prcikk: Legóból gyárt műkarokat egy testi fogyatékossággal született férfi | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

Legóból gyárt műkarokat egy testi fogyatékossággal született férfi

Világéletében szeretett legóval játszani, mára a célja, hogy másoknak is segíthessen a megfizethető, mégis strapabíró robotkarokkal.


David Aguliar (művésznevén: Hand Solo) fiatal mérnök, aki annak ellenére vitte sokra szakmájában, hogy fogyatékkal született. Már csecsemőkorában lengyel-szindromát (a magyarban is gyakran: Poland-szindrómát) diagnosztizáltak nála. Egy általában féloldalasan jelentkező mellkasfejlődési rendellenességet, ami miatt jobb karja is csak csökevényesen nőtt ki. (Egy hasonló betegséggel élő nőről EBBEN a cikkünkben írtunk.)

„Bántottak az iskolában. Azt mondták, anyám hibája, hogy ilyen lettem. De előfordult az is, hogy felém dobtak egy labdát azzal, hogy kapjam el a jobb kezemmel”

– meséli betegségéből adódó gyerekkori traumáit az andorrai születésű David. Testi hátránya ellenére a gyerekek átlagos életét igyekezte élni, és csökevényes karja ellenére egyik kedvenc tevékenysége a legózás volt.

„Ötéves koromban kaptam az első készletemet. A szüleim rájöttek, hogy ez nagyszerű módja a kézügyességem fejlesztésének. Én pedig csak játszottam, repülőket és autókat építettem. Még egy gitárt is összeraktam” – meséli.

Az önfeledt legózás aztán komolyabb irányt vett: Aguliar már 9 éves korában kezdetleges karprotézist épített. Első ilyen jellegű szerkezete egy egyszerű doboz volt, amibe bele tudta tenni csonka karját. Néhány évre úgy tűnt, "kinőtt" a legózásból, de hamarosan újra a régi szenvedély felé fordult,

17 évesen pedig elkészített egy olyan protézist, amiben már ujjak, motor és nyomásérzékelő volt, és aminek könyökcsuklója segítségével már kisebb tárgyakat is fel tudott venni.

David Aguilar 'Hand Solo'

David egyébként azt mondja, mielőtt megépítette első kezdetleges műkarját, családjával már eldöntötték, hogy nem fog protézist használni. Elmondása szerint túl drága lett volna, és a társadalombiztosítás sem fedezte. Végsősoron pedig úgy gondolta, anélkül is jól elboldogul.

„Azóta több új verziót készítettem. A legújabb modellem, az MK-V az eddigi legfejlettebb és legkényelmesebb. Vezérlőegységgel rendelkezik, amely képes parancsokat küldeni és fogadni a karon lévő érzékelőktől a motorokhoz, izomszerűen összehúzódó kábelekkel” – írja a fiatal mérnök, aki azóta közösségi oldalain is előszeretettel mutatja be tanulmányát. Mint mondja, sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a karok bírják-e a terhelést, de kiderült, jobban, mint gondolta volna.

„Kíváncsi voltam, mennyire strapabíróak a karok, ezért az egyikkel elkezdtem ütni a falat. Végül sikerült eltörnöm – a falat”

– meséli meggyőző történetét.

Mint kiderült, David odavan a tudományos-fantasztikus és a szuperhős mozikért is, ezért is lett a közösségi médiában használt neve a Han Solóhoz hasonló Hand Solo. Találmányait pedig MK-nak, Vasember híres ruházata után nevezte el. Róla és édesapjáról dokumentumfilm is készült, nemrég pedig befejezte az önéletrajzát is.

Fő célja azonban, hogy a drága és nem mindig támogatott protézisok helyett az embereknek megfizethető, mégis minőségi és tartós műkarokat gyárthasson.

(The Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
„Nélkülük az ember sem létezhetne” – elárulták, melyik volt a Föld első növénye
Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa szerint a legkorábbi fotoszintetizáló élőlények tették lehetővé az összetett életet. Ezek az algaszerű szervezetek évmilliók alatt oxigénnel dúsították fel a bolygó légkörét.


Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.

Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,

az oxigén évmilliók alatt halmozódott fel a fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhetően. „Ez a változás lehetővé tette a nagyobb és összetettebb élet kialakulását, nélkülük az ember sem létezhetne”

– emelte ki Potter.

A tudósok úgy vélik, hogy az első igazi szárazföldi növények körülbelül 470 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a zöldalgákból. Ezek a korai növények a partvonalak közelében, sekély vízben éltek, ahol a környezetük gyakran változott: néha víz alatt voltak, néha pedig a levegőn. Ez segítette őket abban, hogy lassan alkalmazkodjanak a szárazföldi léthez, ami egy sor új kihívással járt. El kellett kerülniük a kiszáradást, meg kellett tudniuk állni a vízben való lebegés nélkül, és vizet, valamint tápanyagot kellett szerezniük a talajból.

Hogy alkalmazkodjanak, az első növények fontos új tulajdonságokat fejlesztettek ki. Az egyik egy viaszos bevonat, az úgynevezett kutikula volt, amely segített a vizet a növény belsejében tartani. A növények sejtfala emellett erősebb lett, ami lehetővé tette számukra, hogy a gravitáció ellenére függőlegesen álljanak. Az egyszerű, gyökérszerű szerkezetek, az úgynevezett rizoidok pedig a stabil kapaszkodásban, valamint a víz és az ásványi anyagok felszívódásában segítették őket.

Ezek az első növények nagyon kicsik és egyszerűek voltak, hasonlítottak a ma élő mohákhoz, például a májmohákhoz és a becősmohákhoz. Nem volt igazi gyökerük vagy száruk, és közel maradtak a talajhoz.

Ezt bizonyítják például a Cooksonia nevű növénycsalád fosszíliái is, amelyek körülbelül 430 millió évvel ezelőtt éltek, és apró, elágazó száraik voltak, amelyek mindössze néhány centiméter magasra nőttek meg.

Bár ezek a növények méretüket tekintve aprók voltak, hatásuk óriási volt. Idővel egyre több lett belőlük, és a kezdetleges gyökereik segítségével a kövekből talaj lett, ami további növények megtelepedését tette lehetővé.

A több növény több oxigént is jelentett a légkörben, emellett pedig táplálékként és élettérként is szolgáltak, így megindulhattak az állatok is a szárazföld felé.

A növények evolúciójában nagyjából 420 millió évvel ezelőtt jelent meg az a szövet, ami lehetővé tette, hogy a víz és a tápanyag a növény minden részébe eljusson. Ennek köszönhetően magasabbak és erősebbek lehettek, így jutott el a bolygó a körülbelül 360 millió évvel ezelőtti időszakba, amikor

már hatalmas, helyenként 30 méter magas fák borították a tájat. Ezek kidőlve nemcsak tápanyagként szolgáltak más élőlények számára, hanem évmilliók alatt fosszilis energiahordozóvá is alakultak.

Egy másik fontos evolúciós változás 380 millió évvel ezelőtt következett be, amikor

megjelentek a magok,

amelyek védték a növényi „embriókat”, és lehetővé tették számukra, hogy a zord körülményeket is túléljék. Végül 140 millió évvel ezelőtt

megjelentek a virágok, amelyek a növények szaporodását és elterjedését segítették.

Ma a virágos növények jelentik azokat a növényeket, amelyekkel a legtöbbször találkozunk.

Via hvg.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Belehajtott a tornádóba, és túlélte – egy kutató elképesztő története a vihar gyomrából
A szél szilárd tárgyként csapódott az autójának, a sötétségben pedig még a kamerája sem működött. Egyetlen kétségbeesett manőver mentette meg az életét.


„Láttam egy szörny közepét” – mondta Perry Samson, a Michigani Egyetem légkörkutatója, aki egyike azon keveseknek a Földön, aki autóval belehajtott egy tornádóba és túlélte, hogy elmesélje a történetét.

A tudós egyetemi hallgatókkal tanulmányozta a kansasi szupercellás zivatarokat, amikor egy hirtelen kialakuló tornádó egyenesen a csapata felé fordult.

Míg a diákok más járművekkel el tudtak menekülni, az ő autóját pillanatok alatt elnyelte a repülő törmelék olyan sűrű felhője, hogy még a motorháztetőt sem látta.

„Ahogy fogytak a lehetőségeim, kétségbeesett manőverbe kezdtem: közvetlenül a szélnek fordítottam az autót, abban bízva, hogy a jármű aerodinamikája a földhöz szögez, ahelyett hogy játékszerként felborítana” – emlékezett vissza a kutató.

Az örvény belsejében a fülét szinte szétfeszítette a gyors nyomásváltozás, a szél pedig úgy csapódott a karosszériának, mintha szilárd tárgy lenne. A közelben mért 241 km/órás széllökéseknél a tornádó magjában valószínűleg még jóval erősebb szél tombolt.

A filmekkel ellentétben a tornádó belseje nem egy tiszta „szem”, hanem egy sötét, barnás-fekete törmelékgolyó, amelyben annyira sötét volt, hogy a kamerája képtelen volt bármit is rögzíteni. A tankönyvi tanács szerint ilyenkor árokba kell feküdni, de a szél ereje ezt lehetetlenné tette.

„De a szél olyan erős volt, hogy ki sem tudtam nyitni az autóajtót. Csak lekuporodtam, és imádkoztam” – mondta Samson.

Amikor a vihar elvonult, Perry Samson bérautója sárba ragadva állt, antennája derékba hajlott, és a karosszéria minden résébe szalmaszálak fúródtak.

A tornádók kialakulásához több légköri összetevő erőszakos együttállása szükséges: a talaj közelében lévő meleg, párás levegő, amely felett szárazabb légréteg helyezkedik el.

Ezt a feszültséget egy stabil légréteg, egyfajta „sapka” tartja kordában, amíg a feláramlás át nem töri. Ezt a folyamatot segíti a szélnyírás, vagyis a különböző magasságokban eltérő irányból és sebességgel fúvó szél, amely vízszintes forgásba hozza a levegőt, ez pedig a feláramlással együtt függőleges tengelyűvé válik, létrehozva a mezociklont.

A kutatók nem a veszélyt keresik, amikor viharokat üldöznek.

Céljuk, hogy megmérjék azokat a kis méretű folyamatokat, amelyek a tornádók kialakulásáért felelősek, és a talaj közelében, percek alatt zajlanak le.

Ezeket a jelenségeket a radarok, műholdak és a hagyományos időjárás-állomások gyakran nem észlelik, ezért a helyszíni mérések kulcsfontosságúak a pontosabb előrejelzésekhez.

Via ScienceAlert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Szenzációs felvételeket készített a Szaturnuszról a Webb és a Hubble űrtávcső
A Webb és a Hubble űrtávcső közös munkája eddig sosem látott részletességgel mutatja a gázóriást. A szakértők szerint ez különösen izgalmas, mert a két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.


Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.

A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.

Míg a veterán Hubble a látható fény tartományában a felhőzet finom színárnyalatait rögzíti, addig az újgenerációs Webb az infravörös tartományban a légkör különböző mélységeiben rejtőző felhőket és kémiai anyagokat is érzékeli. A két adatsor kombinálásával a tudósok gyakorlatilag felszeletelik a bolygó atmoszféráját.

A Hubble egy évtizedes megfigyelőprogram részeként kapta lencsevégre a Szaturnuszt még 2024 augusztusában, a Webb pedig néhány hónappal később. A képek rögzítésekor a bolygó éppen az északi féltekén tapasztalható nyárból a 2025-ös napéjegyenlőség felé haladt.

A fotók egy rendkívül mozgalmas légkört tárnak fel. A Webb képén egy „szalaghullámnak” nevezett, hosszan fennálló futóáramlat kanyarog, alatta pedig még mindig látszik egy apró folt, a 2011-es „Nagy tavaszi vihar” makacs maradványa. A déli féltekén szintén több vihar örvénylik, melyeket a látható felhők alatt tomboló erős szelek és hullámok formálnak.

A bolygó északi pólusánál lévő ikonikus, hatszög alakú futóáramlás több csúcsa is halványan kivehető mindkét képen. Valószínűleg évtizedekig ez az utolsó nagy felbontású kép a híres hatszögről, mivel az északi pólus hamarosan télbe fordul, és tizenöt évre sötétségbe borul.

A Webb infravörös megfigyelésein a pólusok feltűnően szürkészöld színben játszanak. A tudósok szerint ezt vagy egy magaslégköri aeroszolréteg okozza, amely másként szórja a fényt, vagy pedig sarki fényhez hasonló jelenség, ahol a bolygó mágneses mezejével kölcsönhatásba lépő töltött részecskék keltenek fénylést. A gyűrűk azért különösen fényesek az infravörös képen, mert nagyrészt visszaverő vízjégből állnak, és olyan finom részletek is látszanak rajtuk, mint a küllők és a legkülső, vékony F-gyűrű éles vonala.

A Webb a legnagyobb és legerősebb távcső, amelyet valaha az űrbe bocsátottak. A Hubble űrteleszkóp pedig több mint három évtizede működik, és továbbra is úttörő felfedezéseket tesz, amelyek alakítják az Univerzumról alkotott ismereteinket.

Via esawebb.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Kokain és fájdalomcsillapítók jelentek meg a bahamai cápák vérében - a kutatók szerint a turizmus tehet róla
A szakemberek úgy vélik, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz lehet a felelős. Még az egyik legelzártabb, érintetlennek hitt szigetnél is kimutatták a szennyezést.


A Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint és koffeint is kimutattak, derül ki egy új tanulmányból. A kutatók 85, a paradicsomi Eleuthera sziget környékén befogott cápák vérmintáját elemezték, és 28 állatnál találtak valamilyen, emberi tevékenységből származó hatóanyagot.

A leggyakrabban kimutatott szer a koffein volt, de két cápa a kokainra is pozitív tesztet produkált.

A Bahamákon, Brazíliában és Chilében dolgozó kutatók a vérmintákban fájdalomcsillapítók – acetaminofen és diklofenák – nyomait is azonosították.

A vizsgálat azért is fontos, mert most először mutattak ki koffeint cápákból bárhol a világon, és ez az első alkalom, hogy a Bahamákon élő cápák szervezetében kokaint találtak - írta a Science Alert

A kutatók szerint a szennyezés a turizmushoz köthető: a cápákat népszerű búvár- és hajós túraútvonalak mentén fogták be, így valószínű, hogy a hajókról származó kezeletlen szennyvíz, valamint az urbanizáció és a turizmus általános növekedése okozza a problémát. A kokain esetében azt gyanítják, hogy az állatok a vízbe esett kábítószercsomagokba haraphattak bele.

„Harapdálnak, hogy felderítsenek dolgokat, és így végül ki vannak téve a hatásuknak” – magyarázta Natascha Wosnick biológus, a brazil Paraná Szövetségi Egyetem kutatója.

Bár a szerek pontos egészségügyi hatásait még nem ismerjük, a kutatók vizsgáltak néhány anyagcsere-jelzőt, amelyek arra utalnak, hogy a szennyezés magasabb stressz-szinthez és nagyobb energiafelhasználáshoz vezethet, miközben az állatok szervezete a méregtelenítéssel küzd.

A tanulmány szerzői szerint a probléma túlmutat a cápákon. „A gyógyszerek és az illegális drogok egyre inkább az újonnan megjelenő, aggodalomra okot adó szennyezők közé tartoznak a tengeri környezetben, különösen az olyan területeken, ahol felgyorsult az urbanizáció és a turizmus vezérelte fejlődés” – írják a tanulmányukban. Hozzáteszik, hogy

a szerek „folyamatos bejutása nemcsak a tengeri biodiverzitást veszélyezteti, hanem az emberi egészséget is, például a tenger gyümölcseinek fogyasztásán és a vízben való rekreációs tevékenységeken keresztül.”

A kutatók szerint az eredmények rávilágítanak, hogy sürgősen foglalkozni kell a tengeri szennyezéssel még az olyan, érintetlennek hitt ökoszisztémákban is, mint a Bahamák. „Ez az első olyan jelentés, amely a Bahamák cápáiból származó ilyen szennyezőkről és a hozzájuk esetlegesen kapcsolódó élettani válaszokról számol be, rámutatva a sürgető igényre, hogy foglalkozzunk a gyakran érintetlennek vélt ökoszisztémák tengeri szennyezésével.”

A jelenség nem egyedi. Korábban Brazília partjainál élő cápák szervezetében is találtak már kokainnyomokat. Egy tavalyi tanulmány pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az Északi-sarkvidékre látogató óceánjárók – lényegében úszó mini-városok – antibiotikumokat, gyógyszereket és más anyagokat bocsátanak a vízbe, ami súlyosan veszélyezteti az ottani élővilágot.


Link másolása
KÖVESS MINKET: