Raskó György: Ha egy tehenészetnek takarmányt kell vásárolnia, akkor abban a pillanatban csődbe mehet
Az idei nyarat az egyik legszárazabb nyárként harangozták be, amit tavasszal rendkívüli fagyok előztek meg. Emiatt például a meggy felvásárlási ára történelmi magasságokba emelkedett, a kajszibarack termőterületének 60%-án pedig szinte semmi sem termett. Jobb a helyzet a búzánál, aminek sem a hozamára, sem a minőségére nem lehet idén panasz. De mivel csökkent a termőterület, így is az 5 millió tonnás lélektani határ alá csúszott be a magyar termés. Ez az elmúlt 12 évben csak egyszer fordult elő, az aszályos 2022-ben. A kukorica is 5 millió tonna alatt maradhat, azonban annak a minőségével és árával sem lesz gond.
A klímaváltozás mindenesetre egyre nagyobb kihívás elé állítja a gazdálkozókat. Bár érkezett némi eső az elmúlt napokban, de nagyon egyenlőtlen területi eloszlásban. A Duna–Tisza közén és a határ déli vonalában nagyon kevés víz van a talajban, ott nagyfokú az aszály. Raskó György agrárközgazdászt kérdeztük arról, hogyan alkalmazkodhat mindehhez a magyar mezőgadaság.
– Korábban riasztó hírekkel volt tele a sajtó arról, hogy ismét az egyik legszárazabb nyár előtt állunk. Azóta azért voltak esők. Milyen lesz az idei termés?
– Az árpa közepes termést hoz, különösebb kár nem érte. Az a mennyiség, ami Magyarországon szokásos árpatermés, az idén is meglesz, a tavaszi és őszi vetésből együtt biztosan egymillió tonna feletti mennyiségben. Ez bőven fedezi a hazai szükségletet.
A kalászos gabonákból tehát egy jó, szokásos átlag körüli termés várható. Ez a mennyiség belföldi felhasználásra elegendő, és exportra is marad belőle. De van két másik jelentős növény, amelyeknél normál években nagy termés szokott lenni: a kukorica és kisebb részben a napraforgó. A napraforgó aszálytűrő képessége nagyon jó, így ott nem számítunk nagy károkra. A vetésterület is rendkívül nagy, közel 700 ezer hektár. Idén is várható 2,2-2,3 tonnás termésátlag, tehát továbbra is az EU egyik legnagyobb napraforgótermelői maradunk. Ukrajna persze más kategória, náluk is jó az időjárás, így ott is jó termésre számítanak. Így Magyarországon nem fog kiugróan emelkedni a napraforgó ára. Ha az Alföldön komoly aszálykárok lesznek, akkor is megtermeljük a szükséges mennyiséget és még exportra is marad belőle.
– Ez megnyugtató, de tény, hogy a Kárpát-medence vízegyensúlya a jövőben sem fog jól alakulni, évről évre súlyosabb aszályokkal számolhatunk. Szárazságtűrő növényekről gondolkodnak már?
– Az elmúlt másfél évtizedben jelentős szemléletváltás történt. A gazdák most már minden erővel a vízmegtartó talajművelési technológiákra koncentrálnak. Ez nemcsak szemléletváltás, hanem gyakorlati tapasztalat is. A vízügyi gondolkodás is megváltozott: korábban az volt a cél, hogy a vizet mielőbb elvezessük, ma már az, hogy minél több vizet megtartsunk az ország területén. Az idei év csak tovább fogja erősíteni ezt a gondolkodást. De ez még mindig kevés. Az idei aszálykár is valószínűleg sok százmilliárd forint lesz. A megoldáshoz 10–15 éves program kell. Az öntözéses mezőgazdasághoz tározókat kell építeni.
Ez beruházás kérdése. A szemléletváltás megvan, most már lépni kellene. A meglévő infrastruktúrát újra használni kellene, mint 30–40–50 évvel ezelőtt.
– A megfelelő számú tározó az árvízvédelemben is segíthetne? Tavaly szeptemberben például hatalmas vízmennyiség zúdult ránk. Meddig tartott volna ki a bennük lévő vízmennyiség, ha el tudták volna tárolni öntözési célra?
– Az biztos, hogy kitartott volna idén a mezőgazdasági szezon végéig.
– Ehhez mekkora tározók kellenének? Tisza-tó méretűek?
– Nem feltétlenül. Inkább sok kisebb tározóra van szükség, akár falvanként egyre. Ez túlzásnak tűnhet, de a cél az, hogy helyben tudjuk megfogni a csapadékot. Tájvédelmi szempontból is jobb a sok kis záportározó, amelyek egy-egy falu vagy néhány település vízigényét fedezni tudják. Egy ilyen tározó körülbelül 5–6 millió köbméter vizet képes tárolni, és erre lehet aztán kiépíteni a helyi öntözési infrastruktúrát.
– Magyarország kis ország, de nagyon különböző tájegységek vannak. Országrészenként mekkora különbségek vannak az aszályhelyzet és a vízellátás megoldhatósága szempontjából?
– Ahogy mondtam, az Alföld csatornahálózata kiépített, csak épp száraz. Ennek a rendbetétele 1-2 év alatt megoldható, nem is túl drágán. Ezzel párhuzamosan lehet építeni a tározókat.
A probléma inkább a gazdák hozzáállása. A víztársulatokhoz való hozzájárulást az Orbán-kormány eltörölte a kisebb gazdaságok számára, és azóta ezek a gazdák nem fizetnek semmit, pedig az infrastruktúra számukra is fontos. Ázsiában, Dél-Amerikában, Új-Zélandon elképesztő az együttműködés a gazdák között. Ott mindenki kötelezően részt vesz a közös fenntartásban. Ilyet nálunk nem látni.
– A kormány idén átvállalja az öntözés költségeit, de ez csak ott lehet érvényes, ahol van is öntözőberendezés. Egy slaggal nem lehet kimenni a földre...
– Halálra bosszant ez a kommunikáció az öntözési díjak átvállalásáról. Jelenleg 100–110 ezer hektár van öntözve a több mint 4 millió hektár szántóból. Tehát ez elenyésző mértékben érinti a gazdákat.
– Nemcsak a növénytermesztés, de az állattenyésztés is vízigényes. Hogy hat rá ez az aszályos időszak?
– Közvetetten, de annál súlyosabban. A szarvasmarhának tömegtakarmány kell: silókukorica, lucerna, széna, ezekből idén nagyon kevés lesz. Emelkednek is a fajlagos költségek.
A baromfi- és sertéstartás ebből a szempontból kevésbé érintett: ha van elegendő abraktakarmány, búza, árpa, márpedig ezekből idén lesz, akkor ott nem lesz gond.
– A génmódosított, aszálytűrő növények alkalmazása nálunk még nem aktuális?
– Minden nép a saját kárán tanul. Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában már régóta használnak génmódosított vetőmagokat. Európában viszont ez politikai kérdés, a zöldek tiltakozása miatt. De szerintem előbb-utóbb revideálni fogják ezt az álláspontot, mert
1980 és 2024 között 1,7 fokkal nőtt a Kárpát-medencei átlaghőmérséklet, a nyári pedig 2,1 fokkal, ami már extrém. A régi fajták ezt nem bírják.
– És amíg tiltják a génmódosított vetőmagokat, addig azzal kell dolgozni, ami van?
– Így van. Az alaptörvény tiltja a génmódosított vetőmagok használatát, ezt a mostani parlament biztosan nem változtatja meg. Törvénytisztelő emberként tudomásul vesszük. Egyelőre csak veszteséget növelünk: az aszálykár mértéke évről évre nő. Én nem érvelek a génmódosítás mellett, mert rögtön politikai támadás éri az embert, de el kellene gondolkodni azon, meddig bírja ezt az ország.
– Az ipar is sok vizet fogyaszt. A Paksi Atomerőmű nyaranta gondba kerül, ha nincs elégséges víz a Dunában, vagy az túlságosan felmelegszik. És itt vannak az új akkumulátorgyárak, amelyek vízigénye aggasztóan magas. Mi lesz így, miközben a mezőgazdaság is vízhiányos?
– Ha jövőre új kormány lesz, biztos vagyok benne, hogy nem adnak több engedélyt új akkugyárakra. Aminek már van engedélye, azon nem lehet változtatni, de borzalmas kárt okozott ez az irány. Például Debrecen környékén a CATL elviszi a vizet a működő öntözési rendszerek elől. Ott hiába van infrastruktúra, nem jut majd bele elég víz.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!