SZEMPONT
A Rovatból

„Ők is tudták hogy ez nem oké” - Weyer Balázs szerint a milliárdos pénzosztáskor a Nemzeti Kulturális Alapnál még a saját szabályaikat is megszegték

Fidesz közeli szervezetekhez és előadókhoz kerülhetett a választások előtt 17 milliárd forint. Weyer Balázs, az NKA egyik szakmai delegáltja szerint mindezt a nyilvánosság előtt és a szervezeten belül is titkolták Hankó Balázsék. De az NKA függetlensége már korábban is sérült.


Hatalmas botrányt kavart a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztás, amelynek következtében lemondott Bús Balázs, az intézmény alelnöke és tiltakozásul távozott az NKA Bizottságból Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazagtója is. A sajtóhírek szerint egy titkos, ad-hoc kollégiumon keresztül titokban 17 milliárd forintot osztottak szét Fidesz-közeli művészek és szervezetek között. Az ügyben a Független Előadó-művészeti Szövetség feljelentést tett költségvetési csalás és hivatali visszaélés gyanúja miatt.

Hogyan működik belülről a Nemzeti Kulturális Alap? Miért volt példátlan a Fidesz-közeli szervezeteknek, előadóknak juttatott milliárdos támogatás? És hogyan lehetne visszaállítani az intézmény eredeti, független szellemiségét? Erről beszélgettünk Weyer Balázs újságíróval, muzikológussal, a Music Hungary Szövetség elnökével. aki az NKA Közösségi Programok és Fesztiválok Kollégiumának szakmai delegáltjaként vesz részt a szervezet munkájában.

— Ön írt egy Facebook-bejegyzést a Nemzeti Kulturális Alap rendkívüli pénzosztásáról, amit Molnár Áronék tártak fel. Arról írt, hogy ez a „kollégium” több pénzt osztott el, mint az NKA összes művészeti ágat és rendezvényt lefedő minden más kollégiuma együtt és ez nem az NKA céljaira dedikált pénz volt, csak formailag keresztülfolyatták rajta.

— Annyit tennék hozzá, hogy én egy kollégiumban vagyok szakmai szervezeti delegált. Fontos tudni, hogy a kollégiumok nem látnak rá egymás munkájára, mindegyik csak a saját területével foglalkozik. Tehát én sem látok rá mindenre az NKA-n belül, de a működését ezen keresztül valamennyire átlátom. Az biztos, hogy ez az eljárás sok mindenben különbözött egy normál NKA kollégiumi döntéstől.

A lényegi különbség a nyilvánosság hiánya volt, minden más kollégiumnak nyilvánosak a felhívásai, a döntései, a kurátorok névsora és a beszámolók is.

Ebben az esetben ezek egyike sem volt az.

— Létezik ilyen ad-hoc rendszer az NKA-ban? Volt már rá máskor is példa, hogy egy adott pályázati célra külön kollégium állt össze?

— Előfordult. Volt külön kollégium például a Petőfi-emlékévre, az Arany János-emlékévre, vagy a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa programra. Évről évre vannak rövid időre létrehozott kollégiumok, amik egy speciális célra jönnek létre. De ez most nem ilyen volt. Itt nem jelent meg semmilyen speciális cél, csak annyi, hogy „kiemelt ügyek” vagy „kiemelt projektek”.

— Jól értelmezem, hogy ezzel az ad-hoc kollégiummal az NKA a választási kampányban a kormányközeli szervezetek és művészek kifizetőhelyévé vált?

— A teljes döntési listát még nem tudtam átnézni, de a hírekben látott nevek között meglepően sok az átfedés. Azt kell tudni az NKA-ról, hogy eredetileg, a '90-es években egy független kultúratámogatási szervezetként indult, aztán fokozatosan egyre inkább a miniszter alá rendelték. Ma már a miniszter szinte bármit megtehet az NKA-n belül.

Hogy ők is tudták hogy ez nem oké, az abból látszik, hogy nem hozták nyilvánosságra, és semmilyen módon nem került be az NKA rendszerébe.

Sejtették, hogy ha ezt valaki észreveszi, abból baj lesz.

— Mit jelent az, hogy nem került be az NKA rendszerébe? A könyvelésben csak ott kell lennie.

— A könyvelésben persze, de azt kell tudni, hogy az NKA és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) két külön szervezet. Az NKA bonyolítja le a pályázatokat, az NKTK pedig ennek az adminisztratív háttere. Ezek a pályázatok az NKTK-n keresztül mentek, de nem az NKA pályázati struktúrájában.

— Itt hatalmas összegekről van szó. Ha ennyi pénz kiment ezen a pályázaton, azt elő kellett teremteni valahonnan, akár más pályázati céloktól elvonva. A többi kollégium tagjai sem értesültek erről?

— Ezt valószínűleg nem az NKA büdzséjéből vonták el, mert a többi keret nem lett kisebb. Ez valamilyen extra pénz lehetett, amit hozzátettek. Az NKA finanszírozása több forrásból áll: egyrészt a lottóbevételekből, másrészt a közös jogkezelőktől befolyó jogdíjakból. Emellett jöhet még költségvetési pénz is. Az NKA fő forrásai valójában nem a központi költségvetés, hanem a szerencsejáték-bevételek és a jogdíjak. A kollégiumok arról nem feltétlenül értesülnek, ha plusz pénz érkezik, legfeljebb akkor, ha kapnak belőle, mert mondjuk egy költségvetési maradványt átcsoportosítottak az NKA-hoz. Most valószínűleg az történhetett, hogy ezt az extra pénzt nem osztották szét a törvényben rögzített célok és a meglévő kollégiumok között, hanem az egészet rábízták egy külön kollégiumra.

Ennek a kollégiumnak az összetételéből is látszik, hogy ez egy háromtagú testület volt, amiből ketten a minisztériumban dolgoztak.

Ez egy teljes egészében a minisztérium hatókörében eldöntött felhasználás, hiszen ha három tagból kettő minisztériumi dolgozó, akkor ők bármit meg tudnak szavazni.

— Mi szükség volt erre a bonyolult kollégiumi megoldásra, ha a miniszter a saját keretéből is oszthatott volna?

— Ha jól látom, a miniszter a saját keretét ettől függetlenül, ezen felül már elköltötte.

— Vagyis nem volt elég a miniszteri keret azokra, akiket támogatni akart?

— Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de így is meg lehet fogalmazni. A miniszteri keret, ha jól tudom, az NKA teljes keretének a negyede. Az sem kevés pénz, több milliárd forint.

— Mennyire szólt bele eddig a minisztérium az NKA működésébe? Előfordult, hogy bizonyos műhelyek, személyek, csoportok eleve esélytelenül pályáztak? Léteztek feketelisták?

— A mi kollégiumunkban nem. Én a Közösségi és Kulturális Fesztiválok Kollégiumában ülök. Egyik változás a korábbi évekhez képest, hogy régen a szakmai szervezetek és az állam egyenlő számban delegáltak tagokat, mára a szakmai delegáltak aránya egyharmadra csökkent. Én is egy ilyen delegált vagyok. Ettől függetlenül a mi kollégiumunkban túlnyomórészt konszenzusos döntéseket hoztunk, és nem voltak ilyen listák.

Olyan viszont előfordult, és ez a mostani miniszter alatt történt meg először, hogy a kollégium döntött valamiről, de a miniszter utólag lehúzott neveket a támogatottak listájáról.

— Más kollégiumokból van információja arról, hogy voltak tiltólistás személyek?

— Nincs. Ahogy mondtam, a kollégiumok között nincs átjárás. Egy kollégiumi tag évente négyszer-ötször jár be az NKA-ba ülésezni. Azon kívül nem tud semmiről, a pénzügyi beszámolókat sem látjuk. Ha valakit utólag lehúznak a listáról, arról is csak akkor értesülünk, ha az illető nálunk panaszkodik, de hivatalos visszacsatolás nincs. Mi ülésezünk, döntünk valamiről, de ez jogilag valójában nem döntés, hanem egy javaslat a minisztérium felé. Az esetek többségében ebbe nem nyúltak bele, csak az utóbbi egy évben fordult elő.

— Korábban beleszólhatott a miniszter a kollégiumok döntésébe?

— Régebben nem a miniszter volt az NKA elnöke. Azt hiszem, 2010-2013 körül történt, hogy a miniszter lett az elnök. Korábban az NKA-nak a minisztériumtól független elnöke volt. 2010 után formálisan a miniszter lett az NKA elnöke, az operatív irányítást pedig a miniszter által kinevezett alelnök végezte. Így sokkal több lehetősége lett a miniszternek belenyúlni az NKA munkájába. Ezen kívül van az NKA-nak egy bizottsága, amelyik az összes kollégium munkáját átlátja, de a kollégiumok egymásét nem. Csak azt látjuk, amit bárki más: a nyilvános pályázati felhívásokat és a döntési listákat.

Kivéve ennél a kollégiumnál: ez volt az első eset, hogy egy kollégiumnak sem a döntéseit, sem a tagjait, sem a felhívásait nem hozták nyilvánosságra.

— Tehát ön is csak most, a kiperelt adatokból értesült erről?

— Igen, konkrétan aznap, amikor a posztot írtam, és teljesen megdöbbentett. Egy kollégiumi tagság nem jár sok jogosultsággal, de arra jó, hogy össze tudom hasonlítani, nálunk hogyan bírálnak el pályázatokat, és ez mennyire más ahhoz képest, ahogy itt történt. És persze mekkora összegekről van szó. Nálunk előfordul, hogy százezres tételekről döntünk, nem százmilliósokról. Abban biztos vagyok, hogy itt még a mostani NKA-szabályok is sérültek. A nyilvánosság ugyanis a jelenlegi szabályok szerint is kitétel. Nem lehet nem nyilvánosságra hozni a pályázatok eredményét.

— Tehát ezek a döntések bíróságon megtámadhatók lennének?

— Nem látok bele ennyire, de hétköznapi ésszel gondolkodva ezek a pályázatok nem lehettek szabályszerűek.

— Tud arról, hogy házon belül milyen a visszhangja az ügynek?

— Úgy tudom, kezdeményeztek vizsgálatot az NKA-n belül ennek a kollégiumnak az ügyével kapcsolatban, hogy szabályszerűen írták-e ki a pályázatokat. Most folyik egy ilyen vizsgálat.

— A pályázati anyagoknak is nyilvánosnak kell lenniük?

— Azok elvileg nem szoktak nyilvánosak lenni. Nem láttam egyet sem ezek közül, de azt tudom, hogy nálunk még egy kis összegű pályázatnál is elég sok oldalon kell részletezni, hogy mire kéri a támogatást a pályázó, csatolni kell 7-8 féle igazolást, és alaposan meg kell indokolni a kérést. Nem tudom, hogy ez itt megtörtént-e. A bírálóbizottság tagjain kívül valószínűleg senki nem látta ezeket az anyagokat.

— Egy belső vizsgálatnak ki kellene terjednie arra is, hogy ezek a pályázatok formailag és tartalmilag megalapozottak voltak-e?

— Nálunk a kollégium elé már csak olyan pályázatok kerülnek, amelyek átestek egy szigorú formai ellenőrzésen. Az NKA irodája leellenőrzi, hogy minden adminisztratív követelménynek megfelelnek-e: csatolták-e az igazolásokat, befizették-e a pályázati díjat, és így tovább. Mi már csak a jogilag megfelelő pályázatokról döntünk tartalmi szempontok alapján. Az iroda minden kiírásnál megjelöli azt a 15-20-30 pályázatot, amelyik formai hibás, azokkal mi már nem is foglalkozunk.

Nem tudom, hogy itt a pályázatok átmentek-e ezen az adminisztratív ellenőrzésen.

Ha ez egy normál NKA-pályázat lett volna, át kellett volna mennie.

— Mire terjedhet ki a belső vizsgálat?

— Szerintem egyrészt arra, hogy ez a pénz hogyan landolt egy külön kuratóriumnál, mert a keretek szétosztásáról kell, hogy legyen valamilyen formális döntés. Másrészt arra, hogy a pályázati felhívások, illetve az elbírálás módja megfelelt-e a szabályoknak. És persze arra is, hogy a támogatásokkal számla szinten elszámolnak-e, mert ez minden pályázatnál kötelező.

— Összeegyeztethető az NKA szellemiségével, hogy titkos, meghívásos pályázatot hirdetnek?

— Meghívásos pályázatok korábban is voltak, és azt lehet szabályszerűen, az NKA szabályainak megfelelően csinálni. Akkor is nyilvánosak voltak a felhívások és az eredmények is. Tehát önmagában a meghívásos pályázattal nem feltétlenül van baj. De az NKA arra jött létre, hogy egy független, decentralizált állami kultúratámogatási forma legyen, és ezt a funkcióját most nem tudta betölteni.

Itt nem a szabályokkal van a baj, kivéve hogy túlságosan a minisztérium alá sorolták és túl sok jogot kapott a miniszter, hanem az emberekkel.

Az NKA eredeti koncepciója ma is működőképes lenne.

— Jelenleg az NKA se nem független, se nem decentralizált.

— Azáltal, hogy kisebbségbe szorították a szakmai delegáltakat a kollégiumokból, sérült ez a függetlenség. Ezért gondolom, hogy az NKA eredeti küldetése és formája lenne működőképes. Persze, rengeteg dolgot újra lehetne gondolni és meg lehetne reformálni, de ettől függetlenül egy decentralizált kultúratámogatási rendszerre szükség van. Csak normálisan kellene működtetni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk