SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Károly a példátlanul szoros amerikai elnökválasztásról: Bizonytalanság lesz, főleg a nagyarányú levélszavazások miatt

Minden mérés, ami bármelyik jelölt győzelmét jósolja, hibahatáron belül van. A rendkívül szoros verseny és a rengeteg levélszavazat miatt az eredményhirdetés is elhúzódhat – mondja az Amerika-szakértő.


Ami biztos: magyar idő szerint hajnalban zárnak az Egyesült Államokban a szavazóhelyiségek. De minden idők legszorosabb versenye zajlik, a két jelölt között még az utolsó pillanatban is minden közvéleménykutató hibahatáron belüli különbséget mért országosan, és a legtöbb csatatérállamban is.

Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével arról beszélgettünk, mikorra születhet meg a végeredmény, és van-e bármi kapaszkodó azzal kapcsolatban, ki az esélyesebb.

– Bár a választás ma zajlik, de nem is biztos, hogy csak ezen a napon múlnak a dolgok, hiszen a korai szavazással a voksok nagy részét már leadták. Láthatunk, sejthetünk valamit most, mi lesz a végeredmény?

– Én úgy látom, hogy nem lehet ebben a pillanatban megmondani, ki nyeri ezt a választást. Bárki, akinek erről határozott álláspontja van, inkább a reményeit vagy a tippjét fogalmazza meg, nem valós tények vagy információk alapján jósol. Annyira szorosak a csatatérállamok közvélemény-kutatási adatai, hogy bármilyen egyértelmű jóslást eléggé fenntartásokkal kezelek. Egy átlagos közvélemény-kutatásnak, még a jó minőségűeknek is, minimum 3 százalék a hibahatára. Tehát ez azt jelenti, hogy bármit is jelent ki egy közvéleménykutató, abban plusz-mínusz összesen 6 százalék benne van. Gondoljon bele, 6 százalékos szórás! Tehát,

ha azt mondják, hogy egy államban Trump vezet 2 százalékkal, vagy Harris vezet 1 százalékkal, és ennél nagyobb különbségeket a legritkább esetben mértek, ez bőven benne van abban a bizonyos hibahatárban.

Ha ezeknek a közvélemény-kutatásoknak az átlagából indulunk ki, az látszik, hogy tényleg nagyon-nagyon-nagyon szoros az állás. Meglepő lenne, ha a csatatérállamok bármelyikében fölényes győzelmet aratna bármelyik jelölt. Szerintem lesz olyan állam, ahol 1%-nál kisebb lesz a különbség, és valószínűleg a többi államban sem lesz ez egy vagy maximum két százalékkal több. De hogy kinek a javára, ez itt a nagy kérdés, és ebben magam sem tudok állást foglalni.

– Ráadásul ezeknél a bizonyos csatatér-államoknál van a legnagyobb esély a torzításra. Bár az elektori rendszer azért lett kitalálva, hogy igazságosabb legyen a rendszer, de mára ez az arányosság legnagyobb akadálya. Emiatt történik meg, hogy olyan jelölt tud időről időre választást nyerni, akire országosan kevesebb szavazatot adnak le. Történhet ilyen most is?

– Simán megtörténhet, de hozzá kell tennem, hogy most a közvélemény-kutatások országosan is nagyon szorosak. Míg az elmúlt két választásnál vitán felül állt az, hogy a demokrata jelölt több szavazatot fog kapni országosan, most még ezt sem lehet teljesen biztosra venni, ugyanis

az országos közvélemény-kutatási adatok is meglepően szoros eredményeket mutatnak; az összesített közvélemény-kutatási átlagszámítások szerint is 1–1,5–2 százalékra saccolják maximum Harris előnyét.

De ez, ahogy korábban is mondtam, bőven hibahatáron belüli előny. Bár meglepődnék, ha Donald Trump megnyerné országosan az összes szavazatok többségét, de a jelenlegi ismereteinkbe ez is belefér. Az sem lenne vaskos meglepetés. Van egy olyan elmélet, miszerint Trump azokban az államokban erősödött valamennyit, amelyek egyébként erősen demokrata többségűek, elsősorban New Yorkban és Kaliforniában. Harris egyébként meggyőzően vezet mind a két államban, és vitán felül meg fogja nyerni ezeket az államokat, tehát ez a választás kimenetele szempontjából nem számít semmit.

– De ezeken a helyeken hiába erősödik Trump valamicskét, ha ott Harris nyer, akkor a győztes mindent visz alapon, az így szerzett szavazattöbblet elvész számára.

– Így van. Csak oda akarok kilyukadni, hogy az a fölényes többség, amit mind Hillary, mind Biden hozott Trumppal szemben, mára már nincs meg. Biden 7 millióval kapott több szavazatot négy évvel ezelőtt, mint Trump, ami fölényes győzelem lett volna. Ehhez képest tudjuk, hogy azon a hetvenvalahányezer szavazaton múlott a győzelme, amivel a négy csatatér-államot sikerült Trump elől elhalásznia.

Az elmúlt két választáson Trumpot rendszerint némileg alámérték a közvélemény-kutatók. Tehát vannak úgynevezett „rejtőzködő Trump-szimpatizánsok”, akik nem szívesen válaszolnak közvélemény-kutatásokra, így nehéz őket mérni a felmérésekben.

Ezek alapján olyan elmélet fogalmazódott meg az elmúlt két elnökválasztás tapasztalatai alapján, hogy Trump mindig jobban szerepel, mint ahogy a közvélemény-kutatások alapján várnák. Ez persze vagy igaz 2024-ben, vagy nem. Ha viszont így lenne, akkor simán lehet, hogy ez a szorosnak mért állás egy sima Trump-győzelmet eredményez, hiszen ha Trump valóban akár csak egy-két százalékkal erősebb mindegyik csatatér-államban, vagy azok zömében ahhoz képest, amit most mérnek, akkor simán elvihet a hét csatatérállamból hatot, vagy akár hetet, és az elektori kollégiumban sima győzelmet arathat, annak ellenére, hogy ettől ez még ugyanúgy egy szoros választás marad természetesen.

– A korábban kifejezetten a demokratákkal szimpatizáló Elon Musk stabilan átállt Trump mellé. A pénzén kívül ennek a lépésnek lehetett-e például valami hatása a választókra? Hiszen ő egy ikonikus ember. Bármennyire is megosztó a személyisége, de egész karrierjével az amerikai álmot szimbolizálja. Azt az amerikai álmot, ami lám, még mindig él.

– Számomra mindig is egy nagy kérdés volt az, hogy a különböző celebfiguráknak az egyik vagy másik jelölt melletti állásfoglalása mozdít-e érdemben bármit a kampányon. Nem zárom ki persze, hogy van olyan rajongó, aki azért szavaz Kamala Harrisre, mert Taylor Swift vagy Beyoncé, a másik híres énekesnő kiállt mellette. Ugyanúgy el tudom képzelni azt is, hogy vannak, akik Elon Muskért rajonganak, vagy tisztelik őt annyira, hogy ha ő ennyire Trump-párti, akkor ők is Trumpra szavaznak. De nem gondolnám, hogy ez mondjuk több százezres nagyságrendű elmozdulást jelentene. Gyakran a már eleve meglévő szimpátiáknak a megerősítéséről van szó inkább, mint mondjuk bizonytalan szavazók elmozdításáról. Bár az is igaz, hogy

Elon Musk például igen aktív az egyik csatatérállamban, Pennsylvaniában, még egy választási lottót is kitalált.

Naponta kisorsol egymillió dollárt azok között, akik Trump-párti szavazók.

– Mikor jönnek ki az első olyan exit pollok, amikre már azért érdemes felkapni a fejünket?

– Amerikában nem létezik kampánycsend, tehát nincs olyan jogszabály, ami megtiltaná bárkinek, hogy akár a választás napján exit pollokat készítsen és publikáljon. Ugyanakkor viszont nagy az információéhség. Én azt hiszem, hogy már az éjszaka során, de lehet, hogy már az este során ki fognak jönni különböző adatok, ha máshonnan nem, a keleti parti államokból. De ezekből még semmilyen érdemi következtetést nem nagyon lehet levonni. Nyilván lesznek részvételi adatok. A részvételi adatokat elég jól be lehet saccolni, hiszen több mint 80 millióan már leadták a szavazatukat, és ez becslések szerint körülbelül a várható részvételi aránynak a fele. Arról is vannak egymással részben vitatkozó teóriák, hogy a nagyobb részvételi arány kinek kedvez.

A többség azt mondja, hogy Harrisnek jobban kellenének a bizonytalan szavazók, mint Trumpnak, neki stabilabb, hűségesebb, lojálisabb szavazóbázisa van, azaz egy gyengébb részvételi arány Trumpnak kedvez.

Főként a szegényebb, nem fehér szavazók, elsősorban feketék, hispánok nagyobb arányú részvétele mindenképpen Harris számára lenne biztatóbb, de ezek megint csak indirekt feltevések. Szerintem a választás után közvetlenül, tehát hazai idő szerint szerda reggel még nem leszünk közelebb a megfejtéshez, kivéve azt az esetet, ha a közvéleménykutatók többsége tévedett, és valójában valamelyik jelölt mellett lényegesen nagyobb támogatottság áll, mint amit az eddigi mérések valószínűsítettek. Amennyiben van egy ilyen, eddig nem detektált elmozdulás, akkor elképzelhető, hogy valaki egyértelmű győzelmet arat, ahogy történt ez 2016-ban Trump esetében, akkor már másnap reggelre egyértelmű volt, hogy Trump győzött.

Én megmondom őszintén, hogy nem számítok erre, nagyobb esélyt látok arra, hogy bizonytalanság lesz, főleg a nagyarányú levélszavazások miatt.

2016-ban messze nem szavaztak még ennyien levélben. A Covid-időszak és a 2020-as választás következménye, hogy népszerű lett a levélben, illetve az előre szavazás. Legalább két olyan állam van, Pennsylvania és Wisconsin, ahol ezeket a szavazatokat el sem kezdik számolni addig, amíg le nem zárták az urnákat. Pennsylvaniában négy éve is eltartott még egy hétig, mire összeszámolták a levélszavazatokat.

Ha Pennsylvania olyan szoros, mint amilyennek a közvéleménykutatások saccolják, akkor könnyen lehet, hogy ott dől el a választás, akkor viszont Pennsylvania eredményeire még ennek a hétnek a végén se nagyon lehet számítani.

Én most inkább egy elhúzódó számolgatást valószínűsítek, elhúzódó bizonytalanságot a végső eredmény kimondásában, de ez sem biztos. Ugyanúgy lehetséges az is, hogy egyik vagy másik jelölt elektori értelemben meggyőző győzelmet arat. Azért mondom, hogy a szavazási eredmények tekintetében szerintem mindenképpen szoros választás lesz, de ettől még előállhat az elektori kollégium szintjén egy egyértelmű végeredmény viszonylag gyorsan.

– Időről időre felmerül, hogy talán el kéne hagyni az elektori rendszert, és közvetlenül kellene megválasztani az Egyesült Államok elnökét, így nem állna többet olyan helyzet elő, hogy az a jelölt válik elnökké, akire számszerűen kevesebben szavaztak. Mi ennek az akadálya?

– A legelső akadálya az, hogy alkotmánymódosítás lenne szükséges ehhez, viszont az amerikai alkotmányt módosítani igen-igen nehéz. Az alapító atyák úgy találták ki az amerikai alkotmánymódosítás rendszerét, hogy ahhoz gyakorlatilag konszenzus közeli politikai egyetértés kell, hiszen a kongresszus mindkét házának kétharmados többséggel kell megszavazni a módosítást, az elnöknek pedig alá kell írnia (ugye akár meg is vétózhatja...). De még ez sem elég hozzá, mert utána a tagállamoknak is ratifikálni kell, méghozzá minősített, háromnegyedes többséggel. Tehát 38 államnak a jelenlegi 50-ből ratifikálnia kell a kongresszus és az elnök által már jóváhagyott alkotmánymódosítási javaslatot ahhoz, hogy az az alkotmányba kerüljön. Ez egy nagyon nehéz, hosszú akadályverseny.

A jelenlegi amerikai politikai hangulatban nem tudnék olyan politikai témát találni, amivel kapcsolatban olyan országos konszenzus lenne, ami egy alkotmánymódosításhoz szükséges. Az elektori kollégium eltörlése biztos, hogy nem tartozik ezek közé, mert ennek a rendszernek vannak hívei Amerikában.

Egyrészt van egy hagyománytisztelet, hiszen ezt még az alapító atyák találták ki, amit meg kell őrizni, mert az alapító atyáknak nagyon erős kultusza van Amerikában. De vannak, akik gyakorlati érvekkel is támogatják az elektori kollégiumot, nevezetesen azzal, hogy a rendszer mégiscsak felértékeli a kisebb államokat, hiszen minden államnak annyi elektora van, ahány képviselője és szenátora, viszont minden államnak két szenátora van. Például az egészen jelentéktelen lakosságú államoknak, mint Alaszka, Wyoming vagy Észak-Dakota, szintén van három elektora, és ezt a három elektort ők a saját államuk szavazati eredménye szerint ítélik ide vagy oda egyik vagy másik jelöltnek.

Tehát az elektori kollégium arányaiban a kisebb államoknak nagyobb fontosságot ad.

Van egy mondás, miszerint a két parti városi elitek el tudnák dönteni bármilyen választás végeredményét, és akkor senkit nem érdekel, hogy a közép, a két part közötti Amerika mit gondol és kit támogatna jobban. Az elektori kollégiumot ilyen értelemben reprezentatívabbnak tartják az amerikai politikai nézetek sokféleségét tekintve, mint egy sima nemzeti népszavazást, ahol teljesen mindegy, hogy melyik régió vagy állam melyik jelöltet támogatja. Tehát ezért sem látok arra reális esélyt a belátható jövőben, hogy eltörölnék vagy lényegesen megváltoztatnák az elektori kollégiumot. Ennek ellenére az elektori kollégium jelenlegi működését holnap meg lehetne változtatni minden alkotmánymódosítás nélkül, ugyanis az sehol nincs benne az alkotmányban, hogy az elektoroknak 100%-ban kell az állami szavazásban győztes jelöltet támogatni. Ez nem alkotmányos előírás, ezt az egyes államok törvényei szabályozzák, nem is véletlenül az 50 államból 48-ban van csak ilyen szabály. Van két állam, egyik sem jelentékeny, Maine állam északkeleten és Nebraska állam középnyugaton, ahol például képviselői körzetenként számolják a szavazatokat, és képviselői körzetenként nyerhet egyik vagy másik jelölt.

Például a jelenlegi előrejelzések szerint Nebraskában Trump fog nyerni, de lesz egy elektori szavazata Harrisnek, Maine-ben pedig pont fordítva, Harris fog nyerni, de lesz egy elektori szavazata Trumpnak.

Tehát ott a kisebbség is tud elektori szavazatokat szerezni. Ha ezt a rendszert bevezetnék a másik 48 államban, vagy akárcsak a 48 állam döntő többségében, sokkal kiegyensúlyozottabb és egyben sokkal szorosabb lenne az elektori kollégium eredménye is. Csupán 48 államnak kellene egyforma módon módosítani a saját jogszabályait, nem mintha ez olyan egyszerű lenne.

De ezt azért nem teszik meg, mert ez az egyes államok fontosságát viszont leértékelné az elektori kollégiumban.

Tehát igazából az államok bizonyos értelemben féltékenyek egymásra, és azért nem osztják meg az elektori szavazataikat, hogy megőrizzék a saját relatív fontosságukat az elektori kollégiumon belül. De még egyszer mondom, egy ilyen változtatást az alkotmány nem akadályozna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk