Nem várt fordulat: a Meseország mindenkié után Lázár Ervin az új célpontja a kormány egyik intézetének
Még nem ült el a marginális társadalmi csoportokat (köztük LMBTQ-figurákat) is bemutató mesekönyv, a Meseország mindenkié körüli botrány (ami a szélsőjobbos Dúró Dórától egészen Gulyás Gergelyig és Orbán Viktorig ért), máris szintet lépett a kormányzatközeli Magyarságkutató Intézet egyik munkatársa.
Deák-Sárosi László a KDNP-hez közel álló Vasárnap.hu oldalon most célpontként a Kossuth-díjas író és meseíró, Lázár Ervin személyét és műveit pécézte ki, és nem volt rest kifejteni gondolatait a Négyszögletű Kerekerdő kitalálójáról.
A "Phd, filmesztéta, költő" már cikke elején világossá teszi, hogy „Lázár Ervin meséi mindig is taszítottak – a címadó mese, A hétfejű tündér különösen”. Szerinte a címszereplő azzal, hogy benne összemosódik a Jótündér és a Hétfejű Sárkány, „összezavarja” a gyerekeket. Azt állítja - Jean Piaget pszichológusra hivatkozva -, hogy a gyerek 7 éves kora előtt nem képes az absztrakcióra, az elvonatkoztatásra, a kritikai gondolkodásra, ezért
„érdekesnek, viccesnek találja, hogy egyszer csak a sok jó tündér és még több hétfejű sárkány után (akik már a könyökén jönnek ki) itt egy remek lelemény, a hétfejű tündér. Azt hiszi, valami újat, érvényeset kapott, de valójában nem, ez csak egy öncélú és zavaró társítás. Van némi humor is benne, hiszen össze nem illő dolgok társulnak, de ennél nem történik több – s ha mégis történik, az csak még rosszabb.”
De nem csupán arról van szó, hogy egy hétfejű tündér furcsa, esetleg érthetetlen lenne egy gyereknek, hanem - így Deák-Sárosi - „ez a kis vicces mozzanat azonban fogalomzavart és értékvesztést eredményez.”
A féreg című mese kapcsán már „elborultságról” beszél, igaz, itt mintha kissé ő is elvesztené a fonalat, mert a mesével éppen az a baja, hogy az alapvetően kártékony férget a szimpatikus meseszereplők ki akarják húzni a fából, de végül azzal is baja van, hogy ez nem is sikerül nekik. Nem is rest levonni a tanulságot:
azok, akiknek felnőtt korukban is tetszenek ezek a mesék, „bizonyos szempontból megrekedtek a fejlődésük „konkrét” műveleti szakaszában; még mindig viccesnek találják a képtelen alakzatot, és még nem képesek rá (sőt, már nem is lesznek), hogy az egész öncélúságát, romboló voltát felismerjék.”
Nagyot téved azonban, aki azt hiszi, hogy Deák-Sárosi részéről a cikk afféle kis dorgálás a 14 éve elhunyt író felé. Ennél sokkal többről van szó: ki nem találnák, a háttérhatalom akar így beférkőzni a gyerekek tudatába. Idézzük:
„Léteznek tehát ilyen hasznos idióta írók és olvasók, akiket a konzumidiótákat kitermelő gazdasági háttérhatalom fel tud használni saját céljaira.
Akik még vagy már nem értek el a formális műveletek szakaszába, illetve a kritikai reflexiónak egy szintjére, vagyis az arányosság és a fokozatosság józan paraszti ésszel is belátható állapotába, azokkal bármi elfogadtatható, még az is, ami a saját érdekükkel szemben áll. Például az az elképzelés, hogy a gyerekek szexuális nevelését már az óvodában el kell kezdeni – és hogy az LMBTQ-s példákkal való türelemre-toleranciára nevelés valami jóra visz”
- fejezi be eszmefuttatását a magyarságkutató, aki a cikk végére meg is érkezik az érzékenyítés és a butítás propagandájához.
