SZEMPONT
A Rovatból

„Ők is tudták hogy ez nem oké” - Weyer Balázs szerint a milliárdos pénzosztáskor a Nemzeti Kulturális Alapnál még a saját szabályaikat is megszegték

Fidesz közeli szervezetekhez és előadókhoz kerülhetett a választások előtt 17 milliárd forint. Weyer Balázs, az NKA egyik szakmai delegáltja szerint mindezt a nyilvánosság előtt és a szervezeten belül is titkolták Hankó Balázsék. De az NKA függetlensége már korábban is sérült.


Hatalmas botrányt kavart a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztás, amelynek következtében lemondott Bús Balázs, az intézmény alelnöke és tiltakozásul távozott az NKA Bizottságból Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazagtója is. A sajtóhírek szerint egy titkos, ad-hoc kollégiumon keresztül titokban 17 milliárd forintot osztottak szét Fidesz-közeli művészek és szervezetek között. Az ügyben a Független Előadó-művészeti Szövetség feljelentést tett költségvetési csalás és hivatali visszaélés gyanúja miatt.

Hogyan működik belülről a Nemzeti Kulturális Alap? Miért volt példátlan a Fidesz-közeli szervezeteknek, előadóknak juttatott milliárdos támogatás? És hogyan lehetne visszaállítani az intézmény eredeti, független szellemiségét? Erről beszélgettünk Weyer Balázs újságíróval, muzikológussal, a Music Hungary Szövetség elnökével. aki az NKA Közösségi Programok és Fesztiválok Kollégiumának szakmai delegáltjaként vesz részt a szervezet munkájában.

— Ön írt egy Facebook-bejegyzést a Nemzeti Kulturális Alap rendkívüli pénzosztásáról, amit Molnár Áronék tártak fel. Arról írt, hogy ez a „kollégium” több pénzt osztott el, mint az NKA összes művészeti ágat és rendezvényt lefedő minden más kollégiuma együtt és ez nem az NKA céljaira dedikált pénz volt, csak formailag keresztülfolyatták rajta.

— Annyit tennék hozzá, hogy én egy kollégiumban vagyok szakmai szervezeti delegált. Fontos tudni, hogy a kollégiumok nem látnak rá egymás munkájára, mindegyik csak a saját területével foglalkozik. Tehát én sem látok rá mindenre az NKA-n belül, de a működését ezen keresztül valamennyire átlátom. Az biztos, hogy ez az eljárás sok mindenben különbözött egy normál NKA kollégiumi döntéstől.

A lényegi különbség a nyilvánosság hiánya volt, minden más kollégiumnak nyilvánosak a felhívásai, a döntései, a kurátorok névsora és a beszámolók is.

Ebben az esetben ezek egyike sem volt az.

— Létezik ilyen ad-hoc rendszer az NKA-ban? Volt már rá máskor is példa, hogy egy adott pályázati célra külön kollégium állt össze?

— Előfordult. Volt külön kollégium például a Petőfi-emlékévre, az Arany János-emlékévre, vagy a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa programra. Évről évre vannak rövid időre létrehozott kollégiumok, amik egy speciális célra jönnek létre. De ez most nem ilyen volt. Itt nem jelent meg semmilyen speciális cél, csak annyi, hogy „kiemelt ügyek” vagy „kiemelt projektek”.

— Jól értelmezem, hogy ezzel az ad-hoc kollégiummal az NKA a választási kampányban a kormányközeli szervezetek és művészek kifizetőhelyévé vált?

— A teljes döntési listát még nem tudtam átnézni, de a hírekben látott nevek között meglepően sok az átfedés. Azt kell tudni az NKA-ról, hogy eredetileg, a '90-es években egy független kultúratámogatási szervezetként indult, aztán fokozatosan egyre inkább a miniszter alá rendelték. Ma már a miniszter szinte bármit megtehet az NKA-n belül.

Hogy ők is tudták hogy ez nem oké, az abból látszik, hogy nem hozták nyilvánosságra, és semmilyen módon nem került be az NKA rendszerébe.

Sejtették, hogy ha ezt valaki észreveszi, abból baj lesz.

— Mit jelent az, hogy nem került be az NKA rendszerébe? A könyvelésben csak ott kell lennie.

— A könyvelésben persze, de azt kell tudni, hogy az NKA és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) két külön szervezet. Az NKA bonyolítja le a pályázatokat, az NKTK pedig ennek az adminisztratív háttere. Ezek a pályázatok az NKTK-n keresztül mentek, de nem az NKA pályázati struktúrájában.

— Itt hatalmas összegekről van szó. Ha ennyi pénz kiment ezen a pályázaton, azt elő kellett teremteni valahonnan, akár más pályázati céloktól elvonva. A többi kollégium tagjai sem értesültek erről?

— Ezt valószínűleg nem az NKA büdzséjéből vonták el, mert a többi keret nem lett kisebb. Ez valamilyen extra pénz lehetett, amit hozzátettek. Az NKA finanszírozása több forrásból áll: egyrészt a lottóbevételekből, másrészt a közös jogkezelőktől befolyó jogdíjakból. Emellett jöhet még költségvetési pénz is. Az NKA fő forrásai valójában nem a központi költségvetés, hanem a szerencsejáték-bevételek és a jogdíjak. A kollégiumok arról nem feltétlenül értesülnek, ha plusz pénz érkezik, legfeljebb akkor, ha kapnak belőle, mert mondjuk egy költségvetési maradványt átcsoportosítottak az NKA-hoz. Most valószínűleg az történhetett, hogy ezt az extra pénzt nem osztották szét a törvényben rögzített célok és a meglévő kollégiumok között, hanem az egészet rábízták egy külön kollégiumra.

Ennek a kollégiumnak az összetételéből is látszik, hogy ez egy háromtagú testület volt, amiből ketten a minisztériumban dolgoztak.

Ez egy teljes egészében a minisztérium hatókörében eldöntött felhasználás, hiszen ha három tagból kettő minisztériumi dolgozó, akkor ők bármit meg tudnak szavazni.

— Mi szükség volt erre a bonyolult kollégiumi megoldásra, ha a miniszter a saját keretéből is oszthatott volna?

— Ha jól látom, a miniszter a saját keretét ettől függetlenül, ezen felül már elköltötte.

— Vagyis nem volt elég a miniszteri keret azokra, akiket támogatni akart?

— Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de így is meg lehet fogalmazni. A miniszteri keret, ha jól tudom, az NKA teljes keretének a negyede. Az sem kevés pénz, több milliárd forint.

— Mennyire szólt bele eddig a minisztérium az NKA működésébe? Előfordult, hogy bizonyos műhelyek, személyek, csoportok eleve esélytelenül pályáztak? Léteztek feketelisták?

— A mi kollégiumunkban nem. Én a Közösségi és Kulturális Fesztiválok Kollégiumában ülök. Egyik változás a korábbi évekhez képest, hogy régen a szakmai szervezetek és az állam egyenlő számban delegáltak tagokat, mára a szakmai delegáltak aránya egyharmadra csökkent. Én is egy ilyen delegált vagyok. Ettől függetlenül a mi kollégiumunkban túlnyomórészt konszenzusos döntéseket hoztunk, és nem voltak ilyen listák.

Olyan viszont előfordult, és ez a mostani miniszter alatt történt meg először, hogy a kollégium döntött valamiről, de a miniszter utólag lehúzott neveket a támogatottak listájáról.

— Más kollégiumokból van információja arról, hogy voltak tiltólistás személyek?

— Nincs. Ahogy mondtam, a kollégiumok között nincs átjárás. Egy kollégiumi tag évente négyszer-ötször jár be az NKA-ba ülésezni. Azon kívül nem tud semmiről, a pénzügyi beszámolókat sem látjuk. Ha valakit utólag lehúznak a listáról, arról is csak akkor értesülünk, ha az illető nálunk panaszkodik, de hivatalos visszacsatolás nincs. Mi ülésezünk, döntünk valamiről, de ez jogilag valójában nem döntés, hanem egy javaslat a minisztérium felé. Az esetek többségében ebbe nem nyúltak bele, csak az utóbbi egy évben fordult elő.

— Korábban beleszólhatott a miniszter a kollégiumok döntésébe?

— Régebben nem a miniszter volt az NKA elnöke. Azt hiszem, 2010-2013 körül történt, hogy a miniszter lett az elnök. Korábban az NKA-nak a minisztériumtól független elnöke volt. 2010 után formálisan a miniszter lett az NKA elnöke, az operatív irányítást pedig a miniszter által kinevezett alelnök végezte. Így sokkal több lehetősége lett a miniszternek belenyúlni az NKA munkájába. Ezen kívül van az NKA-nak egy bizottsága, amelyik az összes kollégium munkáját átlátja, de a kollégiumok egymásét nem. Csak azt látjuk, amit bárki más: a nyilvános pályázati felhívásokat és a döntési listákat.

Kivéve ennél a kollégiumnál: ez volt az első eset, hogy egy kollégiumnak sem a döntéseit, sem a tagjait, sem a felhívásait nem hozták nyilvánosságra.

— Tehát ön is csak most, a kiperelt adatokból értesült erről?

— Igen, konkrétan aznap, amikor a posztot írtam, és teljesen megdöbbentett. Egy kollégiumi tagság nem jár sok jogosultsággal, de arra jó, hogy össze tudom hasonlítani, nálunk hogyan bírálnak el pályázatokat, és ez mennyire más ahhoz képest, ahogy itt történt. És persze mekkora összegekről van szó. Nálunk előfordul, hogy százezres tételekről döntünk, nem százmilliósokról. Abban biztos vagyok, hogy itt még a mostani NKA-szabályok is sérültek. A nyilvánosság ugyanis a jelenlegi szabályok szerint is kitétel. Nem lehet nem nyilvánosságra hozni a pályázatok eredményét.

— Tehát ezek a döntések bíróságon megtámadhatók lennének?

— Nem látok bele ennyire, de hétköznapi ésszel gondolkodva ezek a pályázatok nem lehettek szabályszerűek.

— Tud arról, hogy házon belül milyen a visszhangja az ügynek?

— Úgy tudom, kezdeményeztek vizsgálatot az NKA-n belül ennek a kollégiumnak az ügyével kapcsolatban, hogy szabályszerűen írták-e ki a pályázatokat. Most folyik egy ilyen vizsgálat.

— A pályázati anyagoknak is nyilvánosnak kell lenniük?

— Azok elvileg nem szoktak nyilvánosak lenni. Nem láttam egyet sem ezek közül, de azt tudom, hogy nálunk még egy kis összegű pályázatnál is elég sok oldalon kell részletezni, hogy mire kéri a támogatást a pályázó, csatolni kell 7-8 féle igazolást, és alaposan meg kell indokolni a kérést. Nem tudom, hogy ez itt megtörtént-e. A bírálóbizottság tagjain kívül valószínűleg senki nem látta ezeket az anyagokat.

— Egy belső vizsgálatnak ki kellene terjednie arra is, hogy ezek a pályázatok formailag és tartalmilag megalapozottak voltak-e?

— Nálunk a kollégium elé már csak olyan pályázatok kerülnek, amelyek átestek egy szigorú formai ellenőrzésen. Az NKA irodája leellenőrzi, hogy minden adminisztratív követelménynek megfelelnek-e: csatolták-e az igazolásokat, befizették-e a pályázati díjat, és így tovább. Mi már csak a jogilag megfelelő pályázatokról döntünk tartalmi szempontok alapján. Az iroda minden kiírásnál megjelöli azt a 15-20-30 pályázatot, amelyik formai hibás, azokkal mi már nem is foglalkozunk.

Nem tudom, hogy itt a pályázatok átmentek-e ezen az adminisztratív ellenőrzésen.

Ha ez egy normál NKA-pályázat lett volna, át kellett volna mennie.

— Mire terjedhet ki a belső vizsgálat?

— Szerintem egyrészt arra, hogy ez a pénz hogyan landolt egy külön kuratóriumnál, mert a keretek szétosztásáról kell, hogy legyen valamilyen formális döntés. Másrészt arra, hogy a pályázati felhívások, illetve az elbírálás módja megfelelt-e a szabályoknak. És persze arra is, hogy a támogatásokkal számla szinten elszámolnak-e, mert ez minden pályázatnál kötelező.

— Összeegyeztethető az NKA szellemiségével, hogy titkos, meghívásos pályázatot hirdetnek?

— Meghívásos pályázatok korábban is voltak, és azt lehet szabályszerűen, az NKA szabályainak megfelelően csinálni. Akkor is nyilvánosak voltak a felhívások és az eredmények is. Tehát önmagában a meghívásos pályázattal nem feltétlenül van baj. De az NKA arra jött létre, hogy egy független, decentralizált állami kultúratámogatási forma legyen, és ezt a funkcióját most nem tudta betölteni.

Itt nem a szabályokkal van a baj, kivéve hogy túlságosan a minisztérium alá sorolták és túl sok jogot kapott a miniszter, hanem az emberekkel.

Az NKA eredeti koncepciója ma is működőképes lenne.

— Jelenleg az NKA se nem független, se nem decentralizált.

— Azáltal, hogy kisebbségbe szorították a szakmai delegáltakat a kollégiumokból, sérült ez a függetlenség. Ezért gondolom, hogy az NKA eredeti küldetése és formája lenne működőképes. Persze, rengeteg dolgot újra lehetne gondolni és meg lehetne reformálni, de ettől függetlenül egy decentralizált kultúratámogatási rendszerre szükség van. Csak normálisan kellene működtetni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk