Indulatok a francia gyermekmentő bevándorló körül: „Banánt az ügyes majomnak!”
Azt mondják, ha az ember nem akar „idegállapotba kerülni”, ne olvasson kommenteket. Én meg azt mondom, hogy a magyar társadalom általános állapotáról többet meg lehet tudni néhány kommentszekcióból, mint a legátfogóbb szociológiai felmérésekből. Hát átolvastam – kb. százat. Igaz, előtte lenyomtam néhány nyugtató jóga-pózt.
Mi is beszámoltunk arról, hogy állampolgárságot kapott Emmanuel Macron francia elnöktől az a 22 éves férfi, aki kívülről felmászott egy párizsi ház negyedik emeletére, és megmentett egy négyéves kisgyereket, aki valahogy kicsúszott és lógott az erkélykorláton. Mamoudou Gassama nemrégiben érkezett Maliból, és igen, tettének pillanatában még illegális bevándorló volt. A srácot világszerte hősként ünneplik, de engem az érdekelt, hogy itthon mit vált ki ez a sztori. A mentésről szóló videót szerintem mindenki látta, aki netközelbe került. És akkor most idéznék egy-két kommentet:
„No, máris megvan a létjogosultsága a migrációnak.”
„Hát sok ilyet még a franciáknak! Fognak még nagyon örülni nekik!”
„Attól, mert kiemelnek 1 pozitív esetet (megjegyzem az eredeti felvételen nem is ő menti meg a gyereket) és mellette több száz nemi erőszakos történetet eltussolnak, attól nem lesz jobb a helyzet...”
„Ki tudja mi az igazság?????????”
„Ez egy kiképzett KATONA !!!!!”
„Ez az ember akármiért is jött Európába, bízom benne, hogy e dolog talán átírt a sorsában valamit és rájött, hogy ezek a tettek sokkal kifizetődőbbek!”
És a már idézett legszebb: „Banánt az ügyes majomnak!”
És ezek csak innen, a mi weboldalunkról vannak, a máshol áradó szennyet szándékosan kihagytam. Igen, vannak jószándékú megszólalások is, csak sajnos nem túlsúlyban. Nagyon nem. Akik örülnek Mamoudou Gassama bátor tettének, többnyire csak azért, hogy kárörvendjenek: „Na ugye, hogy ugye? Na, most mit szóltok, sorosozó agymosottak, most már nem olyan nagy a pofátok, he?” Ilyesmik. Fogalmam sincs, mit váltott volna ki ez a hír itthon, mondjuk csak öt évvel ezelőtt.
Ám a mostani véleménycunami tökéletesen leképezi azt, hogy a mai Magyarországon a valóságot az emberek agyában hogyan írja TOTÁLISAN felül a szektariánus gondolkodás.
Tök mindegy, mit csinált ez a fiú. Fekete. Tehát jól mászik, hiszen a banánfákon hozzászokott. Maliból jött. Tehát kiképzett katona, ergo terrorista, tehát a gyerek megmentése minimum elterelő hadművelet volt, aztán holnap majd jól belehajt egy kisbusszal a Szajna-parton sétáló tömegbe. Vagy talán mégis meggondolja magát, ahogy egyikük írja: „bízom benne, hogy e dolog talán átírt a sorsában valamit, és rájött, hogy ezek a tettek sokkal kifizetődőbbek.” De ettől függetlenül EREDETILEG gyilkolni jött, nem vitás.
A másik oldal sem a valóságot látja. A fiú migráns, tehát mementóként fel lehet mutatni minden „jobboldali-népnemzethy-főkeresztény” hívőnek (hogy milyen hívő, szándékosan nem teszem hozzá, minek, ki az, aki nem tudja), hogy lám-lám, mekkora hülye vagy te, agymosottkám, ez a fekete bevándorló bátrabb, mint te meg az összes hamvas bőrű náci haverod, most aztán elakadt a szavad, kifogytál az érvekből, mi?
Csak az a baj, hogy nem fogynak ki az érvekből. Egyik oldal sem. Csak dobálgatják egymásnak az gyűlöletlabdákat, ide-oda csúsztatnak, az észérvek elől elslisszannak, és hajtogatják a maguk mantráját, sajnos többségében habzó szájjal és olyan mélységesen megalázó, a másikat szándékosan eltaposni akaró stílusban, hogy az embernek még az élettől is elmegy a kedve.
Én meg csak ülök, és kétségbeesetten gondolkodom: úristen, itt tényleg mindenkinek elment az esze?
Tényleg ennyi a mélyfrusztrációban élő fotelhuszár/nő, aki a reggeli kávéja után kizárólag a másik földbe döngölését tartja a napja fénypontjának? Fogunk tudni – mi, itt élők – valaha értelmesen elbeszélgetni valamiről, pláne, ha az a téma megosztó, nehéz, és valóban sok aspektusa van?
Létezett itt valaha vitakultúra, vagy csak kézen-közön eltűnt? És van még remény, hogy visszajön? Aztán abban a pillanatban belefutottam egy kommentbe, ami felcsillantotta az alagút végén a fényt (volt azért több is). Szó szerint bemásolom, mert ennél én sem tudnám jobban megfogalmazni:
„Ami tény, mindentől függetlenül, ez a színes bőrű férfi megmentett egy gyereket, amíg a másik 100 fehér bőrű csak nézte! Valószínű, akinek a gyerekét megmentené ugyanilyen helyzetben, baromira nem az érdekelné, hogy ki mentette meg, hanem hogy megtette! Ebben a helyzetben legyünk már kicsit emberségesebbek!”
Ennyi.