SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Károly a példátlanul szoros amerikai elnökválasztásról: Bizonytalanság lesz, főleg a nagyarányú levélszavazások miatt

Minden mérés, ami bármelyik jelölt győzelmét jósolja, hibahatáron belül van. A rendkívül szoros verseny és a rengeteg levélszavazat miatt az eredményhirdetés is elhúzódhat – mondja az Amerika-szakértő.


Ami biztos: magyar idő szerint hajnalban zárnak az Egyesült Államokban a szavazóhelyiségek. De minden idők legszorosabb versenye zajlik, a két jelölt között még az utolsó pillanatban is minden közvéleménykutató hibahatáron belüli különbséget mért országosan, és a legtöbb csatatérállamban is.

Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével arról beszélgettünk, mikorra születhet meg a végeredmény, és van-e bármi kapaszkodó azzal kapcsolatban, ki az esélyesebb.

– Bár a választás ma zajlik, de nem is biztos, hogy csak ezen a napon múlnak a dolgok, hiszen a korai szavazással a voksok nagy részét már leadták. Láthatunk, sejthetünk valamit most, mi lesz a végeredmény?

– Én úgy látom, hogy nem lehet ebben a pillanatban megmondani, ki nyeri ezt a választást. Bárki, akinek erről határozott álláspontja van, inkább a reményeit vagy a tippjét fogalmazza meg, nem valós tények vagy információk alapján jósol. Annyira szorosak a csatatérállamok közvélemény-kutatási adatai, hogy bármilyen egyértelmű jóslást eléggé fenntartásokkal kezelek. Egy átlagos közvélemény-kutatásnak, még a jó minőségűeknek is, minimum 3 százalék a hibahatára. Tehát ez azt jelenti, hogy bármit is jelent ki egy közvéleménykutató, abban plusz-mínusz összesen 6 százalék benne van. Gondoljon bele, 6 százalékos szórás! Tehát,

ha azt mondják, hogy egy államban Trump vezet 2 százalékkal, vagy Harris vezet 1 százalékkal, és ennél nagyobb különbségeket a legritkább esetben mértek, ez bőven benne van abban a bizonyos hibahatárban.

Ha ezeknek a közvélemény-kutatásoknak az átlagából indulunk ki, az látszik, hogy tényleg nagyon-nagyon-nagyon szoros az állás. Meglepő lenne, ha a csatatérállamok bármelyikében fölényes győzelmet aratna bármelyik jelölt. Szerintem lesz olyan állam, ahol 1%-nál kisebb lesz a különbség, és valószínűleg a többi államban sem lesz ez egy vagy maximum két százalékkal több. De hogy kinek a javára, ez itt a nagy kérdés, és ebben magam sem tudok állást foglalni.

– Ráadásul ezeknél a bizonyos csatatér-államoknál van a legnagyobb esély a torzításra. Bár az elektori rendszer azért lett kitalálva, hogy igazságosabb legyen a rendszer, de mára ez az arányosság legnagyobb akadálya. Emiatt történik meg, hogy olyan jelölt tud időről időre választást nyerni, akire országosan kevesebb szavazatot adnak le. Történhet ilyen most is?

– Simán megtörténhet, de hozzá kell tennem, hogy most a közvélemény-kutatások országosan is nagyon szorosak. Míg az elmúlt két választásnál vitán felül állt az, hogy a demokrata jelölt több szavazatot fog kapni országosan, most még ezt sem lehet teljesen biztosra venni, ugyanis

az országos közvélemény-kutatási adatok is meglepően szoros eredményeket mutatnak; az összesített közvélemény-kutatási átlagszámítások szerint is 1–1,5–2 százalékra saccolják maximum Harris előnyét.

De ez, ahogy korábban is mondtam, bőven hibahatáron belüli előny. Bár meglepődnék, ha Donald Trump megnyerné országosan az összes szavazatok többségét, de a jelenlegi ismereteinkbe ez is belefér. Az sem lenne vaskos meglepetés. Van egy olyan elmélet, miszerint Trump azokban az államokban erősödött valamennyit, amelyek egyébként erősen demokrata többségűek, elsősorban New Yorkban és Kaliforniában. Harris egyébként meggyőzően vezet mind a két államban, és vitán felül meg fogja nyerni ezeket az államokat, tehát ez a választás kimenetele szempontjából nem számít semmit.

– De ezeken a helyeken hiába erősödik Trump valamicskét, ha ott Harris nyer, akkor a győztes mindent visz alapon, az így szerzett szavazattöbblet elvész számára.

– Így van. Csak oda akarok kilyukadni, hogy az a fölényes többség, amit mind Hillary, mind Biden hozott Trumppal szemben, mára már nincs meg. Biden 7 millióval kapott több szavazatot négy évvel ezelőtt, mint Trump, ami fölényes győzelem lett volna. Ehhez képest tudjuk, hogy azon a hetvenvalahányezer szavazaton múlott a győzelme, amivel a négy csatatér-államot sikerült Trump elől elhalásznia.

Az elmúlt két választáson Trumpot rendszerint némileg alámérték a közvélemény-kutatók. Tehát vannak úgynevezett „rejtőzködő Trump-szimpatizánsok”, akik nem szívesen válaszolnak közvélemény-kutatásokra, így nehéz őket mérni a felmérésekben.

Ezek alapján olyan elmélet fogalmazódott meg az elmúlt két elnökválasztás tapasztalatai alapján, hogy Trump mindig jobban szerepel, mint ahogy a közvélemény-kutatások alapján várnák. Ez persze vagy igaz 2024-ben, vagy nem. Ha viszont így lenne, akkor simán lehet, hogy ez a szorosnak mért állás egy sima Trump-győzelmet eredményez, hiszen ha Trump valóban akár csak egy-két százalékkal erősebb mindegyik csatatér-államban, vagy azok zömében ahhoz képest, amit most mérnek, akkor simán elvihet a hét csatatérállamból hatot, vagy akár hetet, és az elektori kollégiumban sima győzelmet arathat, annak ellenére, hogy ettől ez még ugyanúgy egy szoros választás marad természetesen.

– A korábban kifejezetten a demokratákkal szimpatizáló Elon Musk stabilan átállt Trump mellé. A pénzén kívül ennek a lépésnek lehetett-e például valami hatása a választókra? Hiszen ő egy ikonikus ember. Bármennyire is megosztó a személyisége, de egész karrierjével az amerikai álmot szimbolizálja. Azt az amerikai álmot, ami lám, még mindig él.

– Számomra mindig is egy nagy kérdés volt az, hogy a különböző celebfiguráknak az egyik vagy másik jelölt melletti állásfoglalása mozdít-e érdemben bármit a kampányon. Nem zárom ki persze, hogy van olyan rajongó, aki azért szavaz Kamala Harrisre, mert Taylor Swift vagy Beyoncé, a másik híres énekesnő kiállt mellette. Ugyanúgy el tudom képzelni azt is, hogy vannak, akik Elon Muskért rajonganak, vagy tisztelik őt annyira, hogy ha ő ennyire Trump-párti, akkor ők is Trumpra szavaznak. De nem gondolnám, hogy ez mondjuk több százezres nagyságrendű elmozdulást jelentene. Gyakran a már eleve meglévő szimpátiáknak a megerősítéséről van szó inkább, mint mondjuk bizonytalan szavazók elmozdításáról. Bár az is igaz, hogy

Elon Musk például igen aktív az egyik csatatérállamban, Pennsylvaniában, még egy választási lottót is kitalált.

Naponta kisorsol egymillió dollárt azok között, akik Trump-párti szavazók.

– Mikor jönnek ki az első olyan exit pollok, amikre már azért érdemes felkapni a fejünket?

– Amerikában nem létezik kampánycsend, tehát nincs olyan jogszabály, ami megtiltaná bárkinek, hogy akár a választás napján exit pollokat készítsen és publikáljon. Ugyanakkor viszont nagy az információéhség. Én azt hiszem, hogy már az éjszaka során, de lehet, hogy már az este során ki fognak jönni különböző adatok, ha máshonnan nem, a keleti parti államokból. De ezekből még semmilyen érdemi következtetést nem nagyon lehet levonni. Nyilván lesznek részvételi adatok. A részvételi adatokat elég jól be lehet saccolni, hiszen több mint 80 millióan már leadták a szavazatukat, és ez becslések szerint körülbelül a várható részvételi aránynak a fele. Arról is vannak egymással részben vitatkozó teóriák, hogy a nagyobb részvételi arány kinek kedvez.

A többség azt mondja, hogy Harrisnek jobban kellenének a bizonytalan szavazók, mint Trumpnak, neki stabilabb, hűségesebb, lojálisabb szavazóbázisa van, azaz egy gyengébb részvételi arány Trumpnak kedvez.

Főként a szegényebb, nem fehér szavazók, elsősorban feketék, hispánok nagyobb arányú részvétele mindenképpen Harris számára lenne biztatóbb, de ezek megint csak indirekt feltevések. Szerintem a választás után közvetlenül, tehát hazai idő szerint szerda reggel még nem leszünk közelebb a megfejtéshez, kivéve azt az esetet, ha a közvéleménykutatók többsége tévedett, és valójában valamelyik jelölt mellett lényegesen nagyobb támogatottság áll, mint amit az eddigi mérések valószínűsítettek. Amennyiben van egy ilyen, eddig nem detektált elmozdulás, akkor elképzelhető, hogy valaki egyértelmű győzelmet arat, ahogy történt ez 2016-ban Trump esetében, akkor már másnap reggelre egyértelmű volt, hogy Trump győzött.

Én megmondom őszintén, hogy nem számítok erre, nagyobb esélyt látok arra, hogy bizonytalanság lesz, főleg a nagyarányú levélszavazások miatt.

2016-ban messze nem szavaztak még ennyien levélben. A Covid-időszak és a 2020-as választás következménye, hogy népszerű lett a levélben, illetve az előre szavazás. Legalább két olyan állam van, Pennsylvania és Wisconsin, ahol ezeket a szavazatokat el sem kezdik számolni addig, amíg le nem zárták az urnákat. Pennsylvaniában négy éve is eltartott még egy hétig, mire összeszámolták a levélszavazatokat.

Ha Pennsylvania olyan szoros, mint amilyennek a közvéleménykutatások saccolják, akkor könnyen lehet, hogy ott dől el a választás, akkor viszont Pennsylvania eredményeire még ennek a hétnek a végén se nagyon lehet számítani.

Én most inkább egy elhúzódó számolgatást valószínűsítek, elhúzódó bizonytalanságot a végső eredmény kimondásában, de ez sem biztos. Ugyanúgy lehetséges az is, hogy egyik vagy másik jelölt elektori értelemben meggyőző győzelmet arat. Azért mondom, hogy a szavazási eredmények tekintetében szerintem mindenképpen szoros választás lesz, de ettől még előállhat az elektori kollégium szintjén egy egyértelmű végeredmény viszonylag gyorsan.

– Időről időre felmerül, hogy talán el kéne hagyni az elektori rendszert, és közvetlenül kellene megválasztani az Egyesült Államok elnökét, így nem állna többet olyan helyzet elő, hogy az a jelölt válik elnökké, akire számszerűen kevesebben szavaztak. Mi ennek az akadálya?

– A legelső akadálya az, hogy alkotmánymódosítás lenne szükséges ehhez, viszont az amerikai alkotmányt módosítani igen-igen nehéz. Az alapító atyák úgy találták ki az amerikai alkotmánymódosítás rendszerét, hogy ahhoz gyakorlatilag konszenzus közeli politikai egyetértés kell, hiszen a kongresszus mindkét házának kétharmados többséggel kell megszavazni a módosítást, az elnöknek pedig alá kell írnia (ugye akár meg is vétózhatja...). De még ez sem elég hozzá, mert utána a tagállamoknak is ratifikálni kell, méghozzá minősített, háromnegyedes többséggel. Tehát 38 államnak a jelenlegi 50-ből ratifikálnia kell a kongresszus és az elnök által már jóváhagyott alkotmánymódosítási javaslatot ahhoz, hogy az az alkotmányba kerüljön. Ez egy nagyon nehéz, hosszú akadályverseny.

A jelenlegi amerikai politikai hangulatban nem tudnék olyan politikai témát találni, amivel kapcsolatban olyan országos konszenzus lenne, ami egy alkotmánymódosításhoz szükséges. Az elektori kollégium eltörlése biztos, hogy nem tartozik ezek közé, mert ennek a rendszernek vannak hívei Amerikában.

Egyrészt van egy hagyománytisztelet, hiszen ezt még az alapító atyák találták ki, amit meg kell őrizni, mert az alapító atyáknak nagyon erős kultusza van Amerikában. De vannak, akik gyakorlati érvekkel is támogatják az elektori kollégiumot, nevezetesen azzal, hogy a rendszer mégiscsak felértékeli a kisebb államokat, hiszen minden államnak annyi elektora van, ahány képviselője és szenátora, viszont minden államnak két szenátora van. Például az egészen jelentéktelen lakosságú államoknak, mint Alaszka, Wyoming vagy Észak-Dakota, szintén van három elektora, és ezt a három elektort ők a saját államuk szavazati eredménye szerint ítélik ide vagy oda egyik vagy másik jelöltnek.

Tehát az elektori kollégium arányaiban a kisebb államoknak nagyobb fontosságot ad.

Van egy mondás, miszerint a két parti városi elitek el tudnák dönteni bármilyen választás végeredményét, és akkor senkit nem érdekel, hogy a közép, a két part közötti Amerika mit gondol és kit támogatna jobban. Az elektori kollégiumot ilyen értelemben reprezentatívabbnak tartják az amerikai politikai nézetek sokféleségét tekintve, mint egy sima nemzeti népszavazást, ahol teljesen mindegy, hogy melyik régió vagy állam melyik jelöltet támogatja. Tehát ezért sem látok arra reális esélyt a belátható jövőben, hogy eltörölnék vagy lényegesen megváltoztatnák az elektori kollégiumot. Ennek ellenére az elektori kollégium jelenlegi működését holnap meg lehetne változtatni minden alkotmánymódosítás nélkül, ugyanis az sehol nincs benne az alkotmányban, hogy az elektoroknak 100%-ban kell az állami szavazásban győztes jelöltet támogatni. Ez nem alkotmányos előírás, ezt az egyes államok törvényei szabályozzák, nem is véletlenül az 50 államból 48-ban van csak ilyen szabály. Van két állam, egyik sem jelentékeny, Maine állam északkeleten és Nebraska állam középnyugaton, ahol például képviselői körzetenként számolják a szavazatokat, és képviselői körzetenként nyerhet egyik vagy másik jelölt.

Például a jelenlegi előrejelzések szerint Nebraskában Trump fog nyerni, de lesz egy elektori szavazata Harrisnek, Maine-ben pedig pont fordítva, Harris fog nyerni, de lesz egy elektori szavazata Trumpnak.

Tehát ott a kisebbség is tud elektori szavazatokat szerezni. Ha ezt a rendszert bevezetnék a másik 48 államban, vagy akárcsak a 48 állam döntő többségében, sokkal kiegyensúlyozottabb és egyben sokkal szorosabb lenne az elektori kollégium eredménye is. Csupán 48 államnak kellene egyforma módon módosítani a saját jogszabályait, nem mintha ez olyan egyszerű lenne.

De ezt azért nem teszik meg, mert ez az egyes államok fontosságát viszont leértékelné az elektori kollégiumban.

Tehát igazából az államok bizonyos értelemben féltékenyek egymásra, és azért nem osztják meg az elektori szavazataikat, hogy megőrizzék a saját relatív fontosságukat az elektori kollégiumon belül. De még egyszer mondom, egy ilyen változtatást az alkotmány nem akadályozna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk