Fidesz nyeri a választást és folytathatná a közpénzek elköltését.


Molnár Áron sem hagyta szó nélkül Balásy Gyula Kontroll-interjújáról, amelyben a vállalkozó könnyeivel küszködve jelentette be, hogy lemondott valamennyi rendezvényszervező, kommunikációs és médiacégében lévő tulajdonrészéről, és azokat átadja az állam részére. A színész-aktivista Facebook-posztban reagált, egy erős morális állítással indítva: „A könny felszárad, a bűnök nem. Gyula, Gyula.”

Molnár szerint Balásy az interjúban bagatellizálta a cégei által elnyert megbízások számát, majd szembesíti ezzel az állításával.

„A »pár közbeszerzés«, amiről az interjúdban beszélsz, amit nyertetek, csak az egyik cégedben 751 közbeszerzés.”

A színész szerint Balásyék cégei a magyar embereket csapták be, miközben évekig terjesztették a Fidesz megtévesztő kampányát, „mérgezve ezzel a köztereket, a magyarok elméjét és lelkét.” Konkrét példaként említi a „Stop Soros” és az „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogeneket.

„Rogán Antal egyik fő katonája voltál a hazugsággyárban.

Mindezt közpénzből, a mi adófizetői forintjainkból. Nem, nem Gyula. Ez nem úgy van, hogy most te elsírod a bánatod. Hány magyar ember, gyerek, család sírt és szakadt szét a hazugságaitok miatt, míg te csak gazdagodtál és szartál arra, hogy mit okozol a magyar társadalomban” – üzente a vállalkozónak.

Molnár szerint az interjúnak egyetlen oka volt:

„Félsz a tetteid következményeitől! Soha nem szólaltál volna meg, soha nem sírtál volna, ha a Fidesz győz. Maradt volna az arrogáns, pökhendi stílusod és ugyanúgy loptál volna tovább.”

Molnár Áron a családra való hivatkozást is visszautasítja. Szerinte Balásynak erre gondolnia kellett volna akkor, amikor a magyar családoknak próbálták átformálni a gondolkodását a kormányzati üzenetekkel.

„Az igazság az, hogy azért szólaltál most meg, mert zárolták a bankszámláidat. Mert nem sikerült külföldre menekíteni a pénzeiteket.”

Úgy véli, Balásy nem számított arra, hogy a valóság és a törvény ilyen gyorsan utoléri. Posztjában figyelmeztette a következményekre is:

„Minden tettedért felelned kell és nincs az a könny, amely jóváteszi azt a pusztítást és bűnt, amit okoztatok a magyar társadalomban mentálisan. Következmények Gyula.. következmények.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk