Titkosított anyagokról is beszélhetett Szijjártó Lavrovnak? Súlyos árat fizethetünk a külügyminiszter szerint „teljesen természetes” diplomáciai gyakorlatért
Azonnali nemzetközi visszhangot váltott ki a hír, amely szerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rendszeresen, akár a szünetben tájékoztatta orosz kollégáját, Szergej Lavrovot az Európai Unió külügyminisztereinek zárt üléseiről. A The Washington Post oknyomozó cikke szerint a magyar tárcavezető az ülések szüneteiben adott „közvetlen beszámolókat” a megbeszélésekről.
Bár a botrány múlt héten robbant, hétfőn érdemi, új fejlemény nem történt az ügyben. A legutóbbi nagyobb sajtóvisszhangot a francia Le Monde múlt csütörtöki cikke keltette, amely uniós diplomaták bizalmi aggályairól és arról írt, hogy bizonyos érzékeny témákat már szűkebb körben, Magyarország bevonása nélkül tárgyalnak meg.
Szijjártó Péter elismerte, hogy szokott egyeztetni Lavrovval, de szerinte ez „teljesen természetes” diplomáciai gyakorlat, és nemcsak az orosz, hanem az amerikai, török és izraeli partnereket is tájékoztatja. A miniszter szerint az üléseken semmi titkos nem hangzik el, videójában pedig úgy fogalmazott: „Ezeken a tanácsüléseken igazából semmi olyan dolog nem történik, ami előtte, közben vagy utána ne kerülne nyilvánosságra.”
Ennél szigorúbb az „EU-RESTRICTED” szint, amely már hivatalos minősítés, és olyan információkat takar, amelyek kiszivárgása kedvezőtlen hatással lehetne az EU vagy egy tagállam érdekeire. Léteznek ennél is magasabb, CONFIDENTIEL, SECRET és TOP SECRET minősítésű fokozatok is. A tanácsi szabályok szerint az ilyen, akár alacsonyabb besorolású információk továbbítása harmadik országok felé is súlyos biztonsági kockázatot jelenthet és ellentétes az EU működési protokolljával.
Fontos, hogy arra egyelőre nincs nyilvános bizonyíték, hogy Szijjártó Péter konkrétan minősített, tehát legalább EU-RESTRICTED szintű információt adott volna át. A nemzetközi sajtóban megjelent értesülések a zárt ajtók mögött elhangzottak rendszeres, időzített továbbításáról és az emiatt kialakult bizalmi válságról szólnak.
A botrány várható következménye, hogy a tagállamok még gyakrabban tartanak majd szűkített körű egyeztetéseket az igazán érzékeny kérdésekről, részben kizárva ezzel Magyarországot a bizalmas információáramlásból. A vita tehát nem csupán arról szól, hogy elhangzott-e a legmagasabb szintű titok, hanem arról, hogy a zárt ajtók mögötti tárgyalási pozíciók, taktikai lépések és belső viták rendszeres megosztása egy harmadik országgal önmagában mennyire sérti az uniós egységet és bizalmat.
