SZEMPONT
A Rovatból

Karácsony Kárpátalján, az aggregátorok zümmögésében

Az orosz rakéták nem tudják megtörni az ukrán ellenállást. A magyar-ukrán identitású Christiannal beszélgettem családról, túlélésről, és arról, milyen karácsonyuk lesz a háború tizedik hónapjában.


Nem sokkal a háború kitörése után beszélgettem Christiannal először. Akkor mentőautót szállított Bucsára, ahol a lakása is van. Azután többször segített is nekünk ukrán nyelvű szövegek fordításában. Azóta a háború nem csendesedett, romok és halottak Európa keleti határán. Karácsony előtt újra megkerestem, kíváncsi voltam, hogy él, és hogy él túl.

– Most hol vagy?

– Otthon vagyok, mármint Kárpátalján. Számomra Kárpátalja is otthonnak számít, itt születtem, itt nőttem fel. Úgyhogy most Ungváron vagyok, szülővárosomban, innen szoktam járni Bucsára, Kijevbe. Néha munkaügyben, máskor humanitárius segítséget szállítok.

– Mi van a bucsai lakásoddal?

– Még tél előtt helyreállítottam, az orosz hadsereg rombolása után, úgyhogy most nyugodtan hagytam ott. Kicsit könnyebb az élet itt Kárpátalján, mivel ide nem érnek el az orosz rakéták. Másrészt van házunk itt is, ahol tudunk egy aggregátort működtetni, és van internet-hozzáférés. Az áramszolgáltatás eleve jobb itt, mint Kijev megyében.

– És most van áram vagy aggregátorról mentek?

– Jelen pillanat egy kávézóban ülök, itt aggregátorral működik minden. Az áramszünetek gyakoriak, nagyjából a nap 30-35 százalékában van áram, tehát többnyire nincs.

Kint zümmög az áramfejlesztő, bent a bolt fényei, mint máskor

– Az aggregátorba való üzemanyaggal nincs gond?

– Szerencsére nincs üzemanyaghiány. Aggregátorokkal és szünetmentes tápokkal hidaljuk át az áramszünetes időszakokat.

Viszont amikor áramszünet van, akkor a mobilhálózat is gyenge. Olyankor a tornyoknak sincs áramellátása.

Például Bustyaházán, ami a román határnál van, eleve roamingba kapcsol a telefon, amikor áramszünet van. Szerencsére a mobilszolgáltató a roamingért nem számol fel különdíjat, ez sokat segít.

– Karácsony estéjén, vagyis most tíz hónapja tart a háború. Milyen évetek volt, és milyen lesz a karácsonyotok?

– December 24-én van a harmincadik születésnapom is. Az elmúlt 5-6 évben elhanyagoltam a születésnapomat, most viszont összegyűjtöm a barátaimat: ungváriakat, kárpátaljaiakat, még kijevieket is, mindenkit, aki itt van. Az az igazság, hogy kezdem már megszokni az áramszüneteket, meg a rakétatámadásokat, az energetikai infrastruktúrára állandó rombolását. Ez egy rossz álom, aminek sajnos még nincs vége.

Ha szerényebben is, fizikailag kevesebb fénnyel, de a lelkünkben annál több fénnyel lesz a Karácsony Ukrajnában, Kárpátalján.

Ukrajna egy nagy ország, és és bár folyamatosan támadják az orosz rakéták az energetikai infrastruktúrát, az ukrán energetikusok emberfeletti munkát végeznek a fagyban, hidegben. Így még most is megvan az az áramellátás, amire szüksége van egy embernek a túléléshez. Persze az élet akadozik, nem olyan, mint korábban volt. De az emberek próbálják fenntartani a gazdaságot, emellett az egyszerű ukrán emberek is nagyon sokat tesznek azért, minél hamarabb sikereket érjenek el az ukrán fegyveres erők a harctéren.

Aggregátor minden kirakat előtt, karácsonyfa, ukrán csúcsdísszel

– Mi a helyzet a családoddal? Az utolsó információm, ha jól emlékszem az, hogy ők elmentek Prágába.

– Igen. Most már szerencsére együtt vagyunk, visszajöttek. Itt vagyunk Kárpátalján. Az első hónapokban nem tudtuk, mi lesz itt. Azóta úgy tűnik, ide nem nagyon érnek el az orosz rakéták. Egy rakétatámadás volt Volócon, a vasúti infrastruktúrát célozták meg. Az ottani károkat már helyreállították, és úgy látom, annak ellenére, hogy nagyon gyakran Kárpátalja irányában is mennek rakéták, az ukrán légvédelem a Nyugat segítségével egyre hatékonyabban hárítja el ezeket a csapásokat. Így Kárpátalja, mint Ukrajna legnyugatibb pontja, nincs veszélyben. Ezért most itt az egész család, a gyermekem is, a feleségem is. Igaz, sok ismerősünk, barátunk kiköltözött erre a télre Európába, főleg azok, akik kisgyermekkel vannak.

– Ezek szerint ti meg tudjátok oldani a telet?

– Nekünk saját házunk van, tűzifával is tudunk fűteni, és aggregátor is van, úgyhogy a tél így túlélhető.

– Milyen éved volt?

– Ez az év volt a legszörnyűbb az egész életemben. Előtte már a koronavírus is egy kemény ütés volt. Akkor megálltunk mi is, mint az egész világ, viszont a világ már elkezdett lélegezni, elkezdett működni minden,

Ukrajna viszont olyan, mintha a koronavírusban maradt volna, csak még pluszban van egy másik vírus, ami gyilkol, népirtást végez, ez az orosz terrorista állam.

Mi ugyanúgy ba vagyunk zárva, mint korábban a járvány idején. Én láttam, hogy mi az a bombázás. Én láttam orosz repülőket, láttam orosz helikoptereket.

– Hol láttad?

– Bucsában, még az első napokban. Láttam, amit az orosz hadsereg művelt. Láttam a háborút. Azoknak az embereknek egy picikét könnyebb itt Kárpátalján, akik nem látták a háborút, csak tévében. De én láttam, mi az a háború, bújtam el bombák, meg rakéták elől. Az emberek persze itt Kárpátalján is együttélnek az áramszünetekkel. De ilyenkor, amikor hideg van, elképzelik magukat a fiúk helyzetében, akik a frontvonalon vannak, és csatákat vívnak, és mindenki érti, hogy ahhoz képest mi itt nagyon jól vagyunk, akkor is, ha csak 3-4-5 órán át van naponta áram. Ebben a 3-4 órában is arra kell, hogy gondoljunk, hogyan tudunk segíteni a fiúknak a harctéren. A mi életünk most erről szól.

– A te tágabb rokonságodban, családodban vannak, akik a hadseregben harcolnak?

– A nagybátyám az ukrán belügyminiszter tanácsadója volt egy ideig, a rendőrségnél szolgál, például Herszonban ő és a csapata mentek be elsőként a városba. Amikor az ukrán fegyveres erők felszabadítanak egy várost vagy egy falut, ők mennek be elsőként, hogy a stabilizációs folyamatokat végrehajtsák, és csak akkor jelenik már a médiában, hogy a várost felszabadították, ha ők már elvégezték a dolgukat.

– Hogy képzeljem el a mindennapjaitokat?

– Ha most Ungvár központjában végigmész, olyasmi, mintha egy méhrajt hallanál mindenhonnan zümmögni.

Azt is mondják ránk most, hogy a generátorok vagy aggregátorok országa vagyunk. Ukrajna most egy ilyen aggregátor-ország. Zümmögve döngenek az aggregátorok motorjai, és folyik az élet.

Az emberek alkalmazkodnak az áramszolgáltató által kiadott előzetes „órarendhez”, mikor lesz áramszolgáltatás az adott körzetben. Persze amint van egy rakétatámadás, akkor sürgősségileg leállítják az áramellátást egész Ukrajnában, azért, mert nagyobb bajokat okozhat, amikor egy rakéta becsapódik valamilyen működő energetikai csomópontba. Akkor nincsen órarend. Ezek után van három–négy nap, amíg megfeszített tempóban dolgoznak az ukrán energetikusok, hogy helyreállítsák azt, amit Oroszország lerombolt, és azután megint órarend szerint élünk.

De a lényeg, hogy az élet nem áll meg. A házhozszállító kis sushi étteremben ha kell, bekapcsol az aggregátor,

de igenis lehet rendelni, és igenis lehet élni.

A kritikus infrastruktúráról már nem is beszélve, tehát kórházak, satöbbi, ez mind működik. Úgyhogy az emberek órarend szerint élnek, tudják, hogy mikor van áram, és igyekeznek úgy rendezni az életüket, hogy azalatt a 3–4 óra alatt mindent, amit kell, el tudjanak végezni. Élik az életüket ebben a méhrajban, amit az aggregátorok hangja teremt.

– A munkahelyekkel mi van?

– Nagyon sok leáll, amikor nincs áram.

– Azért, mert nincs aggregátor, vagy nincsen akkora kapacitású aggregátor, ami egy adott termeléshez kell?

– Az ilyen kapacitású aggregátorokból hiány van. Ez az egyik probléma. A másik az, hogy amikor nagy az igény, akkor emelkedik az ár is, és az aggregátorok ára hihetetlenül nagyot ugrott Ukrajnában, de gondolom Európában is.

– Igen.

– Próbáltam beszerezni még Magyarországról is, de a hirdetések 90 százaléka olyan, hogy amikor felhívod a céget, kiderül, már megvették. Tehát hiány van. A másik probléma, hogy ha van is belőle, akkor az nem a legjobb, viszont hihetetlenül magas, plusz 100-150 százalékos áron. Most ez a helyzet, ezért variálnak az emberek. És persze megjelenik a kreativitás.

Egy egyszerű autó-akkumulátort feltöltenek a szolgáltatási időben, és amikor nincs áram, akkor egy inverter közbeiktatásával meghajtják vele a gázbojler szivattyúját.

Így tud működni sok helyen a melegvízellátás egész nap.

– Elmondom neked egy nagyon érdekes tapasztalatomat. Nem egy, nem két emberrel beszélgettem, akik azt mondják, hogy tulajdonképpen most került be Ukrajna az ő Európa-tudatukba. Hogy Ukrajna ezzel a háborúval hirtelen kibővítette Európát, és az európai gondolkodást, ami eddig valahol véget ért a román-magyar-szlovák-lengyel határ vonalánál.

– Az az igazság, hogy nekem is az az elemi érzésem itt Ukrajnában, Ukrajna mentalitásában, hogy mi ukránok eltörhetetlenek vagyunk. Ez az ukrán brand most a világban. De ez számomra még 2014-ben kezdődött, amikor még diák voltam, 22 éves. 2014-ben lettem bizonyos abban, hogy nagyon büszke vagyok, hogy itt születtem.

Nagyon büszke vagyok, hogy ukránnak is nevezhetem magam, mert én nem tudom magam 100 százalékos magyarnak nevezni, büszke ukrán-magyar vagyok.

2014-ben már láttam, hogy nagy változások várnak ránk, csak nem sejtettem, hogy ennyire nehezen és ennyire véresen fogjuk ezt kivívni. Sajnos a világnak, a médiának ez kellett ahhoz, hogy megértse, miről is szól Ukrajna. Tehát én is egyetértek veled, hogy sajnos ezzel a véres háborúval sikerült a maga teljességében közvetíteni a világ számára, hogy kik vagyunk mi ukránok, és miért kell, hogy együtt legyünk, miért akarunk a civilizált világ része lenni, miért küzdünk ezért, és miért lesz jó nekünk együtt Európában, Oroszország nélkül.

– Mik a reményeid, mik a terveid, milyen év lesz a következő?

– Az én tervem, meg az én álmom az, hogy befejeződjön ez a háború, de sajnos most már a civilizált világ is elismeri, hogy nem lesz könnyű befejezni. A tárgyalások nem hoztak és nem tudnak hozni semmilyen eredményt, mert egy olyan ellenséggel állunk szemben, akinek abszolút semmi sem szent. Ez egy olyan ellenség, amely csak az erőből ért. Ezért én 2023-tól azt várom, hogy minél jobban beletegyünk mindent. Én magamat is arra készítem, hogy esetleg közelebb leszek a harctérhez. Mert onnantól kezdődik az én jólétem, az én nyugalmam, az én karrierem, az én jövőm, a családom, a gyermekem jövője, ha legyőzzük Oroszországot.

Én azt várom, hogy Oroszország eltűnjön innen. Egyszer és mindenkorra.

Az, hogy mi lesz Oroszországgal, nekem teljesen mindegy. Azt várom, hogy eltűnjön innen, és azután, ahogy eltűnik az ukrán földről az orosz, meg tudjunk annyira erősödni, hogy soha többé a büdös életben Oroszországnak ne legyen bátorsága idejönni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kicsoda Robert Francis Prevost, aki első amerikaiként lett pápa?
A 69 éves egyházfő reformszellemű, és jól ismeri a katolikus egyház megosztottságait. Latin-amerikai tapasztalata is fontos szerepet játszhat a folytatásban.


Már a bejelentés előtt is ünnepi hangulat uralkodott a Vatikánban: a Szent Péter téren összegyűlt tömeg lelkesen skandálta, hogy „Éljen a pápa!”

Robert Prevost, aki mostantól a XIV. Leó nevet viseli, 69 éves, és ő lett a 267. pápa, aki elfoglalja Szent Péter trónját. 1955-ben született az Egyesült Államokban, Chicagóban. Már gyerekként bekapcsolódott az egyházi életbe, ministránsként szolgált, majd 1982-ben pappá szentelték, írja összefoglalójában a BBC.

Pályafutása hamar nemzetközi irányt vett: harmincéves korában Peruba költözött, ahol az Ágoston-rendi misszió tagjaként kezdett dolgozni. Később érseki kinevezést kapott, majd Ferenc pápa püspökké nevezte ki Chiclayóban, egy évvel azután, hogy maga is elfoglalta a pápai széket.

Perui állampolgárságot is szerzett, és sokan ma is szeretettel emlékeznek rá, mint olyan emberre, aki szívügyének tekintette a peremre szorult közösségek támogatását, és fontos szerepet játszott abban, hogy közelebb hozza egymáshoz a helyi egyház tagjait. Bár érseksége idején Peruban is megjelentek az egyházat érintő szexuális visszaélési ügyek, egyházmegyéje határozottan tagadta, hogy Prevost bármilyen eltussolásban részt vett volna.

A konklávén részt vevő bíborosok mintegy 80 százalékát Ferenc pápa nevezte ki, így sokak számára nem volt meglepő, hogy egy olyan vezető került az egyház élére, aki közel áll hozzá szemléletben.

Prevostot világszerte jól ismerik az egyházi vezetők, hiszen korábban a Püspöki Dikasztériumot vezette – ez az egyik legfontosabb hivatal a Vatikánban.

Első beszédében meghatottan emlékezett meg elődjéről: „Még mindig a fülünkben cseng Ferenc pápa gyenge, de mindig bátor hangja, amint megáldott minket” – mondta, majd így folytatta: „Isten kezét fogva, egységben haladjunk előre.”

A választást megelőző napokban a bíborosok tanácskozásain már körvonalazódott, milyen vezetőt keresnek. Matteo Bruni, a Vatikán szóvivője így fogalmazott:

„Egy prófétai lelkületű pápát szerettek volna, aki nem zárkózik be, hanem képes kilépni és világosságot vinni egy kétségbeeséssel teli világba.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Erdő Péter elmondta, mit gondol XIV. Leó pápa megválasztásáról
Beszélt a megválasztás menetéről, a pápa névválasztásáról és arról is, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során többször személyesen beszélt a most megválasztott egyházfővel.


Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm – nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az MTI-nek a pápaválasztás másnapján.

Megjegyezte, ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént.

Az esélyesek között számon tartott magyar bíboros kifejtette, a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”. A bíboros a piaristák egykori általános rendfőnöke, Tomek Vince mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van.

Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

„Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm”

– hangoztatta a pápaválasztó bíboros.

Erdő Péter elmondta, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként.

A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között, mivel mindkét térségben jól ismerik, amiként Rómában is, ahol tanulmányokat folytatott, ledoktorált egyházjogból. Az Ágoston-rend általános főnökeként szintén széles nemzetközi elismertségre tett szert.

„Nem az állampolgársága, nemzetiségi hovatartozása, hanem inkább tapasztalati és emberi kapcsolati köre játszott szerepet”

– nyilatkozta a bíboros.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban, Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen indokolta, miért így döntött.

Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak.

A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet.

„További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség (..) pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.

XIV. Leó pápa első beszédének első szava a béke volt: „Krisztus békéjének a gondolatával lépett fel, ami krisztocentrikus szemléletre utal, amely legitimitást ad a társadalomra és a nemzetközi közösségre vonatkozó szavainak”.

Erdő Péter emlékeztetett, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel: nemcsak Ferenc pápa, hanem már XXIII. János Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklikája is békét sürgetett.

Erdő Péter az MTI-nek elmondta, hogy a pápa május 18-i miséjén ismét a Vatikánban lesz.

(MTI)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ruff Bálint: A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált
A politikai elemző szerint példa nélküli, ami az elmúlt 48 órában Magyarországon történt. Úgy véli, hogy már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 10.



Példátlannak tartja Ruff Bálint, ami az elmúlt 48 órában történt Magyarországon. A politikai tanácsadó szombaton posztolt a Partizánon látható heti elemzőműsora, a Vétó Facebook-oldalára az egyre nagyobbra dagadó ukrán-magyar kémbotrányról.

„Egészen elképesztő, rég nem látott események zajlanak hazánkban csütörtök óta. A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált. Ami az elmúlt 48 órában történt, az szinte példátlan”

- olvasható az írás bevezetőjében.

„Az ember csak kapkodja a fejét, és próbálja megérteni, mi is történik. És nincs egyedül, ha Ön sem érti teljesen – mert lehet, hogy soha nem is fogjuk pontosan tudni, milyen erők mozdultak meg az országban. Már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa:

– magyar kémek leleplezése Ukrajnában;

– a magyar kormány reakciója;

– a TEK akciója;

– drónvadászat;

– a fél ország „idegenügynöközése”;

– kölcsönös kiutasítások;

– a Fidesz-propaganda csúcsra járatása.

Szóval itt tartunk most” – sorolja fel az elmúlt néhány óra eseményeit Ruff, aki ezután arra is kitér, mi lehet a célja a történéseknek.

„Nem is szeretném egy pillanatra sem azt állítani, hogy értjük, mi zajlik, de azt látjuk, mi indult el:

a kampány új, talán soha nem látott szintre lépett. Orbánék célja egyértelmű: a Tisza Pártot idegen ügynöknek beállítani, aki magyar érdekek ellen más országokkal szövetkezik.

Ilyen vádak legutóbb a magyar történelem legsötétebb napjaiban hangzottak el – és sajnos tudjuk, mi lett azoknak a napoknak a vége...” - írja a politikai elemző.

„A Tisza Párt bizonyos értelemben helyzeti előnyben van, mert nagyobb és elszántabb szavazóbázissal rendelkezik, mint a Fidesz. De ahogy már sokszor mondtuk: a Fideszt soha nem szabad leírni. A teljes kormányzati erőforrás birtokában próbálja megfordítani a kommunikációt – a többi, esetleg más országokból érkező „barátai” segítségéről nem is beszélve” - zárja a bejegyzést Ruff Bálint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: