Jóga, homeopátia és vegetarianizmus - Rejtett történetek a Műcsarnokban

Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

TV2 ? ? ? ? (@tv2official) által megosztott bejegyzés

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.

A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.

Rögtön az elején be kell vallanom, nem vagyok a kandikamerás műsorok híve. Számomra a műfaj alapja a Hóbortos népség című két részes, bostwanai film volt a 80-as években. Kiskamaszként persze élveztem, és annak is örültem, amikor valamelyik hazai szórakoztató műsorban (talán az Ez+azban, de az is lehet, hogy a Szeszélyes évszakokban) elkezdtek kandikamerás felvételeket készíteni.

Ami egészen másképp veszi ki magát, ha valami jó haveroddal csinálod, akivel olyan a nexus, mint egy vadidegennel. Pláne egy civillel, aki minden szempontból kiszolgáltatott a médiában.

Úgy tűnik, sokan gondolják ezt másként, annyian, hogy érdemes nekik külön tévéműsort indítani. A Kész átverés! 1997-ben indult, és kisebb nagyobb kihagyásokkal, 2010-ig folyamatosan része volt az RTL (akkor még RTL Klub) repertoárjának. A műsorvezetők viszonylag sűrűn cserélődtek. A legemlékezetesebb közülük talán Jáksó László volt, de a Boros-Bochkor páros, sőt, örök rádiós konkurenciájuk, Sebestyén Balázs is vitte a műsort egy ideig. Arra talán már kevesebben emlékeznek, hogy Reviczky Gábor is beült a műsorvezetői székbe egy évad erejéig.

Ma már a műfajt nem kandikamerának hívják, hanem prank show-nak (a prank angolul átverést, valaki megtréfálását jelenti), de a lényeg mit sem változott. Adott egy maréknyi beépített ember, akik valamiféle kínos szituációt alakítanak ki az áldozat körül, ezt titokban jól felveszik, és amikor már nagyon rosszul érzi magát az illető, bejön a műsorvezető, és lepelezi, hogy az egész csak tréfa volt.

Most Istenes Bence és Pető Brúnó vezetésével élesztették fel a formátumot. A gyártó a Creator TV, és rendhagyó módon a Kész Átverést nem is az RTL+-on lehet visszanézni, hanem a CreatorTV YouTube csatornáján.

A korábbi évadokkal ellentétben a mostani epizódok rövidebbek, mindössze 40 percesek, és úgy értesültem, a civilek szívatását teljesen mellőzni fogják, minden részben egy hírességet fognak átverni.

Az első epizód egy kis felvezetővel kezdődött. Bence és Patrik eltévednek egy szobrászműhelybe, ahol megtalálják Fekete Pákót szoborba öntve. Őt még Jáksó Laci felejtette ott egy átverés után. (Vagyis közel 20 éve, ő ugyanis utoljára 2006-ban vezette a Kész átverést, azóta volt Balázs, Cooky, sőt, MC DC és Benkő Dániel is.)

Bencéék kiszabadították Pákót a gipszből, de aztán otthagyták bezárva a műhelyben.

A folytatásban Bence közüli Brúnóval, hogy újoncként át kell esnie a "beavatáson". Ennek lényege, hogy Brúnó elvegyül az emberek között a Szt. István Bazilika környékén, és Bence adóvevőn keresztül különböző utasításokat ad neki, hogy mit csináljon. Hol állatként kell morognia, hol a hátsóját rázza a rémült járókelők felé. A feladatokban egy a közös: Brúnó totál hülyét csinál magából, amit Bence borzasztóan élvez.

Ez persze mind csak körítés, a főfogás még hátravan. Az Istenes-Pető páros első áldozata – hogy-hogy nem – Puskás-Dallos Péter, Bence kebelbarátja, a Csillag születik társműsorvezetője. El kell ismerni, az RTL mesterien rét ahhoz, hogyan csináljon keresztpromóciót a különböző műsorai között.

Az átverésre az RTL egyik tárgyalójában került sor. A beépített emberek Verebély Marcell kreatív vezető, Kakuk Sára, a Csillag Születik egyik főszerkesztője, Jakab Márk, az RTL egyik kreatívja illetve természetesen maga Istenes Bence.

A helyzet előnye, hogy Bence is nyugodtan jelen lehetett, mint társműsorvezető. Brúnónak viszont egy szomszédos szobában kellett elrejtőznie, ahol képernyőkön követte a történéseket, és élőben vicces vagy annak szánt kommentárokat fűzött a látottakhoz. Őszintén szólva, ezen a ponton még Brúnó kicsit fölöslegesnek tűnik, legalábbis nem jöttem rá, miért van rá olyan nagy szükség. Nem mondom, hogy rossz, amit csinál, de az, hogy a narrátor fizikai valójában jelen van, kicsit műfajidegennek tűnik.

Ami a prank dramaturgiáját illeti, alaposan felépítették. Kezdték azzal, hogy megmutatták Petinek, milyen szörnyen veszi a levegőt beszéd közben. Amire persze a technika segítségével alaposan rásegítettek.

Ezt követően emelték a tétet, és kiderült, hogy akadt egy jogi probléma is. Akik nézték a Csillag Születik első adását, emlékezhetnek, hogy a fiúk a backstage-ben kicsit megpiszkálták az egyik versenyző hangkeverőpultját. Emiatt Petinek bocsánatot kell kérnie, és magára kell vállalnia az egész balhét. Viszont a jogászok szerint sokkal jobbak az esélyeik elkerülni a pert, ha úgy tesznek, mintha Peti már ott, a forgatás helyszínén bocsánatot kért volna.

Ezért AI segítségével elkészítettek egy bocsánatkérést Petivel, amit mindenhová ki fognak tenni.

Verebély Marcell egy ponton mindenkit kiküld, hogy kettesben maradjon Petivel, aki szemmel láthatóan nem tudja mire vélni a szituációt. Ki akarják rúgni? Mire megy ki ez az egész?

Aztán persze végszóra bejön Bence és Brúnó, leleplezik a csalást, és megnyugodnak a kedélyek.

Összességében az első átverés nem sikerült annyira jól. Például volt egy pont, ahol Peti gyanakodni kezdett, és a szemével keresi kezdte a kamerákat. Az ilyen átverések akkor igazán jók, ha sikerül látványosan kizökkenteni az áldozatot a nyugalmából. Ez itt nem jött össze, Peti feszengett, de nem sikerült felingerelni. A másik, amikor működhet egy ilyen prank, ha létrejön az a bohózati alaphelyzet, amikor a közönség többet tud a szereplőnél, és az a humorforrás, hogy az alany hogyan érti félre a szituációt. Itt ez se nagyon jött be.

Végezetül a leleplezés is akkor csattan nagyot, ha robbanásig nő a feszültség, és ekkor jön a feloldás. Itt viszont, mivel nem volt igazán erős feszültség – legalábbis a tévén keresztül nem jött át – hiányzott ez a fajta csúcspont is.

Ez persze még a legeleje, javulhat a dolog, habár vélhetően egy visszatérő formátum első adásának a legjobb átverések egyikét választották. A jövő héten Kabát Peti lesz az átverés áldozata. Ez a műsor talán az ellendrukkereknek lehet a legvonzóbb, akik örömmel nézik, ha valamelyik általuk nem kedvelt hírességet kínos helyzetbe hoznak. Szóval kárörvendők, vasárnap, a Csillag Születik után eljön a ti időtök!

Bár nem vagyok kifejezett Michael Jackson-rajongó, az életem egy részét végigkísérték a dalai egyfajta háttérzeneként.

Gyerekkoromtól felnőtté válásomig hallottam a rádiókban a számait, láttam a videoklipjeit. Elképesztően tehetséges előadónak tartottam, aki többször képes volt megújulni, aki trendeket diktált, és - talán nem túlzás – új korszakot nyitott a popzenében.

A maximalizmust, a profizmust, a „tökéletes show” megteremtésének képességét ugyanis egy kegyetlen és sötét forrás táplálta: súlyosan bántalmazó apja, Joe Jackson. Gyerekkorukban veréssel és lelki terrorral hajtotta munkára a fiait, hogy hibátlan produkciót nyújtsanak a Jackson 5-ban, majd később a Jacksonsban.

Azt, hogy Michael milyen mértékben zsigerelte ki saját testét és lelkét a maximalizmus jegyében, szintén csak felnőttként látja az ember. Korai halála részben annak köszönhető, hogy hosszú évtizedeken át megfeszített tempóban, pihenés nélkül dolgozott, néha szó szerint az összeesésig.

Ezzel a háttérrel indultam neki a budapesti Michael – The HIStory kiállításnak, és már az első percekben éreztem, hogy egészen különleges élmény lesz.

Egy magángyűjtő álma: eredeti relikviák, valódi történetek

A tárlat a Kecskeméti utca 5. alatt található, és már a bejáratnál egyértelmű, hogy nem szimpla rajongói klubszoba berendezését kapjuk. A kurátori koncepció középpontjában eredeti, hiteles relikviák állnak, amelyek Michael Jackson pályájának legmeghatározóbb korszakaiból bontják ki az életmű történetét.

A gyűjtemény több évtizedes szenvedélyes munka eredménye. Nagy Balázs magángyűjtő a világ legnagyobb aukciósházainak kínálatából, filmarchívumokból, zenetörténeti forrásokból szerezte meg a páratlan darabokat, amelyek közül több is most először látható Magyarországon.

A falakon arany- és platinalemezek, ikonikus díjak, aláírt tárgyak és videoklipekből, koncertfelvételekből ismerős jelmezek, ruhadarabok sorakoznak.

Örültem a központi helyen látható Michael Jackson-szobornak, amelyik a legendás színpadi mozdulatba dermedve áll, és magától értetődő volt, hogy egy fotó kedvéért én is megpróbálok ugyanabban a testtartásban állni a szobor előtt. Nem volt könnyű!

Érdekes, ugyanakkor megrázó is volt az alagsorban a „Neverland-sarok” is, amely installációival egy pillanatra visszarepít abba a pszeudo-mesevilágba, amit a teljesen felnőni képtelen pop királya teremtett magának, és amely sajnos keserű és rémisztő történeteknek is tanúja volt.

A budapesti történetek

A kiállítás magyarok számára talán legszemélyesebb része a budapesti látogatását bemutató szekció. A pop királya 1994-ben érkezett először a városba, friss házasként Lisa Marie Presleyvel, hogy leforgassa a HIStory-albumot beharangozó reklámfilmet. A látogatás egyszerre volt munkaút és félig nászút – persze olyan médiafelhajtással, ami csak Michael Jacksonnak járhat.

E korszak relikviái külön tárlókban kaptak helyet: a forgatáson viselt fekete Swarovski-kesztyű, a szintén forgatáson hordott fekete ing, a HIStory-turné arany–ezüst sisakja, és az elhíresült gyorshajtási cédula, amelyet MJ a Kempinski folyosóját őrző magyar rendőrnek dedikált.

Lady Diana és a pop királyának kapcsolata

Ha már történetek, a videós narrációban elhangzik az egyik kedvenc sztorim kettejükről. 1988-ban, amikor a Dangerous világturné egyik állomása a londoni Wembley Stadion volt, Diana hercegné találkozott Michael Jacksonnal. Lady Diana (a populáris kultúra másik legendás alakja) megkérdezte, hogy ugye eljátssza aznap este a Dirty Dianát? Michael Jackson zavarba jött, majd bevallotta, hogy nem. A hercegné erre azt felelte, hogy pedig ő szereti azt a számot.

A dalt egyébként Michael Jackson éppen tapintatból vette ki a műsorból, mivel azt gondolta, megsértené vele a hercegnét. A szöveg azokról az elvakult rajongókról és groupikról szól, akik a sztárok, zenekarok koncertjeit kísérik, és lefekszenek a hírességekkel. (Diána a vadászat istennője a római mitológiában, mielőtt bárki Lady Dianára vagy Diana Rossra asszociálna.)

Mit visz magával az ember a kiállításról?

Számomra ez a tárlat nem csak gyűjtemény, hanem egy olyan ember története, akit az egész világ a piedesztálra emelt, és nem igazán tudta, mi zajlik benne.

Látjuk a sikert, a fényt, a csillogó ruhákat, a díjakat. De ha figyelünk, ott van mögötte a fájdalom, a magány és a kényszeres bizonyítási vágy is.

Mielőtt pedig kilépsz a Kecskeméti utcára, számolj azzal, hogy Michael Jackson dalai erős dallamtapadást okoznak, és még órákig veled lesznek.