KULT
A Rovatból

Minden idők egyik legjobb játéka az Elden Ring!

Tudom, nem friss megjelenés, de kellett hozzá 1 hónap, hogy alaposan körbejárjam a Lands Between világát és megfogalmazzam véleményem erről a csodáról.


2022-ben a FromSoftware a Namco Bundai kiadóval közösen elhozta, minden idők egyik legjobb játékát. Hatalmas volt a várakozás, ugyanis a fejlesztő előző játékai a Dark Souls sorozat, a Bloodborne vagy a Seikiro: Shadows Die Twice is mind-mind klasszikusnak minősülnek a saját kategóriájukban.

Gyakorlatilag a fődesigner Hidetaka Miyazaki zsánert teremtett műveivel,

amit játékoskörökben el is neveztek Soulslike-nak. Ez annyit tesz, hogy egy rettenetesen nehéz, de átgondolt és igazságos harcrendszer mellé tesznek egy letisztult, jól átgondolt pályadesign-t és egy csipetnyi rougelite játékelemet. Szerencsére nem tört meg a FromSoftware, a rá nehezedő nyomás alatt, és egy hihetetlen kalandot tettek le az asztalra.

Az Elden Ring is ezekből a Soulslike alapanyagokból dolgozik: van egy fair, de mesteri szinten nagyon nehezen elsajátítható harcrendszer. Az ellenfelek mozgását kell folyamatosan figyelni, a mozgásanimációk adják a jeleket a játékosoknak, hogy mikor ússzák meg az ellenfél csapásait és mikor szívják a fogukat a rossz időzítés miatt. A pálya design-ja látványos, részletes, nem lehet 1 percet sem úgy lovagolni a hatalmas nyílt világban, hogy ne

találkozzunk valami lélegzetelállító dologgal vagy groteszk teremtménnyel.

Figyelni kell, hiszen a nagyobb kazamatáknak több megoldási lehetősége is van, ezért érdemes próbálkozni az alternatív útvonalakkal is, mert teljesen más kincseket rejthetnek, mint az egyértelmű csapásvonal. A rougelite játékelemként pedig úgy jelenik meg, ha meghalunk, ekkor bizony minden rúnánk odavész, ami nálunk volt, ezek a rúnák a játék fizetőeszközei és tapasztalati pontjai is egyszerre. Amikor meghal a karakterünk a legutóbbi mentési helyen éledünk újra és ha elmegyünk oda, ahol meghaltunk előző alkalommal, a rúnák ott lesznek. Kivéve, ha még egyszer útközben elesünk, mert akkor minden korábbi rúnánk odavész. Ez egy plusz tétet ad a játéknak, hiszen egyszerre szeretne kalandozni, de mellette óvni is a megszerzett rúnáit. Mikor elkezd játszani az ember, rájön, hogy néha el kell viselni a veszteséget, hiszen amikor 8.000-9.000 rúna veszik oda az nem fáj annyira, mint a nehezen összespórolt pár 100.000. A másik klasszikus fontos Soulslike elem az is, hogy mentés, vagy halál után, minden, nem főellenfél újjáéled az utunk során, ugyanis

a Lands Between világában nincs igazán halál.

Így visszajutni hőn szeretett rúnáinkhoz nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. De erre pár óra alatt megtanít a játék, és van, amikor jobb is, ha elengedjük őket, ugyanis a kihívások teljesítése és teljes koncentráció minden harcban sokkal fontosabb, mint az anyagi javak.

Mitől teljesen más élmény az Elden Ring, mint az eddigi FromSoftware játékok? Az egyik marginális különbség, hogy lehet ugrani. Nem gondoltam volna, de ez egy olyan luxus, ami eddig hiányzott a Soulslike-okból, és ez a változtatás minőségi változást jelent. A másik, hatalmas újítás pedig maga a pálya:

ez egy nyílt világú Soulslike, játék közben oda megyünk, ahová csak akarunk.

Én próbálkoztam Hidetaka Miyazaki korábbi műveivel, de mindig volt egy pont, ahol egy falnak ütköztem és egyszerűen nem éreztem magam elég jónak, hogy átverekedjem magam az amúgy fair kihíváson. Nem éreztem magamban az erőt, hogy 2-3 órán keresztül próbálkozzak egy főellenfél legyőzésével, megtanuljam a mozdulatait és kiismerjem a megfelelő taktikát. Ezt az Elden Ring nyílt világa teljesen megváltoztatta.

Találkozol egy ellenféllel, akivel egyszerűen nem bírsz? Semmi baj fordulj meg, és keress más kihívást,

amíg nem érzed magad elég erősnek, hogy letépd ellenfeled arcát. Akkor is lehet nehéz lesz, de így a kezdőbb játékosoknak is esélyt hagytak, hogy kibontakozzanak, belejöjjünk a harcrendszerbe és amikor már jó pár órát gyakorolsz, előbb-utóbb az első kihívás teljesítése is gyerekjáték lesz. Ez a változtatás teljesen behúzott.

A FromSoftware játékainak eddig is az egyik kiemelkedő eleme volt az atmoszféra és a látványvilág. Nos jelen cikkünk tárgyának univerzuma is magával ragadó: egy sötét fantasy, kegyetlen, véres, mocskos és gyönyörű. Az amúgy nem új grafikus motor néha áll leejtően szép még gyengébb hardware-en is.

Minden nagyobb várnál látszik, hogy kitettek magukért a designerek, olyan apró részletek is kidolgoztak, amikre nem is gondolnánk.

Nem tudom, hogy Hidetaka Miyazaki csapata mennyit köszönhet George R.R. Martinnak, de Ő az Elden Ring társírója a japán fejlesztő legenda mellett, hogy mennyi befolyása volt a történetre, mert az pont olyan, mint a Dark Souls-oknak. Nehezen érthető és töredékes, nekünk kell összerakni, de ha vesszük a fáradságot, egy fantasztikus és összetett világ tárul a szemünk elé – vagy nézünk meg háttértörténet videókat YouTube-on. A zene szokásosan epikus, a látvány hihetetlen, mi kellhet még?

Például klasszikus Soulslike játékmenet: nem találunk küldetés listát, vagy térképet, ahol jelzik az éppen aktuális feladatunkat. Az Elden Ringben beszélünk a nem játékos karakterekkel, akik elmondják mit szeretnének és emlékeznünk kell rá, hogy mit mondtak, hova kell elmenni, vagy kitalálnunk, mi is a küldetésünk.

Ez a szabad kalandozáshoz egyszerre plusz élményt is ad mert sokkal személyesebbé válik általuk,

de negatívuma is van, hiszen nem tudunk egyszerre 5-6 küldetést felvenni, mert nem igazán tudnánk követni az eseményeket. Végig hallgatjuk az amúgy humorosan ripacs módon túljátszott karaktereket és figyelünk rá mit is mondanak, többször megszólítjuk őket, mert sokszor elsőre nem adják oda a nekünk szükséges tárgyakat, csak a hosszú beszélgetések után. A tárgyleírások is sokszor misztikusak, mindent ki akarunk majd próbálni, hogy egy adott fegyver vagy varázslat pontosan mit is csinál? Mi is ez a tárgy? Még a multiplayer módot is béna tárgyak mögé rejtették, nem hittem a szememnek. Nincs ugyanis klasszikus multiplayer, de

be tudunk segíteni egymásnak nagyobb összecsapásokban, vagy hátráltatni tudják egymást a játékosok,

így ez egyfajta hibrid többjátékos mód – bár jómagam főleg offline játszottam. Számtalan fórum van a közösségi térben, különféle stratégiákról, vagy trükkökről, rengeteget segít egymásnak az online közösség, öröm volt belépni és utána olvasni mindennek ezeken az oldalakon. Mint kezdő, a történetet az alábbi link alapján követtem végig: https://eldenring.wiki.fextralife.com/Game+Progress+Route .

Nekem ez volt az első igazi Souls játékom, és ez egy olyan tapasztalat volt számomra, amivel nagyon ritkán találkozom, mint egyszerű gamer. Manapság már nem tudok több órán át leülni és játszani, mint egyetemista koromban, már felelősség teljesen kell a való életben helyt állni.

Nos az Elden Ring ebből a közegből szakított ki és lehettem újra gyerek.

Elkezdek csak úgy kalandozni, felfedezek 2-3 várat, kazamatát, legyőzők 2-3 főellenfelet, aztán nekiindulok annak a szörnyűségeknek, amivel eddig nem tudtam elbánni és harmadik, negyedik alkalommal sikerrel járok – hopp reggel négy van. Igaz én egy varázsló karakterrel indultam neki a világnak, amit az ősfanok nem néznének jó szemmel, mert túl egyszerű, de mint első karakter, úgy gondoltam ismerkedem a játékmenettel és nehézséggel. Ez az ismerkedés is eltartott nagyjából 120 óráig és már a harmadik karakteremmel járom a Lands Between világát. Anno imádtam volna egy hasonló Souls játékot, de a régi Dark Soulsok esetében nem tudtam túllépni a saját határaimon, ezért úgy döntöttek a fejlesztők, majd ők tovább lépnek és ez sikerült is nekik.

Ha nem is minden idők legjobb játéka az Elden Ring, de nagyon közel van a tökéletességhez.

Mondhatnám, hogy nehézsége miatt nem tudom mindenkinek ajánlani, de ez nem így van. Rengeteg témával kapcsolatos fórumban benne vagyok és sok embertől olvastam, akik eddig hozzá se nyúltak volna egy hasonló játékhoz, hogy megpróbálták, vagy párjukkal nekifutottak, és szinte mindenkit magával rántott az Elden Ring. A játék elérhető Xbox One-on, XBox Series X/S-en, PlayStation 4-en és 5-ön, valamint PC-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Braun Rita, Melissa McCarthy magyar hangja
Hónapokig tartó betegség után elhunyt Braun Rita színésznő, aki Börcsök Enikő halála után vette át Melissa McCarthy szinkronizálását. Halálhírét családja csak napokkal később tudta közölni.
M.M. / Fotó: Fejes Rita/Facebook - szmo.hu
2026. június 18.



Hónapok óta tartó betegség után, 54 éves korában elhunyt Braun Rita szinkronszínész. A színésznő még június 6-án halt meg, a halálhírét azonban a családja csak csütörtökön tudta megosztani a nyilvánossággal, mert csak ekkor fértek hozzá az elhunyt Facebook-profiljához.

A család közösségi oldalán közzétett bejegyzéséből kiderül, miért nem lehetett a színésznőt elérni az utóbbi időben. „Tisztelt ismerősök, barátok! Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy Rita 2026. június 6-án örökre elaludt. Sajnálom, hogy nem tudtuk előbb közölni, de most tudtunk belépni a fiókjába” – idézte a család közleményét az Index.

„Hónapokig küzdött, de a szervezete feladta a harcot… Hatalmas űrt hagyott maga után.”

A család azt is közölte, hogy Braun Rita búcsúztatása szűk családi körben zajlik majd. Arra kérték az ismerősöket, hogy gondoljanak rá szeretettel, és a színésznő utolsó üzenetét is átadták, mely szerint barátai ne szomorkodjanak, hanem éljenek békében és boldogságban.

Braun Rita a szinkronszakma elismert alakja volt, aki Börcsök Enikő 2021-es halála után több filmben is átvette Melissa McCarthy magyar hangjának szerepét.

A nézők emellett hallhatták a hangját az Agymenők című sorozatban is, ahol Dr. Stephanie Barnett karakterét szinkronizálta, de színésznőként is feltűnt több magyar filmben, köztük a Kaméleon, a Nyócker! és a Vakvagányok című alkotásokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk