SZEMPONT

„Most hogy a p*csaba szavazzak rátok?” - Tisza-szavazókat bizonytalanított el a Sziget ellehetetlenítése

A Tisza és a Fidesz egyformán tartózkodott, jó eséllyel megpecsételve a Sziget sorsát. Szokatlan módon ezúttal még Magyar Péter hozzászólásai alatt is nagy a vita, és jónéhányan felteszik a kérdést: mit mond el ez a történet a jövő évi választások szempontjából?

kádé - szmo.hu
2025. október 30.

Komoly megosztottságot okozott a Tisza táborán belül az, ahogy a párt budapesti frakciója a Sziget sorsáról szavazott szerda este a Fővárosi Közgyűlésben.

A TISZA Budapest facebook-oldalára kitett poszt alatt elkeseredett kommentek sorát lehet olvasni. „Ugyanolyanok vagytok, mint a Fidesz. -1 szavazat” - írta az egyik hozzászóló. „Most veszítitek el azokat a szavazatokat, amivel meg lehet nyerni a jövő évi választást” - vélte egy másik. „Köszönjük, hogy sikerült a Fidesz szintjére süllyedni, és nem lesz Sziget fesztivál miattatok. Üdv, egy Tisza szavazó” - fogalmazott egy harmadik. „2024 február óta követem Pétert, de ma elbizonytalanodtam, ezek alapján ti sem az embereket képviselitek, hanem a saját politikai csatáitokat helyezitek előtérbe. Érdemes itt kommenteket olvasni és tanulni belőle!” - tette hozzá még valaki.

A szerda esti szavazás során a két legnagyobb fővárosi frakció, a Tisza és a Fidesz frakciója egyformán szavazott: tartózkodással. És ezzel Karácsony Gergely főpolgármester szerint megpecsételték a Sziget sorsát.

„Akkor hát nem lesz Sziget. Nem lesz fővárosi bevétel, a nemzetgazdaság is elesik több tízmilliárd forinttól és a budapestiek is a kedvezményektől. Ez mind nem lesz, mert a két legnagyobb fővárosi frakció, a Tisza és a Fidesz így döntött!” - írta a szavazás után Karácsony.

„Fontos lesz, hogy levonjuk majd ennek a (nem) döntésnek a tanulságait, hogy legyen szembesülés és szembesítés is, hogy mit mond el mindez a felelősségről, a kormányzóképességről, az alázatról, a szakértelemről, a bizalomról és úgy általában, ennek a városnak és az országnak a jövőjéről” - tette még hozzá a főpolgármester.

Mindez sok hozzászóló szerint is messze túlmutat a Sziget ügyén, és arról is szól, mire számíthat az ország, ha jövő tavasszal a Tisza nyer.

De mi is történt pontosan?

Október 13-án Karácsony Gergely bejelentette, hogy kérdésessé vált a Sziget sorsa, ugyanis a külföldi tulajdonos úgy döntött, kiszáll, „a jövőben már nem kívánja megszervezni a fesztivált”. Ez egy levélből derült ki, amit a fővárosnak küldtek. Ebben azt kezdeményezték, hogy bontsák fel a még jövőre is érvényes területhasználati megállapodást.

A szakmán belül sokakat nem ért teljesen váratlanul, hogy a külföldi tulajdonos kivonul. A Sziget már tavaly is masszívan veszteséges volt, és a trendet idén sem sikerült megfordítani. Ennek sok oka van, például az, hogy a legnagyobb külföldi sztárok szívesebben adnak saját aréna-koncerteket, több lett a külföldi versenytárs, emelkedtek a gázsik, a Covid után megváltoztak a fiatalok bulizásai szokásai, a hatalmas infláció után Magyarország ma már árakban is jóval kevésbé versenyképes a külföldi bulizók szemében, miközben sok magyar számára a Sziget már megfizethetetlenné vált. Az sem segített, hogy ez a fesztivál hat napos maradt, miközben a hasonló nagy rendezvények Európában maximum 3-4 naposak, ami a szervezőknek és a bulizóknak is kisebb kiadásokkal jár.

Rendszerint a következő Sziget szervezése már akkor megkezdődik, amikor az előző véget ér. Idén azonban nem ez történt. A külföldi tulajdonos halogatta a döntéseket, a magyar menedzsment pedig érezve a bajt, megpróbált valamilyen menekülő tervet találni. Logikusnak tűnt, hogy a fesztivál alapítójához, Gerendai Károlyhoz fordulnak, aki még 2017-ben szállt ki, és azóta sikeres gasztronómiai vállalkozásokat működtet, valamint egy nagy strandot fejleszt Budapest határában. Gerendai szívügyének tekinti a Sziget ügyét, amit saját gyerekének tart.

Pénzügyileg ugyanakkor rendkívül kockázatos megkísérelni a fesztivál megmentését, főleg úgy, hogy ekkora csúszásban van a jövő évi szervezés.

A konkurencia már javában köti a szerződéseket a 2026-os fellépőkkel, és megindult a promóció, valamint a jegyértékesítés is. De Gerendainak saját bevallása szerint egyedül pénze sincs elég, hogy belevágjon. Más befektetőket is meg kell győznie. Azt mondta, számít azokra, akiknek komoly érdeke, hogy a fesztivál megmaradjon, például a legnagyobb beszállítókra, és közösen, afféle magyar összefogásként esetleg lenne esélyük.

A Sziget sok milliárdos vállalkozás, és nehezen érthető, miért a jövőre 200 millió forintos kiadást jelentő területhasználati engedélyen úszhat el. Ugyanis a vita ekörül folyt, és a szavazás is konkrétan erről szólt.

A fesztiválnak ugyanis érvényes területhasználati megállapodása van a fővárossal, ami jövőre járna el. Ez azt jelenti, hogy a külföldi tulajdonosnak ezt a 200 millió forintot elvileg mindenképpen ki kell fizetnie, akkor is ha kiszáll, akkor is, ha nem. Az más kérdés, hogy ha nem rendezi meg a fesztivált, nem használja a területet, akkor a bíróságon érvényesíthető lenne-e a főváros követelése, vagy mi történik, ha a cég a milliárdos veszteségekre hivatkozva csődöt jelent. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben Budapest egy fillért sem látna ebből a pénzből.

Mégis ez a 200 millió forint volt a legfontosabb érve a vitában mind a Fidesznek, mind a Tiszának.

„Ma is azért harcoltunk Fővárosi Közgyűlésen, hogy a budapestieknek minél több pénz maradhasson a zsebében, és minél élhetőbb legyen a főváros” - közölte a szavazás után Facebook-oldalán Szentkirályi Alexandra. „A fővárosi képviselők nem lehetnek milliárdosok lobbistái” - írta Magyar Péter.

Mindkét párt azt kommunikálja, hogy Karácsony Gergely és Gerendai Károly a kivonuló amerikai tulajdonos érdekében lobbizik a 200 millió forintos területhasználati díj elengedése érdekében, miközben nincs garancia arra, hogy a Szigetet jövőre valaki más valóban megrendezi.

Délelőtti meghallgatásán Gerendai Károly azzal érvelt, csak hosszú távú területhasználati megállapodással lehet esély arra, hogy befektetőket találjon. Igaz, korábban arról is nyilatkozott, hogy az amerikai tulajdonos az eladás feltételéül szabta az érvényes megállapodás felbontását. Az nem teljesen világos, hogyha a külföldi tulajdonos kivonul, és a Szigetet valóban megrendezné valaki más, akkor miért ilyen fontos az amerikai cégnek a 200 millió forint elengedése, hiszen ez a kötelezettség is a vásárlóra szállna. Persze ha az eladás meghiúsul, akkor elvileg ezt is ki kellene fizetnie, de ahogy fentebb írtuk, ez alól találhat más kibúvót.

Gerendaiék szempontjából a 200 milliós kötelezettség komoly kockázat. Mivel még mindig nem világos, hogy milyen konstrukcióban mentenék meg a fesztivált, van esély rá, hogy egy évet kihagynak, és csak a 2027-es Szigetet sikerül összehozni. Ha pedig mégis sikerül megrendezni, az első évben még szinte biztosan veszteségesek lesznek. Viszont a területhasználati díjat jövőre így is be kellene fizetniük.

Megoldásként Karácsony Gergely azt javasolta, hogy bontsák fel a területhasználati szerződést, és új feltételekkel kössenek egy 10 évre szóló újat, ami az első három évben haladékot adna a befizetésre, így segítené az újrakezdést.

Ez a javaslat többször is elbukott a főváros Tulajdonosi Bizottságában, ahol a fideszesek és a tiszások nagyjából ugyanúgy érveltek, ahogy a tegnapi közgyűlésben.

A Tisza szerdán már azt javasolta, hogy a fizettessék ki a kormánnyal azt a pénzt, amiről a főváros így lemond. Ehhez azonban be kellett volna vonni a tárgyalásokba a kormányt is, miközben szorít a idő.

Talán a tiszások is belátták, hogy ennek kevés az esélye, mert az ezután benyújtott módosító indítványukban már a saját nevükben tettek vállalásokat, azt feltételezve, hogy jövőre nyernek. Ennek részleteiről a szavazás után Magyar Péter egy posztban írt. „Vállaltuk, hogy a leendő TISZA-kormány a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül 2026 és 2027 júniusáig a díjkedvezményt átutalja a fővárosnak, ezért cserébe pedig annyit kértünk: az új befektető vállalja, hogy 2027 végéig a kétévi kedvezmény teljes összegét utólagosan visszafizeti a fővárosnak, amely azt visszautalja az MTÜ-nek. Sőt, még azt is felajánlottuk, hogy a díjkedvezménnyel érintett időszakot 2028-ig meghosszabbítjuk – kizárólag azért, hogy a budapestiek ne szenvedjenek kárt.”

Csakhogy Karácsony Gergelyék szerint a Tisza nem vállalhat ilyen kötelezettségeket úgy, hogy még kormányra sem került. Legalábbis az új befektetők aligha vehetnék készpénznek ezeket az ígéreteket. Így a javaslatot a főpolgármester szavazásra sem bocsájtotta.

Karácsony Gergely szerint a tiszások naponta váltogatták a véleményüket, „egy pontban voltak következetesek: ne kelljen felelősséget vállalniuk semmiért, áttolták volna a döntés terhét a mostani kormányra, a következő kormányra, a főpolgármesterre, a befektetőre, bárkire. Miközben Budapest egyik legfontosabb, tízezreket megmozgató kulturális eseményét hagyják kidobni a kukába, percekkel később majdnem négyszázmillió forintot elköltöttek volna a kötényes törökfürdőzés biztosítására. Ez is egy értékválasztás.”

Magyar Péter egész másképp látja. Szerint ami történt, az két dolgot jelenthet: „vagy Gerendai Károlynak nincs valós szándéka a Sziget megmentésére, vagy Karácsony Gergely valamilyen háttéralkun keresztül tudatosan a milliárdos magánbefektetőnek próbál kedvezményeket biztosítani.”

„Megvolt a konkrét kompromisszumos javaslat, ami nem a milliárdos magánbefektető és a kivonuló amerikai cég érdekét védte volna, hanem a budapesti adófizetők érdekét is. Ott volt Karácsony Gergely asztalán a konkrét javaslatunk és nem volt hajlandó szavazásra bocsátani, pedig más frakciók is ezt kérték” - írta a Tisza Párt elnöke, aki szerint „ezzel egyértelműen kiderült, hogy „Karácsony Gergely miatt került veszélybe a Sziget Fesztivál jövője.”

Ezt a magyarázatot azonban a jelek szerint a Tisza saját szavazói közül sem fogadják el sokan. A Tisza Budapest facebook-oldalán a legnépszerűbb hozzászólás így szól:

„Ti teljesen inkompentensek vagytok? Hogy a viharba támogassalak igy titeket, de komolyan?! Melyik üzletember vállal garanciát a következő 2-3 évre egy olyan vállalkozás megmentesekor, ami éppen becsődölt? Hogy lehettek annyira szűklatókörűek, hogy nem számoltok a gazdasági következményekkel? Ok, Sziget kuka. Budapestnek így milyen bevétele lesz ebből? Ki fogja majd a területet akar a mostani ár egyharmadáért kibérelni? Elárulom, senki! És akkor még a gazdasági következményekről nem is beszéltünk. Augusztusban az airbnb-k, hotelek, fürdők, éttermek a Szigetre érkező turistákkal voltak tele. Ez a bevétel nem fog hiányozni? Önös politikai érdekből ilyet csinálni komolyan mondom, elképesztő.”

„Most hogy a p*csaba szavazzak rátok, ha ennyire képtelenek vagytok bármilyen kompromisszumra és zéró gazdasági mindsettel akartok egy országot elvezetni. Szégyen!”

És más is részletesen megindokolta, miért hiba szerinte, ami történt.

„Ezt most mint Tisza szimpatizáns, és a Tiszát rendszeres havi adománnyal is támogató szimpatizáns írom: teljesen felesleges KariGerire mutogatnotok. Ez bizony most egy Fidesz-Tisza koalíció volt a Sziget ellehetetlenítésére. Ami kurva nagy csalódás számomra. Hangsúlyozom, nem a Fidesz miatt, mert azoktól nem vártam semmi jót. És ezt most nem magam miatt írom, mert az elmúlt két évben nem voltam kint, az idei line up 90%-a például semmit nem mondott nekem, ebből látszik, hogy öregszem. Na de ez sok fiatalnál jelenthet red flaget, így fél évvel a választások előtt, és 1-2% lemorzsolódás is rengeteget számíthat a kormány/rendszerváltás kárára. Kurva szar döntés volt. Csak remélni tudom, hogy látva a negatív reakciókat, sürgősen észhez tértek, különben bajok lehetnek...”

Hogy most mi lesz, azt egyelőre nem lehet tudni. Bár Karácsony Gergely gyakorlatilag elköszönt a Szigettől, Gerendai Károly azt mondta, még gondolkodik.

„Rövidesen, napokon belül elérünk ahhoz a ponthoz, ahol már egyértelműen nem lehet megcsinálni a fesztivált. Úgy meg már nyilván nem veszem át a céget sem – hiszen csak azért nincs értelme, hogy aztán én számoljam fel és küldjem el az ott dolgozókat. Szóval elég frusztráló most ez az időprés. Ha ugyanis november elején nem tudunk elkezdeni jegyet árulni, akkor nem lesz Sziget” - nyilatkozta még a szavazás előtt a VálaszOnline-nak.

Mostani állapot szerint csak akkor lehet esély a Sziget megmentésére, ha a Tisza változtat az álláspontján, és egy rendkívüli közgyűlésen újratárgyalják az ügyet. Nem példátlan, hogy a belső reakciókat látva Magyar Péter meggondolja magát egy ügyben, de hogy most is ez történik-e, azt egyelőre lehetetlen megmondani.

FRISSÍTÉS:

Csütörtökön 11 óra után Magyar Péter az alábbi posztot tette közzé:

"Gerendai Károllyal abban maradtunk, hogy jövőre találkozunk a Sziget Fesztiválon.

Az eredetileg javasolt 2035-ös visszafizetési határidő helyett a Fesztivál az alábbi bontásban fizeti vissza a fővárostól kapott díjkedvezményt: 2028-ban 33%, 2029-ben 33%, 2030-ban a fennmaradó részt.

- Minden magyar fiatal megkapja a diákkedvezményt, aki kiváltja a BudapestGO-t

ui.: igenis lehetett olyan megoldást találni, hogy a főváros a közpénzek gondos gazdájaként járjon el és a Sziget Fesztivál továbbra is az egyik legsikeresebb magyar kulturális és zenei rendezvény legyen."

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Csak bántó csend és üresség maradt” – Zokogva szaladt ki a teremből a tatabányai gázoló

Az ítélethirdetés előtt, dr. Borbély Zoltán felszólalásakor hagyta el a termet a vádlott Tatabányán. A balesetben Attila, Marcell és Bálint meghalt, csak Barnabás élte túl.

KÉK HÍREK

A meghalt rendőr apja könnyeivel küszködve gyújtott gyertyát Zalavári Bálint Zsolt emlékére a veszprémi rendőrség előtt

Több mint ötvenen emlékeztek a rendőrre, akit egy szarvastetem eltávolítása közben gázoltak halálra. A feltételezett elkövető szabadlábon védekezhet, miközben a család a gyásszal küzd.

KÉK HÍREK

Továbbra is szökésben az a nő, aki Orbán Viktor és Magyar Péter kivégzésére buzdított

Debrecenben elutasították Bánszki Stefi perújítását, a 90 ember elleni gyilkosság előkészülete és zaklatás miatt elítélt nő szökésben van. 2 év 8 hónap börtönt kapott, a hatóságok körözik.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését

Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.

M.M. / Fotó: Partizán - szmo.hu
2026. március 28.

A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Kapcsolódó

Házkutatást tartottak a rendőrszázadosnál, aki szerint a titkosszolgálat akarta bedönteni a Tisza Pártot

Szabó Bencét, a Nemzeti Nyomozóhivatal kiemelt főnyomozóját ügyészek hallgatták ki, miután beszélt az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomásgyakorlásáról. A százados nem tett vallomást, szolgálati jogviszonya pedig a mai nappal megszűnik.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.

Kapcsolódó

„Egyértelműen látszik a szándék a Tisza szétverésére” – mondja Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértő

A szakértő gusztustalannak nevezte, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat politikai tevékenységbe vonják be. Ami történt, szerinte a politika felelőssége, nem a szolgálatoké, akik nem tehetik meg, hogy ne hajtsanak végre egy feladatot.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Szexuális perverziók, szvingerezés, gyilkosság – A DTF St. Louisban David Harbour és Jason Bateman keverednek bele egy mocskosul vicces játszmába

Az alábbi kritikából kiderül, hogy minek a rövidítése a DTF, és az is, hogy mennyi epizódonkénti fordulattal kalkulálhatnak a nézők. Spoiler: sokkal.

KÉK HÍREK

Palacsintasütővel vertek agyba-főbe a szekrénybe bújt gyerekeik előtt egy házaspárt a haragosaik Mezőcsáton

A mezőcsáti apa és fia arccsonttörést okozott a családfőnek, miközben a gyerekek a szekrényben rettegtek. Az ügyészség felfüggesztettet ajánlott, de a támadók inkább bíróság elé állnak.

KÉK HÍREK

Az útra döntött egy hatalmas víztornyot a szélvihar Lengyeltótiban

Lengyeltótiban a vihar egy használaton kívüli víztornyot az útra döntött. A szerkezetet az önkormányzat géppel húzta le az útról, a további mentésben balatonboglári és helyi tűzoltók segítettek.

SZEMPONT

Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!

A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.

Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

A Re Va Dame és a Veled álmodtam nyerte A Dal 2026-ot

A műsor történetében először 11 versenydal jutott a döntőbe. A zsűri „fantasztikusnak és hipnotikusnak” értékelte a győztes dalt, az előadást pedig karizmatikusnak.

KÉK HÍREK

„Ezek elvetemült emberek” – ötmilliót zsarolt ki a nénitől a duguláselhárító maffia

Pest megyében egy éjjeli netes keresés után érkező brigád 5 milliót kért egy idős nőtől. A család szerint felásták a kertet, rokont utalásra vették rá.

KULT

Egy jóslat szerint Reviczky Gábornak csak két éve van hátra, most elárulta, milyen érzés a halál kapujában állni

77. születésnapján a megpróbáltatások után őszintén beszélt a halálhoz fűződő viszonyáról. A színész egy spirituális élmény után már nem fél, sőt, gyönyörűnek írta le azt.

SZEMPONT

A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját

Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. március 28.

A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

19 évesen megerőszakolta a producere, go-go-táncosként dolgozott, és azért lett szőke, mert Amy Winehouse-nak nézték – Lady Gaga 40 éves

Bár már egészen kiskorától nagy tehetségnek számított, ő direkt kivárta a felnőttkorát, hogy elkápráztassa a világot a hangjával.

SZEMPONT

Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után

Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Fischer Gábor, Címlapkép: Nagy Bogi - szmo.hu
2026. március 29.

Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk