Magyarok is élnek a földbe vájt városban az ausztrál sivatagban
A város lakóinak fele a dugouts nevű föld alatti házakban él. A település áramellátásáról szélerőmű és dízelgenerátor gondoskodik, az értékes kincsnek számító víz több mint 20 kilométeres távolságból érkezik.
A városnak föld alatti szállodája és sziklaüregbe vájt pravoszláv(!) temploma is van.
A 20. század második felében ugyanis főként kelet-európai bevándorló érkeztek ide, többségükben szerbek. De élnek itt lengyelek, horvátok és magyarok leszármazottai is.
Az egyik legérdekesebb beszámoló, amit Coober Pedyről olvashatunk, egy 2015-ös cikk, amelynek szerzője azt írja, hogy az opálbányászatról szóló túra elején egy videót vetítettek nekik, amelyből megtudták: mielőtt az opálmezőt felfedezték Ausztráliában, Magyarországon bányászták a világon a legtöbb opált.
De nem csak ennyi köze van Magyarországnak az ausztráliai opálbányászathoz. Innen indult ugyanis szerencsét próbálni 40 éve Szilágyi Aladár. Amikor végre kijutott a családjával Ausztráliába, kőművessegéd lett, majd bányászként kezdett dolgozni. Később opálcsiszoló lett, végül kereskedő.
„Amikor 1981-ben Ausztrália földjére érkeztünk, először építkezéseken kezdtem el dolgozni, köveket cipeltem napi tizennégy órában. Arra gyűjtöttem, hogy eljuthassak a több ezer kilométerre fekvő sivatag opálmezőire” - mondta egy 2006-os interjúban a Hetek magazinnak. Kezdetben iszonyatosan kemény munkával kereste a kenyerét, mert bár jól fizető munka volt a bányászat, gyakran embertelenül szűk vájatban kellett dolgoznia.
Szilágyi Aladár egy idő után rájött, hogy jobban érdekli az ásvány csiszolása és értékesítése, és miután belevágott, az is kiderült, hogy jó érzéke van ahhoz, hogy felismerje a nyers kőben a kincset. Ausztrália egyik legjobb opál-felvásárlója lett, és ebből meggazdagodott.
Coober Pedy ma is őriz magából egy szeletnyi Európát. Lakóinak negyede ugyanis ma is görögül, németül, szerbül vagy magyarul beszél.
