SZEMPONT
A Rovatból

„Lelőtte a szülőket, aztán a halott nő rúzsával felírta a falra, hogy ők nem ölnek gyerekeket”

A Tel-Avivban élő Salamon Sára elképesztő történeteket mesél az elmúlt napokról, a vérengző terroristákról, a folyamatos rakétatámadásokról, és arról, mindezt hogyan élik meg Izraelben, két pici gyerekkel.


Soha senki nem szeretne arra ébredni, hogy megszólalnak a légvédelmi szirénák és rakéták robbanásai törik meg a reggel csendjét. Sajnos Ukrajna után már Izraelben is ez a valóság. Salamon Sára és családja Tel-Avivban várja, hogy a helyzet jobbra forduljon. De félő, hogy inkább csak rosszabb lesz.

- Két pici gyerekkel éltek Tel-Avivban, a várost nem kímélték a rakéták. Hogy viselik a gyerekek ezt a háborút?

- A pici észre sem vesz semmit, ő négy nap múlva lesz egy éves. Magamon altatom, egy kis hordozóban, és biztos érzi, hogy magasabb a pulzusom, mert nehezebben alszik el. A nagyobbik decemberben lesz 5 éves, ő már kérdez. Úgy látom, hogy nem nagyon fél.

Amikor megszólal a sziréna, már tudja, hogy be kell menni a szobába, és ott játszik. Viszont nagyon okosakat kérdez

és próbálunk neki a korának megfelelően minél pontosabb válaszokat adni. Amit érezhet, és ezt el is magyaráztam neki, hogy nekünk, felnőtteknek van talán egy kicsit kevesebb türelmünk. Stresszelünk, idegesebbek vagyunk.

- Mondtad, hogy a gyerekek nem félnek. Te félsz?

- Őszintén igen. A rakétáktól kevésbé félek a Vaskupola rendszer miatt, de attól, hogy bejöttek a terroristák az országba és nem tudod, hogy pontosan hol vannak, meddig jutottak, ez másmilyen érzés. A rakétázás is más volt most, mint szokott. Egyszerre annyit lőttek ki… de igazán akkor fogok félni, amikor északon, Libanonban lesz baj. Most még tartom magam. Nagyon sok barátom elment a magyar mentesítő repülőgéppel, amiről csak az utolsó pillanatban szereztem tudomást…

- Akkor így nem is tudtad megfontolni, hogy menj vagy maradj?

- Nem. Aztán azt mondtam, hogy ha tovább romlik a helyzet, és lesz még mentesítő járat, akkor elviszem a gyerekeket. De nem működött normálisan a regisztrációs rendszer sem, azt írta ki, hogy karbantartás miatt nem elérhető a felület. Hát mikor kell karban tartani az ilyen oldalt, ha nem akkor, amikor szükség lenne a használatára? Nem tudom, a nagykövetségnek miért nincs olyan listája, ami alapján értesíthetik azokat a gyerekes magyarokat, akik járnak magyar iskolába, óvodába… Kitettek egy Facebook-posztot és kész. Konkrétan úgy tudtam meg, hogy lenne lehetőség elrepülni egy mentesítő járattal, hogy jött egy barátnőm, aki mondta, hogy figyelj, most megyünk a repülőtérre. Én meg néztem, hogy milyen repülőhöz?

- Hogy éltétek meg az első napokat?

- Reggel fél hétkor kezdődött szombaton, a szirénákra ébredtünk, aztán napközben is volt néhány riasztás. Este már nagyon fáradtak voltak a gyerekek. Megágyaztunk a dolgozó szobában. Ászá már aludt a fal mellett. Elát próbáltam altatni. Beszéltünk róla, hogy mi történik. „Anya, amikor jön a rakéta akkor így csinálunk, jó?!” Nagyon közel bújt hozzám, az arcát a mellkasomba temette. Aztán folytatta: „és nem kiabálunk hangosan, hogy Á! Csak halkan. Mert itt alszik Ászá. Jó?” Persze pár percre rá jött a következő sziréna, a kicsi is felébredt és a nagy sem tudott aludni még sokáig.

Ez a kép a szombat hajnali első szirénázás során készült, Fotók: Salamon Sára

A rakétázást úgy képzeld el, hogy lőnek, és egyszerre 20-30 városban van riadó. Megy a sziréna egy-két percig.

Ide, Tel-Avivba kevesebb rakéta ér el, mert ehhez olyan kell, ami meg tud tenni 80 kilométert. Ebből sokkal kevesebb van, mint a kicsikből, mert azok nagyrészt házilag barkácsolt cuccok.

Persze a nagyokat Irántól kapják, azok tudnak eljönni eddig. Utána eltelik fél óra, vagy két-három óra is, amikor már visszazökkensz a hétköznapi életedbe. Főzöl, játszol a gyerekekkel, és akkor jön a következő hullám. És este a fektetéskor biztosan rakétáznak. Ébresztenek és altatnak. De így is borzasztó. Hogy a másodikon a kislányom barátjának az apukáját behívták, hogy az én szüleimnek nincs biztonsági szobája…

- Nektek van?

- A lakásunk északi fekvésű, és van olyan szobánk, aminek nem nagyon van külső fala. Oda megyünk be, ha baj van. Ezek a rakéták déli irányból, Gázából érkeznek, nem Libanonból, északról.

A rakétáknak nincs robbanófejük, maga a becsapódás okoz kárt, hiszen az épületben aztán felrobban a gáz, meg ami van.

Tehát egy találattól nem robban fel az egész ház, az a lakás semmisül meg, amelyikbe becsapódik. Meg hát a repeszek végeznek óriási pusztítást.

- Mit látsz most ebben a pillanatban, ha kinézel?

- Óriási katonai készültség van. Minden tartalékost behívtak, 300 ezer embert mozgósítottak, nagyon sokan mentek úgy is, hogy nem hívták őket. Az emberek kimennek az utcára és ételt visznek a katonáknak, hiszen idő kell ahhoz, hogy az ellátást koordinálják, és a váratlan támadás miatt nem mindenkihez jut el elég étel például. Mi is próbálunk segíteni, még Elá is összeszedte a ruháit, a játékait, amit nélkülözni tud, vásároltunk higiéniai szereket, és elvittük adományként azoknak a családoknak, akiket felmenekítettek délről és most nincs semmijük, meg a katonáknak is.

Eszméletlenül sokan mozgósították magukat, akinek van teherautója, az jön és felpakolja az adományokat, akinek étterme van, az ott főzi az ennivalót és viszik a katonáknak, az utakon, ahol vonulnak fel, az emberek sütiket és innivalót osztanak nekik.

Mert mindenki ki akarja venni a részét a védelemből. Nagyon érdekes, mert most is hallok robbanásokat, de nem nálunk vannak és a sziréna sem hallatszik el most idáig.

„A pici észre sem vesz semmit az egészből”

- Sok barátotok vesz részt a harcokban?

- Ez nagyon nehéz dolog, mert nem szeretnénk kérdésekkel bombázni őket, épp elég, ha a családjukat tudják értesíteni. De szerintem mindenki sérültként érkezik majd haza a frontról. Ha a testén nem is lesz egy karcolás sem, lelkileg sérült lesz. Van egy nemzet, ahol minden második embernek poszttraumája van.

- Mit tudtok a túszokról?

- Azon tanakodnak az emberek, hogy mi lesz velük. A pici babáktól kezdve anyák, fiatal nők, idősek… Egy leszerelt katona azt nyilatkozta, hogy az izraeli katonaságot most nem fogják érdekelni a túszok. Mert van százvalahány túsz, és van 9 millió ember az országban. Szóval mindenki csak találgat. De terrorista és terrorista között is vannak különbségek. Van olyan, aki bement a kibucban a házba, és az egész családot, kisgyerekestől lemészárolta.

Más szintén bement egy házba, lelőtte a szülőket, bement a biztonsági szobába, benézett a takaró alá, ott voltak a gyerekek. Visszatette a takarót rájuk, és a halott nő rúzsával felírta a falra, hogy ők nem ölnek gyerekeket.

És megint máshol ott volt egy anya a gyerekeivel, bement a terrorista, és mondta, hogy ő gyerekeket nem bánt, megkérdezte, hogy elvehet-e egy banánt. Ott ült két órát a lakásban, megevett pár banánt, megpihent, és elment. Annyira fura ez az egész.

- Semmi előjele nem volt ennek a támadásnak?

- Voltak olyan hírek, hogy szólt az egyiptomi hírszerzés 10 nappal a támadás előtt, hogy valami készül, de a figyelmeztetést nem vették komolyan. Hónapokkal ezelőtt beszélt egy volt katona arról, hogy fel kéne fegyverezni az összes határszéli települést, mert a hadsereg nem fog tudni odaérni időben, ha bármi történik. Nem tudják két pillantat alatt kiszabadítani az embereket, olyankor házról házra kell menni, mindent és mindenkit át kell vizsgálni… Többször figyelmeztetett erre.

- A lakosság nagyon aktív az ellátmány terén. Ez másban is megmutatkozik?

- Vannak csoda történetek is. Egy 62 éves magas rangú, leszerelt katonát felhívta a fia valamelyik kibucból, hogy ott vannak a terroristák, ők meg az óvóhelyen bújtak el. Az apa fogta magát, beült az autójába Tel-Avivban, magával hívta egy 66 éves katonatársát, útközben összeszedtek néhány fiatal katonát, ahogy mentek, a harcok helyszínén hagyott fegyverekkel, sisakokkal felfegyverezték magukat, odaérve megöltek 10 terroristát, aztán a 62 éves férfi bekopogott a vasablakon, hogy itt van apa. És felvitte Tel-Avivba a családját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: