Hallottál már a "macedón tengerről", a Balkán legöregebb és legmélyebb taváról?
Vannak helyek, amelyek „kiesnek” a tömegturizmusból, pedig számos szépséget, érdekességet rejtenek. Ráadásul pont emiatt olcsóbbak, kényelmesebbek és nyugodtabb kikapcsolódást biztosítanak. Egyik ilyen – ma még kevéssé felkapott – ország Macedónia.
Az ország Koszovó, Szerbia, Bulgária, Görögország és Albánia között helyezkedik el. A főleg hegyekkel rendelkező Macedóniának tengerpartja nincs, viszont legnagyobb tavának környéke a világörökség része. Az ország területe az Égei-tengerbe ömlő Vardar-folyó vízgyűjtő területe. Az éghajlata kétféle, a folyóvölgyben mediterrán, a hegyekben hűvösebb, csapadékosabb. Az itt élők manapság elsősorban a mezőgazdaságból élnek.
A nagy tavainak - Ohridi-tó, a Preszpa-tó és a Dojran-tó - környéke védett, több nemzeti parkjuk is van. A Pelister Nemzeti Parkban például él egy fenyőfaj, a Pelister-fenyő, amely a világon egyedül csak itt fordul elő.
A világörökség része
Az Albán határon átnyúló Ohridi-tavat, és a macedón Ohrid várost és a környékén található történelmi-kulturális épületegyüttest az UNESCO 1980-ban felvette a természeti-kulturális világörökségi helyszínei közé.
Ohrid-régió
A festői környezetben épült Ohrid az ország hetedik legnépesebb városa. Az itt élők halászatból, fafaragásból éltek, melyből napjainkra a halászat a leginkább jellemző.
A bizánci stílus gyöngyszemének tartott település a 10. századtól a 18. századig egyházi központ volt, és pezsgő kulturális élete volt.
Egyes feltételezések szerint itt dolgozták ki a cirill ábécét.
Egy korabeli utazó szerint a 17. században 365 templom és kápolna volt a városban. A most arra látogató ugyan nem láthat ennyit, de akad még szép számmal bizánci stílusban épült templom.
Híres épületek
A leghíresebb az érseki főtemplom, a később mecsetként működő 11. századi Szent Zsófia-templom. A későbbi századokból fennmaradt a 13. századi Szent Kelemen-, a 14. századi Szent Zaum-, Bolnicki Szent Miklós-, a 15. századi Szent Konstantin és Heléna-, valamint a 18. századi Szent György-templom.
A város egyik jelképe a fellegvár, amelyet II. Philipposz épített (i.e. 4. század), a 10. században Sámuel cár kibővítette. A 3 kilométer hosszú várfalon 18 bástyát és 4 várkaput is építettek. Fénykorában a Balkán-félsziget egyik legbevehetetlenebb erődítésének tartották.
A város környéke is a világörökség része. Az 5. századi alapokon a 9. században újraépült plaošniki Szent Pantaleimon- vagy Szent Kelemen-monostor a legrégibb fennmaradt szláv egyházi építészeti emlék. Itt található Ohridi Szent Kelemen sírja is. A 11. és a 14. század közötti időszakban festett ikongyűjteménye is híres.
Az albán határhoz közel található a 9–10. században épült Szent Naum-monostor, ahol a névadó szent sírjai is található.
Az Ohrid közelében, festői környezetben fekvő Kaneóban, a tó fölé magasodó szirten áll a 15. századi Szveti Jovan Bogoszlov-templom.
Az óváros fehérfalú házai a 18-19. századból valók. Itt rendezték be Ohrid néprajzi múzeumát.
1963 óta nyaranta nemzetközi zenei és színházi seregszemlét rendeznek, és sokakat vonz az Ohridi Nyári Fesztivál, vagy a Balkáni Népzenei és Néptáncfesztivál.
Az Ohridi-tó
Számos érdekesség fűződik a tóhoz, melyet a helyiek csak "macedón tengerként" emlegetnek.
Az 5 millió éves tó a Balkán-félsziget legöregebb tava, emellett a legmélyebb is.
Mélysége 155 méter, míg a legmélyebb pontja 288 méter. Vizét a földalatti forrásokból kapja, a felesleg a Fekete-Drin-en folyik le.
A türkizkék vízben kevés mikrobiológiai szennyező- vagy tápanyag található, ezért kristálytiszta. A mélysége ellenére nyáron 24-25 fokra is felmelegszik, így kiválóan alkalmas strandolásra. A helyiek szívesen fürdenek a tóban, a turizmus is fellendült, olcsó szállások és éttermek várják az idelátogatókat.
Az ökoszisztémája egyedülálló, az élővilága különleges. Az itt élő fajok egy része csak itt található meg, például több ponty és lazacféle is.
Skopje
Macedónia fővárosa az ország legnagyobb települése. 1963-ban, 6,1-es erősségű földrengés rázta meg, és tett földönfutóvá 120 ezer embert. A város egyötöde elpusztult, és mintegy ezer halálos áldozat volt. Nemzetközi segítséggel építették újjá, de a régi épületekből sok elpusztult, ezzel a város hangulata is megváltozott.
Egy kirándulást mindenképpen megér. Érdemes megnézni a római vízvezetéket, a Vadar-folyón átívelő kőhidat, a török korból megmaradt épületeket, és a Vodnó-hegyen álló 76 méter magas, 400 tonnás fém keresztet, mely a Balkán legnagyobb keresztje. Esténként 500 reflektor világítja meg, így 80 kilométerről is látni.
