Schadl-Völner-ügy: fideszes képviselők neve is előkerült a végrehajtójelöltek „támogatójaként”
Minisztériumi dolgozók beszéltek erről a tanúvallomásukban a Telex szerint. Elmesélték, hogyan zajlott a pályázatok elbírálása.
Az igazságügyi minisztérium munkatársai arról meséltek, hogy mit láttak a végrehajtói pályázatok megbundázásából, hogyan kezelték őket ezekben az eljárásokban, és néhány fideszes képviselő neve is előkerült egy-egy jelölt „támogatójaként” - derült ki a Telex birtokába jutott néhány - Völner–Schadl-ügyben tett - tanúvallomásból.
Az Igazságügyi Minisztérium egyik dolgozója arról beszélt, hogy 2019-ben vett először részt a végrehajtói pályázatok tavaszi és őszi elbírálásában. Az eljárás szerint a pályázók pontokat kaptak és a legjobban szereplőt a bizottság felterjesztette a minisztériumba, ahol egy felsővezető hozta meg a végső, formális döntést. De ő már akkor több furcsaságot is tapasztalt. Elmondása szerint készen kapta a „közösen megítélt” pontszámokat anélkül, hogy beleszólása lett volna, ráadásul a pontozásban hibákat talált: olyanra kapott valaki pontot, amire jogszabály szerint nem lehetett volna, és fordítva. Egy másik alkalommal pedig a jelen lévő Schadl György és Völner Pál folyamatosan egyeztettek, hogy kiket kell győztesnek kihozni.
„Schadl egyszer csak felállt, kiment, majd amikor visszajött, mondta, hogy Völner úrtól jött. Ekkor a kezében lévő cetlin lévő névvel kapcsolatosan adott esetben megkérdezte, hogy hogy is van az adott hely listája, és ha ott nem az jött ki eredménynek, hogy a cetlin levő név nyerjen, akkor elkezdődött a számolgatás, hogy miként lehet megváltoztatni a pontokat úgy, hogy ezt a személyt hozzák ki nyertesnek”
– vallotta a tárca munkatársa, aki azt is elmondta:
„Nekem ebbe beleszólásom nem volt, maximum néha udvariasságból vagy látszatból odafordultak hozzám, és megkérdezték, hogy jó lesz így? Erre én abban a szituációban nem mondhattam mást, mint egy kényszeredett igent, mivel lényegében dr. Völner Pál mint főnököm is benne volt azok között, akik ezeket eldöntötték. Hogy őszinte legyek, nagyon rosszul éreztem magam az egész megbeszélés alatt”.
Majd később még kínosabb helyzetbe került. Hívatta a főosztályvezetője, aki felmutatott egy mobiltelefont, amin kézírással városnevek és személynevek voltak és közölte vele, hogy őket kell megjelölnie a felterjesztésben mint a minisztérium kinevezési javaslata, de nem akarja átküldeni neki, hanem ő is fotózza le a saját telefonjával a képernyőt.
„Mivel tudtam, hogy (a főosztályvezető) az államtitkárságról jött vissza, nem kellett kérdeznem, hogy ez kinek a döntése. A telefonomban mind a mai napig megvan ez a három fénykép.”
Elmondása szerint olyan pályázók is voltak, akikről a megbeszéléseken közölték, hogy akárhányszor pályázhat, soha nem fog nyerni, mert nem baráti ember köreihez tartozik.
A vallomásból az is kiderült, hogy később már Völner Pál írta meg a miniszternek saját fejléces papíron, hogy kit javasol nyertesnek, a tanú szerint ilyen korábban nem volt.
Egy másik tanú, aki fejlesztőnek mondta magát, azt mesélte: „Nekem a főosztályvezetőm mondta meg, adott helyre ki lesz az a pályázó, akit kinevezésre javasol a minisztérium. (...) Nála egy kézzel írt lista volt. Őt is felhívták raportra, majd lediktálták neki. (...) A döntést tudomásom szerint Völner Pál hozta meg. (...)
Az azért feltűnt nekem, hogy volt olyan jelölt, aki a meghallgatáson teljesen lenyűgözött, nagyon jól szerepelt, és mégis nagyon alacsonyra lett értékelve nála a szóbeli szereplés, és nem is került kinevezésre.”
Szerinte „nagyon komoly matekozás volt”, hogy a lista „megfeleljen minden szükséges kívánalomnak”.
Egy harmadik dolgozó pedig azt vallotta, hogy neki már előre jelezték, hogy „nem a minisztérium képviselője a legfontosabb személy ebben a bizottságban, finoman szólva, tehát nem rajtunk fog múlni a dolog. Nem esett jól, mert kissé feleslegesnek éreztem így a jelenlétemet” – mondta. Elmondása szerint volt olyan meghallgatás is, ahol Schadl letette az asztalra a telefonját, a képernyőn egy kézzel írt irat látszott, és mosolyogva közölte, hogy „gyerekek, mutatom, mi lesz”.
Több tanú mondta azt, hogy voltak listák a „támogatott” emberekről, a nevek mellett pedig monogramok voltak, hogy kik támogatják őket „magasabb szintről”. Látták a V. P. monogramot, de felbukkan más fideszes országgyűlési képviselők neve is. Voltak olyan monogramok is, amiket a minisztérium középső szintjén lévő munkatársak sem tudtak dekódolni, és nincs hozzájuk megfejtés az általuk megismert iratokban: Ko. Zs., M. L., L. T., R. T., B. T.
A vallomások alapján
„az államtitkárságon nem nagyon lehetett olyan kolléga, aki akár csak pletyka szinten nem tudott a dologról. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a főosztályvezető feletti vezetői szintek is tisztában voltak mindennel”.
„Teljesen emlékszem az érzésre, ami bennem volt, miközben mentem vissza a főosztályra, és talán a legjobban az tudja kifejezni, hogy megalázva éreztem magam. Az volt bennem, hogy itt van közel 300 pályázat, és ezek szerint ennyi az egész, így dől el a nyertes” – vallotta egy minisztériumi dolgozó.
De nemcsak a kinevezéseknél, hanem a fegyelmi ügyeknél is Schadl György és a vele együtt mozgó Völner Pál döntött a tanúvallomások szerint. Ennek komoly következményei voltak a pozícióban lévőre, hiszen felfüggeszthető lett, vagy a kinevezése nem hosszabbodott meg és újra pályáznia kellett.
A lap idéz egy vallomást, ami szerint Schadl a végrehajtók között is keverte a szálakat. Előfordult, hogy a fegyelmi tanács tagjait próbálta rávenni arra, hogy 20-40 milliós pénzbüntetést és hivatalvesztést szabjanak ki valakire, mert ezt „várja el Gyuri”. Egy tanú szerint „fegyelmi ügyekben lényegében azt csinálhatott, amit akart, és látszólag ezzel ő szívesen élt is”.
