SZEMPONT

Pár óra szabadságért küzdenek a beteg gyereket nevelő anyák

A sérült gyereket nevelő szülőnek rengeteg szerepkörnek kell egyszerre megfelelnie. Munkáról, pihenésről éveken keresztül szó sem lehet, ugyanis a gyereküket szinte senkire sem tudják rábízni.

Albert Ákos írása (Abcúg) - szmo.hu
2017. április 25.

Ápolónő, diagnosztizáló orvos, gyógytornász, fejlesztő pedagógus, dietetikus és mellette még édesanya is. A sérült gyereket nevelő szülőnek legalább ennyi szerepkörnek kell nap mint nap megfelelnie.

Munkáról, pihenésről éveken keresztül szó sem lehet, ugyanis a gyereküket szinte senkire sem tudják rábízni.

Van, akinek fél évtizedbe telt, mire elmehetett otthonról egy kétnapos kirándulásra,

másnak pedig még a hivatalba is magával kellett hordania a teljesen mozgásképtelen gyermekét. Néhány alapítvány igyekszik segíteni, de nagyon túlterheltek.

Andrea hatgyermekes családanya, a gyerekei közül ketten is fogyatékkal élnek. Egyikük epilepsziája miatt négy éven keresztül alig tudott aludni, mert állandóan fel kellett hozzá kelni, miközben egy másik gyermekét éppen abban az időszakban szoptatta, a két nagyobbat pedig reggel el kellet indítania az iskolába. “Horror volt” – mondta.

Ágnes legkisebb fia Down-szindrómás, aki a legyengült immunrendszere miatt januárban és februárban többször volt beteg, mint ahány napot az óvodában töltött, az édesanya pedig végig ápolta. “Kemény tél volt” – mondta Ágnes.

A két édesanyának az elmúlt években alig maradt ideje arra, hogy rajtuk kívül mással is foglalkozzon. Hiába kapnak kedvezményeket az államtól, a legnagyobb segítséget az jelentené számukra, ha heti pár alkalommal valakire rá tudnák bízni a gyermeküket, ebben pedig csak adományokból működő civil szervezetek segítenek nekik. Ismerje meg az ő történetükön keresztül, mekkora idő és energia-befektetés ma sérült gyermeket nevelni Magyarországon!

Még pénzért sem tudtak segítséget szerezni

“Ma 70-80 ezer embert érint Magyarországon, hogy fogyatékossággal él a gyermeke” – mondta az Abcúgnak Kánya Kinga, a sérült gyermeket nevelő nők érdekérvényesítésével foglalkozó Jól-Lét Alapítvány munkatársa. “Ez az esetek nagy százalékában a munkaerőpiacról való teljes kikerülést és 24 órás szolgálatot jelent” – tette hozzá.

Az alapítvány 2015 elején készített egy nem reprezentatív felmérést azoknak a szülőknek a körében, akik sérült gyermeket nevelnek. Közel ötszáz szülőt kérdeztek meg. Ebből kiderült, hogy a sérült gyermeket nevelő családok nagy része két szülőből áll ugyan, de a fogyatékkal élő gyermekek gondozása elsősorban a nőkre hárul. A kérdőívet kitöltők közel fele azt mondta, jelentős nehézséget jelent számára a sérült gyermekről való folyamatos gondoskodás:

fáradtak, stresszesek, miközben kikapcsolódni és közösségi életet élni egyáltalán nincs idejük.

Andrea gyermeke, Máté 2002-ban született, ő a nő harmadik gyermeke. “Kétnapos korában azt mondták, nem fog látni, hallani, beszélni, mozogni. Ehhez képest jól állunk, mert lát és hall” – mondta Andrea. Máté súlyosan mozgáskorlátozott, az élet minden területén ellátásra szorul: kerekesszékben él, nem tud beszélni, nem tudja használni a végtagjait. “Viszont fantasztikus a humora, csodálatos a mosolya és imádni való kölyök. Azt hiszem, minden lényeges dolgot tőle tanultam az életben” – tette hozzá mosolyogva Andrea.

Andrea és Máté

Andrea napjai Máté megszületése után nagyrészt azzal teltek, hogy mindenféle orvosi vizsgálatokra és fejlesztő foglalkozásra járt a gyerekkel. “Gyakorlatilag a hét minden napján volt valami. Többször voltunk kórházban, akkor meg kellett oldani a másik két gyerek felügyeletét” – magyarázta. Abban az időben a nagyszülők még tudtak vigyázni rájuk, később erre egyre kevésbé volt lehetőség. A férje napközben dolgozott, hogy eltartsa a családot.

Két évre rá megszületett a negyedik gyermekük, majd pár év múlva egy ikerpár. Az ikrek közül a kisfiú, Simon egy rendkívül ritka szindrómával született, aminek következtében fejlődése messze elmarad kortársaiétól és súlyos cukorbetegség is együtt jár az állapotával.

Simonra a diabétesz miatt fokozottan kell figyelni, időben kell ennie, rendszeresen vércukrot kell mérni,és a gyógyszere adagolását is a szüleinek kell beállítania. Mindemellett pedig ott van Máté, akinek a mozgatása, cipelése nem kis fizikai megterhelést jelent, három évvel ezelőtt pedig gyomorszondát is kapott, mert szájon keresztül nagyon nehéz volt megfelelő mennyiségű tápanyagot juttatni a szervezetébe. Ennek a kezelését és tisztítását is megtanulták, bár ez Andrea szerint Simon inzulinpumpájához képest nem is volt nagy kihívás.

“Nehéz. Nem mond igazat, aki azt mondja, hogy nem az” – mondta Andrea. Állami segítség a gyermekfelügyelethez nincs, pedig próbált kérni az önkormányzattól, amikor a két újszülött mellett kellett ellátnia a súlyosan-halmozottan sérült fiát és a 3 egészséges gyermekét. Az önkormányzat által ajánlott bölcsődei gyerekgondozó viszont

kerek perec közölte vele, hogy maximum az újszülött ikrekre hajlandó vigyázni – piaci áron -, Mátéhoz pedig hozzá se nyúl.

Így egyre több feladatot kellett belezsúfolnia a napjába. Például mikor Máté óvodás lett, naponta hozta-vitte Dél-Pestről Újbudára a speciális óvodába, ahová beíratták, de a hivatalba is magával kellett vinnie.

Nem olyan egyszerű csak úgy megkérni a szomszédot

Andrea azt mondta, szerencsésnek érzi magát abból a szempontból, hogy Budapesten él, ahol több a sérült gyermekek számára kialakított intézmény. Ágnes Budapesttől egy órára, egy kis faluban lakik a családjával, köztük a kisfiával, a Down-szindrómás Gergővel. Ezt a távolságot már megérezték akkor, amikor Gergőt vizsgálatokra, majd fejlesztési foglalkozásokra kellett Budapestre hordani, hetente többször is. Most, öt éves korában azonban Gergő már a helyi óvodába jár.

Néhány hétig bejártam beszoktatni, mert meg kellett értetni, hogy mégsem egy űrből pottyant lényről, hanem egy kisfiúról van szó”

– mondta Ágnes. Hiába jár azonban Gergő óvodába, így is rendkívüli odafigyelést igényel az édesanyjától. “Nekünk, szülőknek mindent gyakoroltatni kell velük” – magyarázta Ágnes. Mivel a Down-szindrómás gyerekek fejlődése lépcsőzetes, gyakori stagnálással, ezért időnként még a legmindennapibb tevékenységeket, szavakat is újra kell venniük. “Kérem szépen, köszönöm szépen” – sorolta Ágnes.

Ágnes és Gergő

Így Ágnesnek a négy másik gyereke mellett sok időt kell Gergővel töltenie, miközben a férje munkában van. “Én azt az utat választottam, hogy muszáj igénybe vennem mások segítségét, és muszáj utánamennem, hogy ki tud nekem segíteni” – mondta Ágnes.

Mindezt azért is tartja fontosnak, mert szerinte az emberek nagy részétől van egy “nem jól értelmezett tapintatosság” az irányába. “Nem mernek kérdezni, mert nem akarnak megbántani. De azt sokan nem tudják, hogy engem ezzel nem lehet megbántani, mert van egy tündéri fiam” – magyarázta – “nincs mitől félni, megsértődni, tapintatoskodni. Szívesen beszélgetek másokkal a fiamról, és könnyebben is kérek másoktól segítséget”.

“Engem ezzel nem lehet megbántani, mert van egy tündéri fiam”

Ez azonban, Andrea helyzetéhez hasonlóan, egyáltalán nem olyan egyszerű. Hiszen bárkit is kérne meg, hogy vigyázzon egy órára Gergőre, azt először úgy kell áthívni, hogy mindannyian ott vannak, el kell neki magyarázni, hogy Gergőnek nincs félelemérzete, ezért vigyázni kell rá, hogy ne másszon fel mindenhová, hogy hiába 5 éves, az asztalnál még úgy maszatol az étellel, mint egy kétéves, és ha valami esetleg fáj neki, azt nem tudja egyértelműen jelezni. Egyelőre egy olyan ismerős van a környezetükben, akivel ezeket már átvették, a szomszédban lakó nyugdíjas hölgy, de ő sem ér rá mindig.

Profi gyermekfelügyelők segítenek nekik

Andrea és Ágnes egymástól függetlenül is arra a megoldásra jutottak, hogy egy civil szervezettől kérnek segítséget. “Négy évvel ezelőtt jöttünk rá, hogy muszáj magunkra is időt szakítani, mert ez a szakadatlan szolgálat és készenlét mindenkit megvisel, emberként és házaspárként is” – mondta Andrea. Sok év után először, néhány napra elutaztak a férjével kettesben és ezután döntötte el, hogy szüksége van heti rendszerességgel szabadidőre.

Ez heti két óra lett, amikor elmehettem itthonról tornázni. Ennyit lehetett megszervezni

– mondta. Ehhez az időt a Kézenfogva Alapítvány Fecske Szolgálata biztosította.

Ma Magyarországon több alapítvány is foglalkozik azzal, hogy projekt jelleggel, rászorultsági alapon gyermekfelügyelőkkel segítik a sérült gyermekeket nevelő családokat. Végez ilyen szolgáltatást a Kézenfogva Alapítvány, a Jól-Lét Alapítvány pedig idén tavasszal kezdi elindítani a hasonló programját. “Számukra nincs szakképzett gyermekfelügyelet, vagy csak horribilis összegért, amit a családok nem engedhetnek meg maguknak. Nekik nem úgy megy, hogy hívnak egy bébiszittert” – magyarázta Kánya Kinga.

Ágnes tavaly egy környékbeli alapítványhoz, a Lámpás 92-höz fordult segítségért. Tőlük érkezik minden héten két órára Joli, hogy vigyázzon Gergőre. Ágnes ilyenkor van, hogy el sem megy hazulról, egyszerűen csak kiereszt kicsit. “Fel tudok menni az emeletre, ki az udvarra. Nem kell megosztanom a figyelmemet, nincs bennem az a görcs, hogy bármit csinálok, fele szememnek, fele fülemnek ott kell lennie, hogy Gergő mikor, mit csinál” – magyarázta. Van, hogy ilyenkor jár el azokra a fórumokra, ahol más sérült gyermeket nevelő anyákkal találkoznak, és neki már az is pihenés, hogy nem kell sietnie haza.

Kösz, ne nézze más az én bajomat

Felügyelőt fogadni azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Ágnes azt mondta, több olyan sérült gyermeket nevelő családot is ismer, akik ilyen-olyan okok miatt nem kérnek segítséget. “Kösz, ne nézze más az én bajomat” – mondják, vagy

arra hivatkoznak, hogy a segítségkérés azt jelentené, nem tudják ellátni a gyermeküket, talán ezért még el is vennék tőlük.

Vagy egyszerűen csak azt mondják, nem tudnak olyan rendet teremteni a lakásukban, hogy oda jó szívvel beengedjenek egy idegent.

Joli, Ágnes és Gergő

Az, hogy másra bízzák a gyereküket, Ágnesnek és Andreának se ment könnyen. “Az első három évben nagyon féltettem” – mondta Ágnes. Ekkor még a férjével sem merte otthon egyedül hagyni, idővel azonban, ahogy ő is magabiztosabbá vált, és a környezete is megszokta Gergőt, már megengedőbb lett. Így is jellemző azonban, hogy

öt év és fél év után idén márciusban merte először bevállalni, hogy elutazik valahová úgy, hogy nem tölti az éjszakát Gergővel.

Andrea hasonló tapasztalatról számolt be. “Nem is tudtam volna elképzelni, hogy elmegyek valahová, és kvázi elfelejtem, hogy mi van itthon” – mondta. Külön fel kellett készítenie magát arra, hogy Mátét elengedje a bölcsődébe. “Egészen addig, négy éves koráig a nap 24 órájában vele voltam, és akkor meg kellett bíznom idegen emberekben, hogy az én nagyon speciális igényű gyerekemnek ugyanúgy gondját fogják viselni, mint ahogy én tettem” – mondta.

Mostanra azonban már mindketten megbarátkoztak a helyzettel, mégis mindketten csak heti két órát veszik igénybe a gyermekfelügyelői szolgáltatást. Az ok egyszerű: többre nem lehet. Joli összesen négy családot lát el Pest megyében, Andrea pedig havi tíz órát használhat fel a Fecske Szolgálatnál, akkora a túlterheltség. Ezen hivatott könnyíteni a Jól-Lét Alapítvány hasonló programja. Több mint 400 ezer forintot gyűjtöttek össze, amivel közel 250 óra gyermekfelügyeletet tudnak ellátni, májusban tervezik indítani a programot.

Joli négy családot segít Pest megyében, köztük Ágnesékat

“Egy óra elég arra, hogy valaki vegyen egy nagy levegőt, de egy évek óta tartó 24 órás készültség után egy óra legfeljebb arra jó, hogy megtapasztalja, hogy van más is” – mondta Kánya Kinga. Szerinte heti négy óra szabadidővel lehetne már kezdeni valamit, abba például már nem csak pihenés fér bele, hanem akár egy állásinterjú is.

Igazságtalan dilemma elé állítja őket az álláskeresés

Magyarországon az öt év alatti gyermeket nevelő nők munkaerő-piaci visszatérésének aránya 26 százalék, amely EU viszonylatban kiugróan alacsony arány. Az alapítvány kutatása szerint azonban a sérült gyermeket nevelő szülőké még rosszabb, az övék csupán 8,1 százalék, ráadásul minél súlyosabb a fogyatékosság, annál kisebb az esély, hogy az anya vissza tudjon menni dolgozni.

Kánya Kinga szerint ennek az az oka, hogy ezek az anyák lényegében csak atipikus munkaformában tudnának állást vállalni,

egyéb esetben ugyanis elesnének a sérült gyermeket nevelő szülőknek járó ápolási díjtól (erről ITT olvashattok bővebben). Ennek a maximum összege havi ötvenezer forint, négy óránál hosszabb munkaviszony esetén ugyanakkor nem jár. A részmunkaidős állások azonban egyáltalán nem elterjedtek Magyarországon (erről pedig IDE kattintva olvashattok). “Nem beszélve a többi atipikus lehetőségről: rugalmas munkavégzés, távmunka lehetőségek, amelyek főleg a vidéken, nem nagyvárosban élő sérült gyermeküket nevelő nők számára jelentenének megoldást” – tette hozzá Kánya Kinga.

Le kellene mondaniuk az ápolási díjról ahhoz, hogy stabil állást találjanak, de egyetlen stabil bevételi forrásként ez nehezen engedhető el. Ez egy nagyon igazságtalan dilemma elé állítja őket”

– mondta Kánya Kinga. Hozzátette, hogy szerinte ezen segíthet a gyermekfelügyelői szolgálat, az ott kapott szabad órákat ugyanis a szülők arra is felhasználhatják, hogy atipikus állások után kutassanak.

Andreának szerencséje volt, Máté ötéves volt, amikor el tudott helyezkedni egy ismerőse cégénél részmunkaidős állásban. Aztán miután legkisebb gyermekei is óvodások lettek, ismét munka után nézett. Egy évig – egy projekt erejéig – egy civil szervezetnél dolgozott, de amióta annak vége lett, azóta nem talál részmunkaidős állást. ”Nehezen tudnék 8 órát bent lenni bárhol is, mert négy gyereket kell óvodák, iskolák és az otthonuk között szállítani, ráadásul mindig vannak kontrollvizsgálatok és hivatali ügyek is” – mondta. Andrea jelenleg is részmunkaidős állást keres.

Ágnes jelenleg még gyesen van, és még négy évig otthon is szeretne maradni. Ő is részmunkaidős állásban gondolkodik, és abban reménykedik, hogy pár év múlva talán már egyszerűbben el tud helyezkedni napi négy órában, mint amire most lehetősége lenne.

Fotók: Hajdú D. András

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Van egy jó közösségi projektetek az osztállyal? Most félmilliót nyerhettek hozzá!

Az OTP Class Pályázat idén újra megnyitja a lehetőséget az iskolai közösségek előtt – ráadásul most több osztályt díjaznak, így még nagyobb eséllyel valósíthatjátok meg a közös álmotokat.

KÉK HÍREK

Három rendőrt megöltek egy pennsylvaniai lövöldözésben

A rendőrök egy családon belüli ügy miatt jártak a helyszínen, amikor tüzet nyitottak rájuk. Két rendőr életveszélyesen megsérült, a támadót lelőtték.

KÉK HÍREK

Rejtély a Balatonnál: annyira összeégett holttestet találtak, hogy a nemét és az életkorát sem tudják megállapítani

Egyetlen támpont a kövér testalkat, a halál oka továbbra is rejtély. A rendőrség azt kéri, hogy aki tud valamit az áldozatról, haladéktalanul jelentkezzen náluk.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

Kapcsolódó

Svéd miniszterelnök: Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” terjeszt

Ulf Kristersson úgy látja, a magyar kormányfő a közeledő választások miatt kétségbe van esve. Ezért mondhatta, hogy Svédország már nem civilizált ország, hanem a barbarizmus uralja.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Horribilis büntetésekre számíthatnak az autósok, holnaptól új szabályok lépnek életbe

Az országos kamerahálózat holnaptól automatikusan kiszúrja a bekötetlen utasokat. Övenként 20–40 ezer forintos csekk és 3–5 büntetőpont jár, a sofőr csak nyilatkozattal mentheti magát.

KÉK HÍREK

„Lődd le!” - kiáltotta egy rendőr, miután egy fejszenyéllel berobbantotta a kocsijuk ablakát egy ámokfutó Dabasnál

A tárgyaláson bemutatott videó szerint a férfi a szántóföldre hajtott, fejszenyéllel rátámadt a járőrautóra, majd az 5-ös főúton a rendőrségi kisbusznak ütközött. A büntetőügy októberben folytatódik, a vádpontok között emberölés kísérlete is szerepel.

KÉK HÍREK

Meghalt egy egyhetes kisbaba Simontornyán - 7 éves testvére eshetett rá véletlenül

A Tolna vármegyei rendőrség megerősítette a halálesetet, de további részleteket nem közöltek. A körülmények feltárásához szakértőket vontak be, a helyiek mentőhelikopterről és kora estig tartó helyszínelésről beszélnek.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

Kapcsolódó

Mehringer Marci: Én nem gondolom, hogy nekünk forradalmat kell csinálnunk… még

Az X-Faktor egykori felfedezettje szerint a művészeknek mindig kritikusan kell szólniuk a hatalomhoz. Új dala már több mint egymillió megtekintést hozott neki a YouTube-on.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Ennyi volt, itt a vég” - sorra késelte társait egy miskolci szociális otthon lakója

A férfi a közösségi térben kétszer hasba szúrta egyik társát, majd egy másik késsel újabb sérüléseket okozott több lakónak. A hatóságok szerint egy sérült életveszélyben van.

KÉK HÍREK

Rendőrre támadt egy 15 éves fiú Siófokon, a szülők az egészet élőben közvetítették

A siófoki rendőrök egy iskolaőrt fenyegető fiatalt akartak előállítani, de elszabadultak az indulatok. Három embert őrizetbe vettek, és a helyszíni élő videó fontos bizonyíték lett.

KULT

Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

SZEMPONT

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt

A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.

Maier Vilmos, fotók: Nagy Bogi/SzMo - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„El akarják venni a cégem” – Mészáros Lőrinc emberei vetettek szemet Felföldi József vállalatára, állítja az az édességgyáros milliárdos

Az egyre több kormánykritikát megosztó Felföldi József azt állítja, politikai nyomás miatt értékesíti külföldön a termékeit. A „szívószálpápa” elárulta: tisztességtelen ajánlatot tettek a cégére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Részeg férfi sétált be a MOL százhalombattai védett finomítójába – órákig bolyongott az őrzött területen

A férfi több épületbe is bement, mire észrevették. A MOL belső vizsgálatot indított, a biztonsági cég nem válaszol a kérdésekre.

KÉK HÍREK

A szakértők szerint több különös rejtély is van Kaszás Nikolett eltűnésének ügyében

Nem tudni például, hogy miért nem a telefonjáról érkezett az utolsó üzenet. Ahogy az sem nyilvános egyelőre, hogy honnan küldték azt. Ráadásul a Pilis sem olyan nagy kiterjedésű, hogy közel 10 nap alatt ne találhatták volna meg.

KÉK HÍREK

Jó anyának tartja magát a nő, aki megfojtotta kisfiát, majd öngyilkos akart lenni Berekfürdőn

A nő gyakran italozott a környékbeli sörözőkben, miközben a gyermeke egyedül maradt otthon. A gyilkosság napján is délutánig ivott.

SZEMPONT

„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője

A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.

Malinovszki András / Fotó: Office of the Governor of Utah – Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)