KULT
A Rovatból

Komolyan az a művelt, aki ismeri Aquamant? – Megnéztük az Ugorj című új vetélkedőt

A poltika viharában hánykolódó Gundel Takács Gábor hiába humoros, az Ugorj című új vetélkedő egyszerre unalmas és elkeserítő.


Gundel Takács Gábort, vagy ahogy a szakmában ismerik, Gundit, mindig megtalálják a furcsa vetélkedők. Gondoljunk csak az Áll az alku-ra vagy a Maradj talpon-ra.

A Telesport mellett a 90-es években a francia eredetű Játék határok nélkül című sportvetélkedő műsorvezetőjeként lett országosan ismert és népszerű műsorvezető. Talán ennek köszönhető, hogy onnantól kezdve két fő szálon futott a pályafutása: sportriporterként és vetélkedők műsorvezetőjeként egyaránt találkozhattunk vele.

Persze voltak kiruccanások, például egy ideig Jakupcsek Gabi és Buza Sándor társaságában a Danubius Rádió Capuccino című reggeli műsorának volt a műsorvezetője – ebben az időben egy évig dolgoztam is vele.

Az utóbbi években voltak azért kevésbé nyerő húzásai. Annak idején a köztévéből való távozása után azt nyilatkozta, azért döntött így, mert már nem tudott egyetérteni az MTVA kommunikációjával és bizonyos döntéseivel, valamint azzal, hogy a feje fölött döntöttek a Maradj talpon című műsorával kapcsolatban.

Ez akkor még talán hihető is volt, bár azért 2017-ben már réges-rég nem beszélhettünk szabad, független, pláne szakmai alapon működő közmédiáról. De amikor Novák Katalin kegyelmi botránya kapcsán kiderült – számomra legalábbis csak ekkor –, hogy Gundi is a köztársasági elnök tanácsadói között található, némileg felvontam a szemöldökömet.

Mennyire hiteles, hogy valaki otthagyja a köztévét, mert nem ért egyet az ott zajló folyamatokkal, de elmegy tanácsot adni annak a politikusnak, aki a köztévét is lezüllesztő rendszer egyik legrangosabb képviselője?

Amikor süllyedni kezdett a hajó, akkor azért kiadta magának a vezényszót, ami egyszer s mind új műsorának címe is: Ugrás! – és lemondott.

Ezek után mindenki eldöntheti, mekkora Géniusz a műsorvezető – nem is csoda, hogy ott hagyta az ATV-n futó kvízműsorát, és átigazolt az RTL-re.

Na de térjünk vissza az Ugrásra, ami kicsit olyan, mintha a korábbi vetélkedőiből gyúrták volna össze: van benne kvízelem (mint a Géniuszban) aki rosszul válaszol, az lezuhan (Maradj talpon), és a versenyző végén még a nyeremény összegével kapcsolatban is kap ajánlatot (Áll az alku).

A játék menete nem túl bonyolult. Isten őrizz, hogy az legyen! Egyszerre öt játékos próbálhat szerencsét, akik közül egy feleletválasztós villámkérdéssel kiválasztják a csapatkapitányt. (Az első adásban látott villámkérdésekben az igazi nehézséget az jelentette, hogy megértsük, miként lehet, hogy öt emberből csak egy tudta a választ.)

Maga a pálya egy hidat szimbolizál, amin végig kell menni úgy, hogy több (eleinte kettő, később három) állításból ki kell választani azt, amelyik igaz. Ezután Gundi egy meglehetősen idegesítő és bugyuta fordulattal felszólítja a bungee jumpingozó sisakot viselő delikvenst, hogy „Ugorj!”. (Ennél csak az Álarcos énekesben skandált „Maszkot le” volt idegesítőbb.) Ő a vezényszóra ráugrik a jónak vélt válaszra. Ha eltalálta, mehet tovább, de ha tévedett, a „híd” kinyílik és játékos lezuhan. Jöhet a következő játékos, akinek már csak a megmaradt állításokból kell kiválasztani a jót.

Nyilván az elején, ahol eleve csak két lehetőség van, ez nem jelent túl nagy kihívást.

A csapatkapitány dönthet, hogy ő maga próbálkozik a hídon, vagy valamelyik csapattársát küldi. Utóbbi előnye, hogy jó esetben mások fognak elvérezni azokon a feladványokon, amiket ő nem tud. Viszont kockázata is van: az a játékos játszhat ugyanis az 5 milliós fődíjért – hát igen, nem erőltette meg magát az RTL –, aki eljutott a 10. mezőig. Ha a csapatkapitány túltaktikázza magát, akkor hoppon marad.

A formátumnak a játék része egyáltalán nem izgalmas, egyedül Gundi humoros parolázása ad némi szórakoztató jelleget neki – no meg a bosszantó kérdések. Jómagam 2006-ban játszhattam a Legyen ön is milliomosban, még Vágó Istvánnal. Ott is voltak bulvárosabb kérdések, de még azok is képviseltek valamiféle színvonalat. Emlékszem, a 100 ezer forintos kérdés például az volt nálam, hogy kik voltak a junkerek. (3 millióval jöttem el, jól jött, épp építkeztünk.)

A Milliomosban tudtunk izgulni a versenyzőért és együtt érezni velük, ha kiestek mert a kérdések érdekesek voltak, és még ha tudtuk is valamire a választ, nem volt az az érzés, hogy „ezt a hülye is tudja”.

Na de hogy érezzek együtt azzal a játékossal, aki úgy véli, hogy a pergamen papírból készült?

Vagy aki nem tudja, hogy Kozák Danuta milyen sportágban versenyez? Mégis hány olimpiai bajnoki érmet kellene még nyernie?

Azt pedig, aki „A szimfonikus zenekar zenészei a palettára helyezik a kottájukat” állítás kapcsán megjegyzi, hogy a palettát festők használják, majd mégis ezt választja – nos, azt legszívesebben mi magunk löknénk le.

Félreértés ne essék, nem állítom, hogy én minden kérdésre tudtam a választ, és simán megnyerném a vetélkedőt. Korántsem.

Annak idején, a Legyen ön is milliomosban kicsit szégyelltem magamat, amiért az 5 milliós kérdésre, ami a Mienk elnevezésű művészeti mozgalomról szólt, nem tudtam biztosan a választ, és inkább megálltam.

Azért viszont nem érzek lelkiismeretfurdalást, amiért nem tudom, hogy Will Smith szeret bűvös kockázni, nem Christina Aguilera légtornászkodik a koncertjein, hanem Pink, és Jason Momoa fodrászkodási szokásaiban sem mélyültem el.

Az Ugrás legnagyobb baja nem az, hogy nem túl érdekes számomra, mert ettől még lehet, hogy a nézők tömegeinek bejön, és úgy fog pörögni, mint a besütizett ventilátor a forgószínpadon. Hanem az, hogy átfogalmazza a műveltség fogalmát.

Azt sugallja, hogy az a művelt, aki A Bridgerton családot nézi, és tudja, kicsoda Aquaman és Thanos.

Ezzel párhuzamosan azt is ijesztő nézni, hogy miközben a bulvársajtó és a kereskedelmi televíziók alapos ismeretét feltételező feladatokon viszonylag simán átjutnak a delikvensek, olyanoknál esnek ki, amit a 8 általános közepes átlaggal való abszolválásával, és némi józan paraszti ésszel simán tudni kéne.

A hab a tortán az a hölgy volt, aki végül eljutott az utolsó feladatig. Habár négy állításból kellett választania, ez csak látszólag volt nehéz, mivel az egyik állítás így szólt: a 10 milliárdban 10 nulla van. Ő némi fejszámolás után arra jutott, hogy 11, ezért ezt kizárta. Így hiába áldozta be a nyeremény felét, 2,5 milliót, amiért cserébe elvettek egy rossz választ, így is kiesett.

Úgyhogy biztos ami biztos, azok, akik úgy gondolják, fölösleges volt megtanulni a Pitagorasz-tételt, azok ne jelentkezzenek, kivéve, ha legszebb álmukból felrázva is tudják Győzike összes slágerét, mert akkor elég jó esélyekkel indulnak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Letartóztatták utcai zenélésért, kórházba került alultápláltság miatt, és egy építkezésről lopott benzint – A Pink Floyd legendája, David Gilmour 80 éves
A létminimumon (vagy azalatt) tengődő utcai zenészből a világ egyik legnagyobb rocklegendájává vált. Micsoda életút!


David Jon Gilmour 1946. március 6-án született az angliai Cambridge-ben. Édesapja, Douglas Gilmour a Cambridge-i Egyetem állattani tanszékének vezető oktatója volt, édesanyja, Sylvia Wilson pedig előbb tanárnőként, majd később a BBC tévécsatorna filmvágójaként dolgozott. Davidnek három testvére van: Peter, Mark és Catharine, a születésekor pedig a család Trumpingtonban élt, s több költözés után kerültek Grantchesterbe.

A szülők korán felfigyeltek a fiuk zenei érdeklődésére, és arra ösztönözték, hogy fejlessze azt. Így 1954-ben megvehette első kislemezét, Bill Haley Rock Around the Clock című dalát. Lelkesedését a következő évben Elvis Presley Heartbreak Hotel című dala keltette fel, az Everly Brothers Bye Bye Love című dala pedig a gitározás iránti szenvedélyét indította be. Gilmour kölcsönkért egy gitárt a szomszédjától, hogy gyakorolhasson rajta, de soha nem adta vissza. Nem sokkal később Pete Seeger (akit Edward Norton alakított a Sehol se otthon című filmben) könyvével és lemezével kezdett el önállóan gitározni tanulni.

11 éves korában a cambridge-i The Perse Schoolba kezdett járni, ami nem tetszett neki, bár az is igaz, hogy ott találkozott két osztálytársával, akik később a Pink Floyd tagjai lettek: Syd Barrett-tel és Roger Watersszel.

1962-ben Gilmour elkezdte tanulmányozni a modern nyelveket a Cambridgeshire College of Arts and Technologyn, és bár nem fejezte be a tanfolyamot, végül megtanult folyékonyan franciául. Barrett egyébként szintén e főiskola hallgatója volt, a két fiú pedig az ebédszüneteket gitározással töltötte.

Éhkoppon Párizsban

Ugyanebben az évben Gilmour csatlakozott egy blueszenekarhoz, a Jokers Wildhoz, 19 évesen pedig stoppal eljutott a franciaországi Saint-Tropez-ba. Itt csatlakozott hozzá Barrett is, ám nem sokkal később letartóztatták őket utcai zenélés miatt. Gilmour és Barrett később Párizsba utaztak, ahol egy hétig a városon kívül táboroztak, és meglátogatták a Louvre-t is, ebben az időszakban Gilmour a divattervező Ossie Clark sofőrjeként és asszisztensként dolgozott. Ez a bohém életmód azonban kevésbé romantikusnak bizonyult, mint várták, Gilmour például egyszer kórházba is került alultápláltság miatt.

1967 közepén aztán ismét Franciaországba utazott Rick Willsszel és Willie Wilsonnal, a Jokers Wild egykori tagjaival. Flowers, majd Bullitt néven léptek fel, bár a klubtulajdonosok nem voltak hajlandók fizetni nekik, ráadásul nem sokkal a párizsi érkezésük után tolvajok ellopták a felszerelésüket. A franciaországi tartózkodása alatt azonban Gilmour két dalban is énekelt a Tele szívvel – Két hét szeptemberben (1967) című film zenéjében, amelynek főszereplője Brigitte Bardot volt. Amikor még abban az évben a Bullitt-tal visszatért Angliába, nem volt pénzük benzinre sem, ezért egy szakaszon nekik kellett tolniuk a furgonjukat (egy építkezésről loptak benzint korábban, azzal jutottak el idáig).

A rózsaszín legenda

1967-ben a Pink Floyd zenekar, amelyet Gilmour cambridge-i iskolatársai, Syd Barrett és Roger Waters, valamint Nick Mason és Richard Wright alkottak, kiadta a debütáló stúdióalbumát, a The Piper at the Gates of Dawnt. Amikor David újra Londonba került, megnézte a banda egyik dalának felvételét, és megdöbbent, amikor Barrett, aki akkor már mentális problémákkal küzdött, úgy tűnt, nem ismeri fel őt.

1967 decemberében meghívták Gilmourt is a Pink Floydba zenélni, hogy helyettesítse az egyre kiszámíthatatlanabb Barrettet, ekkor egy rövid ideig öttagú lett a zenekar. Kezdetben az volt a terv, hogy Barrett továbbra is dalszerző marad, de nem lép fel a színpadon. 1968 márciusára azonban a Barrett-tel való együttműködés túlságosan nehézkessé vált, ezért ő beleegyezett, hogy elhagyja a bandát. Így Gilmour lett a gitáros és az egyik énekes (Waters és Wright mellett). A The Dark Side of the Moon és a Wish You Were Here albumok megjelenése után aztán Waters vette át az irányítást a zenekar felett, és a legtöbb dalt ő szerezte.

1985-ben aztán Waters bejelentette egy közleményben, hogy kilép a zenekarból, akkori állítása szerint pedig a Pink Floyd már nem életképes kreatív erő, s azt feltételezte, hogy nélküle feloszlik a banda. Gilmour és Nick Mason azonban azt nyilatkozták, hogy Waters nélkül is életben tartják a zenekart, e bejelentést követően pedig nagy csata kezdődött.

Főként jogi hercehurcák a rockbanda nevének használatáról. Gilmour és Mason akkor fontolóra vették, hogy Wrightot is bevonják a

Pink Floyd visszatérésébe, ami segítene a név használatáért folyó küzdelemben. Persze, mint az köztudott, ez a trió nyerte a jogi csatát, így megtarthatták a Pink Floyd nevet, Waters azonban fix díjat kapott minden koncertjük után, amelyen az ő ötleteit használták, mint például a felfújható disznókat, a helikoptert, az égő repülőgépet stb.

Gilmour azonban így szinte teljes ellenőrzést szerzett a zenekar felett, és rögvest meg is írta az A Momentary Lapse of Reason (1987) című albumot, amelyhez Mason és Wright is hozzájárultak, bár az album első bemutató koncertjein egyikük sem lépett fel, mivel hosszú ideje nem játszottak, ezért nem voltak olyan állapotban, hogy a színpadra lépjenek.

A következő albumukat csak hét évvel később, 1994-ben adták ki, ez volt a The Division Bell, ami szintén óriási siker lett, a lemez és a hozzá kapcsolódó turné egyaránt olyan dalokkal, mint a What Do You Want From Me, a Take It Back, a Coming Back To Life vagy a High Hopes.

Két feleség, nyolc gyerek

Talán az eddigiekből az sem meglepő, hogy Gilmour nem éppen a tipikus rockzenészek léha életét élte, mindössze kétszer nősült élete során, a második feleségével pedig már több mint 30 éve együtt vannak. Először 1975. július 7-én, tehát 29 évesen állt az oltár elé, akkor az amerikai modell és művésszel, Virginia „Ginger” Hasenbeinnel. 15 évig tartó házasságuk alatt négy gyermekük született: Alice (1976), Clare (1979), Sara (1983) és Matthew (1986). Gingerrel végül 1990-ben váltak el.

Négy évvel később, 1994-ben aztán feleségül vette az angol írónőt, Polly Samsont, aki számos dalához írt dalszöveget, köztük néhányhoz a Pink Floyd albumain is.

Gilmournak és Samsonnak négy gyermekük van: Charles (1991, aki az írónő előző kapcsolatából született, David pedig örökbe fogadta őt), Joe (1995), Gabriel (1997), valamint Romany (2002), akinek a születésekor az apja már 56 éves volt.

Gilmour egyébként tapasztalt pilóta és repülésrajongó. Cége, az Intrepid Aviation égisze alatt történelmi repülőgépek gyűjteményét állította össze. Később eladta a céget, amelyet hobbiszinten indított, mert úgy érezte, hogy túlságosan kereskedelmi jellegűvé vált ahhoz, hogy élvezhesse.

A Sunday Times Rich List szerint a nettó vagyona nagyjából 115 millió font.

Szinte biztos, hogy nem tudtad…

Lazának és szerénynek tűnő megjelenése ellenére David Gilmour zenei karrierjén kívüli élete tele van meglepő furcsaságokkal. Mielőtt a Pink Floyd gitárosaként befutott, a ’60-as évek végén rövid ideig modellként dolgozott, a rockrajongók azonban talán örülnek, hogy nem a Vogue borítóján kötött ki, hanem koncertek színpadán és a stúdiók mikrofonjai előtt.

További érdekesség vele kapcsolatban, amit sokan nem tudnak, hogy az ismert és többszörös Oscar-jelölt színésznő, Naomi Watts (Mulholland Drive: A sötétség útja, A kör, King Kong, A lehetetlen, Birdman, Twin Peaks, A megfigyelő) Gilmour keresztlánya. Naomi apja, Peter Watts a 70-es években a Pink Floyd roadie-ja volt, ami később váratlan, de tartós köteléket teremtett a hollywoodi sztár és a legendás zenész között.

Gilmour másik, gyakran figyelmen kívül hagyott oldala, hogy mélyen elkötelezett a jótékonysági munkában, különösen a környezetvédelem terén.

Ismert állatjogi aktivista, számos, a vadon élő és háziállatok védelmével foglalkozó szervezetet támogat. 2003-ban például 3,6 millió fontért eladta a londoni kastélyát, a bevételt pedig a Crisis nevű, a hajléktalanság problémájával foglalkozó brit jótékonysági szervezetnek adományozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Évekkel a halála előtt megjósolta Bajor Imre, hogy fogytán az ideje: „Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van”
A nemzet komikusa már 48 évesen érezte, hogy az őrült tempó végzetes lehet. A folyamatos munka és stressz végül felőrölte az egészségét.
Szabó Anikó, Fotó: ATV - szmo.hu
2026. március 09.



„Egyszerűen nem halhatok meg, és ezt nagyon komolyan mondom.”

Ezt a szívszorító vallomást adta Bajor Imre a Best magazinnak nem sokkal a halála előtt.

„Volt idő, amikor gyakran változott a hangulatom, és nemegyszer szinte vágytam a halálra. Az igazság azonban, hogy rettegek tőle.

Úgy képzelem, hogy rám nem vár a halál előtt hosszú szenvedés, egy pillanat lesz, és vége.

Vagy néha abba a hiú ábrándba ringatom magam, és bízom abban, hogy heteken belül a tudósok feltalálnak egy kapszulát, amit ha beveszek, meggyógyulok.”

Ma, március 9-én lenne 69 éves a nemzet komikusa, akinek pályája egy pesti lokálból indult, és a legnagyobbak közé emelte.

Minden a Balettcipőben kezdődött, ahol Verebes István felfigyelt a közönséget szórakoztató tehetséges fiatalemberre.

„Nagyon fiatal, ismeretlen fiú voltam, és már akkor is én szórakoztattam az ott lévő társaságot. Pista kérdezte, mivel foglalkozom, mert ez hihetetlen, amit ott előadok”

– emlékezett vissza később Bajor Imre.

A színész 1976-ban, 19 évesen az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját. Majd Verebes István ajánlására szerepet kapott a Játékszínben. Innen egyenes út vezetett az országos ismertségig:

a Szomszédok című teleregényben 77 epizódon át alakította a „Csóközön”-nel köszönő Oli urat, a Rádiókabaréban pedig az „én, a Gyula meg az Ottó, a Tóth Ottó” refrénnel vált halhatatlanná.

Később a Heti Hetes oszlopos tagja lett, és olyan filmekben szerepelt, mint a Pasik, a Meseautó remake-je, vagy a 2005-ben bemutatott Le a fejjel! című vígjáték.

A közönség a mindig vidám, viccelődő sztárt látta, de a felszín alatt egészen más zajlott.

„Persze mindig is tudtam, ha valaki állandó stresszben él, abból előbb-utóbb baj lesz, az nem úszhatja meg. Én tizennyolc éves korom óta, amióta színész lettem, örök stresszben élek. Ilyenkor görcsbe rándul a gyomrom, izgulok, félek”

– vallotta be őszintén.

Már a negyvenes évei végén megdöbbentő jóslatot tett saját életéről.

„Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van, nem több. 48 éves elmúltam, fizikailag nem bírom már az őrült tempót.”

A figyelmeztető jelek ellenére sem vett vissza a tempóból, játszott, fellépett, kisebb falvakba is elment, ha ott várták. A megállás nélkül végzett munka azonban lassan felőrölte a szervezetét.

52 évesen bokatörést szenvedett, majd idegkimerüléssel került kórházba, végül mély depresszióba zuhant. Egy időre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

„Nem tudom, ezt az óriási pofont miért kaptam, mert egész életemben igyekeztem jó lenni, senkit nem bántani. Mi, színészek, más tésztából vagyunk gyúrva, mint a hétköznapi emberek. Az örökös túlhajszoltság és a megfelelési kényszer felemészti az összes idegszálunkat.”

A gödörből felesége, Ildikó segítette ki, akivel egy Szulák Andrea-féle házibuliban ismerkedett meg. Mellette álltak gyermekei, Lili lánya és Marci fia, valamint közeli barátai, köztük Hernádi Judit, Gálvölgyi János és Koós János is. „Magam előtt is be kellett ismernem, hogy a feleségem nélkül semmire nem mennék, mivel még egy olyan alapvető dolgot, mint egy sms-küldés, sem tudok önállóan megoldani” – mondta róla önironikusan. Önmagával és a szakmával szemben is kíméletlenül őszinte volt, még a legkényesebb témákban is. „A régi nagy színészkollégák is állandóan ittak, csak letagadták. Azt válaszoltam: a büfé és a pénztár. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt be merte vállalni! Kaptam is érte egy fegyelmit.”

A lassítás az őrült tempón már későn jött. 2014 elején agydaganatot diagnosztizáltak nála.

Kínába utazott egy különleges kezelés reményében, de már nem kaphatta meg. Utolsó televíziós interjúját Rónai Egonnak adta az ATV-ben.

2014. augusztus 6-án, 57 évesen hunyt el. A Karinthy-gyűrűvel és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett színészt a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni” – 50 évesen vallott a siker sötét oldaláról a 90-es évek egyik legnagyobb sztárja
Freddie Prinze Jr. a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti nehézségeiről beszélt. A színész tavaly visszatért a szerephez, így a kerek évforduló apropóján értékelte át karrierjét.


Ma, március 8-án tölti be 50. életévét Freddie Prinze Jr., a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb arca, akinek neve egybeforrt a tinédzser-romkomok és a slasher-horrorok aranykorával. A kerek évforduló azonban nem csupán a nosztalgiáról szól. A színész tavaly nyáron tért vissza a mozivászonra, és egy sor őszinte interjúban beszélt arról a belső vívódásról, amely a karrierjét végigkísérte. Kevesen tudják, de az a film, amely világsztárrá tette, majdnem a pályája végét is jelentette.

„Az első három-négy hétben biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni… aztán egy kicsit megnyugodtam…”

– vallotta be a Men’s Health magazinnak adott interjújában az 1997-es Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti időszakáról.

Freddie Prinze Jr. tavaly nyáron ismét Ray Bronson bőrébe bújt a Tudom, mit tettél tavaly nyáron hivatalos folytatásában, amely július 14-én debütált Los Angelesben, és végül világszerte 64,8 millió dolláros bevételt termelt. A vörös szőnyegen már jóval magabiztosabban beszélt a műfaj változásairól. Amikor arról kérdezték, mit szóltak a gyerekei az eredeti, 1997-es filmhez, őszinte nevetéssel válaszolt. „Nevettek rajta, mert olyanok, mint James Wan, megcsinálták a Fűrészt, és az megváltoztatta a műfajt” – mondta a Good Morning America riportjában.

Szerinte a horror a leggyorsabban fejlődő műfaj, és a film új, fiatal szereplőgárdája abszolút megérdemelte a stafétát. „Sokkal jobbak voltak, mint én az ő korukban.”

A Men’s Health számára azt is elárulta, hogy sosem élvezte igazán a rivaldafényt. „Nem élvezem, ha magamat nézem a vásznon… Régebben elmentem a premierekre a vörös szőnyegig, aztán elmentem bowlingozni, amíg a film ment.”

Ez a távolságtartás jellemezte akkor is, amikor az 1997-es, 126 millió dolláros bevételt hozó horrorral, majd az 1999-es, 103,2 millió dollárt termelő A csaj nem jár egyedül című romkommal a csúcsra ért. Karrierjét a 2002-es Scooby-Doo, a maga 275,7 millió dolláros globális bevételével koronázta meg, amelyben Fred Jones szerepében egy újabb generáció számára vált ismertté.

„Az a film nélkül nem lett volna A csaj nem jár egyedül… Minden tapasztalat formált, és ma sokkal jobban szeretem a mostani színészi énem.”

2016-ban Back to the Kitchen címmel adott ki szakácskönyvet, amely a családi főzés iránti szenvedélyéről tanúskodik. A kötet előszavát felesége, Sarah Michelle Gellar írta, aki egy bensőséges mondattal foglalta össze férje lényegét: „Ha elfelejtené elmondani: az igazi titkos hozzávalója a szeretet.” Emellett Prinze Jr. a podcastok világában is otthonra lelt. A That Was Pretty Scary című műsorában a horror műfaját elemzi, míg a Wrestling with Freddie a pankráció kulisszatitkaiba avatja be a hallgatókat. A WWE-nél szerzett tapasztalatairól markáns véleménye van. „Régi vágású cég. Ki kell érdemelned a tiszteletet.”

1997-ben, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásán ismerkedett meg Sarah Michelle Gellarral, akivel 2002 szeptembere óta házasok, és két gyermeket nevelnek. Gellar tavaly, Prinze Jr. 49. születésnapján egy egyszerű, de sokatmondó üzenettel köszöntötte férjét az Instagramon: „Olyan hálás vagyok, hogy együtt öregedhetünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A megtörhetetlen hang: Koncz Zsuzsa 80 éves
A Kossuth-díjas énekesnő nyolcvan évesen is aktívan turnézik, többek között a legendás, 1973-ban betiltott Jelbeszéd című lemezének anyagával. Társadalomkritikus megszólalásai ma is heves reakciókat váltanak ki kormánypárti politikusokból.


Ma, 2026. március 7-én, szombaton ünnepli 80. születésnapját Koncz Zsuzsa, a magyar könnyűzene egyik legkövetkezetesebb és leghitelesebb hangja, akinek dalai több mint öt évtizede egyszerre közérzet-krónikák és személyes vallomások.

A pélyi lánytól a betiltott Jelbeszédig, az Aréna-koncertekig és a mai napig tartó telt házakig egy olyan életmű rajzolódik ki, amelynek minden korszaka a jelenhez beszél.

A pálya a Heves megyei Pélyen indult, ahonnan az út a hatvanas évek elején az első Ki Mit Tud?-ig vezetett.

Itt gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival „két Gézengúz” néven arattak sikert, ami után sorra hívták az akkor még amatőr Illés, Omega és Metro zenekarok. Miközben az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára járt, az Illéssel felvett Rohan az idő című dalával berobbant a köztudatba; a számot hivatalos életrajza „a magyar nyelvű rockzene első, minden eladási rekordot megdöntő felvételeként” rögzíti.

Az igazi áttörést 1967 hozta el, amikor főszerepet kapott az Ezek a fiatalok című filmben. Ez lett az első magyar beat–rock LP zenéje és egyben Koncz pályájának mérföldköve.

Itt énekelt először olyan, Bródy János szövegeivel fémjelzett, társadalmi ihletésű dalokat, mint a Szőke Anni balladája vagy a Mr. Alkohol, amelyek kijelölték azt a kritikus, reflektív hangot, ami a védjegyévé vált. Miközben a színpadon egyre karakteresebb előadóvá érett, a magánéletét következetesen óvta a nyilvánosságtól.

„A dalaim a közönségemé, az életem meg az enyém” – foglalta össze ezt a kettősséget egy interjúban. Ez a hang pedig hamarosan a Kádár-kori kultúrpolitika ingerküszöbét is elérte.

1973-ban, az Illés, a Tolcsvay-trió és a Trió közreműködésével készült el a Jelbeszéd című lemez, rajta olyan, azóta legendássá vált dalokkal, mint a Ha én rózsa volnék vagy a Kertész leszek.

Az albumot politikai okokra hivatkozva betiltották, és egészen 1983-ig kellett várni, hogy újra megjelenhessen. A betiltás ténye szimbólummá tette a lemezt, amelynek ötvenedik évfordulóját 2024-ben Jelbeszéd 2.0 címmel nagyszabású Aréna-koncerttel ünnepelték, a program azóta is sikerrel fut országszerte.

Ez a pálya nemcsak a közönség szeretetét, de a legmagasabb állami és nemzetközi elismeréseket is meghozta: 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben Érdemes művész címet kapott, 2008-ban pedig Kossuth-díjjal és Prima Primissima díjjal is kitüntették.

2001-ben a Francia Becsületrend lovagi fokozatát vehette át, 2020 óta Budapest, június óta pedig a II. kerület díszpolgára is.

Nyolcvan évvel a háta mögött is fáradhatatlanul koncertezik, és tudatosan építi műsorát, amelyben a klasszikusok mellett az új daloknak is helyet szorít.

„A daloknak most tehát első hallásra meg kell fogniuk a közönséget, ami nem kis feladat. Ám azt tapasztalom, hogy a mai Magyarország közegében és hangulatában az újabb dalaimnak komoly vivőerejük van” – mondta erről egy tavalyi interjúban.

A közélethez való viszonya ma is aktív, ami a jelenkori politikai csatatéren is láthatóvá teszi. Amikor Deutsch Tamás egy nyilvános listán ellenzéki véleményformálónak nevezte, Koncz Zsuzsa higgadtan reagált.

„Nagyon megnyugtató és nagyon biztató, hogy most már le is írták… Azt tudom mondani ilyenkor, hogy ez becsület és dicsőség dolga” – mondta a Klikk TV Mélyvíz című műsorában.

Via Koncz Zsuzsa hivatalos honlapja


Link másolása
KÖVESS MINKET: