Hadházy Ákos visszatért állatorvosnak: Vannak olyanok, akik még most is azt hiszik, hogy meggyilkoltam a szomszédomat, de általában elismerést és szeretetet kapok
A Szekszárd belvárosában tett séta közben Hadházy Ákos egy buszmegállóra mutatva jegyezte meg, hogy az az egyetlen kézzelfogható eredménye politikai pályafutásának. Elmondása szerint még 2006-ban, fideszes önkormányzati képviselőként sikerült elérnie, hogy a buszok jobb helyen álljanak meg, és fedett várót is kapjanak az utasok. A városról azt mondta, azért szereti, mert a legkisebb megyeszékhelyként egyszerre van meg benne minden szükséges szolgáltatás, miközben csendes és zöld maradt, mint egy falu. Szerinte Szekszárdon a forgalmi dugó azt jelenti, ha valakinek kétszer kell zöldre várnia egy kereszteződésben. Hadházy ugyanakkor borúlátó a város jövőjét illetően, mert úgy látja, komoly az elnéptelenedés, és a helyi gazdaság sem túl erős. A szekszárdi borok helyzetére vonatkozó kérdésre csak legyintett. „Nem divat már a vörösbor, de a klímaváltozás lassan úgyis teljesen kiszárítja a dűlőket” – fogalmazott.
Hadházy Ákos eredetileg debreceni, de családja onnan egy Tolna megyei faluba költözött, miután édesapja egy ökotoxikológiai laborban kapott állást. Családi hátterét meghatározták a kommunista rendszerrel való konfliktusok: apai nagyapját, aki református lelkész volt, 1956-os prédikációja miatt helyezték át, anyai nagyszüleitől pedig elvették a földjeiket. Szerinte az, hogy édesapja mégis diplomát szerezhetett, annak volt köszönhető, hogy okos volt, és az állatorvosi egyetem akkoriban függetlenebbül működött. A rendszerváltást 16 évesen, nagy eufóriában élte meg, és bár elismeri, hogy az leginkább egy szűk értelmiségi réteg műve volt, úgy emlékszik, sokan örültek a változásnak.
Már tinédzserként is aktív volt a közügyekben. Elmesélte, hogy pécsi gimnazistaként sztrájkot szervezett, amikor az iskola vezetése a miniszteri rendelet ellenére sem akarta eltörölni a kötelező oroszoktatást. Ez a lázadás sikeres volt, ami szerinte azt igazolja, hogy a hatalomra mindig lehet nyomást gyakorolni. Úgy véli, az ellenállói attitűdöt a nagyszüleitől örökölte.
A politikába 2006-ban lépett be, amikor a Fidesz megkereste. Már 1998-ban is hívták, de akkor még a biztos egzisztencia megteremtését tartotta fontosabbnak. „Amikor beléptem, a Fidesz még teljesen vállalható volt, az 1998 és 2002 közötti kormányzati ciklus pedig egészen jó referenciának tűnt” – idézte fel. A párton belüli működést már akkor is tekintélyelvűnek látta, de ezt sokakkal együtt szükséges rossznak tartotta a kormányváltás érdekében. A 2010-es kétharmados győzelem után azonban szerinte egyértelművé vált, hogy a konszolidáció elmarad, és egyre több konfliktusa lett a párton belül. „Azért a trafikügy volt az utolsó csepp a pohárban, mert az a lopásnak egy minősített esete volt, hiszen ahhoz, hogy valakinek odaadják a dohánykereskedés jogát, valaki mástól el kellett venni” – magyarázta. Ekkor már nem is próbált a párton belül jelezni, mert tudta, hogy értelmetlen lenne. Hadházy állítása szerint egyetlen kísérlet volt a megvesztegetésére, amikor felajánlották neki, hogy az önkormányzati kötelező csipezést az ő rendelőjében végezzék, de ezt visszautasította. Azt is hozzátette, hogy a propaganda vádjaival ellentétben nem a sértődöttség vezérelte. „Ha nagyon szerettem volna, nyilván kaphattam volna [trafikot]” – jegyezte meg.
A trafikbotrány kirobbantása után azért maradt a politikában, mert azt hitte, az ügybe belebukik a helyi polgármester, de ez nem történt meg. „Úgy éreztem, maradnom kell mindaddig, amíg be nem igazolódik ennek az ellentéte” – indokolta döntését. Később az LMP kereste meg, de a választását nem a pártok népszerűsége befolyásolta. „Sohasem befolyásolt a döntéseimben az, hogy ki a legnépszerűbb vagy a legerősebb” – szögezte le. Az LMP harmadikutas, zöld politikájával tudott azonosulni, még ha a párt belső működését rendkívül bürokratikusnak is látta. „Míg a Fidesz egyszemélyi kézi vezérléssel működött, addig az LMP-ben képesek voltak úgy végigtárgyalni egy százoldalas dokumentumot, hogy minden egyes mondatról külön szavaztak. És ez nem költői túlzás: szó szerint kell érteni” – emlékezett vissza.
A korábbi ellenzéki formációkról úgy nyilatkozott:
Állítása szerint tud olyanokról, akik közvetlen kapcsolatban álltak a Fidesszel, és olyanokról is vannak információi, akiket pénzeltek, bár bizonyítékai nincsenek. Szerinte a 2018-as választást meg lehetett volna nyerni, ha az ellenzéki pártok összefognak, de a pártvezetők ezt akkor elutasították. „Hülye vagy, Ákos, a választóknak nem tetszene, meg Orbánék úgysem hagynák” – idézte fel a korabeli reakciókat. A 2022-es választási vereséget pedig azzal magyarázta, hogy a Fidesznek három éve volt felkészülni az összefogás ellen, és a választási rendszer megváltoztatása nélkül az ellenzék esélytelen volt.
A Tisza Párt idei kétharmados győzelmét egy hosszabb folyamat eredményének tartja. Szerinte a sikerhez kellett Magyar Péter energiája, de az esély megteremtésében az ő és más „régi ellenállók” munkájának is szerepe volt. Úgy látja, a kormány már tavaly elbizonytalanodott, amiben szerinte szerepet játszottak az általa szervezett hídfoglalások is.
„Orbánék elbizonytalanodtak, és hiszem, sőt tudom, hogy ebben az elbizonytalanodásban szerepet játszott az is, hogy márciustól kezdve több ezer emberrel ötször zártuk le az Erzsébet hidat.”
Elmondta: „Az elmúlt tizenkét évben rendszeresen hallottam, hogy felesleges annyit rugózni a korrupción, mert a választókat nem nagyon hatja meg. Némi elégtétellel tölt el, hogy már politikai elemzők is úgy látják, megvolt ennek a munkának az eredménye.” Fontosnak tartja a NER-feleségek luxuskiadásainak vagy a Hatvanpusztának a leleplezését is. „Maga Orbán is sokat panaszkodott, ahogy ő fogalmazta meg: »a legtöbb bajunkat azok a feleségek okozzák, akiknek negyven centis sarkú cipője van«” – tette hozzá.
Saját választási vereségét nem bánta meg, mert úgy véli, ahhoz a munkához, amit elvártak tőle, erős felhatalmazásra lett volna szüksége. A visszalépési hullámot azzal magyarázta, hogy sokan elhitték, aki a Tiszától vesz el szavazatot, az a kormányváltást veszélyezteti. Ezzel a választók szerinte azt üzenték, hogy nincs többé rá szükség. „Lehet, hogy nem ezt akarták mondani, de végül is ezt mondták” – mondta. Elfogadja, hogy sokan a biztos győzelemre játszottak, és bíztak abban, hogy később kap majd valamilyen feladatot az új kormánytól, de megjegyezte: „lassan eltelt két hónap, és még nem kaptam semmilyen felkérést”.
Abban bízik, ennek nem az az oka, hogy nem lépett vissza. „Nagyon remélem, hogy nem ezen múlik, mert akkor megint ott lennénk, ahol a part szakad, hogy az embert megint valamilyen szolgálatért helyezik el valamilyen pozícióban, nem a hozzáértése miatt.”
„Boldog vagyok a választás eredménye miatt, még akkor is, ha nem esik jól, hogy nincs már igény a munkámra” – összegezte érzéseit. Van benne hiányérzet, mert úgy érzi, maradtak elvarratlan szálak. Hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz nem egy rendes politikai párt volt.
Szerinte valódi rendszerváltásról csak akkor beszélhetünk, ha lesz új alkotmány, új választási törvény, és a NER fő felelősei bíróság elé kerülnek.
A reflektorfényt nem hiányolja. „Nem olyan jó a reflektorfény, mint sokan gondolják. Én mindig úgy tekintettem rá, mint eszközre, amivel fontos problémákra lehet ráirányítani az emberek figyelmét.” Az állatorvosi szakmához való visszatérését a képviselői összeférhetetlenségi törvény nehezíthette volna, amit szerinte azért találtak ki, „hogy minden képviselőt arra kényszerítsenek, hogy tíz körömmel kapaszkodjanak a székeikbe, és teljesen ki legyenek szolgáltatva a pártjuknak”. Neki szerencséje volt, mert a vállalkozása nélküle is működőképes maradt, így be tudott járni konzultálni, amivel szinten tartotta a tudását. „Az elején, amikor a trafikbotrányt borítottam, volt bennem félelem, hogy mennyire sínyli meg majd a praxisom a kiállásomat” – vallotta be. Végül csak néhány nagyon fideszes páciens maradt el, a többieket az érdekelte, hogy jó állatorvos-e. A propaganda hatását azonban máig érzi.
„A propaganda mocskolódásának azért megvannak az eredményei, mert vannak olyanok, akik még most is azt hiszik, hogy meggyilkoltam a szomszédomat, de ha megyek valahová a családdal és felismernek, általában elismerést és szeretetet kapok.”
