KULT
A Rovatból

Megváltás nincs a gonosznak, csak Golden Globe díj! – Pingvin-sorozatkritika

Akinek tetszett a 2020-as Batman, az imádni fogja a Pingvint. No nem azért, mert oly sok köze van Batmanhez, mert igazából semmi, de a hangulata nagyon hasonló, ezt ügyesen eltalálták! Sokaknak ez lesz az év sorozata!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 17.



A Pingvin az első pillanatától hozza a Matt Reeves-féle Batman-film hangulatát. A minisorozat remek, tényleg nagyon jó, de majdnem lehozott az életről. Ez egy nagyon negatív történet, de erről majd kicsit később. Mi is a Pingvin? Colin Farrel karaktere a 2020-as Batmanben mutatkozott be. Már ott is kiemelkedett mint semmire kellő, kisstílű maffiózó, aki nagyon érzékeny a személyét érintő kritikára.

A Pingvin, vagyis Oswald „Oz” Cobb (Farrell) Carmine Falcone (az eredeti filmben Jon Torturro alakította) embere volt, aki viszonylag hamar feladta főnökét mentve saját bőrét.

Már a filmben is erősen utaltak rá, hogy Carmine nem igazán vetette meg az erőszakot, főleg a nőkkel szemben. Ám a karaktertől gyorsan búcsút is vettünk, a 2020-as produkcióban megölték. Innen indít a Pingvin sztorija: Gotham egyik legnagyobb bűnöző családjának a fejét likvidálták és halála egy óriási hatalmi vákuumot hagy maga mögött, amit mindenki be akar tölteni.

Nem csak Oz ugrik rá a lehetőségre, de a Falcone maffiózó család maradéka is pályázik a vezető szerepre, karöltve az egész város söpredékével. Oz elkövet egy hibát, hirtelen felindulásból megöli a maffiabirodalom közvetlen örökösét és éppen próbálja menteni az irháját, amikor is összefut Victorral (Rhenzy Feliz). A beszédhibás utcafiú segít a gengszternek, cserébe az életéért. Ezután egy olyan kalandra indulunk, amit kevesen fognak elfelejteni. Ne értsen félre senki, úgy indult a sorozat, hogy a Pingvin rossz ember. Ezért nem lehetett neki igazán drukkolni, de még a meg nem értett gonoszok közé se lehet beilleszteni. A főszereplőnk egy velejéig romlott bűnöző, akiben egy másodpercig sem lehet megbízni.

Van karakterfejlődése is, de nem jó irányba. Igazából ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre gonoszabbá és gerinctelenebbé válik, hogy elérje céljait.

Mindig van lejjebb. Ami a legviccesebb, hogy nincs semmi különleges képessége, rengetegszer szinte csak a szerencsének köszönheti, hogy túléli a szörnyű helyzeteket, amiket igazából magának köszönhet. Sokak adtak volna Cobbnak egy igazán szánni való háttértörténetet, hogy egy meg nem értett gonoszt csináljanak belőle nos Lauren LeFranc showrunner/író teljesen másban gondolkodott. Csupán a ravaszságából és emberismeretéből élő gengszter nagyon mélyre süllyed a sorozat folyamán a morális ingoványban.

Együttérzek mindenkivel, akik sosem tudják megkülönböztetni Colin Farrell és Colin Firth nevét. Állandóan keverem őket, pedig mindkét színészt nagyon szeretem, de sokszor elrontom, amikor megkérdezik, hogy ki melyik filmben játszik. Nos, a Pingvin sem fog segíteni ezen a problémán, ugyanis annyi maszk van főszereplőnkre aggatva, hogy akár Colin Firth is lehetne. Colin Farrell szó szerint eltűnik a szerepében.

Egy másodpercig se látjuk az ír színészt, előbb gondoljuk, hogy egy New Jersey-ből származó maffiózó van a főszerepben.

A maszkok tökéletesek, az akcentus briliáns, teljesen felismerhetetlen a sármos színész. Az alakítása pedig tényleg elsőrangú, nem véletlenül kapta meg a Golden Globe-ot idén ezért a szerepéért. Egyszerűen, amikor képernyőn volt, uralta azt, de még szorult helyzetben is, mint egy nyálkás meztelencsiga, kicsúszott az ellenségei készéből. Ám nem csak a Pingvin volt remek. Körülötte minden mellékszereplő is zseniális.

A már említett Feliz nagyon ügyesen alakította a hányatatott sorsú árva gyereket, akinek az életét a Batman-film főgonosza tette pokollá. Illetve még egy kiemelkedő alakítást láthattunk Cristin Milioti előadásában. Az érdekes arcú szépség játszi könnyedséggel hozta a mentálisan instabil pszichopatát.

Ha arra gondoltunk, hogy a Pingvin lesz az, akivel együtt tudunk majd érezni, tévedtünk, Sofia Falcone a sorozat egyik igazi tragikus főhőse. Szegény bármibe fog bele, valahogy Oz úgyis keresztül hozza a számításait.

A színésznőt eddig én a The Resort sorozatban és a 2020-as Palm Springs filmben láttam, de sokan ismerhetik az Így jártam anyátokkal szériából is. Jon Torturrot Mark Strong váltja az elhunyt maffiafőnök, Carmine Falcone szerepében. Visszaemlékezésekben láthatjuk az új színészt, akire azért volt szükség, mert Torturro szerint a szerepe túlzottan erőszakos volt nőkkel szemben, ezért nem vállalta azt. Egyébként minden szava igaz, de ez Mark Strongot nem zavarta.

A zene a film soundtrackjének a tovább gondolása, fejlesztése. Sajnos nem találkozunk a Denevérember témájával, pedig a filmből anno az volt a kedvencem. De Mick Giacchinonak semmi oka a szégyenkezésre. Mostanában jól megy a zeneszerző szekere, ő készítette az amúgy nagyon jó Star Wars: Kóbor alakulat zenéjét is. Lauren LeFranc elképesztően hatásos, ám nagyon fájdalmas sorozatot tett le az asztalra.

A látványvilág erős, az atmoszféra csak úgy csöpög a televízió képernyőjéből. A színészek elsőrangúak, akkor mi lehet a baj? Már említettem a legnagyobb problémámat.

A néző nem kap feloldozást, ez egy gonosz, kegyetlen és aljas sorozat. Annyi negatívum történik benne és mindig reménykedünk, hogy nem baj, ennél rosszabb már úgysem lehet és mégis. Főszereplőnk annyira mélyre süllyed a csúcsra vezető úton, hogy nem, hogy azonosulni, vagy drukkolni nem lehet neki, de a végére egyszerűen undorral tölt el a látványa. Itt nincs megváltás a gonosznak. Lehet csak én éreztem ezt, de kellemetlen érzés nézni a sorozatot, hiába ennyire jó.

Ez egy kegyetlen Batman-sorozat, amiből nem hiányzik se Bruce Wayne, se a Denevérember. Ki gondolta volna, hogy az év egyik legjobb sorozatát pont a DC-től kapjuk majd. Attól a DC-től, ami hibát, hibára halmozott 2024-ben. De úgy látszik kezd magára találni a Warner szuperhős részlege, mert az idei Creature Commandos animációs sorozat is nagyon jó, a Peacemaker második szezonja is lassan érkezik (az első zseniális volt), és eddig a Superman-film se néz ki rossznak az előzetese alapján.

Reméljük James Gunn és Matt Reeves meg tudja menteni majd a szenvedő stúdiót.

Nem úgy tűnik, hogy lesz folytatása a Pingvinnek, mindenhol minisorozatnak jelölték, ezekből pedig általában csak egy adagot kapunk. De ki tudja, hogy ha már ennyire népszerű lett, a Warnernél se bolondok, szeretik a pénzt. Érzésem szerint látjuk még Colin Ferrellt egy kilométernyi maszk alatt.

A Pingvin első teljes évada megtekinthető a Max streaming szolgáltató kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly: Néhány hetünk maradt a Sziget megmentésére
A Sziget alapítója szerint két fő feladatuk van, az első és legfontosabb a biztos finanszírozást előteremteni.


Hétfőn érkezett a hír, hogy veszélyben lehet a Sziget Fesztivál jövője: Karácsony Gergely főpolgármester egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy

kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás, pontosabban a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben. Éppen ezért a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését.

Gerendai Károly nyolc év után térhet vissza a fesztivál élére. Az Indexnek elmondta, hogy most nagyon új neki ez a helyzet, hiszen nyolc évig kimaradt a fesztiválszervező világból. Amikor kiszállt, úgy érezte, nem ért már eléggé ehhez, nem ismeri eléggé a mai fiatalok gondolkodását, ízlését. Erre viszont nincs sok ideje, hiszen gyorsan kell cselekedni, hogy megmentsék a jövő évi fesztivált. Mint mondta, sok embert megkeresett már a környezetében, sokan pedig őt találták meg a hírek hatására, hogy felajánlják segítségüket.

Első lépésként a nemzetközi trendeket és a hazai piac állapotát nézi át. Felméri, voltak-e stratégiailag hibás döntések az elmúlt években, és ha kell, korrigálna. Azt is vizsgálja, mennyire lehet a régi Sziget hagyományaira építeni, mi maradt értékes, és mit kell újragondolni. Kérdés számára az is, mire van igénye a mai fiataloknak, érdemes-e kizárólag rájuk építeni, vagy vissza kell-e hozni a korábbi közönséget is.

„Még csak keresem az ezzel kapcsolatos válaszokat, de nagyon rövid időn belül döntéseket kell hozni, hiszen az, hogy még mindig nincsenek árusítva a jegyek, nincsenek lekötve fellépők, nem zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek ilyenkor már rég zajlania kéne, olyan probléma, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mert ha még sokáig gondolkodunk, akkor hiába az a szándékom, hogy folytassuk, egyszerűen kicsúszunk az időből. Erre most néhány hetünk van maximum”

– mondta a Sziget alapítója.

Azt is elmondta, melyek most a legfőbb feladatai: „Az egyik, összerakni azt a finanszírozást, ami biztosítja azt, hogy folytatható legyen a Sziget a következő időszakban, hiszen sajnos komoly veszteségek képződtek az elmúlt években, és ahhoz, hogy ezt egyáltalán legyen esély megvalósítani, kell egy kockázatvállaló befektetői háttér. Másrészt pedig kell egy olyan vízió, amiről azt gondoljuk, hogy jobb lesz, hiszen az a cél, hogy ne legyenek a későbbiekben már ilyen veszteségek.

Tehát ez a két fő feladat van, egyrészt a jelenlegi biztos finanszírozást előteremteni, a másik pedig megtalálni a megoldást arra, hogy hosszú távon ne kelljen finanszírozni.”

Gerendai úgy látja, a hosszabb kihagyás miatt frissebb szemmel néz a folyamatokra. „Akik benne vannak egy adott szakmában, azok sokszor már nem látják a fától az erdőt, kevésbé érzékelik a nagy képet vagy a tágabb összefüggéseket” – mondta. Az elmúlt napokban szakmai anyagokat olvasott és sokakkal egyeztetett.

„Tegnap is szinte egész nap kint voltam a Sziget-irodában, és a volt kollégáimmal azt próbáltuk elemezgetni, hogy miket látunk hibának az elmúlt időszakban, és miket látunk jó iránynak. Miben kéne erősíteni, mit kéne megváltoztatni, miben kellene visszatérni inkább az alapokhoz, miben kellene kifejezetten megújulni.

Most egyszerre kell megteremtenünk egy stabil hátteret, miközben ez esély arra, hogy jó irányba mozduljanak el a dolgok, mert ez a számok alapján egyértelműen szükségesnek látszik”

– fogalmazott.

Az ötletelés mellett már tárgyal a lehetséges befektetőkkel is. Alapvetően magyar partnerekről beszélt, részleteket azonban nem árult el. Azt is mondta, úgy érzi,

a fesztivál az édes gyermeke, és mindent meg kell tennie azért, hogy megmentse.

Gerendai szerint ez a főváros és az ország érdeke is, ezért arra számít, hogy ebben pozitív lesz mindenkinek a hozzáállása. „Ez egy komoly szakmai kihívás, ami engem még inspirál is, hogy meg tudjuk-e találni a választ” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: