prcikk: Nem hobbi, nem is játék, hanem a végső kétségbeesés eszköze – A tanársztrájkról szubjektíven | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Nem hobbi, nem is játék, hanem a végső kétségbeesés eszköze – A tanársztrájkról szubjektíven

Lapunk egykori tanár szerzője megpróbálja elmagyarázni, hogy miért jogos a tanárok munkabeszüntetése, és követeléseik teljesítésével miért járhat jól az egész társadalom.


Habár a kormány még egy sort „izmozik” a pedagógus-szakszervezetekkel, utóbbiak szerint akár fals információkat is bevetve, az már biztosnak tűnik, hogy a tanároknak és iskolai dolgozóknak most tényleg elegük lett a rendszer működéséből, és január 31-én rövidebb sztrájkot tartanak, amit ígéretük szerint – akár a választási kampány kellős közepén – határozatlan idejű is követhet.

Jómagam hét és fél évig dolgoztam pedagógusként, számos ismerősöm jelenleg is a szakmában próbálja tartani a frontot, korábban pedig pedagógia-pszichológia szakos hallgatóként volt belátásom néhány intézménybe, így bátorkodom belevágni, hogy röviden – és szubjektíven! – megírjam, mi vezetett odáig, hogy a jelek szerint meglepően sokan és a szokottnál egységesebben döntöttek a munkabeszüntetés mellett.

Amikor azt írom, hallgatóként több oktatási intézményben jártam, és hallgattam pedagógus (leendő) kollégáim (főleg) panaszait, ahhoz meg kell említenem, hogy ennek immár bő 15 éve. Normális esetben ez nem is képezhetné részét a cikkemnek, hisz azóta felsorolhatatlanul sok minden történt a világban: a diákok és tanáraik zsebében ott az egész világ az okostelefonok formájában, minden szinten beszivárgott az életünkbe a digitalizáció és az információ túltengése, ráadásul a kormányváltás után gyökeresen változott a politikai vezető réteg képe a világról, az abban elfoglalt helyünkről, a diákságról és az oktatás helyzetéről és szerepéről. Minden változott tehát, csak a magyar oktatás nem. Vagy alig. És nem jó irányba.

Ott továbbra is korszerűtlen tudást próbál átadni egy jelentősen alulfizetett réteg rengeteg motiválatlan, a rendszer ósdiságát és értelmetlenségét pontosan átlátó fiatalnak.

A diák frusztrált, mert érzi, hogy amit kap, annak túlnyomó része használhatatlan lesz későbbi életében, e helyett pedig számos sokkal izgalmasabb dolgot is tudna csinálni. (Nem, messze nem csak jutyúboznak és tiktokoznak, kedves "jó generációsok".) A tanár ideges, mert ha nem is ellenőrzik minden lépését, de megkötött kézzel kell beszélnie arról, aminek egy részéről ő sem érti, hogy miért kell. A szülő ideges, amiért a gyereke nem kap értelmezhető tudást, korrekt visszajelzést. Az intézményvezető többnyire nem mer vagy nem tud érdemben foglalkozni a tanárok, diákok és szülők panaszaival, mert a központosított rendszerben a feje fölé raknak valakit. Olyan valakit, akinek amúgy sokszor semmi motivációja ahhoz, hogy egy egész tankerület összes nyűgét a nyakába vegye, ezért csak számon kéri a kötelező adatokat és papírokat, és retteg, hogy fentről nehogy valami dorgálás érkezzen. "Fent" pedig jobbára csak elégedetlen, hálátlan és kezelhetetlen problémaként tekintenek a pedagógusra, akinek hiába emelik folyamatosan a fizetését (azért lessük meg, mihez mérve...), hiába kapja a szép, egységesített tankönyveket, az új, szuper adminisztrációs rendszert, folyamatosan csak panaszkodni tud, semmi nem jó neki. Ez az a rendszer, ahol diákok százezreinek kellene boldogulnia nap mint nap, innen kerülnek ki leendő kezelőorvosaink, mérnökeink, akár politikusaink.

Sajnos Magyarországon nemcsak az ország vezetői, hanem gyakran a közhangulat sem áll egy szakma pártján, amikor annak képviselői a sztrájkhoz mint végső eszközhöz nyúlnak.

A sztrájk, azaz a munkabeszüntetés sokak szemében még mindig a „nem akarnak dolgozni” szinonimájaként él, nem pedig a végső elkeseredettség szimbólumaként.

De véleményem szerint a kívülállók (ha vannak egyáltalán ilyenek a pedagógus szakmáról beszélve) egy része nem csak ebben téved, amikor ferde szemmel néz a tanárok leendő munkafelfüggesztésére.

„Mitől lennének túlterheltek? Egész nyáron pihennek!”

Ez a vélemény csak egy azok hosszú sorában, amit egy átlagos tanár megkap pályája során. Tapasztalatom szerint úgy általánosságban véve az a gondolat a pedagógusok munkájáról, hogy bár talán sok a „neveletlen kölyök”, az adminisztráció, de a munkavégzés közben még sincs a hátuk mögött árgus szemekkel figyelő főnök. Ami azt osztályteremben történik, az ott is marad. Ennek tetejében a munkaidő két órakor véget ér, oké, néha van kijavítandó doga, de ha az első években megcsinálták (vagy más kollégáktól kölcsönkérték) az óraterveket, a következő 40 évre nagyjából meg is van, miből dolgoznak. Nincs hétvégi ügyelet, és hát ugye az ominózus „két és fél hónapos nyári szünet”,

Nos, a tanár az ideje egy (nem biztos, hogy nagyobb) részét kitevő osztálytermi munkában valóban saját és a diákok „főnökének” tűnhet, de nagyon téves kép felé visz, ha így gondolkozunk. (Vannak tanárok, akik így tesznek, kérdezzük meg tőlük, mennyire érzik boldognak és sikeresnek magukat a munkájukban.) Valójában akár általános, akár középiskolai tanárként a helyzet hasonló, mint egy stand up-komikusé: egy kisebb nagyobb közönség figyelmét kell 45 percen keresztül fenntartani, mert ha nem sikerült, előadó és „közönség” is elégedetlenül, sőt ami a nagyobb baj, kudarcélménnyel távozik. Az előadóművészekkel ellentétben azonban itt nem heti egyszer-kétszer, hanem napi hatszor-hétszer van fellépés, ráadásul közel sem csak előadásról van szó: egy tanóra csak akkor lehet sikeres, ha a frontális, a csoport-, projekt- és még számos fajta munka ésszerű keverékeként adagolják. Anélkül "meghal a buli".

Arról nem beszélve, hogy nagyobbat nem is lehetne tévedni, mint akkor, amikor a tanár tanórai munkájának befejeztét a munka végének is gondoljuk egyben. Azt, hogy a tanításon kívül csak a dolgozatjavítás vár rájuk, csak az gondolhatja, aki utoljára Kosztolányi Aranysárkányában olvasott pedagógusról. (Bár a tragikus sorsú főhős még ott is nagy figyelmet fordított a diákokkal való iskolán kívüli kapcsolattartásra.) Ma egy munkáját és hivatását nem kényszerből választó tanár legalább havonta új információra, olvasnivalóra, érdekes, potenciálisan megtanítható dologra lelhet internetes barangolásai, netán könyvtári látogatásai során. Megannyi olyan impulzus és információ érheti, amit érdemes lehet beleírnia a következő órák tanmenetébe. Mert hogy ugye ilyen műfaj is létezik: és most nem arról beszélek, amit teljesen feleslegesen le kell adminisztrálni év elején az iskola, a tankerület és még ki tudja ki felé. Hanem arról, ami folyamatosan, napról napra változik. Mert látja, hogy míg az "ások" ezt az anyagrészt gond nélkül elsajátították, a "céseknek" bizony át kell alakítani kicsit, mert az eddigi módon ők nehezebben fogadják be, és így lényegében értelmetlen marad a munkája. PPT-k készítése, digitális és hagyományos feladatok, csoportfeladatok és azok megtervezése, számonkérési rendszer, azok javítása, értékelése – csak néhány olyan feladat, ami egy tanárra minden nap vár 6-7 óra tanítás, azaz délután 2-3 óra után. A június végi-július eleji záróértekezletek, az augusztus végi nyitóhét és az év közbeni kötött szabadságok mellett a "két és fél hónapos nyári szünet" alaptalan legendájáról most hadd ne ejtsek szót.

Itt természetesen nem említettük az adminisztrációs feladatokat, jegybeírásokat, hiányzások kezelését (már amikor a milliárdokért kifejlesztett rendszer engedi...), félévente a bizonyítványírást, a – nyilván fizetetlen – helyettesítések és szakkörök könyvelését. Mindehhez olykor még a rettegett portfólió megírását is, ami gyönyörű példája annak, hogyan lehet a tanári szakmában oly fontos visszacsatolási rendszert egy teljesen értelmetlen, szinte pusztán adminisztratív, ostoba és felesleges pluszmunkává zülleszteni. Akinek ideje engedni, nézzen utána, hány egykori pedagógus vállal extra pénzért bér-portfólióírást, és ámuljon.

Így jön ki az, hogy az „átlagember” számára meghökkentő, sőt már-már pimaszul kevés 26-30 óra, amit ma egy tanárnak átlagosan tanítani kell, hirtelen és szinte észrevehetetlenül közel a duplájára ugrik. Az észrevehetetlent persze a munkavégzés idejére értem. Akkor nagyon is feltűnik, amikor a pedagógus épp szervezi a saját gyereke délutánját-estéjét, a rászakadó feladat miatt épp átszervezi az esti programját (csak viccelek ám: rutinos pedagógus eleve nem nagyon szervez hétköznap estére fix időpontú elfoglaltságot), vagy éppen szalad egyik munkahelyről a másikra. Mert ha túl hosszú nem is volt tanári pályafutásom, egy valamit biztosan állíthatok: a tanárnak, akinek nincsen milliomos házastársa, biztosan van pluszmunkája.

És igen, itt és most nem kerülhetjük meg a pénz kérdését sem. Az elmúlt időben sorra születtek a pedagógusok nyílt levelei (ITT és ITT lehet róla olvasni), amelyben kétségbeesetten panaszkodnak, hogy fizetésük szinte a mindennapi megélhetésükhöz is kevés. Márpedig az élet nem csak evés, alvás és munka. A gyerekeink jövőjéért minden nap dolgozó emberek megérdemelnék, hogy ne okozzon gondot egy-egy kikapcsolódó hétvége, rendszeres családi és kulturális program, egészséges élet, és az ezekre szánt pénzt ne úgy kelljen számolgatniuk, mint szegény diákjaiknak a minimális pontszámot a kettesükhöz. A bulvárhírekben mostanában rengeteget szereplő Csuti szerint „közepes influenszerek egy poszttal megkeresik egy tanár havi fizetését”. Alighanem igaza van, és nem biztos, hogy csak az influenszerek vannak túl fizetve. Hogy mennyire nem erről van szó, arra ITT és ITT egy jó példa két élelmiszerláncból. És arról is írtunk korábban, hogy a sokáig lesajnált Romániában mennyivel keres többet egy pályakezdő tanár, mint itthon:

A másik irányba túlzó véleményekkel ellentétben még az állami fenntartású iskolákban sem áll egy pedellus formájú figura a pedagógusok mögött, aki tockost ad, ha a központilag előirányzott tananyagtól eltérést vagy az egyentankönyvek anyagának felülbírálását látja. A tanárok alapvető szabadságát nem így veszik el. Hanem azzal, hogy a végletekig kizsigerelik őket, miközben egy elképesztően elrozsdásodott, legalább százéves hajót próbálnak minden erejüket megfeszítve kormányozni, ami ráadásul – tetszik vagy sem – folyamatosan süllyed is. Amikor pedig – szubjektív vélemény!– jókora késéssel végre kiállnának magukért, akkor egyszerű politikai nyerészkedőknek állítják be őket.

Ha szülőként, de akár egyszerű állampolgárként azt szeretnénk, hogy a fiatalok értelmes, cselekvő, tudatos emberként éljenek a világban, akkor ne haragudjunk tanáraikra sem, ha tenni akarnak az ellen, hogy a hatalom zsinóron rángatható bábokként bánik velük. Ha követeléseik meghallgatásra találnának, azzal nem csak ők nyernének, hanem mi, mindannyian.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szabó Bence „nincs jó állapotban” az ügyvédje szerint, a történtek rendkívüli módon kimerítették
A volt nyomozót hivatali visszaéléssel gyanúsították meg a Direkt36-nak adott nyilatkozata után, és szinte azonnal átkutatták a házát, ahová még korábbi kollégáit is kivezényelték. Jogi képviselője szerint a férfi most szembesül a helyzet valódi súlyával, például hivatása elvesztésével, ami lelkileg nagyon megviseli.


Szinte azonnal meggyanúsították a Tisza Párt informatikai rendszerének bedöntésére irányuló állítólagos kamunyomozásról kipakoló Szabó Bence volt rendőrszázadost. A most már csak volt nyomozó ügyvédje, Laczó Adrienn a 24.hu-nak adott interjúban beszélt a történtekről, meglepőnek nevezve az eljárás gyorsaságát.

„Az nem lepett meg, hogy eljárás indult ellene, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy szinte azonnal, pár órán belül meg is gyanúsítják”

– fogalmazott az ügyvéd.

Laczó Adrienn elmondta, hogy az egész folyamat délután négytől másnap hajnali négyig tartott. A több helyszínen zajló házkutatás után, hajnali három körül akarták kihallgatni a volt nyomozót, aki ekkor az ügyvédje tanácsára nem tett vallomást.

„Megmondom őszintén, és ez nem titok, én tanácsoltam neki, hogy ne tegyen vallomást. Olyan szellemi és fizikai állapotban volt akkor már a hajnali órákban, hogy egyszerűen nem tudta volna összeszedni a gondolatait”

– közölte az ügyvéd, hozzátéve, hogy a vallomástételre később, nyugodtabb körülmények között visszatérhetnek.

A házkutatásról az ügyvéd elmondta, hogy az egy professzionális és érzelemmentes intézkedés volt, melyet a nyomozó főügyészség felügyelt.

A helyszínen jelen volt a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Budapesti Rendőr-főkapitányság, sőt, Szabó Bence saját korábbi csoportjának tagjai is.

„Nem úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy mindent összeforgatnak, tehát viszonylag kíméletesen végezték, viszont minden olyan dolgot elvittek, aminek bármi köze lehet az eljáráshoz” – részletezte Laczó Adrienn. Az adathordozókat nem a helyszínen vizsgálták, csupán lefoglalták őket, tartalmukat később fogják elemezni, ami szerinte egy hosszadalmas folyamat lesz.

Szabó Bence állapotáról szólva az ügyvédje azt mondta: „Nincs jó állapotban.”

Bár a volt nyomozó saját döntése volt, hogy a nyilvánossághoz fordul, és számított is a következményekre, most szembesül a helyzet valódi súlyával. Laczó Adrienn szerint védencének az egész élete megváltozik, hiszen fel kellett adnia a hivatását, ami egy komoly meghasonulási folyamatot indított el benne, és a történtek rendkívüli módon kimerítették.

A volt rendőrt hivatali visszaéléssel gyanúsították meg, és nyolc órára előállították, de nem vették őrizetbe. Az ügyvéd szerint most már nem is várható semmilyen kényszerintézkedés elrendelése.

Szabó Bence azután került a hatóságok látókörébe, hogy a Direkt36-nak arról beszélt, hogyan próbálta az Alkotmányvédelmi Hivatal a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodával elvégeztetett kamunyomozás révén megbénítani a Tisza Párt informatikai rendszerét. Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Az az érzésem, hogy nem pusztán árad a Tisza, hanem ez gátszakadás
A youtuber döbbenetes listát állított össze a kormány körüli ügyekről. Felhívja a figyelmet, hogy még több mint két hét van hátra a választásokig, de már most durva dolgok derültek ki.


Pottyondy Edina, a youtuberként és humoristaként ismert közéleti véleményformáló a Facebookon fejtette ki, hogy szerinte a magyar politikában már nem egyszerűen csak „árad a Tisza”, hanem „gátszakadás” van. Bejegyzésében több, az elmúlt napokban nyilvánosságra került ügyet sorol fel, amelyek szerinte ezt az érzést támasztják alá.

Azt írja, Orbán Viktor nyilvános beszédein spontán összeverődött emberek azt skandálják, hogy „Mocskos Fidesz!”, hivatkozik a Medián egy mérésére, amely szerint 23 százalékkal vezet a legnagyobb ellenzéki párt, és megjegyzi, hogy a Mi Hazánk a küszöbön billeg, a DK-nak pedig négy jelöltje is visszalépett.

A poszt szerint ez azonban a legkevesebb. „Hiszen Szijjártó nyilvánosan elismerte, hogy forródróton tájékoztatja Lavrovot az EU belső vitáiról, és egyezteti vele a magyar álláspontot. Majd aztán letagadta az egészet, mondván, hogy nincs semmi látnivaló, mert ezek teljesen nyilvános információk, amikről mindenki tud. De basszus, akkor miért telefonálgatnak?!”

– teszi fel a kérdést Pottyondy.

Ezután arról ír, hogy a „Pjotr kémügyét” szerinte két nap múlva elsöpörte Szabó Bence rendőr százados vallomása,

„aki végső tehetetlenségében – miután minden szolgálati út lezárult előtte – a közvéleményhez fordult, hogy elmondja: a magyar titkosszolgálatok törvénytelen eszközök sokaságával próbálják ellehetetleníteni a Tisza Pártot”.

Hozzáteszi, hogy a rendőrség másnap házkutatást tartott nála, Orbán Viktor pedig ukrán kémek emlegetésével próbálja hitelteleníteni a századost. Pottyondy szerint eközben Matolcsy Ádám Dubajba menekíti a vagyonát, Mészáros Lőrinc pedig kiüríti a legnyereségesebb cége bankszámláját, a hatóságok pedig tétlenül nézik mindezt.

A youtuber a Partizán két videóját is említi. Az egyik Gyopáros Alpár kormánybiztos feleségének építkezéséről szól, amelyet állítása szerint egy olyan cég végez, amely kedvezményezettje a Gyopáros által felügyelt Magyar Falu Programnak. A másik videóból Pottyondy szerint az derült ki, hogy „Tóth Gabi napi hat órában a Fidesz frakció mellett dolgozik mint titkár. Nettó 1,3 millió forintért”. Végül egy szavazatvásárlásról szóló dokumentumfilmről is ír, amely szerinte bemutatja, hogyan működik a voksok megvásárlása, és amelynek készítői önkénteseket gyűjtenek a csalások megakadályozására.

„És ez csak az elmúlt négy nap termése, még van hátra tizenhét. Mi lesz még itt???”

– zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk