KULT
A Rovatból

Itt a vége? Tom Cruise repülőről lóg, és tengeralattjáróval gurul A végső leszámolásban, a Mission: Impossible-filmek legérzelmesebb és talán utolsó darabjában

Ethan Hunt nyolcadik bevetése könnyeket, izgalmakat és elképesztő kunsztokat ígér, avagy folytatódik a csata a világégésre áhítozó, vérszomjas AI-val.


30 év. Ennyi időt töltött ki (eddig) Tom Cruise életében a Mission: Impossible-franchise. 1996-ban jelent meg (de 1995-ben forgott) az első mozifilm, amelyben a szuperkém Ethan Huntot alakította, aki egyébként egy teljesen új karakter volt, hiszen a korábbi sorozatverziókban (az első 1966 és 1973 között futott, a második pedig 1988-tól 1990-ig, itthon akkor Szupercsoport címmel) a Peter Graves által alakított Jim Phelps volt a főhős, illetve az elmaradhatatlan csapata. Sőt, 1969-ben volt egy egész estés mozifilmjük is Az első bevetés alcímmel, Martin Landauval kiegészülve.

Cruise pedig rendesen beletenyerelt a tutiba, amikor 1996-ban kijött a Brian De Palma rendezésében készült M:I-filmmel, amellyel egyébként akkoriban keményen magára haragította a korábbi sorozatok rajongóit, hiszen kvázi blaszfémiát követtek el az alkotók, amikor megtették gonosznak a franchise szívét-lelkét, Jim Phelpst (de legalább már nem Peter Graves, hanem Jon Voight alakításában), így átadva Huntnak a stafétát.

A hőzöngések aztán gyorsan alábbhagytak, hiszen a CIA főhadiszállására való betörés, vagy a végén a vonatos-csalagutas akció mindenért kárpótolt. Na meg a körmönfont sztori is.

Az első rész még inkább egy suspense-szel teli kémfilm volt, mint akciófilm (hiszen De Palma volt a rendező…), 2000-ben aztán John Woo gondoskodott arról, hogy Hunték átkerüljenek az akciózsánerbe. Az év legsikeresebb filmje lett, egyben a franchise leggyengébbje is, de sebaj, mert a továbbiakban már olyan rendezők gondoskodtak a minőségről, mint J.J. Abrams (Mission: Impossible III), Brad Bird (Fantom protokoll) vagy Christopher McQuarrie, aki az 5. résztől, azaz a Titkos nemzettől kezdve, immár négy epizódon (+ Utóhatás, Leszámolás, A végső leszámolás) át lett a Mission: Impossible karmestere. Egyben pedig a legjobb is, hiszen a 6. résszel, az Utóhatással ért fel a széria a csúcsra.

A két évvel ezelőtt mozikba küldött Leszámolás címében még az „Első rész” is feltűnt, hiszen együtt (próbálták) forgatni A végső leszámolással, illetve a sztorijuk is szorosan összekapcsolódik, egy egészet alkot.

Bár, ha úgy vesszük, A végső leszámolás kvázi minden korábbi epizóddal összekapcsolódik, hiszen számos utalás, karakter, sztorielem köszön itt vissza, kezdve talán a legfőbbel, hogy 19 év után megmagyaráz valami igen fontos dolgot a 2006-os Mission: Impossible III-ból.

De visszatér például a legelső részből a CIA-s kódoló, William Donloe (Rolf Saxon) is, akivel Hunték csúnyán elbántak a NOC-lista függeszkedő, izzadtságcseppes, késhullajtós elcsenésekor, így csodálatos keretet adva az egész franchise-nak. Szóval nosztalgia van bőven, tisztán érződik A végső leszámoláson, hogy egy majdnem 30 éves korszak lezárásaként tekintenek rá az alkotók.

Na de lássuk, hol is hagytuk abba két évvel ezelőtt! A Leszámolásnak akár az M:I – M.I. címet is adhatta volna a magyar forgalmazó, hiszen egy Entitás nevű mesterséges intelligencia szabadult el világpusztító tervekkel, kezeiként és lábaiként használva az Ethan múltjában már nem kevés galibát okozó Gabrielt (Esai Morales). Illetve van egy két darabból álló csodakulcsunk is, amellyel egy tengerfenékre süllyedt orosz tengeralattjáróban lehet hozzáférni az Entitás forráskódjához, pontosabban az irányításához vagy a kiiktatásához, amelyik tetszik. A Föld nagyhatalmai és kormányai természetesen az előbbire szavaznak, Ethan azonban az utóbbira hajt, s a Leszámolás játékidejének nagy része így e kulcs hajkurászásával telt. Sikerült is azt megszerezni, Gabriel pedig, bár megszökött, kudarcot vallott.

Itt vesszük fel a fonalat A végső leszámolásban, amikor Gabriel immár nem a belőle kiábrándult Entitás érdekeit szolgálja, hanem a sajátját.

Eközben pedig a mesterséges intelligencia szépen behekkeli magát az atomhatalmak nukleárisfegyver-rendszerébe, hogy kirobbantsa a globális atomháborút, és egy új világrendet hozzon létre. Ehhez azonban neki is el kell bújnia valahova…

Hunt pedig csapatával, Benjivel (Simon Pegg), Lutherrel (Ving Rhames mind a nyolc részben feltűnt, Cruise mellett ő az egyetlen), Gabriel jó útra tért orgyilkosával, Parisszel (Pom Klementieff), valamint a profi tolvaj Grace-szel (Hayley Atwell) próbálja megtalálni a Szevasztopol tengeralattjárót, miközben a saját kormánya, Gabriel és az Entitás is a nyomában lohol.

Vagyis a világ megmentése ezúttal (is) a cél, igaz, ezúttal valóban a legnagyobb eddig a pánik, kézzel fogható a filmben az armageddonhangulat, tényleg lehetetlennek tűnik a küldetés. Az Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendező Christopher McQuarrie (az M:I-filmeken kívül Közönséges bűnözők, Hullahegyek, fenegyerek, Valkűr, Jack Reacher, Top Gun: Maverick, többek között) pedig az eddigi leghosszabb (kb. 170 perces), igen grandizóus fináléval zárja (ha zárja) a franchise-t. Igaz, überelni nem tudják a korábbi kunsztokat, de ezért nem kaphatnak dorgálást, mert az valóban lehetetlen.

Ha viszont már ugyanazt elérik, mint mondjuk a vonatos akcióval az első részben, a Burdzs Kalifa megmászásával a Fantom protokollban, a helikopteres üldözésels az Utóhatásban, vagy a szintén vonatos haddelhaddal a Leszámolásban, már nem vettük meg hiába a mozijegyet.

És szerencsére akadnak is hasonlók: ezúttal Hunt hosszú perceken átívelő, szavak nélküli tengeralattjárós víz alatti akciója, valamint a filmvégi, a poszteren is látható kétfedeles repcsis kaszkadőrülete kerülnek majd be minden bizonnyal a legjobb akciófilmes jelenetek panteonjába.

Ráadásul sok karaktert mozgat a sztori, hiszen a főszereplőkön kívül szép játékidőt és imádnivalóan fontos szerepet kap William Donloe is, de az Angela Bassett által játszott, immár amerikai elnökké választott Sloane udvartartásában is olyan színészek bukkannak fel, mint Nick Offerman, Holt McCallany vagy Janet McTeer. És persze ne feledkezzünk meg a Huntékat üldöző ügynökökről (Shea Whigham, Greg Tarzan Davis), az anyahajós Neely admirálisról (Hannah Waddingham) vagy természetesen Kittridge-ről (Henry Czerny szintén az első rész óta része a franchise-nak)!

Mindemellett A végső leszámolás talán túl sokat akar markolni, és McQuarrie-ék a körmönfontság, az átverések és a kémkedések helyett most inkább az érzelmekre helyezték a hangsúlyt az akciók mellett, így történetében nem oly erős, mint a korábbiak, de hogy továbbra is veszettül szórakoztató az, amit a vásznon látunk, ahhoz nem fér kétség. Szóval izgalom, könnyek és hökkenések, valóban tömény élmény várja a rajongókat.

U.i.: a film előtt érdemes felfrissíteni Mission: Impossible-tudásunkat, és végigpörgetni az eddigi hét részt, úgy nagyobb élményben lesz részünk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: