A Predator, a Terminátor és a Halálhágó keresztezése jöhet? Az Ismeretlen támadókban nem is olyan lágy a természet öle, ha egy gyilkos robot les ránk
Essünk túl mindjárt az elején a nem túl acélos történeten, de nem is ez a lényeg, elöljáróban ennyit. Tehát van itt nekünk egy korosodó negyvenes katonánk, akinek nem tudjuk meg a nevét, és a Reacher című sorozat sztárja/címszereplője, Alan Ritchson (+ A háború démonjai, Titánok, Halálos iramban 10, Köztünk élő angyalok, A piszkos hadviselés minisztériuma, Motor City, Apás délután) játssza. Nevezzük 81-nek, mivel ezt a számot kapja azonosítóul a kiképzésekor. Szóval megismerjük 81 traumatikus katonai múltját, amikor Afganisztánban éppen megbeszéli szeretett öccsével (Jai Courtney), hogy nekivágnak az embert próbáló, csak a legkeményebbeknek összejövő rangerképzést, hogy együtt szolgáljanak a legelitebb katonai osztagnál, amikor a tálibok a semmiből rajtaütnek a rostokoló konvojukon, és mindenki meghal, kivéve 81-et.
Felettesei (Dennis Quaid, Esai Morales) is elképedve nézik, hogyan küzdi le emberfeletti módon sorra az akadályokat, csupán a PTSD-je miatt aggódnak kissé…
Sorra kerül az utolsó próbatétel, egy terepen zajló önálló próbabevetés, amelyhez 81-et jelölik ki rajparancsnoknak, tesztelve ezzel addig nem mutatott vezetői képességeit. A megmaradt rangerjelöltek be is vetik magukat a georgiai erdőségekbe, s úgy hiszik, megtalálták a felrobbantásra szánt objektumot.
Abban a szent minutumban ellentámadást intéz ellenük, és meg is tizedeli az osztagot. A többiek ezután lélekszakadva menekülni kezdenek az őket üldöző, a Terminátor Skynetjét vagy a Robotzsaruk lépkedő ED 209-es robotját idéző gyilokgép elől!
Nyilván egy Ismeretlen támadók (eredetiben War Machine) című filmtől senki sem vár shakespeari szövegkönyvet, Christopher Nolan-i összetettséget, Denis Villeneuve-i atmoszférát vagy shyamalani fordulatokat, Patrick Hughes rendező (A feláldozhatók 3, Sokkal több, mint testőr 1-2, A torontói ember) azonban nem is törekedett ilyesmire.
Az Ismeretlen támadó legfőbb ihletője kétségkívül az 1987-es Ragadozó, hiszen sok mindenben átvették a felépítését. Például azt, hogy a történet két, jól elkülöníthető részre bontható. Az elsőben egy reális sztorit kapunk egy traumáival küzdő katonáról és egy kemény kiképzésről, majd a 40. perc környékén szinte a semmiből csap le a science fictionös szál, amely során egy megtermett, kiterjedt fegyverarzenállal rendelkező űrrobot hajkurássza emberi mércével veszélyes, az idegenek szempontjából azonban igencsak tehetetlen és gyenge katonáinkat.
A film legfontosabb része, vagyis az akciók szerencsére működnek: látványosak, jók az effektek, pörgősek, eléggé véresek, és jól vannak vágva. Kár, hogy nem túl változatosak (a sebes sodrású folyós akció az üdítő kivétel) és emlékezetesek. De amíg tart a film, végig leköt a golyózápor és a tölténybalett, s ahogy A piszkos tizenkettő módjára egyre fogyatkozik az osztag, úgy érlelődik bennünk a gyanú, hogy még e tekintetben is a Ragadozó volt az előkép, és a végén 81 küzd majd meg a robottal.
Az Ismeretlen támadók létét talán csak az igazolja, hogy elegyíti az ihletet adó korábbi filmeket.
Ha pedig mégis plusz rétegeket keresünk, akkor a katonák nevei helyett használt számok egyértelműen a gépiesítésre utalnak: nem is veszik őket emberszámba, az egyéniségük sem fontos, a lényeg, hogy ők harci gépekké váljanak. Az eredeti War Machine cím így dupla jelentést kap: vajon a parancsra gyilkoló, az emberi sajátosságaikat félretevő katonákra utal, vagy az űrből jött, szó szerinti hadigépre? Nyilván mindkettőre.
Amíg azonban ezen csámcsogunk és gondolkodunk (túl sokat azért nem fogunk), közben végignézhetünk egy komplett töltény-, rakéta- és grátáncunamit, valamint üldözéseket gyalogszerrel, sebes folyóban és katonai harckocsival árkon-bokron, szakadékokban, hatalmas fák közt, hegygerinceken, mindenhol, amit a természet nyújtani tud. Unatkozni tehát nem fogunk, az akcióőrültek pedig megkapják a maguk zúzásadagját, így túl sok rossz szavunk nem lehet. A megnézés után mindenesetre gyorsan meséljünk róla ismerőseinknek, mert pár nap után már nem nagyon fogunk emlékezni rá.
