MOK: „Recseg-ropog a közellátás teljes rendszere, csendesen szűnnek meg, zárnak be osztályok, részlegek, műtők”

"Az egészségügyben korábban megindult, kedvezőtlen folyamatok nem álltak és nem állnak meg. Sőt. (...) A kecskeméti, majd a szegedi urológiai ellátás ellehetetlenülése mellett recseg-ropog a közellátás teljes rendszere. Csendesen szűnnek meg, zárnak be meghatározatlan időre osztályok, részlegek, műtők" - írja Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára egy, a MOK oldalán közzétett cikkében.

Szerinte az emberekre most rengeteg információ zúdul a háborúról, a gazdasági válságról, az inflációról, emellett pedig alis esik már szó az egészségügyről, a koronavírus-járványról, "pedig kellene". Mint írja, a kórházi osztályok, részlegek, műtők bezárása miatt a betegek "fásultan várakoznak, kétségbeesetten keresgélnek alternatívák után, messzebbre utaznak, vagy ha pénztárcájuk és betegségük formája megengedi, a magánellátást választják - avagy legújabban a közellátás fizetős formáit". A bezárások, szünetelt működések indokai változatosak, Svéd szerint azonban jelentős része fedősztori.

"Egy budapesti gyermek kórházi osztályt egész nyáron festenek, de már most szóltak, hogy várhatóan csak novemberre készülnek el. A helyettük dolgozó szomszédos kórházak maliciózus dolgozói szerint minden bizonnyal freskók készülnek sima meszelés helyett, valószínűleg a plafon mellett a falakra is. Amikor pedig a feladatot átvevő kórházak vezetői megkísérelték az így felszabadult személyzetet ezen időre kölcsönkérni, nemleges választ kaptak"

- írja.

A MOK titkára szerint "a valódi okok kevésbé változatosak: leggyakrabban egyszerű dolgozói létszám hiányról van szó.

Ennek okai szerinte a következők:

• túl széttagolt a betegellátás;

• egyre erősödik a magánegészségügy, a közellátásban dolgozóknál már vonzóbb opció a külföldi munkavállalásnál is;

• a koronavírus-járvány során sokan megbetegedtek, akár tartósan kiestek a munkából vagy meghaltak;

• a szolgálti jogviszony bevezetése miatt sokan otthagyták a közellátást;

• néhányan pedig az egészségügyi dolgozók számára kötelezővé tett koronavírus-oltás miatt léptek ki, nagyobb részben kihasználva a lehetőséget a felmondási tilalom idején;

• a hálapénz betiltása után elmaradt a megígért újraszabályozás, így sok szakorvos elment, főleg a nőgyógyászatokról, de az urológiai ellátási problémákhoz is ez vezethetett;

• a kataszabályok hirtelen megváltoztatása sok olyan szakdolgozót érint, akik másod-harmadállásaikban ilyen formában adóztak ("Az eddig így dolgozók most erősen megfontolják, megéri-e akár sok utazással járó eddigi munkamódjuk fenntartása kevesebb náluk maradó pénz mellett. Ezen területeken a hírek szerint már az augusztusi beosztás elkészítése is komoly gondot okozhat" - írja Svéd Tamás);

• az üzemanyagárstop módosításával "az eddig is rettentően alacsony forrásból dolgozó" otthonápoló szolgálatok, Hospice gondozók, illetve a járművet használó egészségügyi szolgáltatók működési költségei növekednek;

• a koronavírus most is sok egészségügyi dolgozót érint, kénytelenek otthon maradni akkor is, ha a tesztjük nem pozitív, de a fertőzésre jellemző tüneteik vannak.

A szakember szerint

Úgy véli, a helyzet rövid távon átvezénylésekkel, szervezéssel, a megmaradt csapattagok egy helyre terelésével lenne kezelhető, hosszabb távon pedig az ellátóhelyek összevonásával, számuk racionális csökkentésével. Előbbihez szerinte egyrészről a szűkösség, baj elismerése, másrészről naprakész és átlátható, közös nyilvántartás és ezt kezelni képes szervező hatóság kellene. Utóbbihoz pedig egyértelmű szándék és erős akarat a régóta esedékes racionalizálás, centralizálás végigvitelére.

Svéd Tamás azonban megállapítja azt is, hogy "a tabu él: Magyarországon kórházat, osztályt nem lehet bezárni", legalábbis végleg. Ha viszont az átvezénylés, racionalizálás nem valósul meg, az ellátás hatékonysága folyamatosan csökken.

Arra is kitér, hogy "a magánellátás pedig az ország és elitje méretei miatt a jövőben sem fog lefedni minden területet, legalább bizonyos ellátási formákban elengedhetetlen és kikerülhetetlen lesz a közellátás és annak megfelelő színvonala". "A közellátás megtartásához pedig akarat és forrás kell" - szögezi le. A probléma szerinte egyebek mellett az, hogy megkezdődött a magán- és közellátás nehezen szétszálazható összefonódása, ami "morálisan minimum megkérdőjelezhető helyzeteket is teremthet".

- zárta cikkét a MOK titkára.