A közös produkcióban a négy döntőshöz csatlakoztak a kiesett versenyzők is. A Halottpénz Szétszeretlek című dalát adták elő. Ez is olyan sláger, amit rajtam kívül biztosan mindenki ismer és szeret, én vagyok az egyetlen műveletlen tuskó, aki a Sztárban sztár nélkül hülyén halna meg, napjában többször is. De a TV2 szerkesztőinek hála megmenekültem ettől a csúfos végtől.

Bevonult a zsűri, akiknek az öltözékében most az volt a legfeltűnőbb, hogy Tóth Andit és Marics Petit végre nem öltöztették össze. Itt jegyezném meg, roppantul kíváncsi vagyok, jövőre maradnak-e a zsűriben mindketten, hiszen nyilván párkapcsolati státuszuk miatt kerültek be egyszerre.

Négy versenyző maradt: az ifjú titán Valkusz Milán, a színésznő létére félelmetesen jól éneklő Gubik Petra, a sokoldalúságát hétről hétre bizonyító Schoblocher Barbara, és a különleges Oláh Ibolya.

A döntőben hagyományosan nincs már pontozás, kizárólag a közönség szavazatai számítanak. Két körben léptek színpadra a versenyzők, először duetteket adtak elő sztárvendégek oldalán, majd következtek a szóló feladatok.

A kötelező, műsor eleji lötyögésből megtudtuk, hogy ki hol töltötte a húsvétot – Kökény Attila nyert Párizzsal –, majd az is egyértelművé vált, hogy a zsűri azt szeretné, végre egyszer nyerje meg egy hölgy a versenyt, és az a hölgy lehetőleg Schoblocher Barbara legyen.

Ha már emlegették, Barbi színpadra is penderült, és Bódi Margóként énekelte Guszti oldalán az Aranyesőt, méghozzá tökéletesen.

Schoblocher Barbara nem csak Margó hangját utánozta tökéletesen, hanem valahogy sikerült visszaadnia a kisugárzását, egész lényét is. Jó, az illúzióteremtésben nagy szerepe volt a maszkosoknak is, de vitathatatlan, hogy Barbara alaposan „bekezdett”.

Gubik Petra Keresztes Ildikóként lépett színpadra Takáts Tamással, hogy elénekeljék a hazai poptermés egyik legprosztóbb dalát. Ez a Pocsolyába léptem.

Nem titok, hogy Petra az egyik nagy kedvencem az idei évadban, és amúgy nagyon jól énekelte a dalt, de én nem hallottam Keresztes Ildikót, legjobb esetben is csak jelzés szinten volt csak felfedezhető az énekesnő a produkcióban. Persze nem először derült ki, hogy a zsűri egészen másképp hallotta, mint én, szerintük sikerült a hangutánzás.

Valkusz Milán Curtisszé alakult T. Danny partnerként. Itt végképp nem sikerült az átlényegülés. Curtis hangja egészen más. Körülbelül olyan volt, mintha én elmélyíteném a hangomat és azt mondanám, Louis Armstrong vagyok.

A zsűri eddig is körülbelül annyira volt szigorú, mint nyuszika a répaboltban, de most, hogy már pontozniuk sem kellett, végképp nem álltak oda kritizálni. Mindenki tündi-bündi és szipi-szupi volt.

Király Linda sokkal jobb énekes, mint előadó, Horváth Charlie viszont épp fordítva. A hangja inkább érdekes, mint szép, viszont olyan erős kisugárzása van, hogy mindent megbocsájt neki az ember. Oláh Ibolyának szerencsére a hangja is nagyszerű és sokoldalú, és az idei mezőnyből kétségtelenül ő az egyik legnagyobb egyéniség, a döntő mezőnyéből pedig egyértelműen kimagaslik ebből a szempontból.

Nem okozott tehát meglepetést, hogy Ibi csaknem százszázalékosan átlényegült Charlie-vá.

Következett némi közjáték. Megszokhattuk, hogy a TV2 imádja keresztbe promotálni a műsorait. Ezúttal a Fekete macskát reklámozták. Nagy bejelentést tettek: Majka és Pápai Joci átadja a műsorvezetést a műsort eredetileg sikerre vivő Rózsa Györgynek, aki ebből az alkalomból tiszteletét tette a Sztárban sztár színpadán, és Tilla kedélyesen elbeszélgetett vele arról, milyen jó is tévésnek lenni.

Snitt.

Marilyn Manson számomra az az előadó, aki kb. két percig  érdekes. Nyilván van egyfajta megragadó színpadi jelenléte, de körülbelül olyan, mint amikor egy férfi humorista női parókát húz: először nevet az ember, de ha semmi más poén nincs, hamar unalomba fullad a dolog.

Valkusz Milánnak jól állt a figura, kihozta belőle amit lehetett, de azért annyira talán nem volt megerőltető feladat, mint mondjuk Siát vagy Celine Diont énekelni. Lehetőséget adott Milánnak, hogy jó produkcióval távozzon a műsorból. Habár Pap Szabi úgy fogalmazott, hogy Manson egy csokoládéba mártott hiéna, és neki ez nem teljesen volt meg.

Nem véletlenül emlegettem Siát. Gubik Petra utolsó feladatként a Chandeliert kapta. Kicsit ellustult a stáb. Emlékszem, amikor Wolf Kati énekelte ugyanezt a dalt a harmadik évadban, a klippet vették le, volt balettozó kislány is, ahogy kell. Most beérték a pantomimes verzióval. Petra nagyot énekelt, csodálatos pillanatot okozott, megkockáztatom, ez volt a leglúdbőröztetőbb alakítása. Így kell befejezni.

De persze a versenynek még korántsem volt vége, hisz jött ismét Oláh Ibolya, ezúttal mint Tina Turner. Nagyon sokszor megvolt a rocknagyi hangja, bár nekem a refrének ibolyásan hangzottak. De amit a legjobban hiányoltam, az a dög.

Ibolya viszont szemmel láthatóan feszeng az olyan helyzetekben, ahol nőiesnek és szexinek kéne lennie.

Pedig nem hiszem, hogy nem lenne benne, inkább talán ez a fajta exhibicionizmus hiányzik belőle. A Tina Turner-jelenségnek viszont elengedhetetlen része.

Schoblocher Barbi zárta a „versenyprogramot” Celine Dionnal és az All By Myselffel. Ahogy várni lehetett, leénekelte a csillagokat az égről. Barbi mindenképp az adás egyik nagy felfedezettje. Egyelőre még nem tudtam megfejteni, hogy Barbara sokoldalúsága miért nem derült ki számomra eddig a Blahalouisiana munkásságából. Minden esetre most újra rávetem magam az együttesre, hátha más füllel fogom hallgatni őket.

Ó, majd elfelejtettem, voltak extra produkciók is. A két verseny kör között a már kiesett lányok A holnap túl messze van című örökbecsű Bestiák örökzöldet énekelték. Bevallom, bármilyen csúnya dolog is, nekem leginkább az jutott eszembe a produkció láttán, nem csoda, hogy ők már kiestek.

Igaz, a nóta is meglehetősen idegen tőlem, bár el kell ismernem, sok olyan sláger van a 70-es 80-as évekből, amelyek semmivel sem különbek, és mégis nosztalgikusan megmelengetik keblemet. Ez amolyan zenei generációs szakadék.

A kiesett fiúk az Uptown Girl című Billy Joel számot énekelték, de a Westlife féle változatban. Ez sok derültségre adott okot a zsűri körében.

Következett az indokolatlanul rétestésztaként nyújtott eredményhirdetés. Kb. egy órába telt hogy kiderüljenek az alábbi egyszerű tények:

Valkusz Milán lett a negyedik, meglepetésre – és kicsit csalódásomra – Oláh Ibolya végzett a dobogó harmadik fokán. Ezek után biztosra vettem, hogy Barbara lesz a győztes, de tévedtem, kellemes meglepetésként a nézők Gubik Petrát találták a legjobbnak.

Örülök, hogy a műsor behozott néhány olyan arcot és nevet, akikkel a kereskedelmi tévék világában eddig nem nagyon találkozhattunk. Reméljük, ez változni fog ezentúl.

Miután értelemszerűen nincs feladatkiosztós videó, a végére hagytam a harmadik extra produkciót, Kökény Attila és Rakonczai Viktor új slágerét. Ezzel búcsúzom, azt hiszem mindannyiunknak kell egy kis idő, hogy kipihenjük ezt a nyolc hetet.