SZEMPONT
A Rovatból

Nem vagyok vádlott! - Kemény nyílt levél Tallós Ritának egy magyar bloggertől

Brjeska Dóra: Semmi olyan bűnt nem követtem el, amivel 32 évesen egy négyes stádiumú mellrákot érdemeltem volna.


Brjeska Dóra a Magyar Rákellenes Liga reklámfilmje kapcsán már kifejtette a véleményét, blogjában leírta, hogy a betegségét nem ő okozta, mégis fiatalon kimutatták nála a súlyos betegséget. Most éppen biztatásra, együttérzésre lenne szüksége, nem pedig egy filmre, amelyben szinte a beteget hibáztatják azért, hogy beteg lett.

A blogger nyílt levelét most Tallós Rita színművésznőnek, a vitatott reklámfilm főszereplőjének címezte, aki a napokban egy videóban fejtette ki a véleményét a felháborodást kiváltó kisfilmről. Erre reagált Dóra.

"
Kedves Rita,

Engedje meg, hogy reagáljak a nyilatkozatára. Azt hiszem minden, majdnem minden rákbeteg nevében mondhatom, hogy nem lett tőle sokkal jobb. Sőt. Én ilyen ráérős vagyok, volt időm két kínlódás között gyűjteni belőle pár idézetet. Szeretném ezeken keresztül elmondani, mi a mi problémánk. Szépen sorba, az elejétől… Talán így megérti.

„… főleg olyanoktól, sorstársaimtól, akik szintén túlélték a rákot, vagy még kínlódnak vele és küzdenek, amit nem egészen értek… a baj az, hogy érzékeny emberek, akik küzdenek valamivel, ami egy nagyon komoly betegség, azok magukra vettek valamit, amit nem kellett volna szerintem…”

Mindenképp tiltakozom. Nem kínlódom. Szerintem mások sem, így beszélni rákbetegről minimum rosszul néz ki, de ezen lépjünk túl. Úgy tűnik az elkerülte a figyelmüket, hogy nem csak a sok mimózalelkű rákos tiltakozik a kampány ellen. Biztosan újdonságként hat, de az egészségesekhez sem jutott el, amit állítólag üzenni szerettek volna. Ez meg azért már csak jelent valamit. A csoportunk, tudja az a kellemetlen, tele van olyan szülőkkel, testvérekkel, férjekkel, barátokkal, sőt még olyanokkal is, akiknek senkijük nem rákos, akiknek valahogy nem jött át ez a dolog.

„… én úgy gondolom, hogy a vádlott és a bűnös az nem ugyanaz… én is vádlott voltam és egy olyan helyzetbe voltam, ahol ítéletet hirdettek fölöttem, amit nem érdemeltem meg…”

Ezt elemezzük kicsit. Tehát a vádlott és a bűnös nem ugyanaz, aztán később azt mondja „… a bíró sem vádló, a bíró ítélethirdető…”.

Látom, nem érti mi ezzel a probléma. Egyrészt a vádlott, akit vádolnak valamivel, az általában valamilyen bűnt követett el feltételezhetően, érti… a bírók meg főleg bűnösöket ítélnek el, és az, hogy „az ítélet rák”, az bizony pont ítéletnek hangzik. Amit bűnösök kapnak. Nem akarok kötözködni, de azért hát, na…

De ha már itt tartunk, az alapján, amit saját betegségével kapcsolatban elmondott, az alapján úgy tűnik nekem, hogy inkább Ön az, aki nem tudja elfogadni és feldolgozni a betegségét.

Én feldolgoztam, jól el vagyunk egymás mellett.

vadlott

Forrás: Nem vagyok vádlott Facebook-csoport

Az, hogy úgy érzi valamit elkövetett, és ezért rákot érdemel, amit a mammográfiás „bíró” határozott meg – azt ugye tudja, hogy nem az orvos volt, aki kitalálta az ítéletet azért, mert valamit csinált áprilisban? -, az legyen az Ön problémája, kérem, ne vetítse ki ránk is. Ne mi legyünk már a terápiás csoportja, se betegek se egészségesek.

„… engem azért bánt mélységesen ez a kirohanás felém is, mert én igazán átéreztem, igazán végig csináltam, én úgy gondolom, hogy ezt nem érdemlem meg… a betegekért volt ez a tény és való sokkoló reklám…”

Akkor gondoljuk át újra és döntsük el: az egészségeseknek szól, vagy a betegekért volt? Kezdem azt érezni, szórakoznak velünk. Értjük, Önt bántja, hogy mi nem értjük, minket meg bánt, hogy Ön nem érti.

Most akkor mi legyen, boxoljuk le?

Viccelek! De őszintén, gondolja ezt végig. Önök szerint, akik ezt kitalálták, a stábbal együtt, lehettek tízen-húszan, ez egy remek figyelemfelhívó kampány. Mi viszont a csoportban majdnem ezren, meg a petícióban több ezren, és akik csak lélekben, úgy gondoljuk, hogy ez egy rakás… nem jó! Mert szerintünk azon kívül, hogy a rákos bűnös (tudom, csak vádlott) és a bíró rákra ítéli, semmit nem üzen.

Azt pláne nem, hogy a rákbetegségek egy részét akár meg is lehet előzni.

Gondolom, ezt az a rész lenne hivatott bemutatni, ahol azt mondja, hogy azért ez az ítélete, mert nem sportolt, és nem élt egészségesen. Meg ne haragudjon, de mégis ki dönti, el, hogy miből mennyi és hogyan az egészséges? Tudja, vannak dolgok, amiket nem lehet. Például elítélni előre minden embert, aki valaha rákos lesz ezzel az indokkal. Mert fogalmunk sincs, hogy ők miért lesznek… ha ezt máshogy tudja, én kérek elnézést… Meg nem lehet fenyegetni sem azzal, hogy ha odaadjuk az egy százalékot, akkor bárki kap második esélyt. Azt hiszem az 1%-os kampány idén félre lett értve, ennek ugyanis nem az a célja, hogy figyelemfelhívjon, hanem az, hogy pénzt gyűjtsön. Segítek, azt sokkal könnyebb kedvesen, nem úgy, hogy akitől kérem, azt jól bokán rúgom előtte… Persze, ezt Önnek nem kell tudnia, de az ember néha gondolkodik és mérlegel…

„… mindent túl lehet ragozni, érzékeny emberek, lehet erre rosszul reagálni vagy túlreagálni, én azt is megértem… és mondhatom azt, hogy akkor mindenkitől elnézést kérek, mert nem ez volt a cél, de ezt a rákellenes liga már megtette… nagyon elszomorított és bánt az, hogy ezek az emberek azt gondolják rólam, amit gondolnak, de tudom, hogy érzékenyek, és kiszolgáltatottak…”

Téved, a rákliga valójában nem kért bocsánatot, csak a kétnapos szöveg elé biggyesztett egy mondatot, ha valakit megbántott, a lényeg ugyanaz maradt. De ezen ne akadjunk fent, manapság az ilyesmi nem divat. Ez, amit most itt mondott, ez borzasztó lekezelő. Tulajdonképpen azt mondja, hogy aki nem ért egyet, az nem azért nem ért egyet, mert talán tényleg nem oké, hanem azért, mert ők olyan… szegények hát érzékenyek, túlérzékenyek, túlreagálják. Ennyi! Ezzel le van zárva. Minden a mi hibánk, a rák is meg ez is. Pont.

„… ez a reklám, ez segít…”

Ne vicceljen, tényleg? Kinek? Miben? Elárulom, hogy aki eddig a levél kupac aljára tette a mammográfiás meghívót, az ez után a film után se fogja azonnal beírni a naptárába. Nem, nem fogja. Tényleg nem. Mégannyira sem.

„… én is tudom, hogy miért okoztam magamnak a rákot…”

Értem, rendben, akkor egyezzünk meg, hogy én meg azt tudom, hogy nem én okoztam magamnak.

Nem hiszem, illetve tudom, hogy semmi olyan bűnt nem követtem el, amivel 32 évesen egy négyes stádiumú mellrákot érdemeltem volna.

Kérdezhetek valamit? Visszanézte ezt a beszélgetést? És nem tűnt fel semmi? A közel 13 perc alatt szinte minden elkezdett mondat azzal ér véget, hogy Ön gyakorlatilag áldozat. Az egy dolog, hogy a ráké, meg az orvosáé, de még a filmé is, mert valami furcsa okból senki nem réti meg, és mindenki csak bántja. Pedig csak jót akar… A rák vádlottjának és a mi áldozatunknak tartja magát végig. Ez nem tesz jót. Higgye el nekem.

Tehát összegezzük. elvállata, megcsinálta, nem sikerült. Semmi baj, előfordul, mindenkivel. de ilyenkor nem az a megoldás, hogy mindenki más a hibás, mert nem érti. Elég lett volna azt mondani, hoppá, bocs, nem így akartuk… az úgy rendben lett volna, legalábbis hát mondjuk… De minden nappal csak egyre rosszabb a helyzet.

Kívánom, hogy lelkileg is legyen jobban.

Üdvözlettel,

Brjeska Dóra

blogger, újságíró, író"

Ha fontosnak tartod, hogy máshoz is eljusson, oszd meg az írást!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: