Rácz András: Nemcsak lelőtték az oroszok az azeri gépet, de landolni sem engedték, majd össze-vissza hazudoztak

Az azeri repülőgép katasztrófája kapcsán a legfontosabb tanulság az orosz hatóságok inkompetenciája és strukturális aljassága - írta Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebook-oldalán.

Az Azerbaijan Airlines gépe december 25-én zuhant le a kazahsztáni Aktau közelében. A fedélzetén 67 ember utazott, 38-an nem élték túl szerencsétlenséget. A légitársaság közleményében korábban azt írta, hogy a gép „külső fizikai és műszaki beavatkozást követően” zuhant le.

A Kreml szerint miközben a repülőgép megkísérelt leszállni Groznijban, ukrán drónok támadták Oroszországot, az orosz légvédelmi erők pedig visszaverték a támadásokat.

Az orosz elnök azonban azt nem mondta ki, hogy az orosz légvédelem találta el a gépet.

Rácz András pénteken arról írt, hogy valószínűleg az orosz légvédelem találta el a gépet, tévedésből.

„Ezután viszont az orosz állam mindent megtett, hogy eltüntesse a saját felelősségének nyomait, halálra ítélve a gép utasait és személyzetét. Az, hogy végül voltak túlélők, csak a két, hősi halált halt pilóta szaktudásának köszönhető” - tette hozzá. A biztonsági szakértő szerint is arról írt, hogy miközben a repülőgép Groznijban készült leszállni, a várost nem sokkal korábban ukrán drónok kezdték el támadni. Valószínűleg emiatt lehetett olyan erős elektronikai zavarás is, ami megbolondította az azeri gép műszereit.

„A VCsK-OGPU nevű, biztonsági ügyekben jól értesült Telegram csatorna szerint Groznij felett a dróntámadás miatt 08:17-kor rendelték el a »KOVER« nevű rezsimet, ami a légtér teljes lezárását jelenti. Az időpont azért lényeges, mert az azeri járatot egy perccel korábban, 08:16-kor adta le a vészjelzést. Sokatmondó, hogy a polgári légiirányításhoz csak 08:21-kor jutott el az információ a »KOVER« elrendeléséről, tehát öt perccel azután, hogy az azeri gépet eltalálta valami.”

Rácz szerint az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egy Groznijt védő Pancir önjáró légvédelmi rendszer találta el a gépet, és minden bizonnyal hibás célazonosítás történt.

A sérült azeri repülőgép hiába kért leszállási engedélyt, ezt minden környékbeli orosz repülőtér megtagadta” - írta a szakértő, majd felsorolta, hogy milyen repterek vannak a környéken.

„Mégis, a nyomorult azeri gépet sehol sem engedték leszállni, arra hivatkozva, hogy mindenhol rossz az időjárás. Erről tényszerűen tudjuk, hogy nem igaz, Rosztovban például tiszta, napsütéses idő volt. A közeli Mahacskala repülőterén párás idő volt, ami enyhébbnek számít, mint a köd. Emellett, ha reménytelenül rossz lett volna az időjárás, akkor a repülőgép eleve meg sem kezdhette volna a leszállást Groznijban sem...”

A történetnek Rácz szerint két fő tanulsága van.

„1) az orosz légvédelem és légirányítás totális csődje. Eleve érthetetlen, hogy ha egyszer éppen ukrán dróntámadás zajlott, akkor hogyhogy nem volt lezárva a teljes csecsen légtér.”

Erre szerinte az tűnik a leglogikusabb magyarázatnak, hogy az orosz légvédelem, úgy tűnik, nem képes elég korán érzékelni, illetve követni az ukrán drónokat, ha azok egyszer átrepülték a front zónáját (ahol nyilván elég sűrű a radarhálózat). Ergo, csak akkor érzékelték az ukrán drónok közeledtét, amikor az azeri járat már megkezdte a leszállást Groznijban.

A másik tanúság szerinte az orosz államigazgatás félelmetes, strukturális aljassága.

Azt ők is pontosan látták a saját radarjaikon, hogy a sérült Embraer folyamatosan veszíti a magasságot...”

Rácz számára a történetben az a döbbenetes, hogy nyilván az orosz döntéshozókat is meglepte a találat, mégis,

Végül Rácz megemlékezett a pilótákról is, mert szerinte „emberfeletti repülőteljesítmény volt, amit véghezvittek”.

„Miután kiderült, hogy az oroszok nem engedik leszállni a gépet, és ezzel lényegében halálra ítélték őket, nem estek pánikba, hanem még képesek voltak átrepülni a Kaszpi-tengert és elérni Kazahsztán partjait. Bár a leszállás Aktauban már nem sikerült, mind a 28 túlélő a két pilóta bátorságának és repülőtudásának köszönheti, hogy életben maradt. A két pilóta, Igor Ksnyakin és Alekszandr Kaljanyinov megtettek mindent, amit csak lehetett. Nyugodjanak békében”