SZEMPONT
A Rovatból

Nem hobbi, nem is játék, hanem a végső kétségbeesés eszköze – A tanársztrájkról szubjektíven

Lapunk egykori tanár szerzője megpróbálja elmagyarázni, hogy miért jogos a tanárok munkabeszüntetése, és követeléseik teljesítésével miért járhat jól az egész társadalom.


Habár a kormány még egy sort „izmozik” a pedagógus-szakszervezetekkel, utóbbiak szerint akár fals információkat is bevetve, az már biztosnak tűnik, hogy a tanároknak és iskolai dolgozóknak most tényleg elegük lett a rendszer működéséből, és január 31-én rövidebb sztrájkot tartanak, amit ígéretük szerint – akár a választási kampány kellős közepén – határozatlan idejű is követhet.

Jómagam hét és fél évig dolgoztam pedagógusként, számos ismerősöm jelenleg is a szakmában próbálja tartani a frontot, korábban pedig pedagógia-pszichológia szakos hallgatóként volt belátásom néhány intézménybe, így bátorkodom belevágni, hogy röviden – és szubjektíven! – megírjam, mi vezetett odáig, hogy a jelek szerint meglepően sokan és a szokottnál egységesebben döntöttek a munkabeszüntetés mellett.

Amikor azt írom, hallgatóként több oktatási intézményben jártam, és hallgattam pedagógus (leendő) kollégáim (főleg) panaszait, ahhoz meg kell említenem, hogy ennek immár bő 15 éve. Normális esetben ez nem is képezhetné részét a cikkemnek, hisz azóta felsorolhatatlanul sok minden történt a világban: a diákok és tanáraik zsebében ott az egész világ az okostelefonok formájában, minden szinten beszivárgott az életünkbe a digitalizáció és az információ túltengése, ráadásul a kormányváltás után gyökeresen változott a politikai vezető réteg képe a világról, az abban elfoglalt helyünkről, a diákságról és az oktatás helyzetéről és szerepéről. Minden változott tehát, csak a magyar oktatás nem. Vagy alig. És nem jó irányba.

Ott továbbra is korszerűtlen tudást próbál átadni egy jelentősen alulfizetett réteg rengeteg motiválatlan, a rendszer ósdiságát és értelmetlenségét pontosan átlátó fiatalnak.

A diák frusztrált, mert érzi, hogy amit kap, annak túlnyomó része használhatatlan lesz későbbi életében, e helyett pedig számos sokkal izgalmasabb dolgot is tudna csinálni. (Nem, messze nem csak jutyúboznak és tiktokoznak, kedves "jó generációsok".) A tanár ideges, mert ha nem is ellenőrzik minden lépését, de megkötött kézzel kell beszélnie arról, aminek egy részéről ő sem érti, hogy miért kell. A szülő ideges, amiért a gyereke nem kap értelmezhető tudást, korrekt visszajelzést. Az intézményvezető többnyire nem mer vagy nem tud érdemben foglalkozni a tanárok, diákok és szülők panaszaival, mert a központosított rendszerben a feje fölé raknak valakit. Olyan valakit, akinek amúgy sokszor semmi motivációja ahhoz, hogy egy egész tankerület összes nyűgét a nyakába vegye, ezért csak számon kéri a kötelező adatokat és papírokat, és retteg, hogy fentről nehogy valami dorgálás érkezzen. "Fent" pedig jobbára csak elégedetlen, hálátlan és kezelhetetlen problémaként tekintenek a pedagógusra, akinek hiába emelik folyamatosan a fizetését (azért lessük meg, mihez mérve...), hiába kapja a szép, egységesített tankönyveket, az új, szuper adminisztrációs rendszert, folyamatosan csak panaszkodni tud, semmi nem jó neki. Ez az a rendszer, ahol diákok százezreinek kellene boldogulnia nap mint nap, innen kerülnek ki leendő kezelőorvosaink, mérnökeink, akár politikusaink.

Sajnos Magyarországon nemcsak az ország vezetői, hanem gyakran a közhangulat sem áll egy szakma pártján, amikor annak képviselői a sztrájkhoz mint végső eszközhöz nyúlnak.

A sztrájk, azaz a munkabeszüntetés sokak szemében még mindig a „nem akarnak dolgozni” szinonimájaként él, nem pedig a végső elkeseredettség szimbólumaként.

De véleményem szerint a kívülállók (ha vannak egyáltalán ilyenek a pedagógus szakmáról beszélve) egy része nem csak ebben téved, amikor ferde szemmel néz a tanárok leendő munkafelfüggesztésére.

„Mitől lennének túlterheltek? Egész nyáron pihennek!”

Ez a vélemény csak egy azok hosszú sorában, amit egy átlagos tanár megkap pályája során. Tapasztalatom szerint úgy általánosságban véve az a gondolat a pedagógusok munkájáról, hogy bár talán sok a „neveletlen kölyök”, az adminisztráció, de a munkavégzés közben még sincs a hátuk mögött árgus szemekkel figyelő főnök. Ami azt osztályteremben történik, az ott is marad. Ennek tetejében a munkaidő két órakor véget ér, oké, néha van kijavítandó doga, de ha az első években megcsinálták (vagy más kollégáktól kölcsönkérték) az óraterveket, a következő 40 évre nagyjából meg is van, miből dolgoznak. Nincs hétvégi ügyelet, és hát ugye az ominózus „két és fél hónapos nyári szünet”,

Nos, a tanár az ideje egy (nem biztos, hogy nagyobb) részét kitevő osztálytermi munkában valóban saját és a diákok „főnökének” tűnhet, de nagyon téves kép felé visz, ha így gondolkozunk. (Vannak tanárok, akik így tesznek, kérdezzük meg tőlük, mennyire érzik boldognak és sikeresnek magukat a munkájukban.) Valójában akár általános, akár középiskolai tanárként a helyzet hasonló, mint egy stand up-komikusé: egy kisebb nagyobb közönség figyelmét kell 45 percen keresztül fenntartani, mert ha nem sikerült, előadó és „közönség” is elégedetlenül, sőt ami a nagyobb baj, kudarcélménnyel távozik. Az előadóművészekkel ellentétben azonban itt nem heti egyszer-kétszer, hanem napi hatszor-hétszer van fellépés, ráadásul közel sem csak előadásról van szó: egy tanóra csak akkor lehet sikeres, ha a frontális, a csoport-, projekt- és még számos fajta munka ésszerű keverékeként adagolják. Anélkül "meghal a buli".

Arról nem beszélve, hogy nagyobbat nem is lehetne tévedni, mint akkor, amikor a tanár tanórai munkájának befejeztét a munka végének is gondoljuk egyben. Azt, hogy a tanításon kívül csak a dolgozatjavítás vár rájuk, csak az gondolhatja, aki utoljára Kosztolányi Aranysárkányában olvasott pedagógusról. (Bár a tragikus sorsú főhős még ott is nagy figyelmet fordított a diákokkal való iskolán kívüli kapcsolattartásra.) Ma egy munkáját és hivatását nem kényszerből választó tanár legalább havonta új információra, olvasnivalóra, érdekes, potenciálisan megtanítható dologra lelhet internetes barangolásai, netán könyvtári látogatásai során. Megannyi olyan impulzus és információ érheti, amit érdemes lehet beleírnia a következő órák tanmenetébe. Mert hogy ugye ilyen műfaj is létezik: és most nem arról beszélek, amit teljesen feleslegesen le kell adminisztrálni év elején az iskola, a tankerület és még ki tudja ki felé. Hanem arról, ami folyamatosan, napról napra változik. Mert látja, hogy míg az "ások" ezt az anyagrészt gond nélkül elsajátították, a "céseknek" bizony át kell alakítani kicsit, mert az eddigi módon ők nehezebben fogadják be, és így lényegében értelmetlen marad a munkája. PPT-k készítése, digitális és hagyományos feladatok, csoportfeladatok és azok megtervezése, számonkérési rendszer, azok javítása, értékelése – csak néhány olyan feladat, ami egy tanárra minden nap vár 6-7 óra tanítás, azaz délután 2-3 óra után. A június végi-július eleji záróértekezletek, az augusztus végi nyitóhét és az év közbeni kötött szabadságok mellett a "két és fél hónapos nyári szünet" alaptalan legendájáról most hadd ne ejtsek szót.

Itt természetesen nem említettük az adminisztrációs feladatokat, jegybeírásokat, hiányzások kezelését (már amikor a milliárdokért kifejlesztett rendszer engedi...), félévente a bizonyítványírást, a – nyilván fizetetlen – helyettesítések és szakkörök könyvelését. Mindehhez olykor még a rettegett portfólió megírását is, ami gyönyörű példája annak, hogyan lehet a tanári szakmában oly fontos visszacsatolási rendszert egy teljesen értelmetlen, szinte pusztán adminisztratív, ostoba és felesleges pluszmunkává zülleszteni. Akinek ideje engedni, nézzen utána, hány egykori pedagógus vállal extra pénzért bér-portfólióírást, és ámuljon.

Így jön ki az, hogy az „átlagember” számára meghökkentő, sőt már-már pimaszul kevés 26-30 óra, amit ma egy tanárnak átlagosan tanítani kell, hirtelen és szinte észrevehetetlenül közel a duplájára ugrik. Az észrevehetetlent persze a munkavégzés idejére értem. Akkor nagyon is feltűnik, amikor a pedagógus épp szervezi a saját gyereke délutánját-estéjét, a rászakadó feladat miatt épp átszervezi az esti programját (csak viccelek ám: rutinos pedagógus eleve nem nagyon szervez hétköznap estére fix időpontú elfoglaltságot), vagy éppen szalad egyik munkahelyről a másikra. Mert ha túl hosszú nem is volt tanári pályafutásom, egy valamit biztosan állíthatok: a tanárnak, akinek nincsen milliomos házastársa, biztosan van pluszmunkája.

És igen, itt és most nem kerülhetjük meg a pénz kérdését sem. Az elmúlt időben sorra születtek a pedagógusok nyílt levelei (ITT és ITT lehet róla olvasni), amelyben kétségbeesetten panaszkodnak, hogy fizetésük szinte a mindennapi megélhetésükhöz is kevés. Márpedig az élet nem csak evés, alvás és munka. A gyerekeink jövőjéért minden nap dolgozó emberek megérdemelnék, hogy ne okozzon gondot egy-egy kikapcsolódó hétvége, rendszeres családi és kulturális program, egészséges élet, és az ezekre szánt pénzt ne úgy kelljen számolgatniuk, mint szegény diákjaiknak a minimális pontszámot a kettesükhöz. A bulvárhírekben mostanában rengeteget szereplő Csuti szerint „közepes influenszerek egy poszttal megkeresik egy tanár havi fizetését”. Alighanem igaza van, és nem biztos, hogy csak az influenszerek vannak túl fizetve. Hogy mennyire nem erről van szó, arra ITT és ITT egy jó példa két élelmiszerláncból. És arról is írtunk korábban, hogy a sokáig lesajnált Romániában mennyivel keres többet egy pályakezdő tanár, mint itthon:

A másik irányba túlzó véleményekkel ellentétben még az állami fenntartású iskolákban sem áll egy pedellus formájú figura a pedagógusok mögött, aki tockost ad, ha a központilag előirányzott tananyagtól eltérést vagy az egyentankönyvek anyagának felülbírálását látja. A tanárok alapvető szabadságát nem így veszik el. Hanem azzal, hogy a végletekig kizsigerelik őket, miközben egy elképesztően elrozsdásodott, legalább százéves hajót próbálnak minden erejüket megfeszítve kormányozni, ami ráadásul – tetszik vagy sem – folyamatosan süllyed is. Amikor pedig – szubjektív vélemény!– jókora késéssel végre kiállnának magukért, akkor egyszerű politikai nyerészkedőknek állítják be őket.

Ha szülőként, de akár egyszerű állampolgárként azt szeretnénk, hogy a fiatalok értelmes, cselekvő, tudatos emberként éljenek a világban, akkor ne haragudjunk tanáraikra sem, ha tenni akarnak az ellen, hogy a hatalom zsinóron rángatható bábokként bánik velük. Ha követeléseik meghallgatásra találnának, azzal nem csak ők nyernének, hanem mi, mindannyian.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában
A kommunikációs szakember nyíltan bírálta Hajdú Gábor kinevezését az M1 Híradó főszerkesztői pozíciójára. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy Mészáros Lőrinchez köthető szakember kapjon kulcspozíciót a köztévé új híradójában.
DKA - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Jámbor András a Facebookon reagált arra a hírre, hogy Hajdú Gábor lesz a közmédia híradójának új főszerkesztője. Ahogy megírtuk, Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó Talentis Groupnál dolgozott kommunikációs szakemberként, és kommunikációs specialista is volt a Mészáros-csoportnál.

„Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában!”

– jelentette ki a jelenleg Pikó András józsefvárosi polgármester tanácsadójaként dolgozó Jámbor.

Bár hozzáteszi, nem gondolja, hogy senki, aki valaha kapcsolatba került a Fidesszel, ne kaphatna fontos pozíciót, de szerinte „az talán egy kicsit erős”, hogy Mészáros Lőrinc cégének egy nemrég még aktív kommunikációs szakembere kerüljön a köztévé híradójának élére. A képviselő felidézi korábbi álláspontját, miszerint azok, akik például 2015-ben szálltak ki a Fidesz-propagandából és utána független sajtót csináltak, megérdemlik a megbocsátást. Hajdú Gáborral kapcsolatban azonban máshogy vélekedik:

„Nem hiszem, hogy egy olyan embernek kéne ezt a fontos posztot megkapnia, aki vígan keresett és jól élt a korrupt oligarchák kiszolgálásából, miközben a kollégáit támadta, megalázta és ellehetetleníteni akarta a rendszer. Nem láttunk ettől a Hajdútól egyetlen mondatot sem arról, mit gondol a közmédiát propagandaszócsőként használó előző rendszerről. Amely rendszerben az őt alkalmazó cégeket is kiszolgálta a közmédia.”

Megjegyzi, hogy nem véletlenül nem ír posztot minden fideszes kötődésű emberről, aki feltűnik az új rendszerben, de szerinte ez annyira kirívó eset, hogy meg kellett szólalnia. Szerinte lenne kikből válogatni, és több nevet is említ, akik megérdemelnék a feladatot: „Bakos Piroskától Krizsó Szilviáig számtalan olyan volt MTVA-s van, aki még baloldalinak sem mondható, mégis jól végezte anno a munkáját”. Hozzáteszi még Benyó Rita és Mészáros Antónia nevét is.

A kommunikációs szakember elismeri, hogy politikailag nehéz a helyzet, mivel „a Tisza nem szólhat bele ebbe a kinevezésbe, ha komolyan gondoljuk a független közmédiát”. Ennek ellenére úgy véli, jó lenne „egy erkölcsi határvonalat húzni, hogy legalább az előző rendszer legegyértelműbb kiszolgálói ne kerülhessenek pozícióba”.

Bejegyzése végén Jámbor megjegyezte, hogy „Magyar Péter a kinevezésről szóló Telex-cikk alatt azt kommentelte: »Nem hinném«”, amivel arra utalhatottt, hogy szerinte vissza fogják vonni a kinevezést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: A Külügyi Intézetnél súlyos nemzetbiztonsági aggályok merültek fel az Orbán-korszakban - döbbenetes dolgokat állít
Az újságíró szerint a Külügyi Intézet korábbi amerikai vezetőjének nemzetbiztonsági átvilágítását az Orbán-kormányból siettették. Azt is állítja, Orbán Balázs politikai felügyelete mellett orosz lehallgató-berendezések közelébe költöztették az Orbán Viktornak anyagokat készítő intézményt.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró annak kapcsán mesélte el korábbi értesüléseit, hogy új vezetők kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére. Szerinte a váltás komoly nemzetbiztonsági aggályok után történt.

Panyi Szabolcs szerint „kiváló magyar külpolitikai szakértők, Feledy Botond és András Rácz kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére”.

Panyi azt írta,

„Mindegyik jelző fontos, ugyanis az intézet előző vezetője, Gladden Pappin se magyar nem volt, se külpolitikai szakértő – annál inkább JD Vance amerikai alelnök egyik közeli ismerőse, illetve Orbán Balázs bizalmasa.”

Szerinte Pappin irányítása alatt „az intézet vezetése – az orbáni propagandamédia saját állítása szerint – a korábbiaknál több minősített információhoz, vagyis magyar államtitokhoz férhetett hozzá.”

A posztban egy korábban nem publikált információt is közölt, miszerint „egy magas rangú magyar titkosszolga azt is elárulta nekem, hogy Pappin nemzetbiztonsági átvilágítása úgy zajlott, hogy az Orbán-kormányból letelefonáltak az Alkotmányvédelmi Hivatalnak: gyorsan le kell zavarni az ellenőrzését és meg kell adni neki az engedélyt” - állítja.

Panyi megjegyezte, „Mindez azokban az években történt, amikor ugyanez az Orbán-kormány független újságírókat és civil szervezeteket amerikai ügynöközött.”

Az újságíró szerint más nemzetbiztonsági aggályok is felmerültek. Állítása szerint az intézet Orbán Balázs politikai felügyelete alatt a Bajza utcába költözött, az orosz nagykövetséggel szemközti épületbe. „Az orosz diplomáciai épületek pedig más orosz külképviseletekhez hasonlóan jelfelderítési (SIGINT) csomópontok is, tele megfigyelő- és lehallgató berendezésekkel.”

Mivel az intézet egyes munkatársai közvetlenül Orbán Viktornak készítettek anyagokat, ezért „ha valaki őket megfigyelte-lehallgatta, azzal közvetlen rálátásuk lehetett a legfelső döntéshozatalra.” A poszt szerint az orosz fenyegetés nem csak elméleti volt: Magyarország a választás után csendben kiutasította Artur Sushkovot, az orosz külső hírszerzés fedett tisztjét, aki állítása szerint információit részben a Külügyi Intézethez fűződő kapcsolatain keresztül szerezte.

„Egyik hírigénye például nem más volt, mint a Külügyi Intézet belső wifihálózatának jelszava, annak megszerzése.”

Az intézet az akkori cikkére annyit ismert el, hogy Sushkovról a jelenléti ívek alapján be tudták azonosítani, hogy részt vett két rendezvényükön. Panyi szerint az orosz és amerikai befolyás mellett „Kína irányába is komoly kitettsége lett az intézmények”. Úgy zárta bejegyzését:

„Feledy Botond és Rácz András előtt nagyon komoly kihívások állnak tehát”.

Szent-Iványi István volt külügyi államtitkár már pénteken arról beszélt, hogy menesztették Gladden Pappint az intézet éléről. A volt diplomata akkor súlyos vádakat fogalmazott meg, azt állítva, hogy Pappin és helyettese „rettegésben tartották” a munkatársakat. Szent-Iványi már ekkor megnevezte Feledy Botondot mint lehetséges új vezetőt, akivel szerinte „végre jó kezekbe kerül az Intézet”. A személyi döntés egy nagyobb szervezeti átalakítás része, miután Orbán Anita külügyminiszter május 11-én bejelentette, hogy a korábban a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó intézmény visszakerül a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk