Miért hagyd unatkozni a gyereket?
Ahogy nehezedik a járványhelyzet, ahogy csökken a napos órák száma, egyre hosszabb időkre kényszerülünk négy fal közé. A szülők pedig joggal válnak feszültebbé, aggódóvá, hiszen a lakásban sokkal nehezebb lekötni a gyerekeket, mint akkor, amikor szabadon szervezhetik tele mozgással, programokkal a mindennapokat. Talán sok szülőnek azonban eszébe sem jut, hogy ebben az időszakban olyan dolgot taníthat meg a gyerekének, amire máskor aligha van lehetőség: unatkozni.
A fentieket olvasva, sokan felvonhatták a szemöldöküket, ugyanis az unalomra nem nagyon szoktunk úgy tekinteni, mint pozitív tényezőre. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok szülőként, amikor azt mondom, hogy a gyerekek folyamatos lekötése igen fárasztó dolog. Mégis
mi, szülők állandóan azon vagyunk, hogy amikor elhangzik az "Apa, unatkozom!", "Anya, nem tudok mit játszani!", azonnal orvosoljuk a problémát. Félreteszünk mindent, amivel épp foglalkoztunk, leülünk LEGO-zni, gyurmát kapunk elő, hogy gyermekünket kisegítsük a tehetetlenségéből. Mintha ő egymaga erre képtelen volna. De vajon tényleg az?
Féreértés ne essen, a közös, szülő-gyerek játék az egyik leggyönyörűbb élmény egy gyerek számára, ami jelentősen hozzájárul kettejük kapcsolatának alakulásához, a kisebbek érzelmi fejlődéséhez.
Azonban akkor, amikor állandóan tettre készen állunk gyermekünk mellett, hogy ne unatkozzon, elveszünk tőle valamit. Ez pedig az, hogy önmaga képes legyen kitörni az unalom fogságából.
mfacchinetti képe a Pixabay -en.
Amikor nem voltak még digitális eszközök és túlaggódó szülők, a gyerekek számára egy fadarab vagy akár egy rövidke fonál elegendő ahhoz, hogy nagy dolgok, játékok történjenek. Pont ez a szép a kicsikben, hogy náluk a fantázia által bármi lehetségessé válik. A fadarabból kard formálódik, a fonálból horgászbot, és így tovább. De mindez az átalakulás csak akkor történhet meg, ha azt hagyják a szülők is. Nagyobb gyerekeknél ugyanilyen fontos az unatkozás, mivel az abból való szabadulás arra készteti őket, hogy lekössék magukat. Így lesznek képesek kitalálni újabb játékokat vagy új szemmel tekinteni akár a régiekre.
Ekkor kezdik el használni unaloműzés gyanánt kreatívan az agyukat. Azonban ha ilyenkor szülőként a könnyebbik megoldást választjuk, mondjuk hosszas nyaggatás után odaadjuk a telefonunkat vagy tabletet, mindezek, amiket fent írtam, elmaradnak.
Vannak tudományos érvek is az unatkozás hasznossága mellett. Agyi képalkotó technológiával tárták fel azt az állapotot, amit sokszor unatkozásnak vagy semmittevésnek hívunk, és bebizonyosodott, hogy az agyunk ilyenkor sem kapcsol ki, sőt! Az agy kreatív, intuitív funkcióiért felelős területei aktívabbá válnak, amin nincs miért csodálkozni, hiszen bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy a világmegváltó ötletei, korábban megoldatlan problémák megoldásai épp tusolás vagy egy céltalan séta közben érték. És ehhez csak arra volt szükség, hogy az agy "kikapcsoljon", relaxált állapotba kerüljünk.
A gyerekek is hasonlóan vannak ezzel, így
semmi aggódnivalónk, ha azt látjuk, hogy gyermekünk ábrándozó tekintettel bámulja a "semmit", vagy szimplán csak bambul. Ilyenkor az agya épp pihen, és készül arra, hogy egy újabb tevékenységbe újult frissességgel vesse bele magát. Ugyanez a bambulás zajlik akkor is, amikor egy gyerek valamilyen digitális eszközt használ vagy televíziót néz, de ekkor az agy nem képes valóban kikapcsolni, mivel az ingerek egymást érve adják az impulzusokat.
Maria Tsupa képe a Pixabay -en.
Persze, minden szülő pontosan tudja, hogy milyen hatékony eszközöket képesek bevetni a kütyükért küzdő gyerekek, így érthető, hogy vannak helyzetek, amikor a telefon lesz a barátunk az unatkozó gyerek elcsendesítésében. Ennek ellénére
mindenkit biztatok arra, hogy ha erőnk engedi, álljunk ellen, és higgyünk abban, hogy a gyermek unalmából csodás játékok és fejlődés bontakoznak ki.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy legyünk türelmesek magunkkal és a gyerekkel is! Ne várjuk el, hogy az a gyerek, aki TV-vel oldja meg a semmittevést, azonnal átálljon a kreatív üzemmódra, és WC papír gurigákból kezdjen egycsapásra felhőkarcolót építeni. Mi, felnőttek is adhatunk neki tippeket, vezethetjük őt, mint egy menedzser. Talán még élvezni is fogjuk, ha magunk is megérezzük a gyermekkorban elhagyott, kreatív, szabad játék ízét.
"Unatkozom!" = Bánt valami! - Minél kisebb egy gyerek, annál nehezebben fogalmazza meg az érzéseit, így gyakran előfordul, hogy az unatkozást valójában a szomorúság kifejezésére használják.
"Unatkozom!" = Egyedül érzem magam! - Amikor egy gyerek nyüstölni kezdi a szüleit, sokszor nem valós unatkozásról van szó, hanem valójában szeretné felhívni magára a figyelmet. Ha megfigyeljük, a gyerkek igen gyakran szoktak "unatkozni" akkor, amikor a szülő elérhetetlen, mert éppen valami mást csinál.
Azt javaslom, hogy ha elhangzik az "Apa, anya, unatkozom!" - felkiáltás, kérdezzük meg, hogy gyerekünk mire gondol, mit szeretne. Ekkor megbeszélhetjük együtt, hogy amint lesz időnk, szívesen játszunk vele, addig is találjon ki valamilyen játékot, akár adhatunk is neki tippet. Ha pedig valami nyomasztja őt, az unalom onnantól már valójában nem is unalom, hanem lehetőség a beszélgetésre, közös játékra.
