Miért hiszünk az álhírekben, és hogyan vehetjük fel velük a harcot?
Az említett kutatók arra jutottak, hogy ilyenkor az érintettek gyakran tökéletesen racionális döntéshozatali eredményekkel esnek pl. az úgynevezett álhírek csapdájába, és ez a folyamat nem az emberi ostobaságból származik, hanem az információs környezet természetes velejárója.
A való világ egy-egy társadalmi szituációjában a hamis egyetértéseket, megegyezéseket el lehet oszlatni megbízható helyről származó, új információk nyilvános megosztásával.
Például hivatalos bejelentéssel, vagy a pletykát elindító személy beismerő nyilatkozatával, magyarázatával.
Online ugyanakkor a megbízható források és az általánosan hozzáférhető közlemények fogalma is enyhén szólva problematikus.
Az infóvihar - akárcsak a tényleges viharok - az éghajlati viszonyok eredménye, tehát valami sokkal nagyobb tünete. És a különböző éghajlati viszonyok nagyon eltérő eredményeket hozhatnak.
Azok a hálózatok, ahol a tagok például véletlenszerűen vannak kitéve sokféle nézetnek, kevésbé valószínű, hogy megtapasztalják a vitathatatlan hitet egy-egy hírben, állításban.
Az állításra adott első válaszok aránytalan jelentőségét a források, a hitelesség és a származás megfontolt tanulmányozása révén lehet orvosolni, illetve adott esetben a pontos információk nyilvános közzététele megbízható forrás bevonásával eloszlathatja a hamis konszenzust.
Valószínűleg a legfontosabb az, hogy minél jobban megértsük az események láncát, amely valakit egy adott perspektíva felé vezetett - illetve vessük el magunkban a szkeptikusság magjait és adott esetben le legyünk lusták egy kis forráskutatást végezni.