Szombaton lapunk is beszámolt róla, hogy letartóztatták F. Jánost, akit azzal gyanúsítanak, hogy 24 éve brutálisan megölte Till Tamást. Azonban a legfrissebb fejlemények szerint már tagadja, hogy köze lenne a gyilkossághoz – írja a 24.hu. Bár korábban tanúkénti kihallgatásán beismerő vallomást tett, most azt állítja, hogy kényszer és fenyegetés hatására mondta el azokat a dolgokat, amelyeket most ellene használnak.
Hódos Attila, a péntek délelőtt letartóztatott férfi ügyvédje szerint F. János a kihallgatása során kifejezetten arra hivatkozott, hogy nyomás alatt volt, és a vallomása nem felel meg a valóságnak. Az ügy további részletei egyelőre nem ismertek.
„Azt mondta, hogy azzal fenyegették a kihallgatásával összefüggésben eljárók, hogy ha nem ismeri be a bűnösségét, akkor előhoznak a múltjából olyan részleteket, amivel a családi életét tönkreteszik, illetve őt magát és a vállalkozását is tönkreteszik”
– mondta a lapnak F. János ügyvédje.
F. Jánosnak már öt vallomása van Till Tamás 24 évvel ezelőtti gyilkosságáról, de ezek tele vannak ellentmondásokkal – mondta a gyanúsított ügyvédje a 24.hu-nak. Az ügyvéd szerint ügyfele az ügy során több verziót is előadott neki, de ezek nem objektívek, és ezért nem tekinthetők bizonyítéknak.
A jogi vitáról, miszerint az ügyészség szerint nem évült el az emberölés, míg más jogi szakértők szerint igen, Hódos azt mondta, hogy ügyfelének helyzetét ez alapvetően befolyásolhatja. A vita középpontjában az áll, hogy az elkövetés idején fiatalkorú F. Jánosra vonatkoznak-e az elévülési szabályok, vagy sem. Az ügyészség szerint az eset súlyossága kizárja az elévülést.
„Nem osztom azt a jogi álláspontot, hogy nem évült volna el ez a cselekmény. A megalapozott gyanú közlése nem volt jogszerű, mert a cselekmény elévült. A nyomozási bíró arra hivatkozott, hogy a nyomozási bíró nem vizsgálhatja az elbíráláskor érvényes Btk-nak a tartalmát, de az én álláspontom szerint ezt a megalapozott gyanú közlése előtt mérlegelnie kellett volna a nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek. A megalapozott gyanú közlésére úgy került sor, hogy tekintettel arra, hogy az új, most hatályban lévő Btk mindenféleképpen enyhébbnek minősül, a gyanú közlésekor ezt kellett volna mérlegelni, és azért sor sem kerülhetett volna a megalapozott gyanú közlésére”
– tette hozzá az ügyvéd.
Hódos Attila szerint a gyanúsítás alapja kizárólag ügyfele vallomása, objektív bizonyíték nincs. A döntés nem jogerős, mert a gyanúsított és védője fellebbezett. A lap megkereste a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészséget is, de a bizonyítékokkal és azok értékelésével kapcsolatban nem adtak tájékoztatást.
Szombaton lapunk is beszámolt róla, hogy letartóztatták F. Jánost, akit azzal gyanúsítanak, hogy 24 éve brutálisan megölte Till Tamást. Azonban a legfrissebb fejlemények szerint már tagadja, hogy köze lenne a gyilkossághoz – írja a 24.hu. Bár korábban tanúkénti kihallgatásán beismerő vallomást tett, most azt állítja, hogy kényszer és fenyegetés hatására mondta el azokat a dolgokat, amelyeket most ellene használnak.
Hódos Attila, a péntek délelőtt letartóztatott férfi ügyvédje szerint F. János a kihallgatása során kifejezetten arra hivatkozott, hogy nyomás alatt volt, és a vallomása nem felel meg a valóságnak. Az ügy további részletei egyelőre nem ismertek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Téged innen már tepsiben visznek ki” – Gyárfás Tamásnak ezt mondta egy rab a kecskeméti börtönben
Gyárfás Tamás egy börtöninterjúban számolt be arról, hogyan éli meg a mindennapokat a rácsok mögött 77 évesen. A volt sportvezető ennek ellenére aktívan készül a perújításra, és bízik abban, hogy új bizonyítékokkal tisztázhatja magát.
Exkluzív börtöninterjút készített az Index Gyárfás Tamással, akit a Fővárosi Ítélőtábla 2025. április 10-én a Fenyő-ügyben felbujtóként elkövetett emberölés miatt hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélt. A 77 éves médiamágnás, aki több mint egy éve kezdte meg büntetését, a kecskeméti Bács-Kiskun Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben fogadta a lap munkatársait, miután ügyvédje új, kulcsfontosságú bizonyítékokra hivatkozva perújítást kezdeményezett. Az ítéletet a bíróság közvetett bizonyítékok láncolatára, elsősorban hangfelvételekre alapozta.
Gyárfás Tamás a börtönélet körülményeiről és a humorérzékéről is beszélt. A „rab” szó használatát sértőnek tartja. „A rab nálunk szitokszó. Olyan mintha a színes bőrűre azt mondaná, hogy néger” – fogalmazott. Állítása szerint a helyzetén már csak nevetni lehet, mint a nihilistáknak. A kecskeméti börtönt egy tízes skálán tizesre értékelte, mondván, a parancsnoktól a felügyelőkön át a fogvatartottakig mindenki emberséges és segítőkész. A perújítási indítvány kapcsán egy ügyvédi iroda közleményét idézte, amely szerint perdöntő bizonyítok kerültek elő arról, hogy nem ő adott megbízást Fenyő János megölésére.
Arra a kérdésre, hogy tudja-e, ki volt a gyilkosság tényleges felbujtója, Gyárfás kitérő választ adott. Elmondása szerint valami visszatartja attól, hogy kimondja a nevet, mivel a felbujtó már nem él.
„A tárgyaláson a bíró egyszerűen nem engedte, hogy róla beszéljünk. Azzal indokolta, hogy nem szerepel a vádiratban” – állította.
Amikor az újságíró felvetette, hogy az ügyvédje néven nevezte Princz Gábort, Gyárfás azt mondta, ez kizárólag az ő érdekében történt. Hozzátette: „Nem szándékozunk mi – kiváltképp az ügyvédem nem – bárkit is leleplezni. Ez nem a mi feladatunk.”
A médiamágnás felidézte 2018-as elfogásának pillanatát, jelenlegi helyzetét pedig így jellemezte: „Ne szépítsük: ez zuhanórepülés. 2018. április. Ülök az autómban. Rám kiáltanak: »Tegye a kezét a műszerfalra!« Ez volt a kezdet. És talán Kecskemét lesz a vég.”
Elmesélte, hogy egy rabtársa odaszólt neki, miközben az udvaron tornázott: „Mit erőlködsz, öreg?! Téged innen már úgyis tepsiben visznek ki.”
Gyárfás elmondta, a 78. évébe lépett, és ha nem kap kedvezményt, 2032-ben szabadul.
Az ügy kálváriájának kezdetét 2017 szeptemberére datálta, amikor egy idegen férfi kereste fel otthonában a Portik Tamással folytatott beszélgetéseiből kiragadott idézetekkel. „Soha nem akartam csatározni nehéz emberekkel. Ha csak lehet, kerülöm a bajt” – indokolta, miért vívódott, mielőtt a dokumentumokat és egy időközben a postaládájába dobott kazettát elvitt a Nemzeti Nyomozó Irodába. Ott feleségével együtt egy fotósorozatból felismerték a látogatót, K. Imrichet, akit a rendőrség el is fogott, majd azonnal hazaengedett. Gyárfás szerint a bíróság sem tulajdonított neki jelentőséget, és be sem idézték.
Ezt követően bukkant fel egy új tanú, Szemán József, aki azt állította, hogy valójában ő járt Gyárfásnál 2017-ben. Szemán továbbá azt is vallotta, hogy már 1997 végén is átadott egy üzenetet Gyárfásnak, ami így szólt: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.” Gyárfás szerint Szemánnak nyomós oka volt a vallomástételre: egy másik gyilkossági ügyben volt társtettes, és a vádalku keretében úszta meg a fegyházbüntetést.
„El kellett döntenie, hogy vagy a fegyházat választja, vagy inkább azt mondja, amit hallani akarnak tőle. Ön szerint van, aki ilyen helyzetben a fegyház mellett dönt?” – tette fel a kérdést.
Gyárfás tagadja, hogy valaha is találkozott volna Szemánnal. „Ha hinni lehet annak, amit Szemán állít, akkor én vak vagyok. És a feleségem is az. Száz fotó közül ismertük fel a látogatónkat. Miután K. Imrichet elfogták, másodszor is azonosítottuk. Kérdezem én: mi kell még?!”
Szemán poligráfos vizsgálatával kapcsolatban Gyárfás azt mondta, a tanú ott is azt állította, hogy egyetlen lapot adott át neki, miközben ő öt oldalt kapott. A vizsgálatvezető magyarázata erre szerinte annyi volt: „Nem jelzett a gép.” Gyárfás szerint az ügy szereplői összezártak, és amit elkezdtek, végig kellett vinniük, ezért nem foglalkoztak K. Imrichhel. A perújítás egyik kulcsa éppen az, hogy K. Imrich most jelentkezett. „Van olyan, amelyre, gondolom, az ítészek sem számítottak: K. Imrich létezik. Mert jelentkezett…” – mondta, hozzátéve, hogy a férfi közjegyzői okiratban és hangfelvételen is rögzítette a történteket.
Gyárfás szerint a Fenyő-ügy húsz év után azért került elő, mert a bűnüldözés adós maradt a felbujtó megnevezésével, és komoly elismerés járt annak, aki eredményt tudott felmutatni. „Nyomasztó lehetett a megfelelési kényszer. Meg kellett felelni a várakozásnak” – vélekedett. Állítása szerint az őrizetbe vételét javasló nyomozati jelentésben egy olyan idézet is szerepelt – „Letettük a fenyőfát” –, amely egyetlen hanghordozón sem található meg. Szerinte a nyomozást vezető őrnagyot és a bírót is előléptették az ügy után. „Sikeremberek lettek. Én pedig megbélyegzett. A bűnüldözés viszont lerótta az adósságát” – zárta gondolatait. Az interjú végén Ernest Hemingwayt idézte aktív börtönéletével kapcsolatban: „A legjobb módszer az, ha minden nap dolgozol.”
Exkluzív börtöninterjút készített az Index Gyárfás Tamással, akit a Fővárosi Ítélőtábla 2025. április 10-én a Fenyő-ügyben felbujtóként elkövetett emberölés miatt hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélt. A 77 éves médiamágnás, aki több mint egy éve kezdte meg büntetését, a kecskeméti Bács-Kiskun Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben fogadta a lap munkatársait, miután ügyvédje új, kulcsfontosságú bizonyítékokra hivatkozva perújítást kezdeményezett. Az ítéletet a bíróság közvetett bizonyítékok láncolatára, elsősorban hangfelvételekre alapozta.
Gyárfás Tamás a börtönélet körülményeiről és a humorérzékéről is beszélt. A „rab” szó használatát sértőnek tartja. „A rab nálunk szitokszó. Olyan mintha a színes bőrűre azt mondaná, hogy néger” – fogalmazott. Állítása szerint a helyzetén már csak nevetni lehet, mint a nihilistáknak. A kecskeméti börtönt egy tízes skálán tizesre értékelte, mondván, a parancsnoktól a felügyelőkön át a fogvatartottakig mindenki emberséges és segítőkész. A perújítási indítvány kapcsán egy ügyvédi iroda közleményét idézte, amely szerint perdöntő bizonyítok kerültek elő arról, hogy nem ő adott megbízást Fenyő János megölésére.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Női holttestet találtak a tatai Öreg-tóban, őt kereshették napok óta a rendőrök
A holttestet a tó náddal borított részén találták meg kedden este. Az esetet a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja, idegenkezűség nem merült fel.
Egy nő holttestét találták meg kedden, az esti órákban a tatai Öreg-tó náddal borított partszakaszán.
A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság közlése szerint a haláleset körülményeit közigazgatási eljárás keretében vizsgálják.
Tóth Anikó szóvivő szerdán arról tájékoztatott, hogy idegenkezűség és bűncselekmény gyanúja nem merült fel az ügyben.
Az MTI úgy tudja, az elhunytat a Tatai Rendőrkapitányság vasárnap óta eltűntként kereste.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged vagy rokonodért, ismerősödért aggódsz, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot, vagy látogass el ERRE AZ OLDALRA, ahol többféle segítséget kaphatsz.
A budapesti kannibál a munkahelyi szekrényében is emberi maradványokat tartott – a Farkasréti temetőből ásta ki a testeket
A 30 éves férfi a vallomásában elismerte, hogy a fővárosi Farkasréti temetőből is szerzett testrészeket, amiket több helyen rejtegetett. A bíróság nem rendelte el a letartóztatását, jelenleg egy borsodi faluban van bűnügyi felügyelet alatt.
Munkahelyi öltözőszekrényben rejtegetett emberi csontok, a Farkasréti temetőből kiásott maradványok, és egy kézzel aláírt dokumentum, amelyben saját testét is felajánlja a tudománynak: a budapesti kannibál ügyében szerdán új, megdöbbentő részletek derültek ki.
A 30 éves férfi a kihallgatásán arról beszélt, hogy a fővárosi Farkasréti temetőből is szerzett emberi maradványokat – írta a Blikk. A kórházi beteghordozó nemcsak a lakásán tartotta a testrészeket, a lap szerint a munkahelyi öltözőszekrényében és az édesanyja településén is rejtegetett bizonyos darabokat.
Zsolt vonzódása az anatómiához és a patológiához abban is megnyilvánult, hogy évekkel ezelőtt saját testéről is rendelkezett halála esetére.
Egy kézzel aláírt nyilatkozatban így fogalmazott: „A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, illetve a Semmelweis Egyetem Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet részére oktatási és tudományos kutatási célokra halálom után ingyenesen felajánlom”.
A dokumentumban elfogadta, hogy testét az intézetek akár 2-3 évnél hosszabb ideig is megtarthatják, és külön kitért arra, hogy a hamvasztás utáni szórásról nem kell értesíteni a hozzátartozóit. „Nem tartok igényt arra, hogy az Intézetek a hamvasztás utáni szórás helyéről és időpontjáról hozzátartozóimat értesítsék” – közölte.
AHogy arról korábban beszámoltunk, a beteghordozót múlt szerdán fogták el a rendőrök. A férfi lakásán tartott házkutatás során preparált emberi arcot, bőröndben tárolt csontokat, egy komplett alsó lábszárat, agyat, koponyákat és egy befőttesüvegben tárolt szív is előkerült. A férfi kihallgatásán elismerte, hogy különösen vonzódik az emberi maradványokhoz, és azokból különböző módokon ételt is készített magának, a szívből például nyersen is evett.
Zsoltot emberi test tiltott felhasználásával gyanúsítják, a bíróság azonban nem rendelte el a letartóztatását.
Jelenleg bűnügyi felügyelet alatt áll egy borsodi faluban, az édesanyja ingatlanát nem hagyhatja el. Az eset brutalitása miatt a világsajtót is körbejárta a budapesti férfi története, aki a gyanú szerint részben a munkahelyén, egy kórházban juthatott hozzá a testrészekhez. Korábban már indult ellene eljárás garázdaság, rongálás és lopás miatt is.
Munkahelyi öltözőszekrényben rejtegetett emberi csontok, a Farkasréti temetőből kiásott maradványok, és egy kézzel aláírt dokumentum, amelyben saját testét is felajánlja a tudománynak: a budapesti kannibál ügyében szerdán új, megdöbbentő részletek derültek ki.
A 30 éves férfi a kihallgatásán arról beszélt, hogy a fővárosi Farkasréti temetőből is szerzett emberi maradványokat – írta a Blikk. A kórházi beteghordozó nemcsak a lakásán tartotta a testrészeket, a lap szerint a munkahelyi öltözőszekrényében és az édesanyja településén is rejtegetett bizonyos darabokat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Kiderült, miért lesz valakiből kannibál – a magyarázatok sokkolóbbak, mint a filmek
A modern kori kannibalizmus esetei mögött gyökeresen eltérő pszichológiai mintázatok húzódnak meg. Míg egyeseket súlyos pszichózis vezérel, mások a túlélésért kényszerülnek rá, mint az 1972-es andoki repülőgép-szerencsétlenség túlélői.
„Az evés által azt akartam, hogy ez az ember a részemmé váljon” – hangzott el Armin Meiwes, a hírhedt „rotenburgi kannibál” tárgyalásán. A kijelentés jéghideg őszintesége feltárja, miért is olyan nehéz megérteni, mi késztet valakit a végső társadalmi tabu átlépésére. A közelmúlt hazai és nemzetközi ügyei rávilágítanak: a modernkori kannibalizmus nem egyetlen kategória, hanem ritka, ám egymástól gyökeresen eltérő motivációk szélsőséges végpontja. A hangzatos címlapok mögött pontos fogalmakra és tiszta kategóriákra van szükség, különben menthetetlenül összemosódik a túlélés kényszere, a pszichózis sötét logikája, a szexuális fantázia és a brutális kényszerítés.
A leggyakrabban félreértett motiváció a birtoklásvágy, ami egyfajta torz intimitásban ölt testet. A már említett német ügyben az elkövető nem szimplán megölni, hanem végérvényesen magáévá tenni akarta áldozatát. A kriminálpszichológia ezt a mély elhagyatottságtól való félelem és a kóros kötődési mintázatok extrém megnyilvánulásaként értelmezi, ahol a másik ember elfogyasztásának fantáziája a teljes kontroll és a feloldódás illúzióját adja – írta a The Independent.
A rotenburgi kannibál úgy fogalmazott: „azt képzeltem el, hogy valakinek a részemmé kell válnia”.
A birtoklási vágy mellett jelenik meg a tisztán szexuális motiváció. A „vorarephilia” egy ritka szexuális érdeklődés, amelyben az erotikus fókusz a másik személy elfogyasztásának fantáziája. Az internet korában ezek a fantáziák többnyire a virtuális térben, fórumokon és szubkultúrákban maradnak.
Vannak azonban esetek, amikor nem egy torz fantázia, hanem a valóságérzékelés teljes összeomlása áll a háttérben. A kannibalizmus ritkán, de előfordulhat súlyos, kezeletlen pszichotikus állapotokban, például parancsoló hallucinációk vagy téveszmék hatására. Ilyenkor a cselekmény gyakran kaotikus, és az elkövető számára egyfajta torz „önvédelmi” reakció lehet.
A bűnügyi kategóriáktól teljesen elkülönül az az eset, amikor a kannibalizmus nem választás, hanem a túlélés egyetlen eszköze. Az 1972-es andoki repülőgép-szerencsétlenség túlélői hetekig tartó éhezés után hozták meg a döntést, hogy elhunyt társaik testéből egyenek.
„Meg kellett ennünk ezeket a holttesteket, és kész” – nyilatkozta Roberto Canessa, az egyik túlélő.
Az ilyen esetekben a morális gyötrelem, a közösségi megegyezés és a trauma feldolgozása áll a középpontban, nem pedig a bűnözői szándék. A jogrendszer számára éppen e motivációk megkülönböztetése jelenti a legnagyobb kihívást.
A pszichózis és a gyilkosság összefonódására példa az az oklahomai férfi, aki megölte a szomszédját, kivágott szívét megfőzte, majd megetette a családjával, mielőtt velük is végzett. Az elkövetők tetteinek árnyéka a családtagokra is rávetül, ahogy azt a svéd „skarai kannibál” lányának története mutatja, aki a történtek után súlyos drogfüggőségbe menekült.
Megállapítható tehát, a kannibalizmus szó mögött külön világok húzódnak: intimitásfantázia, paraphilia, pszichózis, kényszer és túlélés. A tiszta kategorizálás segít abban, hogy a jog, az orvostudomány és a média ne beszéljenek el egymás mellett. A ritkaság nem magyarázat, a borzalom nem diagnózis – csak a pontos megértés hoz valódi válaszokat.
„Az evés által azt akartam, hogy ez az ember a részemmé váljon” – hangzott el Armin Meiwes, a hírhedt „rotenburgi kannibál” tárgyalásán. A kijelentés jéghideg őszintesége feltárja, miért is olyan nehéz megérteni, mi késztet valakit a végső társadalmi tabu átlépésére. A közelmúlt hazai és nemzetközi ügyei rávilágítanak: a modernkori kannibalizmus nem egyetlen kategória, hanem ritka, ám egymástól gyökeresen eltérő motivációk szélsőséges végpontja. A hangzatos címlapok mögött pontos fogalmakra és tiszta kategóriákra van szükség, különben menthetetlenül összemosódik a túlélés kényszere, a pszichózis sötét logikája, a szexuális fantázia és a brutális kényszerítés.
A leggyakrabban félreértett motiváció a birtoklásvágy, ami egyfajta torz intimitásban ölt testet. A már említett német ügyben az elkövető nem szimplán megölni, hanem végérvényesen magáévá tenni akarta áldozatát. A kriminálpszichológia ezt a mély elhagyatottságtól való félelem és a kóros kötődési mintázatok extrém megnyilvánulásaként értelmezi, ahol a másik ember elfogyasztásának fantáziája a teljes kontroll és a feloldódás illúzióját adja – írta a The Independent.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
