SZEMPONT
A Rovatból

Minél jobban belenyúl a kormány az oktatásba, annál rosszabbul teljesítenek a diákok

Az Abcúg alaposan kivesézte a PISA-felmérés eredményét. Érdekes dolgok derültek ki a magyar oktatással kapcsolatban...
Albert Ákos, Abcúg - szmo.hu
2016. december 16.



Magyarországon a diákok nem tisztelik eléggé a tanárokat, az igazgatóknak egyre kevesebb beleszólásuk van abba, mi történik az iskolájukban, a tanároknak pedig dél-amerikai szinten van a fizetésük. Alaposan megnéztük a legújabb PISA-felmérés eredményét, és az is kiderül belőle, hogy házi feladatot adni nem kifizetődő.

December 6-án jelentek meg a 2015-ben írt PISA-tesztek eredményei. Ezek alapján elmondható: a magyar diákok tudása sokat romlott az előző, 2012-es teszthez képest, és még soha nem volt ennyire rossz. A PISA-tesztek elsősorban kompetenciákat mérnek három területen: tudomány, matematika és szövegértés. Az idei teszt fókusza a tudomány volt.

iskola2

Maga a jelentés azonban ennél a három eredménynél sokkal részletesebb, kiderül belőle például, mi akadályozza a legjobban a gyereket abban, hogy jó eredményt érjen el az iskolában, a tanárok fizetése melyik országban számít jónak és hol nagyon alacsonynak, és az is, hogy érdemes-e a tanároknak sok házi feladatot adni otthonra.

A PISA-tesztet 72 ország kiválasztott iskolájában írta meg összesen félmillió diák.

A konkrét tesztkérdéseken kívül feltettek nekik a hátterüket, a motivációjukat és az iskolai viselkedésüket érintő kérdéseket is. Sőt, kikérdezték egyesek szüleit, az iskolák igazgatóit is, így a teszt nem csak az egyes diákok teljesítményét mérte le, hanem azt is, hogy az egyes országok oktatási rendszerei hogyan teljesítenek bizonyos kérdésekben, és mindez hogyan függ össze a diákok teszten elért eredményeivel. Ezek közül szemezgettünk.

Gyerekkoruk felét tanulással töltik a fiatalok

7677 óra – átlagosan ennyi időt tölt az iskolában egy diák 14 éves koráig. Vannak országok, mint például Chile vagy Dánia, ahol többet (9500 órát), és vannak, ahol kevesebbet, Finnországban és Lengyelországban például kevesebb mint hatezret. Ez átlagban 27 órát jelent hetente. Ebből 3 és fél óra jut tudományra, 3 óra 36 perc nyelvórára, 3 óra 39 perc matekra (a többi minden másra).

Az iskolában tanítással töltött idő viszont nem egyformán hasznosul a különböző tantárgyakat nézve:

- Minden egyes tudomány-tanítással töltött óra pozitív hatással van a diákok PISA-teszten elért eredményére.

- A matematika-oktatással hasonló a helyzet, viszont sokkal kisebb hatásfokkal.

- A nyelvi és olvasási órákon töltött idővel pedig sok országban épphogy fordított a helyzet: a több tanítási órán töltött idő rosszabb eredményt hoz.

Erre a jelentés szerint az a magyarázat, hogy a tudomány – főleg a természettudományok – sokkal világosabban taníthatóak az órákon. A matematikai és szövegértési feladatok megoldásához viszont sokkal komplexebb készségek kellenek, főleg, ha a diákot egy nem szokványos feladattal szembesítik.

Tanítás az „Én tényleg tanítanék…” címet viselõ fe

Az iskolában töltött idő azonban csak a tanulás egy része, ehhez jön még hozzá az otthoni tanulási idő. Ez átlagosan közel 17 órát jelent hetente (Tunéziában több mint 25-öt, Finnországban kevesebb mint 15-öt). Magyarországon a diákok nagyjából az átlagos időt töltik tanulással az iskolában, és azon kívül is. Ezzel a magyar diákok a gyerekkoruk összidejének 55 százalékában foglalkoznak tanulással (nem számítva az alvási időt).

Az iskolában és az iskolán kívül tanulással töltött idő azonban nem egyformán hasznosul. Az iskolán kívül tanulással töltött idő, azaz például

a házifeladat-írás ugyanis a jelentés szerint rontja a PISA-teszten elért eredményt.

Minden egyes iskolán kívül tanulással töltött óra 2-3 ponttal csökkentette a teszten elért pontszámot, a matematikát leszámítva. Ott ugyanez akár öt ponttal is leronthatta az eredményt óránként.

Finnországban például rendkívül kevés időt töltenek otthon tanulással a diákok, mégis magas pontszámot értek el a teszten, míg Tunéziában vagy Törökországban sok otthoni tanulással rossz teszteredmény párosult. Magyarország ebből a szempontból átlagosan teljesített.

Az iskolai újság nem valami népszerű

Ha azt nézzük, hogy az iskolák milyen tananyagon kívüli programokat kínálnak a diákoknak, akkor a felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon átlag alatti a kínálat, pedig azoknak az országoknak az iskoláira, amelyek jó eredményt értek el a teszten, jellemző, hogy a diákoknak van lehetőségük részt venni különböző tanórákon kívülis iskolai programokon is.

Magyarországon a legtöbb diákot elérő iskolai programok a sportprogramok, a tudományos versenyek és a különböző önkéntes-tevékenységek, míg a legritkábbak a sakk-klubok, az iskolai színház és az iskolai újság.

iskola2

A magyar tanárok nem figyelnek eléggé a diákokra

A tanárok célja többek között, hogy a tanórákon rend legyen, a diákok figyeljenek, és például ne zajongjanak. Az órai zajongáson kívül azonban van még egy sor tevékenység, ami hátráltathatja a tanítást. Az OECD ezért megkérdezte az egyes országokban résztvevő iskolák igazgatóit, szerintük mi akadályozza a legjobban az iskolai munkát.

Magyarországon az iskolaigazgatók szerint a legtöbb gondot az igazolatlan órák és az iskolakerülés okozzák, de rögtön utánuk ott van az is, hogy a diákok nem tisztelik eléggé a tanárokat. Az a világszerte egyre terjedő viselkedés, amikor az egyes diákok megalázzák vagy zaklatják a társaikat, a magyar iskolaigazgatók szerint csupán a magyar diákok kis részét érinti. Komoly gond viszont, hogy

a tanárok nem képesek úgy tanítani, hogy tekintettel legyenek az egyes diákok egyéni szükségleteire.

Ez utóbbi ráadásul egy összetettebb problémára is visszavezethető. A PISA-teszt arra is rákérdezett, hogy az egyes diákok szerint a tanáraik mennyire támogatják őket a tanulásban, mennyire adnak nekik extra segítséget, vagy lehetőséget arra, hogy kifejezzék a saját véleményüket. Az OECD-átlagban a diákok negyven százaléka mondta azt, hogy a tanárok támogatóak, azaz egyénileg is segítik őket.

iskola6

A felmérés azonban azt is kimutatta, hogy azok az országok, ahol a diákok szerint a legkevésbé támogatóak a tanárok, főleg azok közül kerülnek ki, ahol relatíve fiatal korban szelektálják a gyerekeket. Ez alatt jellemzően azt kell érteni, amikor a diákok iskolatípust váltanak, például általános iskolából középiskolába: a tanulókat a képességeik alapján újraosztják, az általános iskolai osztályok széthullanak, és új osztályok jönnek létre, új iskolában. Az OECD jelentése szerint ez azt is jelenti, hogy a diákok homogénebb osztállyá állnak össze (hiszen közel azonos képességű és hátterű diákokat kerülnek egy iskolába).

Ezekben a homogénebb osztályokban inkább a frontális tanítás a jellemző, és a tanárok kevesebb figyelmet fordítanak egyénileg a diákokra. A PISA-felmérés szerint minél később történik meg ez a kiválasztás, annál inkább mondják azt a diákok, hogy a tanárok egyénileg is törődnek velük. Magyarországon az első kiválasztás viszonylag korán, a diákok 10 éves kora körül megtörténik (hiszen ekkor már aki teheti, elmehet nyolcosztályos gimnáziumba), és ennek megfelelően érvényesül is a trend: a diákok véleménye szerint a tanárok átlagon alul figyelnek rájuk egyénileg.

Vágni lehet a különbséget a jó és a rossz iskola között

Annak, ha egy tanuló nem vesz részt az órákon, több fajtája is lehet: van, aki egyáltalán nem jár be, van, aki csak egyes órákat lóg el, más pedig bejár, de rendszeresen késik. Az állandó hiányzókat könnyen kicsaphatják az iskolából, sőt, a PISA-jelentés szerint az iskolakerülés nagyobb eséllyel vezethet kirúgáshoz, mint a drog- és alkoholfogyasztás. Az OECD-országokban tanuló diákok 26 százaléka hagyott ki egy órát a tesztet megelőző két hétben, húsz százalékuk pedig egy teljes napot. Ráadásul a hiányzók száma egyre csak emelkedik, ma már 5 százalékkal többen vannak, mint a négy évvel ezelőtti teszt idején.

A fő probléma az iskolai hiányzásnál az, hogy nem csak a hiányzók teljesítményére van rossz hatással, hanem az osztálytársakéra is:

- hiszen a hiányzók – ha egy idő után megjelennek az iskolában – extra figyelmet kell kapjanak a felzárkózáshoz,

- megszakad az óra menete, amikor velük kell foglalkozni,

- a hiányzók padtársaik munkájára szintén hatással vannak,

- mások is kedvet kaphatnak a hiányzáshoz.

Magyarország a hiányzásokat tekintve nem teljesít rosszul,

a diákok kevesebb mint tíz százaléka hiányzott az iskolából a teszt megírása előtt, ami bőven átlag alatti. Amivel viszont komoly probléma van, az a hiányzások koncentrálódása: a hiányzók nagy része jellemzően ugyanazt az iskolát látogatja, azaz a hiányzó tanulók száma nem oszlik szét országosan, hanem gócpontok vannak, iskolák, ahol a PISA-jelentés számításai szerint 13 százalékkal több a hiányzó, mint más iskolákban. Ezzel pedig globálisan az egyik legrosszabb eredményt értük el.

Az iskolai késések szintén abba az irányba mutatnak, hogy a magyar iskolák között nagyok az egyenlőtlenségek. Ha összesítve nézzük, akkor a magyar diákok nem tartoznak a leginkább késő diákok közé, viszont hatalmasak a különbségek az országban lévő normál és a szociálisan hátrányos helyzetű iskolák diákjai között: a hátrányos helyzetű iskolákban húsz százalékkal több a késők száma, ez pedig világszinten is rossz eredmény.

Nem tesz jót, ha az állam beleszól a tantervbe

Az iskolai autonómia az utóbbi egy év pedagógus-tiltakozása miatt fontos kérdéssé vált Magyarországon. A kormány az oktatási reformjaival – főleg a Klik megalakításával – ugyanis hatalmasat nyesett az iskolák önrendelkezésén, sok helyen az igazgatónak még ahhoz sem maradt joga, hogy krétát vásároljon, a tanárok pedig arra panaszkodnak, hogy túlságosan alkalmazkodniuk kell a központilag meghatározott alaptantervhez.

A szigorú magyar rendszert a PISA-jelentés külön kiemeli, mint olyan példát, ahol az iskolaigazgatók hatáskörének jelentős része az államhoz került.

Az OECD-országokban ennél jóval nagyobb önrendelkezése maradt az iskoláknak:

a diákok hetven százaléka olyan iskolába jár, ahol az igazgató felel a tanárok felvételéért, felük pedig olyanba, ahol az iskolai büdzsé felosztását is ő végzi. A fizetések már általában nem az ő hatáskörébe tartoznak.

Ha százalékos alapon kellene felosztani, akkor az OECD-országokban átlagosan az erőforrások 39 százaléka fölött az igazgató, három százaléka fölött a tanárok, 12 százalék fölött az iskolai tanács rendelkezik, és 46 százalék van az államnál. Ha a tanterv meghatározását nézzük, akkor az OECD-országok átlaga szerint a tanároké a legnagyobb felelősség, 44 százalékkal, az államigazgatásnak erre csupán 27 százalékban van ráhatása. Összehasonlításképpen, Magyarországon az iskolák pénzügyi helyzetére az államigazgatásnak 64 százalékban van ráhatása, a tanterv kialakítására pedig közel 30 százalékban.

A PISA-jelentés viszont azt is megmérte, hogy ez milyen hatással van a diákok teljesítményére. Arra jutottak, hogy ahol a kormánynak nagyobb befolyása van az iskolában zajló oktatásra, ott a diákok rosszabb eredményt értek el a PISA-teszten, különösképp igaz ez abban az esetben, amikor a kormánynak a tantervre van ráhatása. Az is igaz viszont, hogy ebben az esetben nőtt az egyenlőség a diákok között.

Az orosz tanárok jobban keresnek

A PISA-jelentés szerint az OECD-országok egyértelműen többet költenek az oktatásra mostanában, mint 10 évvel ezelőtt. A gazdagabb országok nyilvánvalóan többet, a szegényebbek pedig kevesebbet, és ez a különbség a teszteredményeken is meglátszott: azok az országok, amelyek többet költöttek az oktatásra, átlagosan 81 ponttal jobb eredményt értek el a PISA-teszten.

Magyarország költség-haszon viszonylatban nem ért el rossz eredményt, azaz ahhoz képest, hogy mennyit költünk az oktatásra, a magyar diákoknak nem lett olyan rossz az eredménye. Viszont az oktatásra szánt pénz tekintetében

olyan országokkal kerültünk egy csoportba mint Litvánia, Chile és Costa Rica,

az Európai Unió országai közül lényegében csak Bulgária költ nálunk kevesebbet az oktatásra, miközben a többiek messze elhúznak. Egy osztrák diák tanítására például 6-tól 15 éves koráig közel háromszor annyi pénzt költ az osztrák állam, mint egy magyar diákéra a magyar állam.

A magyar tanárok hasonlóan rossz helyzetben vannak. A saját gazdasági súlycsoportunkban szinte csak Chilében, Uruguayban és egy kínai tartományban keresnek kevesebbet a tanárok (a diákok számához viszonyítva) mint Magyarországon, Oroszország például épp megelőz bennünket. Az egyetlen szerencséje az országnak, hogy a PISA-felmérés nem tudott összefüggést találni a tanárok fizetése és a diákok teljesítménye között. Azt viszont megjegyzik: ahhoz, hogy a legjobb jelöltek szegődjenek el tanárnak, kell a megfelelő fizetés.

Ha tanulságos volt a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, milyük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk