Máris elhatárolódott iskolája a vasárnapi tüntetésen slammelő lánytól
Az október 23-ára időzített, nagy létszámú tüntetés egyik nagy figyelmet kiváltott fellépője volt Pankotai Lili, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium diákja. Lili egy saját slam poetryvel érkezett, a közönség pedig nagyrészt vevő volt a szabadszájú, közéleti utalásokkal teli műre.
Nem mindenki körében aratott azonban osztatlan sikert az előadás. Hétfő reggel a 18 éves diáklány iskolája kiadott egy közleményt, amelyben elhatárolódtak diákjuktól.
A Facebookon közzétett állásfoglalásban dr. Nyisztor Zsolt igazgató azt írja:
A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma a bejegyzés alatt korlátozta a hozzászólások lehetőség: kommentelni jelenleg csak annak van lehetősége, aki legalább 24 órája követője az oldalnak.
Nem a gimnázium az egyetlen fórum, ahol kritika éri Pankotai Lili előadását. Hétfő délelőttre már a kormánypárti sajtó is kikezdte a diáklányt. A Mandiner azt a megállapítást teszi, hogy „Nem először trágárkodott a tanártüntetés "sztárja”, míg a szélsőségesen kormánybarát Origo úgy fogalmaz: „Elhatárolódik az iskolája az új Nagy Blankától, aki trágárkodott a vasárnapi tüntetésen”-
Ezzel utalnak a korábban több demonstráción is felszólaló Nagy Blankára, akit szintén szétszedtek a KESMA médiabirodalmához tartozó sajtótermékek, Bayer Zsolt pedig „szerencsétlen, nyomorult, ócska kis prolinak nevezte”. Pankotai egyelőre megúszta annyival, hogy „Blanka klónjának” és „káromkodó sztárnak” nevezik kormányoldalon.
Pankotai Lili slam poetryjének teljes szövege:
Csütörtök van.
Épp olyan mint az összes többi a többi közül.
Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív,
az „apa férfi, az anya nő”-iskolámban, hogy:
„Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”
Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást
a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába.
De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.
De tanár úr, maga itt, most mit gondol?
Hogy a fizetése 25 évesen diplomával diktatórikusan lett eldemonstrálva?
Mennyire szomorú egy tízes skálán, hogy a tescós dolgozók száma több,
mint a magyar hivatásban elhelyezkedők száma?
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, kurvára nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legfaszább az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A faszt.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek a faszát szopja teli erőből,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha telibe előre veri is a többséggel szemben.
Széchenyi fogalmazta meg a legszebben:
„Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”
A faszomat bele az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
És nekem nemcsak a sajátom az érdekem,
nem is a te érdemed,
hanem megtanultam 56 október 23-át,
és fáj, amikor a mai fiatalok kiállnak magukért és tanáraikért,
és azt mondják rájuk, a buzi libsik azt akarják, övék legyen minden,
és ezért harcolnak, mindenért.
Mert hallod? Nem.
Szeretnék gondolkodni, és a világgal végre nem szembemenni.
Azt hiszed, nem tisztelem a múltat?
Hogy Petőfi és Csokonai nekem egy rég elfeledett kulturális ultra?
Hát vágod? Rohadtul nem.
Pont arra nevelt a 12 pont és az aradi vértanúk,
amiért éppen itt most felszólalok,
bár lehet, szerinted túlvadult.
Szeretnék gondolkodni,
a hexameteren túllátni, rálátni,
a fizetésen elcsodálkozni,
mert igenis ők tanítják a jövőt.
És ha el sem hiszed,
de én és mi vagyunk a jelen
és a kibaszott jövő.
